A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 27. szám - A gyújtogatás kísérlete - Az a 35. §

A JOG 107 Indokok: Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint az elsőbiróság felperest a 92 drb kasza-kalapácsnak birói árverésen leendő elárverezésére és a 140 frtos váltónak 128 frt 80 kr. erejéig leendő megsemmisítésére való feljogosítására irányuló keresetével elutasította, helyben kellett hagyni az elsőbiróság által ide vonatkozólag felhozott indokok alapján és azért, mert alperes az áru visszavételére köteleztetvén, az árunak birói árverésen való eladhatása iránti kérelme tárgytalanná vált. Az elsőbiróság ítéletének azt a részét azonban, mely szerint az elsőbiróság felperest keresetének egyéb részével is elutasította, meg kellett változtatni s alperest a 92 drb kasza-kalapács visszavételére s annak visszaadása valamint 11 frt 20 kr. lefizetése ellenében a felperes által fedezetül adott 140 frtos váltó kiadására kötelezni kellett, mert alperes azt, hogy D. és D. kereskedelmi meghatalmazottjai voltak, nem tagadta; mert az alperes által B. alatt csatolt számlából kitűnik, hogy felperes a D. és. D.-nál történt megrendelés alapján szállította az árukat és így az A. alattiban nevezettek által megszabott feltételek általa elfogadottaknak voltak tekintendők, mert az A. alatti okirat tartalmából, melynek valódiságát a per során kihallgatott tanuk beigazolták, kitűnt, hogy alperes a felperes által el nem adott áruk visszavételére meghatalmazottjai által kötelezettséget vállalt s mert ily körülmények között alperes nemcsak a visszamaradt 92 drb kasza-kalapácsnak visszavételére, de a dolog természetéből folyólag a vételár fedezetéül adott váltónak kiatlására is az el nem adott áruk természetbeni visszaadása és a vissza nem adható áruk értékének lefizetése ellenében köteles. Nem szolgálhatott akadályul alperes ily módoni marasztalásának az a körülmény, hogy felperes keresetében alperest a 140 frtos váltónak 128 frt 80 kr értékbeni visszaadására kérte kötelezni, mert ebben a kérelemben az a kérelem, hogy alperes a 110 frtos váltó kiadására a 92 drb kasza-kalapács visszaadása és 11 frt 20 frt lefizetése ellenében köteleztessék, bent foglaltatik, stb. A m. kir. Curia (1896. ápr. 10. 325. sz. a.) a másodbiróság ítéletének alperest marasztaló felebbezett része megváltoztattatik és a felperes által adott 140 frtos váltó kiadása tekintetében az első bíróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a kereseti, vételi ügylet megkötésénél eljárt D. Sándor és D. József, a kiket az alperes csak adásvételi ügyletek közvetítésével megbízott ügynökeinek ismert el, alperes részéről a kereseti áruk bizományba adására és az arra vonatkozó feltételek megállapítására felhatalmaztattak volna; ezen külön felhatalmazás bizonyításának hiányában pedig a peres felek között létrejött ügylet adásvételnek lévén tekintendő, felperes sem azt nem követelheti,hogy alperes a B.alatti számla szerint azoknak vételára fejében kapott 140 frtról szóló váltó visszaadására, sem azt, hogy a szállított áruk visszavételére köteleztessék. A felperes érdekében a jelen adásvételi ügyletnél eljárt ügynökök ugyanis a k. t. 45. §. értelmében oly kereskedelmi meghatalmazottaknak tekintendők ugyan, a kiknek jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, de az elárusitás közvetítésével foglalkozó ügynök hatásköréhez nem tartozik az elárusítandó árukra nézve a k. t. 368.§-ában meghatározott bizományi ügyletet,külön erre vonatkozó megbízás nélkül létesíteni. Ebből folyóan közömbös lévén az, hogy felperes és az alperes megbizottjaként eljárt ügynökök közt a kereseti áruk tekintetében az A. alattiban foglalt megállapodás létre jött-e vagy sem, felperes az A. alattinak bizonyított tartalma alapján sem vitathatja sikeresen azt, hogy ő alperestől a kereseti váltóval fedezett árukat csak bizományba vette; e nélkül pedig sem ahhoz, hogy az áruk vételára fejében adott váltót visszakövetelhesse, sem ahhoz, hogy alperest az áruk visszavételére köteleztesse, joga nem lévén, az elsőbiróság Ítéletét a per főtárgyára nézve ezekből az indokokból helyben hagyni kellett, stb. Bűnügyekben. A bevádolt közlemény egy politikai pártnak fellépését.sikerét, bevallott és leplezett céljait ezeknek az országra szóló hatását és az ellenpárttal való mérkőzés jövő esélyeit tárgyalván, politikai tartalommal bir és ezért a vádlottnak bűnössége megállapítandó. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1896 évi március hó 31-én 709 sz. a.) Sajtórendőri vétség miatt vádolt S. Izidor elleni bűnügyben következően ítélt: A kir. törvényszék felmentő Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A vádba helyezett vezércikkek, mint egy politikai párt alakulásának és igy politikai jellegű eseménynek a helyi olvasóközönség előtt történt kivételes és alkalmi ismertetése rendszeres politikai tárgyalást feltételező közleménynek nem tekinthető, miért is e miatt, hogy ez a czikk külön biztosítékkal nem bíró időszaki lapban jelent meg, a lap felelős kiadójának büntetőjogi felelőssége meg nem állapitható. A magyar királyi Curia (1896. évi május hó 26-án 470. sz. a.) Mind a két alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával S. Izidor vádlott bűnösnek mondatik ki az 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §-ába ütköző sajtórendőri vétségben és ezért ugyanazon törvénycikk 31. §-a alapján, a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett, az 1892. évi XXVII. t.-cikkben meghatározott célokra fordítandó és behajthatatlanság esetén öt forintonként egy napi fogházzal helyettesítendő 10 (tiz) forint fő és öt (5) frt mellékbüntetésre stb-re Ítéltetik. Indokok: A bevádolt közlemény egy politikai pártnak fellépését, sikerét, bevallott és leplezett céljait, ezeknek az országra szóló hatását, és az ellenpárttal való mérkőzés, jövő esélyeit tárgyalván, politikai tartalommal bir és ezért a vádlottnak bűnössége megállapítandó volt. A büntetés kiszabásánál azonban figyelembe vétetett: a vádlottnak büntetlen előélete, valamint az a körülmény, hogy csak egy cikk miatt van vádolva és lapja ezt is csak közérdeklődést keltő helyi esemény behatása alatt közölte, stb. Panaszló bűnvádi feljelentésében maga is elismervén, hogy a polgári perben azért kínálta meg vádlottat a főesküvel, mert egyéb bizonyíték rendelkezésére nem állott — ebből alaposan azt lehet következtetni, hogy panaszló a bűnvádi eljárás rendén idézett és ki is hallgatott tanúinak vallomását maga sem tekintette oly bizonyítéknak, melyeknek perdöntő vagy legalább nyomatékos erő tulajdonitható, mert különben azokra már a polgári per során hivatkoznia kellett volna. A budapesti kir. törvényszék (1894. évi október hó 4-én 50,925. sz. a.) Hamis eskü bűntettével vádolt K. Alajos elleni bűnvádi ügyben következőleg itélt: Vádlott K. Alajos bűnösnek mondatik ki s a btkv 219. §-ába ütköző és büntettet képező, azonban a 92. ij. alkalmazása mellett vétséggé lefokozott hamis eskü vétségében és ezért a btkv. 219. §-a alapján, a 92. §. alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számított 1 (egy) hónapi fogházra és az 1892. XXVII. t.-c. 3. §-ában megszabott célokra fordítandó, behajthatlanság esetén a btkv 53. §-a értelmében további 1 (egy) napi fogházra átváltoztatandó 10 (tiz) forint pénzbüntetésre Ítéltetik. A mellékbüntetés a btkv. 54. §-a alapján mellőztetik stb. Indokok: A végtárgyalás folyamán beszerzett bizonyító adatok szerint K. Alajos az ellene W. Zsigmond által a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság, mint kereskedelmi biróság előtt 18 frt tőke és jár. iránt folyamatba tett sommás perben a napló 5. sz. alatti polgári periratok szerint 1893. évi május hó 1-én a neki odaítélt következő szövegű főesküt tette le: «En K. Alajos esküszöm a mindenható és mindenttudó Istenre, hogy a papirkészletért kialkudott 150 frtban az a) alatti számlában foglalt tárgyak vételára is benn foglaltatik és hogy a tárgyakat nem külön vettem meg felperestől 18 frtért, Isten engem ugy segélyjen!» A W. Zsigmond panaszára K. Alajos ellen hamis eskü büntette miatt folyamatba tett vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint kétségtelen tény az, hogy W. Zsigmond 1892. évi október hó 30-án papíráru üzletét 150 frt vételárban eladta K. Alajosnak. Maga vádlott is beismerte, hogy a megvett papírárukról számla lett kiállítva, a váddal szemben azonban azzal védekezett, hogy a papírárukkal együtt W. Zsigmondtól megvett 2 állvány, 1 kirakatszekrényt és egy cimtáblának 18 frtban kialkudott 18 frtnyi vételára bennfoglaltatott a 150 frt vételárban. A végtárgyalás folyamán hit alatt kihallgatott sértett fél ugy W. Henrik, W. Janka és R. Manó tanuk vallomásával azonban, szemben vádlott védekezésével igazolást nyert azon vádbeli cselekmény: hogy a 150 frtnyi vételár csakis és kizárólag a papirnemüekre vonatkozott, mig az állványok 15 frtnyi kialkudott vételára és a 3 frtban kialkudott cimtábla vételára a papirüzlet eladási árába vagyis a 150 frtnyi vételárban benn nem foglaltatott. Igazolták a tanuk és panaszos fél azt is, hogy a papíráruk eladása és vételétől kiállított számlában az állványok és cimtábláról szó sem volt és az a számlában feltüntetve nem volt. Terhelő adatot képez az is vádlottal szemben, hogy a többször emiitett és neki fontos bizonyítékul szolgáló számlát sem a vizsgálat sem a végtárgyalás folyamán felmutatni nem tudta, nem pedig azért, mert sértett fél és tanuk vallomásával megegyezőleg a számla minden bizonynyal azt igazolta volna, hogy a 150 frtnyi vételárban csakis a papíráruk vételára volt feltüntetve, mig az állványok és cimtáblákról abban szó sem volt. Kétségtelenül beigazoltatott tehát, hogy K. Alajos vádlott az esküt a valódiságnak meg nem felelőleg tette le; miből kifolyólag bűnösnek volt kimondandó a btkv 219. és 216. §. szerint minősítő hamis esküben. A büntetés kiszabásánál a kir. törvényszék súlyosító körülmények hiányából vádlott büntetlen előéletét, az okozott kár csekélységét túlnyomó enyhítő körülményül fogadván el, vele szemben a btkv 92. §-át alkalmazva, cselekményét vétséggé fokozta le, és szabadság vesztés büntetését cselekményével arányban 1. (egy) havi fogházzal és megfelelő pénzbüntetéssel szabta meg stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. évi március hó 20-án 11,888. sz. a.) A kir. ítélőtábla vádlottnak a végtárgyalás során ujabb tanuk kihallgatása tárgyában hozott végzés ellen bejelentett semmiségi panaszát elveti; az ügyet értemben vévén megvizsgálás alá az elsőfokú bírósági végzést és ítéletet ez utóbbit azzal a változtatással, hogy vádlott mellékbüntetése, nem a btkv 5 í. §-a, hanem a btkv 223. §-a alapján mellőztetik, egyebekben helyben hagyja. Indokok: A vádlott részéről bejelentett semmiségi panasz elvetendő, mivel a tanuk mint bizonyítékok alkalmazásának kérdése nem alaki, hanem érdemi része a bűnvádi eljárásnak, minélfogva az az ellen bejelentett formai jogorvoslatnak hely nem adható. Ami pedig az ügy érdemét illeti a tanú kihallgatásra vonat-