A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 27. szám - A gyújtogatás kísérlete - Az a 35. §

lüfi A JOG annak birtokosa ki nem tűnik és ezt a körülményt alperes más módon nem igazolta; felperesnek váltókereseti jogát megállapítani s ehhez képest tekintve, hogy alperes felperesnek tagadásával szemben azt, hogy a kereseti váltót egy 1890. évi június hó 16-án ezen prolongationalis váltónak értékét felperesnek megfizette és n°gy >gy felperesnek kereseti követelése kifizetés folytán megszűnt, nem bizonyította; felperesnek kifogásait figyelmen kivül hagyni és alperest a minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján a kereseti tökének járulékainak stbnek fizetésére kötelezni kellett. A kereseti követelés kifizetésének igazolására a 6' . alatti számla azért nem szolgálhatott, mert ebből az a körülmény, hogy az ezen számlában felsorolt és a kereseti váltónak ellenértékét képező zongora vételárát alperes kifizette, nemcsak ki nem, de a felperes által E) alatt csatolt levél azt bizonyítja, hogy alperes a vitatott 280 frt kifizetése alkalmával egy fekete zongora árával .felperesnek még adósa volt azt pedig, hogy a kereseti váltó nem ezen fekete zongora vételára fejében állíttatott ki, alperes nem bizonyította. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. évi december hó 20-án 2,978. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja az 1893. évi február hó 8-án 8,953. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyezve felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes kifogásaiban elsősorban azért kérte a keresetnek elutasítását, mert felperes a kereseti váltót ellene a bécsi cs. és kir. kereskedelmi törvényszék előtt 1892. évi augusztus havában váltói uton már előzőleg beperesitvén, alperesnek ott beadott kifogásai folytán keresetét visszavonta s a költségben is elmarasztaltatott, tehát keresete Ítélt dologra (res judicata) irányul. Felperes beismerte a kereseti váltónak előzetes beperesitését, de azt vitatta, hogy keresetét egyszerűen, tehát fentartás nélkül azért vonta vissza, mert alperes a bécsi bíróság illetékessége elleni kifogást emelt, egyszersmind tagadta felperes, mintha a kereset egyszerű visszavonásának akár a magyar, akár az osztrák törvény szerint a pervesztéssel egyenlő hatálya volna. Alperes többi kifogásaitól eltekintve az ítélt dologra alapított kifogásának helyett kellett adni és a sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasítani stb.kellett kötelezni,mert az előzetesen a bécsi cs. és kir. kereskedelmi törvényszék előtt indított kereset a megkezdett tárgyaláson történt visszavonásának perjogi hatálya nem a hazai, hanem az illető ausztriai törvényszék szerint lévén elbírálandó, a kir. ítélőtáblának 2,325/94. sz. a. kelt feloldó végzéssel elrendelt póttárgyaláson alperes által b/. alatt csatolt, az ausztriai cs. és kir. igazságügyi minisztérium által 1894. évi március hó 16-án 5,614. sz. a. kiadott törvénybizonyitvány szerint az alsó-ausztriai főherczegségben teljes törvényes érvénynyel bíró 1781. évi május hó 1-én 13. sz. a. kelt általános törvénykezési rendtartás 49. §-ának és az 1787. évi január hó 15-én 620. sz. a. kelt udvari rendelet c) pontjának egymást kiegészítő intézkedései értelmében felperesnek, ha első keresetben előterjesztett kérelmét lényegében t. i. tárgy és a kereseti jog tekintetében megváltoztatni meg van ugyan engedve, az keresetétől, az alperesnek okozott költségek megtérítése után elálljon és esetleg uj keresetet adjon be, de nincs mengedve helytelenül felszerelt keresetét azon szándékkal visszavenni, hogy az kijavittassék és mellőzött segédadatok és bizonyítékok pótoltassanak. A kereset visszavonásra alkalmazandó ezen törvénytételek helyes magyarázata szerint pedig kétségtelen, hogy felperes a pernek már megkezdett tárgyalása alatt egyszerűen, tehát fentartás nélkül visszavont keresetét ugyanazon tárgy iránt csak más kereset jog alapján mint lényegében uj keresetet indíthatja meg, ellenben ugyanazon jogalapon egyáltalában s nevezetesen akkor sem indíthatja meg, ha azt kijavítani vagy uj segéd adatokkal és bizonyítékokkal pótolni nem kívánja, mivel a kereset feltétlen visszavonása által a peresügy épugy végérvényesen elintézést nyert, mintha itélet által fejeztetett volna be. A m. kir. Curia (1896. évi május hó 15-én 318. sz. a.) A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatátával az alperesnek az ítélt dologra alapított kifogása elvettetik s a másodfokú bíróság utasittatik, hogy az alperes többi kifogásai, illetve az ügy érdeme fölött hozzon határozatot stb. Indokok: Az alperes apóttárgyaláson sem bizonyította be, hogy Ausztriában az A) alatti váltóra alapított keresetnek a felperes részéről történt visszavonása, illetve a per letétele idejében olyan jogszabály állott fenn, mely a törvénykezési rendtartás 70. §-ában foglalt anyagi jogszabályt tartalmazó rendelkezésnek megfelel; mert alperes részéről e tekintetben felhozott és a szerves rendszernek egészéből kiszakított kölföldi illető törvényszakaszok nem vonatkoznak határozottan a perletételre, hanem csak a kereseti kérelem és jogalap megváltoztatásának tilalmára; s mert az ismertetett eljárási szabályoknak és elveknek a váltóügyekben követendő eljárásra való alkalmazhatósága különben sem mutattatott ki. Ilyen körülmények között az Ausztriában perletételnek e helyütt nem tulajdonitható az a hatály, melyet arra nézve az 1868. évi LIX. t.-c. 70. §-a az e törvény érvényességi területén történt perletételekre nézve megállapított a felperes váltókeresete önálló uj keresetként bírálandó el. A k. t. 434. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a közraktárilag elhelyezett árut a forgalomban a közraktári jegy helyettesit, továbbá a 450. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a közraktárban letett árukra végrehajtás nem vezethető, hanem végrehajtás tárgyául csak a közraktári jegy szolgálhat, önként következik, hogy a közraktárban elhelyezett áru, a melyekre tulajdonjog, illetve szabad, esetleg alzálogjegyen alapuló zálogjog által korlátolt (rendelkezési jog a K. t. 441. §. értelmében csak a közraktári jegy) árujegy (birtokosát) illeti a letevőnek csődtömege részére sem leltározható, hanem a leltározás tárgyát csak a körraktári jegy képezheti. A budapesti kiskeresk. és váltótörvényszék mint csődbíróság (1896. évi január hó 20-án 4,855. sz. a.) K. és társa cég csődügyét, melyben közraktárba elhelyezett áruknak a csődleltárból törlése iránti csődügyben következő végzést hozott. Folyamodó kérelmével elutasittatik, mert a közadós cég tulajdonát képező ingók a csődtörv. 115. §. 9-ik bekezdése értelmében helyesen vétettek fel a csődleltárba; ha azok el is voltak helyezve a közraktárban s mert a panaszlott összeírás különben és a korábban szerzett jogok épségben tartása mellett történvén, abból jogsérelem sem a közraktári vállalatra, sem az áru- és zálogjegy birto1 kosára nem hárulhat. A budapesti kir. ítélőtábla 1896. évi március hó 3-án 478. sz. a. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, annak a kérelemnek, hogy a folyamodó magy. leszámítoló és pénzváltó bank közraktárában elhelyezett s a csődleltár 30., 31. és 32. tételei alatt összeirt áruk a csődleltárból töröltessenek, helyt ad és azokat a csődleltárból töröltetni rendeli, egyúttal stb. Indokok: A K. T. 434. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a közraktárilag elhelyezett árut a forgalomban a közraktári jegy helyettesit, továbbá a 450. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a közraktárban letett árukra végrehajtás nem vezethető, hanem végrehajtás tárgyául csak a közraktári jegy szolgálhat, önként következik, hogy a közraktárban elhelyezett áru, amelyekre tulajdonjog, illetve szabad, esetleg a zálogjegyen alapuló zálogjog által korlátolt (rendelkezési jog a K. T. 441. §-a értelmében csak a közraktári jegy (árujegy) birtokosát illeti, a letevőnek csődtömege részére sem leltározható, hanem a leltározás tárgyát csak a közraktári jegy képezheti. Minlhogy pedig a fennforgó esetben nem a közadós birtokában nem talált közraktári jegy, hanem maguk a közraktárban elhelyezett áruk leltároztattak, ennek azonban a fentebbiek szerint helye nincs. Ennélfogva az elsőbiróságok végzésének megváltoztatása mellett a folyamodó közraktári vállalat kérelmének helyt adni és az emiitett áruknak a leltárból törlését elrendelni kellett. A magyar királyi Curia (1896. évi május hó 20-án 598. sz. a.) A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. Az elárusitás közvetítésével foglalkozó ügynök hatásköréhez nem tartozik az elárusítandó árukra nézve a kt. 368. §-ában meghatározott bizományi ügyletet, külön erre vonatkozó megbízás nélkül létesíteni. A kecskeméti kir. járásbíróság (1894. márc. 31.2,135. sz. a.) Benkő Gyula ügyvéd által képviselt T. József felperesnek K o v át s István ügyvéd által képviselt K. Gábor cs. és kir. szab. önműködő kasza-kalapács és biztonsági kengyelvas-gyára Kecskeméten cég alperes ellen váltó kiadása és áruk visszavétele és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Mert felperes olyan kereseti végkérelmet terjesztett elő, a melyre nézve végrehajtható itélet (1868. évi 544. t.-c. 256. §) nem hozható. Azt kéri ugyanis elsősorban, hogy alperes köteleztessék, a megmaradt 92 db. kasza-kalapács visszavételére s a kalapácsokért adott 140 frtos váltónak 128 frt 80 kr. értékben való visszaadására. Ha köteleztetnék is alperes a 92 drb kalapács visszavételére és a váltónak 128 frt 80 kr értékben való visszaadására, a mely utóbbi kérelem magában véve is képtelenség ezen itélet nem volna végrehajtható, mert ha a váltót nem adná vissza önkényt, végrehajtással sem lehetne őt a visszaadásra kényszeríteni, mivel a felperes az esetre nem kéri őt a 128 frt 80 krban való marasztalásra. De nem hajtható végre a kérelme azon része sem, hogy ha alperes a váltót 128 frt 80 kr értékben vissza nem adná, jogosíttassák fel az esetre a kasza-kalapácsokkal, alperes kárára leendő eladására s a 140 frtos váltónak 128 frt 80 kr. érték erejéig leendő megsemmisítésére. Azt, hogy a bizományos milyen esetben adhatja el hiteles személy közbenjöttével a bizományi árukat, a ker. törv. 372. §-ának 2. bekezdése állapítja meg, a váltó megsemmisítésének pedig a váltótörvény alapján csakis elveszett váltónál van helye, egyéb esetben pedig nincs. Ezek alapján tehát felperes keresetével el volt utasítandó, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. nov. 29. 2,670. sz. a.) a kir Ítélőtábla az első bíróság ítéletét, a mennyiben az első bíróság felperest arra irányuló keresetével, hogy a keresetében emiitett áruk birói elárverezése és a 140 frtról kiállított váltónak 128 frt 80 kr. erejéig leendő megsemmisítésére felperes feljogosittassék elutasította, helybenhagyja; egyebekben azonban megváltoztatja és alperest a felperes részére szállitott 92 drb önműködő kasza-kalapacsnak természetben visszavételére és ezen 92 drb kasza-kalapács visszaadása és 11 frt 20 kr. lefizetése ellenében a felperes által átadott 140 frtos váltónak 8 nap alatt felperes részére végrehajtás terhe mellett leendő kiadására kötelezi, stb.