A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 27. szám - A gyújtogatás kísérlete - Az a 35. §

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» "27. számához. Budapest, 1896 július hó 5. Köztörvény. A törvényes biroi gyakorlat szerint az adósnak közel rokonaival a végrehajtás alapjául szolgáló tartozásának fennállása idejében és csak rövid idővel a végrehajtásnak ellenében történt foganatosítása alatt kötött olyan vagyonátruházási ügyleteinél, melyeknek megkötése által hitelezője a követelésének kielégítésére szolgáló alapnak elvonása folytán és más vagyoni fedezet hiánya miatt megkarosittatott, fennáll az a vélelem, hogy az adósnak a hitelezője megkárosítására irányuló szándékáról az ezzel szerződő rokon is tudomással bírt. Az ilyen körülmények között létrejött vagyonátruházási ügyletet a végrehajtató hitelező az igényperben az érvényesített igény ellenében kifogás utján nemcsak abban az esetben támadhatja meg, ha maga a vagyonátruházási szerződés a felek között csak színlegesen jött létre, hanem abban az esetben is, ha a felek akarata annak valóságos megkötésére irányult és ezen megtámadási kitogás folytán az igénylő rokon tartozik az ö rosszhiszeműsége mellett felállított vélelemmel szemben olyan ténykörülményeket kimutatni, a melyekből következtethető, hogy a szerződés megkötésekor nem birt tudomással a véle szerződő adósnak hitelezője megkárosítására irányuló szándékáról. A magyar királyi Curia felülvizsgálati tanácsa (1896. évi május hó 22-én 99. sz. a.) Sz. László által B. Bertalanné B. Miklós és B. Ignác igénylő felpereseknek dr. Klein Ignác ügyvéd által képviselt S. Mór alapfoglaltató I. rendű, továbbá dr. Glanc Gyula ügyvéd által képviselt Abauj-sziksói takarékpénztár II. r. és dr. L a s c h i t z Lajos ügyvéd által képviselt P. és F. cég felülfoglaltató alperesek ellen ingók tulajdona és jár. iránt sommás perében következő végzést hozott: Az I. és II. r. alperesek felülvizsgálati kérelmének hely adatván, a felebbezési bíróságnak ítélete a B. Miklós és B. Ignác felperesek által S. Mór I. r. és az Abauj-szikszói takarékpénztár 11. r. alperesek ellen inditott keresetre vonatkozó részében feloldatik, e tekintetben a felebbezési bíróság további eljárásra, a tényállásnak az ügydöntő ténykörülményekre leendő tüzetes megállapítására stbre is kiterjedő ujabb ítéletnek hozatalára utasittatik stb. Indokok: A felülvizsgálati kérelemmel élő alperesek sérelmül azt hozzák fel, hogy a felebbezési bíróság a mikor ítéletének indokai szerint a végrehajtást szenvedett adósuk között egyrészről és másrészről II. és III. r. felperesek között kötött vagyonátruházási szerződés tartalmának ellenkezőjére az alperesekre hárította a bizonyításnak terhét, nem vette figyelembe, hogy a közel rokonok között létrejött vagyonátruházási ügyleteknél az a vélelem áll fenn, hogy azok a hitelező megkárosításának céljából jöttek létre. Az alpereseknek panaszát alaposnak kellett elismerni, mert a törvényes birói gyakorlat szerint az adósnak közel rokonaival a végrehajtás alapjául szolgáló tartozásának fennállása idejében és csak rövid idővel a végrehajtásnak ellenében történt foganatosítása előtt kötött olyan vagyonátruházási ügyleteinél, amelyeknek megkötése által hitelezője a követelésének kielégítésére szolgáló alapnak elvonása folytán és más vagyoni fedezet hiánya miatt megkárosittatott, fennáll az a vélelem, hogy az adósnak a hitelezője megkárosítására irányuló szándékáról az ezzel szerződő rokon is tudomással birt. Az ilyen körülmények között létrejött vagyonátruházási ügyletet a végrehajtató hitelező az igényperben az érvényesített igény ellenében kifogás utján nemcsak abban az esetben támadhatja meg, ha maga a vagyonátruházási szerződés a felek között csak színlegesen jött létre, hanem abban az esetben is, ha a felek akarata annak valóságos megkötésére irányult és ezen megtámadási kifogás folytán az igénylő rokon tartozik az ő rosszhiszeműsége mellett felállított vélelemmel szemben olyan ténykörülményeket kimutatni, amelyekből következtethető, hogy a szerződé megkötésekor nem birt tudomással a véle szerződő adósnak a hitelezője megkárosítására irányuló szándékáról. A felebbezési bíróság tehát téves jogi felfogásból indult ki, a mikor ítéleti indokai szerint a 2. és 3. r. felperesek igénye jogosságához elegendőnek tartotta a vagyonátruházás megtörténtének igazolására szolgáló ténykörülményeknek, nevezetesen annak megállapítását, hogy a lefoglalt ingókra a vételi szerződés alapján tényleg át is adattak és ezeknek a megállapításával a felperesek igényének elutasítását azért nem tartotta kimondhatónak, mert az alperes a vételi szerződés tartalmának ellenkezőjét be nem bizonyították. Miután azonban a felebbezési bíróság tényállásában a 2. és 3. r. felperesnek igénye jogosságának elbírálására a fent előadottak szerint lényeges és döntő körülményeknek megállapítására ki nem terjeszkedett, tényállása az ügy eldöntésére nem alkalmas, minélfogva ítélete annak az 1. és 2. r. alperesek felülvizsgálati kérelme folytán az ő ellenükben érvényesített igénykeresetre nézve a S. E. 20. §. szerint feloldandó s a felebbezési bíróságot további eljárásra utasítandó volt stb. A házassági válóperekben az 1868. évi 54. t.-c- 112. Jj-a nem alkalmazható és ekként az által, hogy alperes szabályszerű idéztetése ellenére a tárgyalásokra meg nem jelent, a felperes által panaszolt tények valósága bebizonyitottnak nem tekinthető és e tekintetben az a körülmény sem képez bizonyítékot, hogy alperes sem az ágy és asztaltól való elválasztást kimondó, sem a házassági kötelék felbontását tárgyazó első bírósági ítéletek ellen felebbezéssel nem élt és pedig annál kevésbé, mert az ideiglenes elválasztást tárgyazó itélet a korábbi jogszabályok szerint felebbezhető sem volt, a felbontást tárgyazó itélet pedig felebbezés nélkül is hivatalból való megvizsgálás tárgyát képezi. A b.-gyarmathi kir. törvényszék (1895. jul. 31. 3,147. sz. a.) az ág. ev. hitvallású Ly. Pál és D. Anna között a lesti evang. lelkész előtt 1881. ápril. 10-én kötött házasság végleg felbontatik és mindkét félnek az uj házasságra lépés megengedtetik stb. A budapesti kir. itélő tábla (1896. január 15. 9,231. sz. a.) a kir. tszék. Ítélete helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1896. ápr. 21. 1,713. sz. a.) az 1894. évi 31. t.-c. 139. §. szerint az ezen törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok a korábbi jogszabályok uralma alatt létrejött tények alapján is felbonthatók ugyan, ha ezen tények, a jelen törvény szerint bontó okot képeznek és szabályszerűen bebizonyíttatnak. Minthogy azonban felperes kereseti előadása mellett bizonyítékot fel nem hozott, a házassági válóperekben pedig az 1868. évi 54. t.-c. 111. §. nem alkalmazható s ekként az által, hogy alperes szabályszerű icléztetése ellenére a tárgyalásokra meg nem jelent, a felperes által panaszolt tények valósága bebizonyitottnak nem tekinthető és e tekintetben az a körülmény sem képez bizonyítékot, hogy alperes sem az ágy és asztaltól való elválasztást kimondó, sem a házassági kötelék felbontását tárgyazó első bírósági ítéletek ellen felebbezéssel nem élt és pedig annál kevésbé, mert az ideiglenes elválasztást tárgyazó itélet a korábbi jogszabályok szerint felebbezhető sem volt, a felbontást tárgyazó itélet pedig felebbezés nélkül is hivatalból való megvizsgálás tárgyát képezi; ehhez képest mindkét alsó bíróság ítélete feloldatik és az eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy a per további tárgyalására határnapot tűzzön ki a végett, hogy felperes keresetét az 1894. évi 31. t.-cikkben felsorolt bontó okok valamelyikére alapítsa, illetve a panaszolt tények bebizonyítására szolgáló bizonyítékait adja elő s a tárgyalás befejezése s a szolgáltatandó bizonyítékok alkalmazása után hozzon a kifejlendőkhöz képest uj ítéletet. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az Ausztiában történt perletétel hatálya az 1868: LIV. t.-c. 70. §-ával szemben. A budapesti kir. kereskedelmi- és váltótörvényszék mint váltóbiróság (1894. évi április hó 27-én 27,566. sz. a.) Dr. Pre ye r Hugó ügyvéd által képviselt P.Jenő felperesnek dr. Bauer Ignác által képviselt L. Sándor alperes ellen 320 frt tőke és jár. iránti váltóperében a következő Ítéletet hozott: Az 1893. évi február hó 8-án 8,953. sz. a. hozott sommás végzés hatályában fentartatik és alperes a Budapesten 1889. évi december hó 14-én 320 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 320 frt váltóösszeget stb. fizessen stb. Indokok alperesnek azt a kifogását, hogy a kereseti követelés mint ítélt dolog ujabbi ítéletnek tárgyát nem képezheti, a kir. törvényszék figyelembe nem vette, mert a felperes által a póttárgyalás alkalmával becsatolt törvénybizonylatból az tűnik ki, hogy az Ausztriában érvényes törvények szerint a keresetnek az alperes elleni beszéd előterjesztése után történt visszavétele nem bír pervesztés joghatályával. Érdemben nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a kifogását, hogy felperes váltó kereseti jogát elvesztette az által, hogy a kereseti telepitett váltót a felperesnek fizetés végett be nem mutatta, illetve a fizetés végett bemutatást óvással nem igazolta, mert a váltótörv. 44. §-a értelmében a telepitett váltó elfogadója elleni váltó kereset fentartására az esetre, ha a telepes ugyuttal a váltó birtokosa, óvásnak felvétele nem szükséges, minthogy felperes azt, hogy a lejáratkor nem ő volt a váltó birtokosa, minthogy az alperes által 5 /. alatt csatolt okozatból az a körülmény, hogy a váltó lejárata idejében más harmadik személy volt