A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 27. szám - A gyújtogatás kísérlete - Az a 35. §

210 A JOG az ö kiváltságos helyzetében bíróságaink mintha támogatni akarnák, a jogkedvezményeket kiterjeszteni iparkodnának. Mikép is értsük azt, hogy akkor midőn a bérbeadónak a bérlemény területén levő ingókra különben is visszatartási joga van s igy kétségtelen, hogy a bérbeadónak a bérlő elleni biztosítás végrehajtás iránti kérése fölösleges s fölöslegesen terheli az ezzel járó költség a bérlőt, akkor ezen fölösleges módon okozott költségekre bíróságaink a végr. törv. 72 és 119 §§-aiban foglalt intézkedések ellenére még törvényes zálogjogot is állapítanak meg, vagyis ugy tapasztaljuk, hogy a gyakorlatban legtöbbször a félévi bérkövetelésen felül még annak járulékait, nevezetesen a kamatokat és költségeket is sorozzák bérbeadó részére az árverésen beíolyt vételárból! Igaz hogy az igazságügyminiszteri rendelettel jóváhagyott fővárosi lakbérleti szabályzat a bérbeadó törvényes zálogjogát a bérkövetelés járulékaira is kiterjeszti, de ezen szabályrendeleti illetve rendeleti intézkedést a törvénynyel szemben kötelezőnek tekinteni nem lehet. Nem lehet tehát eléggé neheztelni azt a bírói gyakorlatot, mely a bérbeadó jogát kiterjeszti, holott azt megszorítani, szorosan magyarázni kellene. Epugy tévesnek tartom a fővárosi lakbérleti szabályzat 28 ^-ában jelzett visszatartási jog alkalmazása körül kifejlődött gyakorlatot is. Ugyanis a hivatkozott szakasz szerint ha a bérkövetelés vagy a 27 §-ban körülirt jog vitássá válik, köteles leend a bérbeadó azon bérkövetelését a melyre viszatartási jogát alapítva, a bíróság előtt a bérlőnek felszólításától számított három nap alatt, vagy a mennyiben az illető bérkövetelés még le nem járt volna, a bérkövetelés lejárati idejétől számított három nap alatt annyival inkább érvényesíteni, minthogy különben a visszatartott ingók tekintetében visszatartási jogát elveszti. Hogyha tehát a bérlő a visszatartott ingók kiadása iránt a háztulajdonost akár levélben, akár tanuk előtt felszólítja azzal, hogy nem tartozik a tőle követelt házbérrel, ezt a felszólítást a 28. §szerint alkalmasnak kellene tekinteni mert hiszen ezen felszólítás által a bérkövetelés fenállása, a törvényes zálogjog létezése kétségbe vonatott s mégis nem egy esetben az ilyen felszólítást bíróságaink a 28. §-ban körülirt kellékeknek meg nem felelőnek tekintették s elutasították a bérlőt az ingók kiadása iránt indított keresetével, jóllehet a bérbeadó állítólagos bérkövetelését a kérdéses 3 nap alatt nem érvényesítette. így járnak legtöbben, a kik azt hiszik, hogy a bérbeadó elveszíti visszatartási jogát, hogyha a felszólítás után három nap alatt nem érvényesítette bérkövetelését. A budapesti kir. ítélőtábla a 7114/94. sz. Ítéletének indokaiban ki is mondja, hogy a bérlőnek a bérkövetelés érvényesítésére kell a bérbeadót felhívni. Ezen Ítélet a Curia által helybenhagyatott. A hivatkozott szakasz az általunk kifogásolt felszólítási alakot nem irván elő, ezen a bérbeadó melletti jogmagyarázat teljesen indokolatlan. Hiszen a felszólítás fogalmában tulajdonképen a perlés mellőzhetésének célja foglaltatik, természetellenes tehát valakit perlésre szólítani fel, a minthogy józaneszü ember nem is hiv fel senkit arra, hogy vele pörösködjék. De ezen magyarázatra szükség sincsen, mert a három napi elévülési idő csak a visszatartási jogra vonatkozván, bérbeadó bérkövetelését a rendes elévülési időn belül bármikor érvényesítheti. Látjuk tehát, hogy szükséges bíróságainkat figyelmeztetni, miszerint a bérbeaeónak kedvezményeit szorosan magyarázzák Sommum jus, summa injuria. A gyújtogatás kísérlete. Irta: LEHOCZKY SÁNDOR tszéki biró Eperjesen. A büntető jogtudományban vitás kérdést képez, hogy a gyújtogatás kísérlete hol veszi a kezdetét; ott-e csak, ahol a gyujtószer és a felgyújtandó tárgy közt az összeköttetés létesült, vagy a cselekménynek már előbbi stádiumában. Edvi Illés azon nézetben van, hogy «ha a tettes a gyújtóanyagot még nem hozta érintkezésbe a felgyújtandó tárgygyal, akkor csak büntetés alá nem eső előkészületi cselekmény forog fenn.» Ugyanezen nézetet vallja «A Kísérlet Tana» cimü müvében dr. Baumgarten Izidor is. A külföldi írók közül a többi közt Olshausen szintén ezen a nézeten van. «Dagegen wird nur eine traflose Vorbereitungshandlung anzunehmen sein, wenn den die Brandst. Planende das angezündete Schwefelholz noch in Hánden hált, ohne dasselbe bereits mit dem Objekt sei es mittelbar durch Entzündung eines Zündstoffes, sei es unmittelbar in Verbindung gesetzt zu haben» írja e részben (llshausen. A büntetőjogtudomány nagy veszteségére a közel múltban elhunyt jeles jogtudósunk, Batlay Imre a «Büntető Kísérlet* cimü müvében azt a tételt állítja fel, hogy kísérleti cselekmény az, mely a reatum tényálladékának létesítésére szándékosan és közvetlenül veszélyeztetőleg irányul; s ebből a tételből kiindulva arra a következtetésre jut, hogy a hol már a közvetlen veszélyeztetés fenforog, ott a gyújtogatás kísérlete megállapítandó. A judicatura nálunk eddigelé a gyújtogatás kísérletének megállapításánál arra az álláspontra helyezkedett, hogy míg a tettes a gyujtószert a felgyújtandó objectummal összeköttetésbe nem hozta, addig csak előkészületi cselekményt követett el, dc a gyújtogatás véghezvitelét meg nem kezdette. Az alább közölt eset eldöntésénél azonban a bíróságok, amint látni fogjuk, más felfogást tanúsítottak. Az eset a következő: Hír ka Medvecz János 1895. szeptember 6-án este, abbeli előzőleg tett kijelentése után, hogy «ma még alarm lesz a faluban,» elment a szomszédja id. Medvecz János szalmával fedett csürjéhez és meggyújtott egy gyufát, aztán azt mintegy 3—4. cmnyi közelségre a szalmatető ereszéhez emelte, de a gyufa lángja egy erősebb légáramlattól kialudt! erre egy második gyufaszálat vett elő és megyujtása után azzal a szalmatető ereszét ugyanoly távolságnyira ismét megközelítette, amikor is a gyanús viselkedése miatt őt követő egyének kiáltására a gyufaszálat eldobta és elfutott. Ezen cselekménye miatt őt az eperjesi kir. törvényszék a 178/896. a kassai kir. ítélőtábla a 910/896. és a m. kir. Curia a 3,750/896. szám alatt hozott Ítéletével gyújtogatás kísérletének büntette miatt elitélte. Elitélte tehát vádlottat mind a három bíróság anélkül, i hogy a gyujtószer a felgyújtandó tárgygyal összekötetésbe jött volna. És nézetem szerint a bíróságok egészen helyesen jártak el. Mert az a cselekmény, amely már oly közvetlenül veszélyeztetőleg irányul a büntetőjogi oltalom alá vett jav. ellen, hogy többé semmi kétségünk sem lehet afelől miszerint a szándékolt reatum tényálladékának megvalósítása előtt nem szűnik meg jogellenes hatékonysága: kísérletet képez; míg az a cselekmény, amely a jogrendre nézve még távoli veszélyt rejt magában, a melyről még nem lehet tudni, hogy hová fejlődik, csak előkészületnek vehető. Ha a szóban forgó esetben a csűr zsindelytetőzettel lett volna elátva, azt hiszem, Hirka Medvecz János cselekményét a bíróságok gyújtogatás kísérletének nem veszik. És szerintem, ezt azért nem tehették volna, mert a zsindelytetőzet felgyújtása nehezebben történhetvén meg, mint a szalmatetőzeté, a Hirka Medvecz János cselekménye akkor nem foglalt volna közvetlen veszélyeztetést magában. Az a 35. §. Irta: dr. GÁSPÁR IZSÓ budapesti ügyvéd. Az uj sommás eljárás a helyi illetőséget nem szabályozza, hanem 13. §-ában röviden fentartja a polgári prttás ide vonatkozó szakaszait, és pedig azért, mert ezek nem kizárólag a sommás eljárásra, hanem a rendes eljárásra is vonatkoznak. Pedig, ha már ez az uj törvény 315. §-ában egy egész csomó intézkedését kiterjesztette a rendes eljárásra, akkor bizony a helyi illetőségről is intézkedhetett volna, és ebbeli intézkedéseit is kiterjeszthette volna a rend és eljárásra, mert appterrttás erre vonatkozó elaggott,rokkant intézkedései bizony nagyon is rászorultak volna ennek az uj, életerőtől duzzadó, világos és szabatos törvénynek felfrissítő elixirje. A pprttás egy ilyen szakasza a 35. §. E szerint «a szerződés teljesítésére és érvénytelenítése, valamint a teljesítés elmulasztásából eredhető kártérítés iránti perek azon bíróság előtt is indíthatók, melynek területén a szerződés létrejött, vagy a dolog természete avagy törvény szerint teljesítendő.» Most aztán ezzel nem elégszik meg, hanem még hozzá teszi: «könyvkivonati és számlakövetelések egy és léi év alatt és ha a könyv- vagy számviteli kivonat törvényesen meghitelesittetett, három év alatt azon hely bírósága előtt perelhetők be, hol a könyvek vitetnek*. Ez a második bekezdés nyilván a kereskedőknek akart kedvezményt nyújtani, oly kedvezményt, a melyre azoknak tulajdonképen szükségük nem volt, mert érdekeiknek az általános szabály is teljesen eleget tett. Omne quod est nimium, vertitur in vitium: a kivételes kedvezmény ott, a hol az általános szabály is elég, nemcsak hogy előnyére nem szolgál azoknak, a kik könyvkivonatokkal perelnek, de sőt ártalmukra válik. Mert hogy áll a dolog ? Ha én szerződést kötök valakivel Budapesten, a hol állandóan lakom, de ellenfelem a ki vidéken lakik, vonakodik az ellenértéket szolgáltatni, hát akkor 32 éven belül beperelhetem őt Budapesten. De ha én kereskedő vagyok, ha én áruadásvételi szerződést kötök egy vidékivel, és ez a vételárral például öt évig adósom marad, akkor ha őt Budapesten perlem és követelésemet egy számlába mutatom ki, mert hiszen ki kell mutatnom, előáll az én alperesem felemelt fővel és pergátló kifogást emel azon az alapon, hogy 35. §. szerint a könyvkivonat alapján csak 1 £ illetve 3 éven belül perelhetem be Budapesten, most pedig már elmúlt 5 év is talán, még több, hát menjek beperelni Kis-Kuruttyófalvára, mert ő odavaló ám. Alperesem maga is jól mosolyog kifogásán, de hát hiába, ott áll a törvényben nyomtatva és bizony akárhányszor megeshetik, hogy az adós ilyen könnyű szerrel szabadul az adóságától. De hát méltányos-e logicus-e jogos-e ez igy f Én azt hiszem, hogy nem, es ime itt vannak indokaim. 1) Melyik budapesti kereskedő fog például 25 frtos perben utazásokat tenni, helyettest állítani és esetleg kétes követelésére meg ujabb pénzt áldozni ? Alperesnek érdemes ezt megtenni de különben a régi adósok vagy konok alperesek, vagy nincs' mit kockáztatn.ok; szívesen adnak 4-5 frtot egy megjelenésért, hogy nagyobb tartozásuktól szabaduljanak