A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 26. szám - A király az igazságügyi pavillonban

\ JOG 103 vezetett kereskedői könyvekkel mutatandó ki. De ez a megállapodás csak abban az esetben zárja ki azt, hogy a biztosított a kárát egyéb módon is bizonyíthassa, ha abból minden kételyt kizáró határozottsággal az tűnik ki, hogy a kár megállapításának ez a kikötött módja mind a két félre nézve egyaránt kötelező hatályú, vagy is hogy nemcsak a biztosított köteles kárát kereskedői könyveivel kimutatni, hanem a biztosító is köteles az igy kimutatott kárt megállapítottnak elfogadni. Minthogy azonban az A. alatti biztosítási kötvényben foglalt vonatkozó kikötés (ügy a külön írott «jegyzés» cimü, valamint az általános feltételek 12. §-ban foglalt feltétel) nem fejez ki egyebet, mint hogy a fogyó-szaporodó mennyiségben biztosított áruk kár esetében kereskedői könyvekkel mutatandók ki: ez a kikötés az említett értelmű kölcsönös megállapodást (compromissumot) tartalmazónak nem tekinthető és ennélfogva, nem tekintve azt, hogy telperes vezetett-e vagy sem rendes könyvet ? felperesnek jogában állott kárát egyéb módon bizonyítani. De minthogy felperes kárának valóságát, a miként ezt az első fokú biróság helyesen kitejtette, egyéb módon sem bizonyította: az elsőfokú bíróságnak ítélete az itt, — illetőleg a benne felhozott egyébb vonatkozó indokoknál fogva hagyatott helyben. Ha valamely kötelezvényben sem fizetési, sem felmondási határidő kikötve nincs, a hitelező adósától a fizetés teljesítését azonnal követelheti, miért is az lejártnak lévén tekintendő, ha a kérelem teljesítését gátló egyéb akadály fenn nem forog, ily kötelezvény alapján a zálogjog a tkvi rdts. 88. §. b) pontja értelmeben elöjegyzendö- (A pécsi kir. ítélőtábla 189a. évi április hó '27-én 1,401/E. szám alatt.) Ama körülményből, hogy alapperbeli felperes házasságon kivül ismét teherbe esett és törvénytelen gyermeket szült, még jogszerűen nem következtethető, mikép alapperbeli felperes abban az időben, a melyre az 1892. evi szept. 4-én született gyermekére vonatkozólag megállapítható nemzési időszak esik, erkölcstelen es feslett életet folytatott volna. (A pestvidéki kir. törvényszék lö95. évi D. 157.) Külön kötelezettség elvállalása, vagy külön kötelezettség jogi alapját megalkotó teny fenforgása nélkül a helypénzfizetés, illetve beszedés elmulasztásából polgári peruton érvényesíthető magánjogi igények nem keletkeznek. (A pestvidéki kir. törvényszék 1895. évi D. 159.) A vevő rendszerint csak azon kár erejéig igényelhet biztosítást, mely ot éri akkor, ha a jelzálogos hitelező magát a terhelt ingatlanból kielégíti és azért a mennyiben a vevő egyéb kart nem igazol az eladó sem kötelezhető rendszerint arra, hogy a terhek összmennyiségének azt a részét is birói kézhez letétéményezze, mely az ingatlan vételárát meghaladja. (A pestvidéki kir. törvényszék D. 1(53. 895.) Ha a foglaláskor a fenforgó körülményekből azt lehetett a végrehajtatonak johiszemüleg vélelmezni, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai, az 1881. évi 60- t.-cikk 9S. ^-ának rendelkezése folytán a perköltségek az igény megállapítása esetében is kölcsönösen megszüntetendők és miután az elsöbiróság az által, hogy a vélelem fenforgása dacára a meg nem jelent végrehajtató felet a perköltségben elmarasztalta, az anyagi jogszabályt nem helyesen alkalmazta s igy alperes felebbezésének az 1893- évi XVIII. t.-c. 128. ^ ának 3. pontja alapján helye van, ugyanazért az elsöbiróság ítéletét meg kellett változtatni. (A pestvidéki kir. törvényszék 1895. évi D. 169.) Azon esetben, ha az ügyvéd dijait a perben felszámította és azok bíróilag meg lettek állapítva, tekintettel arra, hogy az 1893 évi XVIXt. t.-c. 108. ij-ának második bekezdése értelmében utólagos felszámításnak helye nincs, a birói határozat hozatalát megelőző időben keletkezett és igy utólag felszámított dijakat és költségeket saját felétől sem követelhet. (A pestvidéki kir. törvényszék 1895. évi D. 171.) Bűnügyekben. A kbtkv. 71. ÍJ-ában említett kihágás ki van zárva oly esetben, melyben valaki az állam közérdekének biztosítása és előmozdítása céljából a tanítóktól törvényben követelt képesítés és képzettség kimutatására készít hamis közokiratot. Ily esetben, melyben az állam jogának lényegére vonatkozó és ezen jog sérelmével járó cselekmény forog fenn, nem a kbtkv. 71. §-ának, hanem a btkv. 391. g-ának a hamis közokirat készítését tárgyazó rendelkezése nyer alkalmazást. A nagyváradi kir. törvényszék (1896. évi június hó 19-én 7,223. sz. a. 1 Közokiratirat hamisítás büntette miatt vádolt Zs. Ernő elleni bűnügyben következőleg itélt : A kir. törvényszék Zs. Ernőt a vádba vett cselekmény helyett a kbtkv. 71. §-a alá eső közbiztonság elleni kihágásban bűnösnek mondja kis ezért a kbtkv. 71. §-a alapján a kbtkv. 21. §-a alkalmazásával az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, a nagyváradi kir. ügyészségnél 15 nap alatt végrehajtás terhével befizetendő és behajthatatlanság esetében a kbtkv. 22. §-a értelmében két (2) napi elzárásra változtatandó (20) husz írt pénzbüntetésre itéli stb. Indokolás: Vádlott beismeri, hogy a becsatolt és a III. osztályról szóló tanitóképezdei bizonyítványoknak nyomtatványát és pecsétjét megrendelésre készítette, hogy annak irott részét maga irta be, s hogy az teljes egészében hamis. Ámbár a képezdei bizonyítvány közokirat jellegével bir: mindazonáltal a vádba vett cselekmény a btkv. 291. és 292. §-a alá eső közokirat hamisítás bűntettét meg nem alkotja, mert a törvény ama rendelkezésből, mely szerint a hamisítás akkor büntethető, ha abból valakire jogsérelem háramlik, vagy háromolhatnék, tekintettel arra, hogy minden közokirat hamisítás által a közhitel sérelmet szenved, nyilván csak az anyagi jogsértés, illetve ennek esetleges lehetősége értendő, a mely köz és magán természetű lehet s a kbtkv. 71. §-a megalkalmazásával a törvényhozás a képesítői bizonyítványt kevésbbé veszélyes voltánál fogva kivett ez okirathamisitás fogalma alól, mert ily bizonyítvány hamisítása annak természeténél fogva nem jogtalan vagyonhaszonszerzés vagy megkárosítás, hanem a btkv. 71. §-ban meghatározott célzattal bir. Ehhez képest a kir. törvényszék vádlott beismert cselekményében a btkv. 71. §-ában meghatározott közbiztonság elleni kihágás törvényszerű tényálladékát annyival is inkább állapította meg s vádlottat ebben bűnösnek mondotta ki, mert az a védekezése, hogy a kérdéses bizonyítványt csupán édes apja megnyugtatására, ösztönzése folytán hamisította, figyelmet nem érdemel azzal a beismert cselekményével szemben, hogy ezen bizonyítvány alapján tanítói képesítési bizonyítvány megszerzése végett nemcsak jelentkezett, hanem vizsgatételre is bocsájtatott s ezzel a hamis bizonyítványt használta. Figyelembe véve azonban büntetlen előéletét, töredelmes beismerését és hogy időközben a tanítóképezde III. osztályából a vizsgálatot tényleg letette s ezzel megbánását és a képesítés jogos uton való igyekezetét tanúsítja; Nem különben huzamosabb ideig tartó bünvizsgálat alatt létére, úgyszintén arra a körülményre, hogy a cselekményt nem annyira bűnös célzattal, hanem végtárgyaláskor bemutatott levél igazolása szerint is inkább apja megnyugtatására, annak ösztönzése folytán követte el: a kir. törvényszék mind ezen rendkívüli körülmények folytán a kbtkv. 21. §-ának alkalmazását indokoltnak találja s vádlott büntetését ehhez képest a megfelelő pénzbüntetésben állapította meg. stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1894. évi október hó 29-én 3,013. sz. a.) A kir. itélőlábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja: Zs. Ernő vádlottat a btkv. 391. §-a alapján, de a btkv. 92. alkalmazásával, tekintettel a btkv. 20. §. rendelkezésére, a közokirat hamisítás vétségében mondja ki bűnösnek s ezért az itélet foganatba vételétől számítandó (1) egy havi fogházra itéli, a btkv. 399. §-ában meghatározott mellékbüntetéseket azonban a btkv. 54. §-a alapján mellőzi stb. Indokok: Zs. Ernő vádlottnak a tényállással egyező beismerésével a terhére rótt közokirat hamisításnak általa történt elkövetése törvényszerűen beigazolva lévén, bűnösségének megállapítása tekintetében kétség fenn nem forog és csupán az döntendő el: hogy vádlottnak cselekménye a büntetőtörvénykönyvnek melyik rendelkezését sérti. Az első fokú biróság ítélete azon nézeten alapul: hogy vádlott cselekménye a kbtv. 71. §-ában meghatározott célzattal bir. A kbtkv. 71. §-ában emiitett kihágás azonban ki van zárva oly esetben, melyben valaki az állam közérdekének biztosítása s előmozdítása céljából a tanítóktól törvényben követelt képesítés és képzettség kimutatására készit hamis közokiratot. Ily esetben, melyben az állam jogának lényegére vonatkozó s ezen jognak sérelmével járó cselekmény forog fenn, nem a kbtkv. 71. §-ának, hanem a btkv. 391. §-ának a hamis közokirat készítését tárgyazó rendelkezése nyer alkalmazást, miért is vádlottat a most hivatkozott szakasz alapján kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél elfogadta a kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletében felhozott számos és nyomatékos enyhítő körülményeket és alkalmazta a btkv. 92. §-ában foglalt rendelkezést. A magyar királyi Curia 1 1896. évi március 24-én 5,808. sz. a.i A kir. ítélőtábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Azon kérdés megoldására, vájjon tartozott-e vádlott azok közé, kik cégüket feltétlenül bejegyezni kötelesek vagy azok közé, kikre a keresk. törv. 5 §-a értelmében a kereskedelmi könyvek vezetésére vonatkozó óvintézkedések alkalmazást nem nyerhetnek, a vádlottnál leltározott áruk értéke, tartozásainak összege és egyéb az üzlet terjedelmének meghatározására való körülmények veendők figyelembe. Az a körülmény, hogy vádlott üzlete csekély terjedelme dacára cégét bejegyeztette, nem változtatta meg a kis ipar körét meg nem haladó üzletének minőségét és terjedelmét egymagában, a bejegyzés ténye által pedig vádlott oly kereskedővé nem válhatott, kinek az a mulasztása, hogy kereskedelmi könyveket nem vezetett és mérleget nem készített, a btk. 416 §-a alapján megtorlás alá vonható volna.