A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 26. szám - A király az igazságügyi pavillonban

102 A JOG A dolog ilyen állásában felperes részére kártérítésül csupán 667 frt 50 krt, vagyis azt az összeget lehetett megítélni, melyet a kiegészítő tárgyalás során 2/2. szám alatt csatolt becslési jegyzőkönyv szerint alperes kárbecslője felvett és melyet az elleniratban foglalt kárszámítás szerint maga alperes is, mint lehető kárt megközelítőleg beismert. Ebben a kárösszegben pedig el kellett marasztalni alperest azért, mert a részéről felhívott S. M. Gyula tanú vallomásával, sem a 2/2. sz. a becslési jegyzőkönyvvel arra a körülményre nézve, hogy a szóban levő fogyó és szaporodó árukészlet a szerződés megkötésekor a biztosított mennyiségben meg nem lehetett, bizonyitékot nem nyújtott, tehát a rosszhiszemű túlbiztosításra vonatkozó kifogása bizonyittatlanul maradt. És el kellett marasztalni alperest a fenti kárösszegben még azért is, mert nem is állítja, hogy a 2/2. sz. a. mellékelt saját kárbecslője által felvett jegyzőkönyv adatai a valóságnak meg nem felelnek, hogy ettől a becsütői jóváhagyását megtagadta, sőt W. Lajos és D. Ede tanuk vallomása szerint emiitett becslési jegyzőkönyvben felvett kárösszeget felperesnek a keresetindítás előtt fel is ajánlotta stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1394. január 31. 3,867. sz. a.) annak előre bocsátása mellett, hogy az e perben hozott 1,679. sz. curiai végzés értelmében a kereseti összegből csak 2,931 frt 50 kr. tőkerész és jár. képezhettek elbírálás tárgyát, az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely által alperes 667 frt 50 kr. tőkének felperes részére leendő fizetésbe feltétlenül köteleztetett, érintetlenül hagyja, felebbezett többi részét pedig megváltoztatja és abban az esetben, ha felperes főesküt tesz arra, hogy az A) alatti kötvényben megjelölt csűrben az 1889. évi április 1-én történt tüzeset idején. 1. A kötvény 1. tétele alatt körülirt minőségű 252 drb gyékény-ponyva, 2. a kötvény 2. tétele alatt körülirt minőségű 3,600 drb gyékény-ponyva, 3. a kötvény 3. tétele alatt körülirt minőségű 3,000 drb gyékény-ponyva és 4. a kötvény 5. tétele alatt körülirt minőségű 1,000 drb méhkas tényleg meg volt, s kötelezi alperest, hogy felperesnek, még pedig a főeskünek az 1. pontra való letétele esetére 145 frt 22 krt, a főeskünek a 2. pontra való letétele esetére 1,244 frt 88 krt, a főeskünek a 3. pontra való letétele esetére 787 frt 65 krt és a főeskünek a 4. pontra való letétele esetére 86 frt 25 krt fizessen stb. Tartozik tehát felperes az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt az eskü letételére határnapot kérni, s a kitűzendő határnapon a neki megítélt főesküt letenni, mert különben a főeskünek az 1 pontra le nem tétele esetére 145 frt 22 krra, a 2. pontra le nem tétele esetére 1,244 frt 88 krra, a 3. pontra le nem tétele esetére 787 frt 65 krra és a 4. pontra le nem tétele esetére 86 frt 25 kira és a kamatára nézve keresetével elutasiltatik stb. Indokolás: Helyesen fejtette ki az elsőbiróság azt, hogy a kár mennyiségének bizonyítása felperest terheli s hogy a felek hatályosan köthették ki a kár mennyiségének rendesen vezetett raktárkönyvvel való bizonyítását; a fenforgó esetben azonban felperest ennek dacára nem lehet elzárni kárának más módon való bizonyításától, mert a 17,015'1891. sz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz 1/1. sz. a. csatolt tüzkári felvételi jegyzőkönyv tartalmából határozottan kitűnik, hogy felperes az elégett árukról könyvet vezetett, azt a kárfelvétel alkalmával alperes kárbecslőjének felmutatta és átadta, a mennyiben ez utóbbi a neki felmutatott kérdéses könyvet, mint a kárfelvételi jegyzőkönyvhöz csatoltat emliti a most érintett jegyzőkönyvben, mert továbbá ezzel szemben alperes tartoznék bizonyítani azt, hogy a kérdéses könyvet kárbecslője felperestől át nem vette, vagy később ennek visszaadta, mivel ennek bizonyítása nélkül a kérdéses könyv alperes birtokában levőnek tekintendő, s felperes már azért is jogosítva van kárát más módon is bizonyítani, mivel a raktárkönyvvel való bizonyítást alperes maga tette lehetetlenné azáltal, hogy a könyvet felperesnek ki nem szolgáltatta. Nem jöhet e tekintetben figyelembe alperesnek az a védekezése, hogy kárbecslője nem tekinthető az ő megbízottjának, ha tehát felperes a kérdéses könyvet annak átadta is, az alperesre nézve semmi jogkövetkezménynyel nem járna; nem vehető pedig figyelembe ez a védekezés azért, mert a kárbecslő a dolog természeténél fogva a kár megállapításához szükséges adatok gyűjtésére is hivatva lévén, ha ilyen adatokat a károsulttól átvesz, azt csak a biztosító megbízottjaként teszi, hogy pedig K. Endre alperes részéről a kár kipuhatolásával annak idején meg volt bizva, bizonyítja az a körülmény, hogy az eljárásáról felvett i!1 és */« sz. a. okiratokat alperes társaságnak bemutatta és ez azokat elfogadta. Nem bizonyítja a biztosított áruról vezetett könyvnek felperes birtokában való létét sem az a körülmény, hogy alperes a per során annak felperes által a bírósághoz leendő bemutatását kérte, mivel alperesnek ez az egyoldalú ténye felperes ellen mit sem bizonyít, sem pedig az a körülmény, hogy felperes végiratában a könyvnek felmutatására késznek nyilatkozott, mivel ez nem zárja ki azt, hogy felperes a könyv holléte iránt tévedésben volt. A felhozottakhoz képest tehát felperes kára más perrend szerű bizonyítékok által is bizonyittatván, kérdés tárgyát az képezi, nyujtott-e felperes a tüzeset által szenvedett kára mennyiségének bizonyítására eskün kivül más bizonyítékot ? E tekintetben kétségtelen, hogy a kihallgatott tanuk vallomása teljes, vagy akár pótesküvel kiegészíthető részbizonyitékul nem fogadható el, mert egyikük sem vallja határozottan azt, hogy a leégett csűrben hány darab és milyen minőségű gyékényponyva és kas volt a tüzeset alkalmával. Minthogy azonban ifj. S. Mária, G. Hermann és F. Ignác tanuk, kik részint közvetlenül a tüzesetet megelőző napon, részint 3—4 nappal azt megelőzőleg fordultak meg a leégett csűrben, azt bizonyítják, hogy a csűr egészen tele volt gyékényponyvával és kassal, még pedig F. Ignác és G. Hermann azt is igazolják, hogy a gyékény a kötvény 1—3. tétele alatt emiitett minőségű volt, minthogy továbbá W. Jakab, U. Márton és F. András tanuk is azt tanúsítják, habár ottlétük idejét közelebbről meghatározni nem tudják, hogy a csűr tele volt gyékénynyel és kassal, és igy ez utóbbi tanuk vallomásával is igazolva van, hogy felperes a csűrben a biztosítás tartama alatt nagymennyiségű és a biztosítotthoz hasonló árut tartott raktáron; minthogy B. Ármin vallomása is megerősíti azt, hogy a leégett csűrben sok gyékény és kas volt; minthogy alperes elleniratában nem is élt azzal a kifogással, hogy a biztosított mennyiség a leégett csűrben nem fért volna el s viszonválaszában pedig ez a kifogása már elkésett, de a csűrnek egyes tanuk által bizonyított terjedelménél fogva a j leégettnek állított mennyiség abban kétségtelenül el is férhetett; | minthogy a nevezett érdektelen és törvényes kifogás alá nem | eshető tanuknak határozott vallomását K. Adolfnak ellenkező valloi mása már azért sem gyengítheti, mivel ez a tanú azt vallja, hogy I ugy tudja, hogy a raktár akkor, midőn ő két izben benne meg| fordult, D. Hermané volt, holott a perben nem is vitattatott az, hogy a biztosítás tartama alatt a csűrt felperesen kivül más birta volna bérbe és igy kétes az, hogy nevezett tanú a biztosítás tartama alatt fordult-e meg a leégett csűrben, minthogy J. Ferenc, C. Istvánné, L. Józsefné, Sch. Mihályné, özv. W. Józsefné és K. Henrik tanuk is megerősítik azt, hogy felperes a biztosítás tartama alatt is nagyobb mennyiségű gyékényt vásárolt; minthogy G. Sámuel, ki 1888. évben fordult meg a leégett csűrben, P. György, G. László, S. N. Gyula és Sz. Gáspár tanuk vallomása, mint részint az időre, részint a tapasztaltakra nézve határozatlan, figyelembe egyáltalán nem jöhet; mindezeknél fogva felperes által valószinüsitetteknek kell elfogadni azt a körülményt, hogy a kérdéses csűrben a tüzeset idején a kötvény 1—3 és 5. tétele szerint biztosított mennyiségű és minőségű áru volt elhelyezve és miután nem kétséges, hogy az 1889. évi április 7-én a csűr egész tartalmával leégett, hogy felperes az áru értékének megfelelő kárt szenvedett, miért is felperesnek a leégett áru ekkép valószinüsittetett mennyiségének | bizonyítására a pts. 235. §-a alapján az egyoldalú főesküt kellett odaítélni. A kir. ítélőtábla azért találta az egyoldalú főesküt bizonyítékul alkalmazandónak, habár felperes kára mennyiségének bizonyítására csak becslő esküjét ajánlotta fel, mert felperes kárának megállapithatása céljából azt a tényt tartozik bizonyítani, hogy a leégett csűrben a tüzeset alkalmával mennyi biztosított áru volt meg, ilyen tény pedig nem becslő, hanem főeskü által bizonyítandó és minthogy felperes a becslő esküt kára nagyságának bizonyítására ajánlotta fel, a kár nagysága pedig a jelen esetben az elégett áru mennyiségével oly szoros összefüggésben van, hogy ennek bizonyítása nélkül a kár nagysága sem állapitható meg, ennélfogva a becslő eskü a leégett áruk mennyiségének bizonyítására is felajánlottnak tekintendő, mert továbbá a becslő eskü felajánlásával felperes részéről az egyoldalú főeskü általi bizonyítás is megajánlottnak tekintendő, mivel felperes kára nagyságát esküvel kívánja bizonyítani, és csak az alkalmazható eskünemet jelelte meg helytelenül, mi azonban a körülményekhez képest alkalmas eskünek bizonyítékul való alkalmazását nem zárhatja ki. Már most, ha felperes a neki megítélt főesküt az illető pontjaiban leteszi, akkor tekintettel arra, hogy a szakértők a 37,806/91. sz. a. jkv. szerint a kötvény 1. tétele alatti gyékényponyva darabját 1 frtra, a 2. tétel alattit 60 krra, a 3. tétel alattit pedig 50 krra és gyékény kas darabját 13 krra becsülték, bizonyítva lesz, hogy felperes a kötvény 1. tétele alatt biztosított 252 drb gyékényponyva elégése folytán 252 frt, a kötvény 2. tétele alatt biztosított 3,60U drb gyékényponyva elégése folytán 2,160 frt, a kötvény 3. tétele alatt biztosított 3,000 drb. gyékényponyva elégése folytán 1500 frt és a kötvény 5. tétele alatt biztosított 130 frt, összesen tehát 4,042 frt kárt szenvedett, mely kárnak 3U részét, vagyis az 1. tétel után 189 frtot, a 2. tétel után 1,620 frtot, a harmadik tétel után 1,125 frtot, az 5. tétel után 97 ftr 50 krt, összesen tehát 3,031 frt 50 krt, illetőleg miután az első bíróság 1891. évi 43,363. sz. ítéletében a 3. tétel alatti megtérítendő összeget csak 1,025 írtban állapította meg, 100 frtra nézve pedig felperest keresetével elutasította, s az ítéletnek ez az elutasító része jogerőre emelkedett, 2,931 frt 50 krt alperes megtéríteni tartozik stb. A m. kir. Curia (1896. márc. 24. 741. sz. a.) a kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztatik és az első fokú bíróságnak ítélete | hagyatik helyben stb. I Indokok: A biztosító és biztosított a kereskedelmi törv. j 481. §-a értelmében kölcsönösen megállapodhatnak abban, hogy a történt kár miképen állapíttassák meg; megállapodhatnak tehát 1 azok a felek abban is, hogy a történt kár hitelesített és rendesen