A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 26. szám - A király az igazságügyi pavillonban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» *2(>. számához. Köztörvény Ha a fél az adás-vevési s birtokatruházási szerződés kiállítása idejeben oly clmegyöngeségben szenvedett, melynél fogva altalános s mindenki által felismerhető esztelennek tartatott, az a szerződés kötelező erővel nem birhat. — Az a körülmény, hogy a fel gondnokság alá nem helyeztetett, mint hozzátartozóinak mulasztása, sem hátranyúl nem szolgál, sem a szerződési képességet meg nem állapitja. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztatik és a kereset főtárgyára nézve az elsó'biróság ítélete hagyatik helyben azzal a hozzáadással, hogy a kereset főtárgyát tevő ingatlanoknak felperes nevére leendő bekeblezésével egyidejűleg alperesek részére 4-50 frtot tevő összeg biztosittassék, mely összegnek érvényesítése iránt alpereseknek a külön per utja fenmarad. Indokok: Az a körülmény, hogy felperes a kereset tárgyát tevő adás-vevési s birtokátruházási szerződés kiállítása idejében oly elmegyengeségben szenvedett, melynél togva ő általános s mindenki által felismerhető esztelennek tartatott, a kihallgatott számos tanuk egybehangzó vallomásával be van bizonyítva s miután a szakértő orvosok véleménye szerint is, a tanuk által bizonyított magatartásánál felperes elmegyengesége valósággal fenforgott, kétségtelen, hogy azok a szerződések, melyek ily állapotában állíttattak ki, szerződési képesség hiányánál fogva, kötelező erővel nem bírhatnak s ennélfogva ezeket hatályon kívül kellett helyezni. Az a körülmény, hogy felperes gondnokság alá nem helyeztetett, mint hozzátartozóinak mulasztása, felperesnek sem hátrányára nem szolgálhat, sem a szerződési képességét meg nem állapitja; valamint az a körülmény sem, hogy felperesnek elmebeli állapota a közjegyzői okirat kiállításakor eltitkoltatott, a szerződések jogerejének megállapítása iránt támpontot nem szolgáltat. A mennyiben azonban felperes keresete csak odáig terjedhet, hogy a szerződések keletkezése előtti állapot helyreállíttassák, ebből önként következik, hogy az alperesek által netán fizetett összegek ezek részére biztosíttatván, ezeknek megtérítése iránti leénvük külön perutra fentartassék. (1896. évi április hó 14-én 23 595.1 Olyan esetben, midőn a kir. kincstár valamely elhalt egyén után a szent korona részére szállományi jogcímen öröklési igényt támaszt, a bíróságok hivatalból tartoznak ügyelni arra, hogy az örökhagyó ismeretlen örökösei a perben szabályszerűen képviselve legyenek. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete hivatalból megsemmisíttetik s az elsó'biróság utasittatik, hogy felperest a keresetnek J. F. ismeretlen örökösei részére szükséges példányának bemutatására hívja fel, annak bemutatása után J. F. ismeretlen örököseit a per felvételére szabályszerűen idézze meg és az eljárás befejezése után hozzon uj ítéletet. Indokok: Felperes keresetében a J. F. hagyatékához tartozó ingatlanokra szállományi jogcimen támasztott örökségi igényt; felperes keresetének megbirálásához tehát a most nevezett örökhagyó ismeretlen örököseinek perbe idézése szükséges. A J. F. ismeretlen örökösei azonban perbe idézve nem lettek; mert a C. M. és B. I. ismeretlen örököseinek perbe idézésével a J. F. ismeretlen örökösei is perbe idézetteknek nem tekinthetők. Olyan esetben pedig, midőn a kir. kincstár valamely elhalt egyén után a szent korona részére szállományi jogcimen öröklési igényt támaszt, a bíróságok hivatalból tartoznak ügyelni arra, hogy az örökhagyó ismeretlen örökösei a perben szabályszerűen képviselve legyenek. Az előadott okoknál fogva, az 1881: 59. t.-c. 39. §. ojpontja és 43. §. bekezdése alapján, mindkét alsóbiróság Ítéletét hivatalból megsemmisíteni és az elsőbiróságot szabályszerű eljárásra utasítani kellett. a896. ápril. 15. 4250/95, sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. 4 biztosító és biztosított a keresk. törv. 481. §-a értelmében kölcsönösen megállapodhatnak abban, hogy a történt kár miképen állapittassék meg; megállapodhatnak tehát abban is, hogy a történt kár hitelesített és rendesen vezetett kereskedői könyvekkel mutatandó ki. De ez a megállapodás csak abban az esetben zárja ki azt, hogy a biztosított a kárát egyéb módon is bizonyíthassa, ha abból minden kételyt kizáró határozottsággal az tűnik ki, hogy a kár megállapításnak ez a kikötött módja mind a két félre egyaránt kötelező hatályú, vagyis, hogy nemcsak a biztosított köteles kárát kereskedői könyveivel kimutatni, hanem a Budapest, 1896 június hó 28. biztosító is köteles az igy kimutatott kárt megállapítottnak elfogadni. Az általános feltételekben foglalt azon kikötés, hogy a fogyó-szaporodó mennyiségben biztosított áruk kár esetében kereskedői könyvekkel mutatandók ki, — kölcsönös megállapodást comprouiissumot) tartalmazónak nem tekinthetők és ennélfogva nem tekintve azt, hogy felperes vezetett-e vagy sem rendes könyvet — felperesnek jogában áll kárát egyéb módon bizonyítani. A budapesti kir. kereskedelmi- és váltó-törvényszék 1894. június 25. 38,026. sz. a.) Bródy Lajos utóbb Szűcs Zsigmond ügyvéd által képviselt C. Bernát felperesnek, Berceli György ügyvéd által képviselt Első magyar általános biztosító társaság alperes ellen 3,689 frt 85 kr. és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 667 frt 50 kr. tőkét fizessen. Felperes ezen összeget meghaladó keresetével elutasittatik stb. Indokok: Tény az, hogy felperes koronként változó mennyiségű árukészletet biztosított. A biztosított tárgyak tehát a keresk. törv. 489. §-a alá esvén, az idézett törvényszakasz szerint azoknak a tüzeset idejében létezett mennyiségét és mert a jelentékenyen különböző mennyiségű tárgyaknak faj szerinti értéke a biztosítási kötvény tartalmából kitünőleg meg nem állapíttatott, a keresk. törv. 479. §-ához képest azoknak értékét is a biztosított felperes tartozott bizonyítani. A mi pedig a bizonyítás módját illeti, a fenforgó esetben a kötvény záradéka szerint a könyvekkel (raktárkönyvvel) való bizonyítás lévén kikötve, nem szenvedhet kétséget, hogy a bizonyítás módja tekintetében a keresk. törv. 481. §-a szerint joghatályosnak tartandó fentebbi kikötés értelmében felperes a kár mennyiségét üzleti könyvével (raktár-könyvével) tartozott volna bizonyítani. Kivételnek, vagyis a ptkrdtban előirt egyéb bizonyítékok használatának tehát csak abban az esetben lehetne helye, ha a könyveknek jogi hatálylyal kikötött használata a biztosított önhibáján kívül vált lehetetlenné. De ez az eset itt fenn nem forog, mert felperes azt, hogy üzleti könyve alperes társaság birtokába került és alperes azt visszatartja, a póttárgyalás során felhívott S. Emmanuel tanúval, kire csak a végből hivatkozott, hogy alperes becslője a kérdéses könyvet átvette, nem bizonyitand. Sőt végiratában maga jelentette ki készségét arra nézve, hogy üzleti könyvét, melyből állítólag az E) alatti kimutatás készült, a bíróság kívánatára felfogja mutatni, azonban ezen kijelentése dacára sem a kérdéses könyvet, sem annak alapjául szolgáló könyvelési adatokat (számlákat, fuvarleveleket és levelezéseket,melyek előadása szerint soha sem léteztek 1 fel nem mutatta. Felperes tehát a reá nézve kötelezőleg megállapított módon nem bizonyított, bizonyítási kötelességét pedig más bizonyítékokkal a kifejtett értelmében nem pótolhatja. De a biztosított árukészlet mennyisége tekintetében felhívott és kihallgatott tanuk vallomásával felperes a kártérítés mértékére nézve elfogadható bizonyítékot különben sem szolgáltatott. Mert habár felperes tanúi atüzesetet rövidebb-hosszabb idővel megelőzőleg felperesnek gyékény-raktárát, illetőleg ennek bizonyos részeit gyékény és méhkas árukkal tele rakva látták, ezen bizonyítékok alapján, ha azokat a fent kifejtettek ellenére figyelembe venni lehetne, egyáltalán meg nem állapitható, hogy az E) alatti kimutatás szerint részletezett mennyiségű és jelentékenyen különböző minőségű és értékű gyékényáruk a tüzeset helyén és idejében valóban megvoltak. A tanuk vallomásából ugyanis nagy általánosságban csak az tűnik ki, hogy felperes raktárába különböző időkben nagymennyiségű gyékényáruk szállíttattak és hogy a raktárt gyékényárukkal megrakva találták; de azt, hogy a különböző gyékényáruk mily számszerű mennyiségben és különböző minőségük szerint mily arányban voltak a raktárban, vallomásukból megállapítani nem lehet. Már pedig bizonyos meghatározott minőségben és mennyiségben biztosított és elégetteknek állított tárgyaknak minősége és mennyisége képezvén a fenforgó esetben a kártérítési követelés valódiságának és mennyiségének szükségképeni alkatelemét, kétségtelen, hogy a fentebbi tanúvallomásokkal ezt a mennyiséget és minőséget, tehát a kereseti követelés alapját és valódiságát bizonyítottnak tartani nem lehet. Ezekből pedig önként következik, hogy a megajánlott becsülő eskü, mely a pts. 237. §-a értelmében a bizonyító félnek csak akkor ítélhető meg, ha a valódiságra nézve kétségen kivül álló követelésnek összege más módon nem bizonyítható, a fenforgó esetben alkalmazást szintén nem nyerhetett, mert felperes arra nézve, hogy kára a beperesitett összegre rug, tanúinak vallomásával a fentebb kifejtettek szerint valószínűsítő adatokat különben sem nyújtott.