A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 26. szám - Engedmény és alzálogjog

202 A JOG mellett; azt pedig, hogy az ügybejövetel több mint 27 ezerrel kevesbült. szeretjük a törvénykezési reformok jóságának tulajdonítani. Az egyes kir. táblák, a kivételes helyzetű budapesti táblán kivül, ezen sikerben következő arányban részesültek. Legnagyobb ügyforgalom volt — meghaladva a 11 ezer ügyszámot — a szegedi, kassai, temesvári s debreceni táblánál. A szegedi tábla 1895. évi ügybejövetele volt: 13.940 ; az elintézendők összege : 14,678, miből hátralékul maradt : £76. K a s s a i táblára beérkezett: 12.259; az összes elintézendők: 13,805 és a hátralék 423. Temesvári tábla bejövetele: 11.863; elintézendő i összege: 13.037 és hátraléka: 396. Debreceninek beérkezése: 11,501; összes elintézendő ügyei; 12,224 és hátraléka: 494. A többi kir. táblához a lefolyt évben 10 ezernél kevesebb ügy érkezett be. Nevezetesen a pécsinek bejövetele volt : 9,0í-5; elintézendője: 10,198; és hátraléka: 269. Nagyváradinak bejövetele: 8.746; elintézendője: 10,803 ; hátraléka : 469. Győri tábla évi bejövetele: 8,205; elintézendő ügyszáma : 8.675 ; hátraléka 348. Kolozsvári táblához beérkezett: 7,216; elintézendő lett: 7,582; és elintézetlenül maradt: 159. Pozsonyihoz bejött: 7,151; elintézendője: 7,655; hátraléka 140. Legkisebb ügyforgalma volt a marosvásárhelyi táblának: 5,696 ügybejövetellel ; 5.876 elintézendő összeggel; és 117 hátralékkal. A táblák ezen ügyforgalmi adatainál következő mozzanatok igényelhetnek nagyobb figyelmet. A szegedi táblának mind ügybejövetele, mind elintézendője több mint két ezerrel haladta a debreceninek ezen ügyszámait s utóbbinak hátraléka mégis nagyobb volt a szegedinél. A kassai táblának is majd két ezerrel volt kisebb beérkezési ügyszáma mint a szegedinek ; hátraléka (423) mégis csak 53-al volt kevesebb. Nagyváradi tábla hátraléka: 469 meghaladja mind a kassait (423), mind a temesvárit (396) és csak 7 ügyszámmal kevesebb a szegedi hátraléknál; midőn pedig ezen táblák ügybejövetele 3—4 ezerrel múlja felül a nagyváradi tábláét. Debreceni tábla több százzal kisebb volt a kassainál és temesvárinál; hátraléka (494) még is jóval nagyobb a kassainál (423) és majd százzal haladja meg a temesvárit (296). A pécsi tábla ügybeérkezése (9045) több százzal multa felül a nagyváradi tábláét, mig hátraléka (269) ellenkezőleg több százzal kisebb a nagyváradinál (469). Győri tábla bejövetele (8.205) több mint 3 ezerrel kevesebb a temesvári 11,863 beérkezésnél, s hátraléka (348) ötvennel sem áll lejjebb. A budapesti kir. tábla mind hatáskörénél, mind a régi rendszer maradványainál fogva a mai felebbviteli fórum szervezetében kivételes állást foglalván el, annak a többi táblákkal való összehasonlítása mellőzendő. Tehát csak általában következőket emelünk ki ügyforgalmáról. Uj ügy érkezett fel hozzá a lefolyt évben: 27.145; az előbbi év hátralékaival együtt elintézendője lett : 35,568. Ebből az év végéig elintézést nyert: 31.442; és igy hátramaradt 4,126 ügy darab. Kiemelendő, miszerint az 1894. évi hátralék 8,423, több mint mégegyszer annyi volt a most mult évinél. Megjegyezzük még. mikép az összes táblákon az ülésbeni elintézések összege : 85.181 volt, mig ülésen kivül 47,503 ügy intéztetett el. Engedmény és alzálogjog Irta : KÁPLÁNY GÉZA, kir. ítélőtáblai biró Szegeden. Fehér és fekete nem különböznek jobban egymástól, mint az engedmény és az alzálogjog. Ha én jelzálogi követelésemet engedményezem: az a követelés többé nem az enyém, ahhoz nekem többé nincs semmi jogom, azzal többé én nem rendelkezem. Az átengedett követelés immár azé, a kinek én azt átengedtem. Én tehát az átengedett jelzálogi követelésre alzálogjogot nem engedhetek, ellenem arra azontúl ily jogot senki sem szerezhet; de azt sem tehetem meg, hogy átengedett jelzálogi követelésem kitörlésének bekebelezésére avagy előjegyzésére engedélyt adjak. Ugyanaz áll akkor is, ha én követelésemnek csak egy részét engedem át. Ez esetben ugyanazon rangsorban két külön követelés keletkezik: egyik az átengedett rész, mely az engedményesnek önálló, teljes és korlátlan tulajdona, a másik a megmaradt rész, mely az én önálló, teljes és korlátlan tulajdonom. Mindketten a ma<mnk részével egymástól egészen függetlenül rendelkezhetünk, a magunk részét másra ismét átruházhatjuk, elajándékozhatjuk, róla végrendelkezhetünk, vagy pedig kölcsönt vehetünk fel reá, tehát megterhelhetjük, arra alzálogjogot engedélyezhetünk; sőt a magunk követelésére nézve a zálogjog kitörlésének bekebelezését avagy előjegyzését is megengedhetjük. Mindezt azonban többé nem tehetjük az átengedett, tehát az engedményes tulajdonát képező részre nézve, ép oly kevéssé, mint a hogy az engedményes sem teheti meg ezeket a neki át nem engedett részre nézve. Egészen más az alzálogjog. Ha én jelzálogi követelésemre hitelezőm javára alzálogjogot engedek: ez által én még nem szűntem meg egész jelzálogi követelésemnek tulajdonosa lenni. Ennek dacára én az egész jelzálogi követelésemmel szabadon és függetlenül rendelkezhetem, azt eladhatom, elajándékozhatom, róla végrendelkezhetek, avagy tovább terhelhetem, — egészben vagy részben, avagy részletekben másnak engedményezhetem; — természetesen mindig a már korább szerzett alzálogjognak sérelme nélkül. Az alzálogjog alapján hitelezőm semmi egyébhez nem nyert jogot, mint csupán ahoz, miszerint abban az esetben, ha én neki tartozásomat a lejáratkor pontosan meg nem fizetem, joga van követelése erejéig magát jelzálogi követelésemből is kielégíttetni, vagyis joga van engemet beperelni és jogerős ítélet vagy jogerős peregyezség, esetleg előzetes peres eljárás nélkül végrehajtó okirat (1871: XXXIV. t.-c. 11. §., 1874: XXXV. t.-c. 111. §, 1878: XXV. t-c. jelzálogüzlet alapszabály 11. §. és 1879: XXXIX. t.-c. 2. §.) alapján ellenem kielégítési végrehajtást kérni és ez uton azt tőlem behajtani. De ha én hitelezőmnek azt a követelését, melyre nézve neki jelzálogos követelésemre alzálogjogot engedtem, kifizettem: az alzálogjog hatályát veszti, hitelezőmnek az én jelzálogi követelésemhez többé semmi köze, ahoz többé semmi joga. Nem igy van azonban akkor, ha én jelzálogi követelésemet egészben vagy részben, avagy részletekben átengedtem. Hiába akarom én kifizetni az átengedett jelzálogi követelést avagy annak átengedett részét az engedményesnek: az nem tartozik azt elfogadni; mert ő azt az engedmény folytán teljes tulajdonjoggal megszerezte. Ha pedig az engedményes a fizetést tőlem elfogadja: átengedett jelzálogi követelésem, vagy annak átengedett része csak akkor és csak ugy lesz ismét az enyém, ha ő azt nekem visszaengedményezi és én az általa kiállított és tlkvi bekebelezésre alkalmas engedmény alapján a szóban levő jelzálogi követelésnek átruházását, vagyis, a mint közönségesen mondani szokás, arra tulajdonjogomat a tlkvben javamra bekebeleztetem. De nagy különbség van engedmény és alzálogjog között még abban a tekintetben is, hogy a tlkvi rends. 58. §-a szerint alzálogjog csak az egész jelzálogi követelésre, annak hányad- vagy számszerűleg meghatározott részeire pedig csak akkor szerezhető, ha az ilyen részek más hitelezőkre történt átruházás által telek könyvileg származtak. Ennélfogva valamely jelzálogi követelés egy részének átruházása után az engedményes ellen ennek hitelezője az átengedett részre alzálogjogot csak akkor szerezhet, ha az átruházásba telekkönyvben az engedményes javára már bekebelezve vagy előjegyezve van, avagy ez a telekkönyvi rendt. 71. §-a alapján egyidejűleg megtörténik. A jelzálogi követelését, vagy annak egy részét másra átruházó, jelzálogos hitelező által kiállított engedmény alapján azonban az átruházó engedményező az engedményes javára alzálogot jogszerűen nem engedhet és az az említett engedmény alapján az engedményes javára a tkvben nem jegyezhető be. Hogy az engedmény és alzálogjog jogi hatálya mennyire nem egy és ugyanaz: megmutatja a következő példa is. A. adós felvesz B. intézettől 8; 00 frt jelzálogkölcsönt. B. intézet készfizetői szavatossággal átruház ezen követeléséből C. intézetre 6,000 frtot. A zálogjog és engedményezés telekkönyvileg biztosítva van. A jelzálog árverés alá kerül, vételárfelosztási alap az előnyös s egyébb előző tételek levonása után a 8,000 frt erejéig bekebelezett s 6,000 frt erejéig engedményezett követelésre 7,000 frt. A kérdés most az, hogy ezen 7,000 frt alap ugy sorolandó-e, hogy C. intézet, a melyre a 8,000 frt követelésből készfizetői szavatossággal 6,000 frt engedményeztetett, megkapja az egész 6,000 frtot s az engedményező B. intézet csak 1,000 frtot? vagy pedig aránylagosan osztandó-e fel a 7,000 frtnyi alap s igy C. intézetre csak 5,250 frt, az átruházó B. intézetre 1,750 frt esnék-e? E kérdésre az előadottak alapján igen könnyű a felelet. Az által, hogy a 8,000 frt jelzálogkölcsönből B. intézet C. intézetnek 6,000 frtot engedményezett: ugyanazon rangsorban két önálló, egy 2,000 frtos és egy 6,000 frtos jelzálogi követelés keletkezett, melyeket a 8,000 frt jelzálogi követelés rangsorában az erre jutott 7,000 frt alapból kifizetni nem lehetvén, nyilvánvaló, hogy ez az összeg B. és C. intézet között 2,000 frt és 6,000 frt követeléseik arányában osztandó fel. C. intézet a jelen esetben a 7,000 frtból a maga 6,000 frtját csak abban az esetben kaphatta volna ki, ha ő az engedményben egyszersmind az átruházó engedményező tulajdonául megmaradt 2,000 frt felett árfelosztás esetére a neki átengedett 6,000 frtra nézve elsőbbséget kötött volna ki és ennek a tlkvben való egyidejű feljegyzésére nézve is engedélyt nyerve, ez az elsőbbség akkor, midőn C. intézet javára a 6,000 frt jelzálogi követelésnek átruházása bekebeleztetett, feljegyeztetett volna.