A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 25. szám - Uj biztosítási ág. Uj jogi kérdések. A kerékpár-biztositás - A zugirászat

A J Az kétségtelen, hogy az 1883. évi XVIII. t.-c. 117. §-nak megalkotására a mintegy 11 éven keresztül érvényben volt 1881. évi LIX. t.-c. 37. $-a s az ezen alapuló joggyakorlat szolgáltatott alapot, az pedig, ki ezen joggyakorlatot figyelemmel kisérte s illetve ki folyton sommás ügyekkel foglalkozva, figyelemmel kísérhette, meggyőződhetett arról, miszerint bíróságaink (vele értve felső bíróságainkat is) az 1881. évi LIX t.-c. 37. §-át mindenkor a fentiek szerint értelmezték; ez maga is kétségtelenné teszi tehát, hogy a többször hivatolt 117. §., mint az előbbi törvényből fejlődött, bár szélesebb mederrel biró törvényszakasz, a létrehozatalához felhasznált szakaszszal ugyanegy magyarázat alá esik. A zugirászat. Irta: AMBROZY ISTVÁN, kir. közjegyző Késmárkon. Becses lapjukban már több szakavatott jogász részéről történtek figyelemre méltó felszólalások a zugirászat ügyében s valamennyi cikkíró conclusiója oda terjed, hogy ezen a jogéletet valósággal megmételyező rákfene erélyes törvényhozási eszközök alkalmazásával csirájában elfojtassék s a jogi fogalmakat nélkülöző s e részben tudatlan köznép ezen kiszipolyozó lelketlen, legnagyobb részt a jognak fogalmával sem biró, zugirók körmei közül kiszabadittassék. Fájdalom azonban mindez ideig ezen felszólamlásoknak legcsekélyebb eredménye sem volt. Sőt ha akadtak is egyesek, kik a zugirók ellen a bíróság oltalmát vették igénybe, kénytelenek voltak belátni, hogy fellépésük a kívánt sikert nem eredményezte, nem pedig az e részben hozott törvény enyhesége folytán. Nézetem szerint azonban az ügyvédi s közjegyzői karnak kik eclatanter hivatva vannak a jogkereső közönség érdekeinek képviseletére, e kérdést elaludni engedni nems zabád! sőt mindkét karnak saját s a jogkereső közönség jól felfogott érdekében mindent el kell követni arra nézve, hogy ezen tisztátalan elem az alapos jogi ismereteket igénylő ügyleteknél való közreműködésből teljesen kizárassék s adott esetben a zugiró a legszigorúbb büntetéssel sujtassék. Oda kellene tehát mind a két karnak vállvetve teljes erejével a sajtóban s a saját egyleteik körében is hatni, hogy a törvényhozás által egy oly irányú törvény alkottassék, mely szerint mindennemű jogi ügyleteknél, hol a felek vagy azoknak csak egyike is Írástudatlan, csakis kir. közjegyzők vagy ügyvédek működhessenek közre s más hivatatlan egyének által felvett okmányok sem a bíróság, sem a hatóságok részéről érdemleges elintézés alá ne vétethessenek. E mellett a törvényben egy alacsony scála lenne megállapítandó az egyes ügyletekért lehetőleg érték szerint, ezzel kettős cél volna elérhető, mert először a közönség alapos s szakértő közeg által jól s olcsón felvett okmány birtokában megnyugvást szerezne, részben, hogy jogai kellőleg megvannak óva, másodszor mert ez által mindkét kar tagjai tisztességes munka szaporulat mellett ekzistenciájukat könnyebben biztosithatnak s ez által a proletariátus veszélye is kizártnak volna tekinthető. Különösen mi vidékiek érezzük s tapasztaljuk a zugirászat minden iránybani káros s veszélyes hatását, mi sok egyébtől eltekintve különösen abban nyivánul, hogy magán okirat s ebből folyó telekkönyvi beadvány sok vidéken ügyvéd közjegyző által csak ittott elvétve lesz fölvéve, mig ellenben a községi s körjegyzők, tanító s jogi qualificatiot egyáltalán nélkülöző egyének egyszerre százával gyártják a sok férc s többnyire hasznavehetetlen okmányokat s beadványokat, melyeket ugyan jól megfizettetnek maguknak, de aztán a szegény felek midőn kérvényük elutasittatik, kénytelenek hozzánk fordulni s nekünk kell reparálni a zugirók rosz munkáit, a fél pedig ismét ujabb költséggel van terhelve. Ilyen s ehez hasonló számtalan eset volna felhozható annak igazolására, mennyire ártalmas a zugirászat még a bíróságnak is, mert a sok értelmetlen felületes okmányok adnak okot annyi perre, mi mind elkerülhető volna, ha az ügy védi s közjegyzői kényszer behozatnék. Ezekben tartottam szükségesnek magam részéről is ezen égető kérdésben felszólalni, ismételve melegen ajánlván t. kartársainknak ez ügyet saját hatáskörükben felkarolni, mert csak egyesült erővel a közvélemény s az intéző körök figyelmének e kérdésre való minél nagyobb felhívásával lesz lehetséges a nagy közönség s karunk érdekében ez ügybe, n elfoglalt álláspontunkat érvényesíteni s diadalra juttatni. X~Uj biztosítási ág. Uj jogi kérdések. /(-— A kerékpár-biztositás. — A kerékpár nasználata ma már sem csupán a sport embereinek van fenhagyva s nem csupán szórakozás céljára szolgál az a kis gép, mely az utcákon és utakon villámgyorsasággal, de nesztelenül száguld végig. A kerékpár létjogosultságot nyert az üzleti életben, a katonai és posta-szolgálatban, nem sokára az orvosok ennek segélyével repülnek segélyért epedő betegeikhez, az ügyvédek a kerékpárt veszik igénybe, hogy a tárgyalásokról el ne késsenek, sőt a komoly tudósok sem fogják megvetni a gyors közlekedés emez eszközét. A kerékpár jövője ezek szerint sokat ígérő lévén, nem csoda, OG 197 hogy a biztosítás szemet vetett ezen uj biztosítási objektumra. A kerékpár nagyon ki van téve az ellopás veszélyének; tulajdonosa nem veheti a hóna alá s amig ügyeit valamely hivatalban vagy magánlakban elintézi, repülő szerszámát kénytelen az udvaron vagy a kapu alatt hagyni. A szemfüles tolvaj tehát kész prédára talál s miután bizonyos, hogy a bicikli-tolvajok speciális faja ki fog képződni s az e fajhoz tartozók kvalifikációja első sorban a kitűnő kerékpározásban álland, a leskelődő, uriasan öltözött tolvaj fölpattan a pillanatra őrizetlenül hagyott vasparipa hátára s néhány másodperc alatt eltűnik a szemhatárról. Az e miatti gondtól akarja a kerékpározó közönséget felmenteni a berlini «Germania» biztosító társaság, mely a kerékpárokat eltolvajlás és tűz által való megsemmisülés ellen biztosítja. Egy uj biztosítási ággal állunk tehát szemben, mely nemcsak tárgyánál togva, hanem azért is figyelmet érdemel, mivel a kárbiztosítás terén két eventualitást hoz összeköttetésbe, t. i. a tolvajlás és tdégés utján szevedhető károsodást. A Germánia kérékpárbiztositó kötvényeinek szabályai közt feltűnő mindenek előtt, hogy a kerékpár alkatrészeit nem képező tartozmányokra, minők a harang, lámpa, podgyásztartó stb. a biztosítás nem terjesztetik ki, valószínűleg azért nem, mivel e tartozékokkal maga a tulajdonos is könnyen követhet el a biztosító intézet kárára visszaéléseket. Különös, csaknem érthetetlen pontját képezi a feltételeknek az, hogy ha a kerékpárt a tulajdonos akár használati dijért, akár ingyen másnak kikölcsönzi, a kikölcsönzési idő tartama alatt a biztosítás érvénytelen. Nem kevésbbé hátrányos az a feltétel is, hogy ha valamely épületben vagy raktárban a biztosított kerékpárok közül több, mint 10 tüz következtéiében elpusztul, az intézet a megsérült kerékpárokért legfeljebb 10 kerékpár biztosított összértéke erejéig ad kárpótlást. Végül érdekes a biztosított értékből időnként eszközlendő levonások tekintetében) intézkedés. E levonások öt év alatt oly magas összegre nőnek, hogy az ötödik biztosiási évben az intézet a biztosított összegnek már csak 45%-át fizeti ki. A lényegesebb biztosítási feltételek egyébként a következők: A kölcsönösség elvére alapított biztosító intézet biztosítja a kerékpár tulajdonosának a tolvajlás és tűzvész okozta kárt, tekintet nélkül arra, hogy hol volt elhelyezve a biztosított tárgy a kár felmerülése alkalmával, kivétetnek a biztosítás alól a kerékpárok tartozékai u. m: harangok, lámpák podgyásztáskák, podgyásztartók. Ha a biztosítás a kötvény hatályának megszűnése előtt legkésőbb három hónappal írásban fel nem mondatik, az a kötvényben kikötött időtartamra meghosszabbítottnak tekintetik. Öt év letelte után azonban uj biztosítási szerződés kötendő. Ha a kerékpár hásználati díj mellett vagy anélkül másnak kikölcsönöztetik, a kikölcsönzés időtartama alatt a biztosítási kötvény érvénytelen. Háború esetén nem téríttetik meg azon kár, mely a katonai szolgálatban álló egyén kerékpárját felsőbb közeg rendeletére tett kiküldetés folytán érte, vagy ha a kár lázongás, illetve forradalom kitörése folytán merült fel. Ha ugyanazon helyiségben lévő, a társaságnál biztosított kerékpárokból tíznél több tűzvész által elpusztíttatik, az összes kár csak 10 kerékpár teljes értéke erejéig téríttetik meg. A társaságnak a biztosított féllel szemben fennálló kötelezettségeit a kötvényben, a meghosszabbítási szerződésekben vagy azok függelékeiben foglaltak állapítják meg. A kötelezettség a társaság részéről a biztosítási okmány kiállításától kezdve áll fenn, hacsak e részben a kötvényben későbbi határidő kikötve nincs. A biztosított köteles a biztosítási dijakat a társaság pénztárainál vagy erre felhatalmazott ügynökeinél pontosan befizetni; a fizetésre felhívás a társaságnak nem kötelessége. Ha több évre kötött biztositásnál az esedékes dij 14 nap alatt be nem fizettetnék, a társaság kötelezettsége megszűnik, azonban a társaságnak jogában áll a díjhátralékot bírói uton behajtani, vagy a szerződést hatályon kívül helyezni. Ha a kerékpár tüz ellen más társaságnál is biztosítva van, a Germánia csak az esetben köteles a felmerült kárt megtéríteni, ha bebizonyul, hogy ama társaság kötelezettségének eleget nem tett. Amig a biztosított kerékpár a tulajdonos kezénél van, az elzárt helyiségben tartandó. Ha a biztosított kerékpár tulajdonost cserél, a biztosítás megszűnik; a társaság azonban jogosult a biztosítási szerződést — az uj tulajdonos kivánata folytán — arra átruházni, ha pedig a biztosított kerékpár helyett egy más szereztetik be, erről a társaság az objektum tüzetes leírása mellett értesítendő. Kár esetén a biztosított köteles a lopás által okozott kárt 24 óra, a tüz által okozott kárt 48 óra alatt a társaság berlini irodájában irásbelileg bejelenteni s a kár okát és magasságát tüzetesen közölni. Köteles továbbá a káresetre vonatkozólag a társaság által utólag bekérendő adatokat rendelkezésre bocsátani s ha a kár tolvajlás folytán merült fel, igazolni, hogy a tettes kézrekeritése végett a hatóság által a szükséges lépések folyamatba tétettek. A társaság csak a tényleges kárt tériti meg, jogában állván a kásorult vagy eltolvajolt kerékpár helyett ugyanoly minőségűt és értékűt bocsátani kártérítés fejében a tulajdonos birtokába. Kár esetén a kártérítési összegből elhasználás cimén a következő összegek vonatnak le: az első év végén a biztosított összeg 20%-a, második évben a maradvány 20%-a, a harmadik évben 150/0-a, negyedikben 10°/0-a, az ötödikben 5°/o-a. (M. P.)