A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 25. szám - Az uj sommás eljárásról intézkedő törvényhez

A JOG pitott jogának birói érvényesítését. A megállapítási keresetjognak a jogvédelmi eszközök sorába való iktatásával a törvényhozás nem akarta a pereknek számát megkétszerezni, hanem azt akarta lehetővé tenni, hogy felperes létező jogából folyó jövőbeli követeléseit biztosithassa, illetőleg alperes valótlan jogigényei ellenében védekezhessék. Összevetve már most az elévülésnek és a praeiudicialis keresetjognak alapjául szolgáló jogpolitikai indokokat, azt találjuk, hogy amig egyrészt a praeiudicialis keresetjognak elévülésére nincsen szükség, addig másrészt az elévülés tételes jogszabályai a praeiudicialis keresetjogra nem is alkalmazhatók. Nincsen szükség a praeiudicialis keresetjog elévülésére, mert ennek a keresetjognak igénybevétele nem függ a jogosított tetszésétől, mint a marasztalásra irányuló kereset esetében, amikor az actio nata idejétől kezdve felperes az elévülési időn belül keresetét bármikor megindíthatja; mivel ha felperes annak dacára, hogy alperes a létező jogot tagadja vagy a nem létező joggal kérkedik, nem indít a jogviszony létezésének vagy nem létezésének megállapítása iránt keresetet, ezzel nyilván azt bizonyítja, hogy a birói megállapítást alperessel szemben szükségesnek nem találja. Ha pedig utóbb mégis perel a megállapítás iránt, keresetével nem az elévülés okából, hanem azért utasítandó el, mert a praeiudicialis kereset,egyik előfeltétele, a megállapításnak szükséges volta hiányzik; hiányzik pedig azért, mert alperesnek jogellenes magatartása a múltban nem eredményezheti a megállapításnak szükséges voltát a jelenben. Ha három évvel azelőtt kétségbe vontam felperesnek jogát, hogy pincémet 10 évig bérben bírhassa, de azóta őt sem szóval, sem tettel a bérletben nem háborgattam, ugy most három év után nincs semmi szükség arra, hogy felperes jogviszonyainak velem szemben való biztosítására a bérleti jogviszony létezése megállapittassék. Azonkívül az elévülés kezdő időpontjának tételes jogszabálya sem alkalmazható a praeiudicialis keresetjogra, mert amig a marasztalásra irányuló (condemnatorius) keresetjog az esedékesség beálltával megszületik s ezáltal az elévülés kezdetéül egy időpont szolgál, addig a praeiudicialis keresetjog az esedékesség beálltáig mindannyiszor újra keletkezik, ahányszor alperes jogellenes magatartása a jog létezését bizonytalanná teszi s igy az elévülés célja, a kereshetőség kizárásával a létező állapot állandósítása ugy sem volna elérhető. A végeredmény tehát az, hogy a praeiudicialis keresetjog nem esik elévülés alá. \ Az uj sommás eljárásról intézkedő törvényhez. — Irta : FÉNYES ÁKOS kir. járásbiró Mező-Turon. — Azon közel 2 év alatt, mely a sommás eljárásról intézkedő törvény hatályba lépte óta eltelt, nagyon sok kérdés merült fél olyan, melyeket különböző törvényszékek felebbviteli tanácsai ellenkezőképen fognak fel s teszik eldöntés tárgyává. Az egyöntetű eljárás megóvására, illetőleg elősegítésére tehát nem tartom céltalannak ha e b. lapok hasábjain, egyes ily különbözően felfogott perjogi kérdések a jogász közönség beható megvitatása céljából koronként felvettetnek. Néhány törvényszéktől beszerzett ily adataim alapján van szerencsém a következő eseteket megvitatásra ajánlani, hozzáfűzve ahhoz szerény véleményemet. 1. Vannak törvényszékek, melyek felebbezési tanácsai az 1893. évi XVIII. t.-c. 126. §-ának 2. bekezdése alapján kimonAz érsekségi és püspökségi birtokok legelője a vármegyei legelőterületnek 13-33»/0-át teszi Esztergom vmben, 1 P88» „-át Komárom vmben, 101O ,,-át Nógrád vmben. Az erdőnél a viszony Esztergom vmben 25 öíu „, Heves vmben 24-83»'o, Bihar vmben 24-69°/o. A nádasnál: Heves vmben ll-03°/o, Csanád vmben 12-7-i",., Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vmben 8-2fi" „. A földadó alá nem eső terméketlen területből a nevezett birtokkategóriára esik Esztergomban 18-68%, Komáromban 9-40%, Hevesben 8'65° 0. Az érsekségi és püspökségi birtokok mivelési ágak szerint1 megoszlása, viszonyítva az illető vármegyékéihez, általában nem tüntet fel különösebben hátrányos arányokat. Csak a Tisza-Maros szögében tűnik fel különösen, hogy míg ott a szántóföld 45 81° „át teszi az összmivelési ágaknak, az érsekségi és püspökségi javadalmaknál e 0 ,i 7421. Az egyes megyéket tekintve szembeszökőbb viszonyokat találunk a szántóföldre vonatkozólag különösen Szabolcs vmegyében (61-61° o: 93'59%), Temes vmben (54-82%: 87-24%) és Szatmár vmben i43-56"'>: 50%). A rétre nézve Vas vármegyében 110-2U"": 22-84% Győr vmben (10.79%: 18-34%) és Bereg vmben (11-99° o: 93 33°« ). A legelőre nézve csak a Duna jobbpartján haladja meg a szóban levő birtokkategória a kerületi átlagot, mely ugy viszonylik, mint 10.89: 13.78-hoz. Nagyobb mérvben előtérbe lép a legelőterület Komárom vmben (10.78%: 21-55%), Csanád vármegyében (8-51°.o: 16.68°,'o) és Fejér vmben 13.26°": 1945%). Az érsekségés püspökségek erdőterülete ugy az egyes kerületekben (a Tisza Maros szögét kivéve), valamint az országra tekintettel lényegesen dották, hogy az oly igényperekben, melyek 50 frt értéket meg nem haladó ingók zár alóli feloldását célozzák, az első birói Ítélet ellen nem felebbezésnek, hanem felülvizsgálati kérelemnek van helye, ezt azonban nem tartom a törvény intentiójával megfelelőnek, a következő indokokból. Az 1881. évi 60. t.-c. 97. §-a az igényperekre nézve különös rendelkezéseket tartalmaz, korlátolja a tanubizonyitást, igazolást, perújítást és halasztásokat, továbbá kimondja, miszerint ily perekben az első bírósági Ítéletet helybenhagyó első' bírói ítélet ellen további jogorvoslat nem használható; ez utóbbiból tehát következik viszont, hogy a másodbiróság által megváltoztatott ily első birói ítélet ellen joga van az illető perfélnek jogorvoslatot használni. Ezzel szemben az 1893. évi XVIII. t.-c. 126. §-nak 2. bekezdése, a 229. §. kivételt tartalmazó intézkedéseinek figyelembe vételével értelmezendő s véleményem szerint akként, hogy a hivatott 126. §; az 1881. évi 60. t.-c. 97. §-ban már eléggé korlátozott feleb'bvitelt még szűkebb határok közé szorítani nem kívánta, hanem azt érintetlenül hagyta s igy ennek folyományaként kimondható, miszerint igényperekben, tekintet nélkül az értékre, az első birói Ítélet ellen feltétlenül felebbezésnek van helye, mert csak igy maradhat meg az 1881. évi 60. t.-c. 97. §-ban a perfeleknek biztosított azon jog, hogy a megváltoztató másodbírósági ítélet ellen tovább is jogorvoslattal éljenek, mig ha az első birói ítélet ellen csupán felülvizsgálati kérelem alakjában lenne ez igénybe vehető, akkor — tekintve, hogy ily ügyekben a S. E. szerint további felülvizsgálatnak helye nincsen, tekintve továbbá, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. §-a a felülvizsgálati kérelem általi perorvoslatot a felebbezésnél jóval szűkebb határok közé tereli — további jogorvoslatot nem használhatván, perfelek törvény adta (1881. évi 60. t.-c. 97. §.) jogaikban szenvednének sérelmet, mig ha elfogadtatnék igényperekben a felebbezés feltétlenül az elsőbirói ítéletek ellen, akkor az ezt megváltoztató ítélet ellen, az 1893. évi XVIII. t.-c. 229. §. 3. bekezdésének figyelembe vételével a harmad bírósághoz felülvizsgálati kérelem alakjában tovább folyamodhatnak. De ezektől eltekintve az igényperek különleges természete is indokolja, hogy a S. E.-nak ez lehetett intentiója ezen perekre nézve, mert ezek nem egyszerű adóssági, teljes hitelt érdemlő okiratokon alapuló, avagy bér és haszonbérleti viszonyokon alapuló ügyek, hanem olyanok, melyekben az egyébként teljes hitelt érdemlő okiratoknak 3-ik jóhiszemű személyekkel szembeni érvényét is mérlegeli a bíróság, ezen kérdés pedig sokkal bonyodalmasabb, semhogy meg ne érdemelné a legalább két birói fokon való teljes elbírálást, mi felülvizsgálat esetében, a S. E. 185. §-a értelmében nem volna teljesnek tekinthető. 2. Vannak továbbá törvényszékek, melyek felebbezési tanácsai határozottan elitélik az első fokban eljárt járábiróságot, ha pld. 100 frt készpénzt meg nem haladó perben hozott s a keresetet egészben elutasító ítéletet is, az 1893. évi XV11I. t.-c. 117. §-a alapján, a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak ki nem mondja, holott ez sem tekinthető törvényszerűnek és pedig azért, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 117. §-a a végrehajthatóság kimondását — szövegének szoros magyarázatu, szószerinti értelméből is kitünőleg — szorosan a per főtárgyának megítéléséhez köti s ebből viszont okszerűen következik, hogy ha az egyébként ezen §-ban felsorolt természetű perben a kereset főtárgya el van utasítva, a végrehajthatóság az egyik vagy másik fél javára megítélt perköltségre ki nem terjedhet. meghaladja az országos százalékot (26-85°«), a mennyiben a birtokkategóriának 50-69° ..-a erdőterület, különösen túlsúlyban van Tolna vmben 8.79°o; 56-31%'), Bács-Bodrog vmben (4-92%:41i65o/0) és Torontál vmben 1-19%: 22--%). A földadó alá nem eső terméketlen területekre nézve az illető papi birtoknál az átlag 4-75° o, ellenben az országos átlag 5-30°<). A terméketlen területű birtokoknál leginkább előtérbe lép Sopron vmben (9-23° <>: 39.94" „i, Baranya vmben (6-38%: 17-59%) és Esztergvm vmben (7-46° o: 11-55%). A nagyváradi püspökségnek, melyet már valószínűleg Szt. István alapított, de mely mai nevét Szt. László királyunknak köszöni s a török uralom alatt pusztulásnak indulván, csak 1693-ban restauráltatott újból, jelenleg a legtöbb fekvő vagyona van, t. i. 187,293 kat. hold, miből 31,475 kat. hold szántó és 125,892 kaihold erdő. A Szent István királyunk által 10 megyés püspökséggel alapított esztergomi érsekség, melynek alapításáért II. Sylvester pápa apostoli királyunknak 1002-ben arany koronát és kettős keresztet küldött, jelenleg 9 vármegyében és Budapesten birtokos 95,938 kat. holdnyi fekvő birtoka közül 30,284 kat. hold szántóföld, legtöbb szántóföldje van ez érsekségnek Komárom vármegyében (11,657 kat. hold), ugyanott van rétje (6,931 kat. hold), legelője (6,928 kat. holdi, nádasa (364 kat. hold) és kertje (112 kat. hold). Az érsekség 192 hold szőlőjéből 108 hold van Esztergom vármegyében. Erdőterületéből (36,549 kat. hold) legtöbbje &van Nógrád vármegyében. (Folytatása következik).