A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 2. szám - A kettős házasság tanához tekintettel az 1894: XXXI . t-cikkre

11 viszonkereset vagy az ezeknek megállapítására telhozott tények az ellenféllel még közölve nem voltak, vagy ha a megjelent fél a korábbi tárgyaláson előadottakat a meg nem jelent fél hátrálj n y ára módosítja;» és tekintve másfelül, mi zerint az előt adott kereset vagy viszonkereset úgyszintén az ügy eldöntésére vonatkozó tényállítások a 48. §. 1., i 11 e t v e 3 . pontja a 1 a p j á n a f é 1 külön kérelme nélkül is mindig jegyzőkönyvbe veendők; de főleg arravaló tekintettel, hogy a törvény idézett szövegéből azt lehet következtetni, miként a meg nem jelent fél csak amegjelent fél kérelmére idézendő ujabb tárgyalásra, ami a törvénynek már kifejtett helyes értelmével és szellemével ellenkezik: ezért én a -kérelemre > szót tévesnek, a törvényhozó i,ntentiójával ellenkezőnek és azt a saját tapasztalásom szerint máris gyakrabban t.ímadt télreértések kikerülése miatt a törvény szövegéből egészen kihagyandónak tartom, mert a rendelkezés súlypontja kétségkívül arra van he lyezve, hogyabiróamegnem jelent télnekmulasztása orvoslására hivatalból tartozik ujabb alkalmat ny uj t an i. Lényeges továbbá a törvény ama uj rendelkezése, mely az első tárgyalásnak felperes által v. ló elmulasztása esetében a megjelent alperesnek — kinek a jogvita gyors befejezése sokszor szintén érdekében áll - módot nyújt arra, hogy magát a mulasztás érdemleges következményeinek megállapítása nélkül a felperes esetleges zakkitásai ellen biztosithassa s e végből a per ujabbi folyamatba tételét az első tárgyalásnál felmerült költség megtérítésétől tehesse függővé. Alperesnek ez a joga a polgári perrendtartás tervezetében - a miként azt később kifejteni szándékozom nagyon lényeges szerepet játszik. Ha felperes az okozott költséget megfizetni elmulasztotta, az idézés ismétlését nem kérheti (50. §. második pontjai, a mennyiben pedig az idézési kérelem ismétlése helyett ugyanazon alperes ellen ugyanazon jog érvényesítése iránt uj keresettel lép fel, alperes a perbebocsátkozást az előbbi eljárás költségeinek megtérítéséig pergátló kifogással megtagadhatja (27. §. 5. pont i. Az alperes emiitett joga a külföldi felperessel szemben érvényesíthető biztosíték követelési jogához, ugy az érvényesítés módja mint a felperes mulasztásának következményei tekintetében egészen hasonló (9—12. §.), mely utóbbi a sommás törvény életbeléptetése után folyamatba tett rendes perekben is alkalmazást nyer (220. és 223. §.). A dolog természetéből következik, hogy a költség illetve biztosíték letételének elmulasztásával járó következmények ( 29. §.) orvoslása végett, miután azokat felperes bármikor elháríthatja 30. §. i, igazolásnak helye nincs, valamint hogy az idézési kérelem feloldása tárgyában hozott végzés ellen felperes szintén nem élhet igazolással ('50. §.). Az első tárgyalás elmulasztása a sommás perben még akkor is joghátránynyal járhat, ha a kézbesítési bizonyítvány a tárgyalás napjáig be nem érkezett, mely esetben a bíró a meg nem jelenés következményei felett a véüv beérkezte után határoz. A törvénynek ezen uj rendelkezése az úgynevezett «feltételes makacssági itéletek> jogosultságát ismeri el, melyek a kir. járásbíróságok gyakorlatában már régen meghonosultak volt. Célja, a peres feleket a kézbesítők késedelmes ügykezelése folytán gyakran előállható hátrányok ellen megóvni. Ha az első tárgyaláson a felek egyike sem jelent meg, alaposan feltehető, hogy az a szándékuk, miszerint az eljárás szüneteljen illetve megszűnjék. Teljesen jogosulatlan volna ily esetben az a következtetés, hogy felperes jogáról végérvényesen lemondott és éppen azért a törvény az 1868:LIV. t.-c. 113. §-a alapján követett gyakorlattal egyezően — mely a sommás eljárásban már előbb sem fogadta el a törvény betűszerinti értelmét — a per szünetelését rendeli el, de annak határidejét egyúttal három évben állapítja meg, melynek elteltével a per megszűntnek tekintendő (52; §.j és ezt a rendelkezést a rendes perekre is kiterjeszti Í215. §.). Ha továbbá több alperes közül nem valamennyien jelennek meg, a törvény a rendes eljárás szabályaival egyezően a meg nem jelentekről azt teszi fel, hogy a megjelent pertárs védelméhez, és ha több pertárs jelent meg, ezek közül annak a védelméhez csatlakoznak, mely reájok nézve a legkedvezőbb. E szabály alól kivételt állapit megarra az esetre, haamegnemjelent pertársakat illetőleg az előterjesztett adatokból kitűnik, hogy a felperes jogát elismerik és védekezni nem kívánnak, mi kétségkívül hiánytpótló uj rendelkezés, mert a törvény a pertársakat akaratuk ellenére oltalmában nem részesiti s reájok nézve oly védelmet, melyet ők magok sem lehetnek jogosítva felhozni, ki nem terjeszthet (56. §.). A felperes társak részbeni mulasztásáról — értve természetesen az első tárgyalást — a törvény azért nem intézkedik, mivel ezek az 1868. évi perrendtartásnak hatályon kivül nem helyezett 67. §-a értelmében közös képviselő által kötelesek fellépni s így reájok nézve részbeni mulasztás esete fenn nem foroghat. A per folyama alatt azonban egyes cselekmények tekintetében a felperes társak is elkövethetnek részbeni mulasztást, melynek következménye a költség külön megtérítésére vonatkozó kötelezettségen felül (112. §. második pontja) a praeclusio. A pertársak mulasztásának elhárítását és a védelem célszerű előterjesztését nagyon is megkönnyíti a törvény 7-ik §-ának 1. pontja, mely a pertársnak megengedi, hogy pertársát bármely sommás perben mint meghatalmazott képviselhesse. Nagyfontosságú és megbecsülhetetlen e rendelkezés főleg azon okból, mert lehetővé teszi, hogy a per részleteibe saját tényei folytán teljesen beavatott, gyakran a per tárgyára tett tényekre nézve megfelelő szakértelemmel biró érdektárs, akkor a mikor saját személyes érdekeit a bíróság előtt megvédi, egyúttal oly személyeknek is jogi oltalmat szerezzen, akik az őket anyagilag érdeklő jogügylet alapját képező tényekről személyes tudomással nem birnak és ezért érdekeiket különben csak fáradságot, pénzáldozatot és időt igénylő információ szerzés után, külön szakértelmet igénylő perekben kétes eredményű személyes eljárással vagy drága ügyvédi közbenjárással védhetnék meg. A kettős házasság tanához tekintettel az 1894: XXXI. t-cikkre Irta : Dr. BACK FRIGYES bpesti ügyvéd. Az i kir. ügyészséget következő érdekes eset foglalkoztatja: A. magyar állampolgár évekkel ezelőtt kivándorolt Amerikába és az ottani törvények szerint érvényes házasságot kötött B. hajadonnal, ki szintén magyar alattvaló volt. Egy két évig közös háztartást folytattak, míg a férj egy szép napon otthagyta hitvestársát, visszajött Magyarországba, itt C-vel a hazai törvények szerint alakilag érvényes házasságot kötött. Első neje ezt megtudta, utána utazott férjének, és 1895. évi október hó első napjaiban ellene kettős házasság büntette és az együttélés tartama alatt tőle ellopott 100 dollár miatt lopás büntette miatt feljelentést tesz. Pár nappal később a lopás miatt tett feljelentést visszavonja. E kérdésnek megoldásához, mely ép ugy a magánjog mint a büntetőjog körébe esik, kívánok hozzászólni és kérem egyúttal a t. szerkesztőség engedelmével az ellenvéleményben lévőket, hogy szíveskedjenek véleményüket e lap hasábjain közölni. A magyar büntető törvénykönyv 251 §. szerint kettős házasság bűntettét követi el, ki érvényes házassági kötelékben lévén ismét házasságra lép, ugy szintén azon nem házas is, ki tudva oly egyénnel házasságra lép. A eriterion tehát fennálló érvényes házasság és ezen viszony fennállása alatt megkötése az ujabbi házasságnak. Minthogy a feljelentés 1895. évi október hó 1. után tétetett, a kiinduló kérdés, hogy érvényes házasság-e az első, az 1894. évi XXXI. t.-c. alapján oldandó meg. Az 1894: XXXI. t.-c. 108. §-a ezeket mondja: «Külföldön kötött házasságok érvényességét a kor és cselekvő képesség tekintetében mindegyik házastársra nézve kizárólag hazájának, egyéb tekintetben pedig mindkét fél hazájának törvényei szerint kel! megítélni, hacsak ezek más törvény alkalmazását nem rendelik vagy a jelen törvény másként nem intézkedik*. Vagyis a törvény a házasság anyagi érvényességének megítélésénél nem a házasságkötés helyének jogát, hanem a honosság elvét fogadta e. A törvény az 1879: L. t.-c. szellemének megfelelően itt is abból indul ki, hogy a magyar honos külföldre a magyar jogot mintegy magával viszi, cselekvényei a locus regit actum elvének megfelelően csak alakilag ítéltetnek meg a megkötés helyének joga szerint, az anyagi érvényesség tekintetében ő továbbra is a magyar jog uralma alatt áll. Ezen elv kifejezést talál ugyanezen törvény 114. §-ban és az 1881: btk. 5. §-ban is. Tekintettel a törvény 138. §-ára, mely szerint «a jelen törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint ítélendő meg», nézzük, hogy vájjon az 1H95 október hó l-ig hatályban volt magyar házassági jog és az addigi joggyakorlat ezen Amerikában kötött házasságot érvényesnek ismerte el: igen vagy nem, vájjon a magyar jogggyakorlat törvény hiányában egyáltalában véve az oly házasságok, melyek külföldön az ottani törvényeknek megfelelően érvényes módon, azonban oly alakszerű formák mellett köttettek, melyeket hazai jogunk vagy egyáltalában véve nem ismert vagy legalább törvényes alakszerűségnek nem ismert, érvényes házasságnak tekintettek-e vagy sem ? A civiljogi kérdés megoldásával meg van oldva egyszersmind a büntetőjogi kérdés, hogy fenn forog-e a jelen esetben a kettős házasság büntette ? Illés büntetőjogi commentárjának első kiadásában, midőn az első házasság érvényességét, mint a kettős házasság bűntettének legelső és legfőbb tényálladéki elemét a házasság alaki érvényességének szempontjából vizsgálja, különbséget tesz, vájjon a házasság (az első) belföldön vagy külföldön köttetett. Szerinte «a külföldön kötött házasságokra nézve, az illető államban fennálló törvények irányadók, mert általában (?) elismertetik azon jogelv, hogy valamely jogviszony létrehozására megkívántató alakszerűségek azon hely törvényei szerint itélendők meg, a hol az megköttetetett; minélfogva a külföldön az ott fennálló alakszerűségek szerint megkötött házasság, tehát a polgári házasság is, hacsak a felek személyét illetőleg valamely bontó akadály fenn nem forog, a belföldön is érvényeseknek tekintendők! Igénytelen nézetünk szerint azonban Illés nézete teljesen té-