A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 2. szám - Kir. közjegyző helyettesítéséről akadályoztatás esetén

L2 A JO ves és pedig azért, mert helytelen a kiinduló pontja. Ugyanis ö a házasság megkötésében semmi mást sem lát mint egy jogviszony, egy szerződés létesülését és ez okból mereven alkalmazza a locus regit actum elvét. Eltekintve a házasság ethika; oldalától, nem lehet azt a jogviszonyok nagy osztályába sorozni, mert habár a házasság mint minden más szerződés az azt megkötő felek akaratmegegyezésén alapszik, annak léte és tartama nem függ mint más szerződéseké, egyedül a felek akaratától. A házasságot hogy menynyire nem tekinti egyedül és tisztán a voluntas partium által létesült jogviszonynak, arra száz és száz példát lehet a házassági jogból felhozni. Ha csak szerződés volna, akkor pl. az egyik fél bizonyos körülmények beálltával egyoldalulag visszaléphetne, vagy ha a felek akarata megszűnik létezni, a házasság is megszűnne. Tehát a szerződésekre vonatkozó elveket még a nemzetközi jog szempontjából sem lehet mereven alkalmazni. Illés második tévedése továbbá azon alapszik, hogy 1895. évi október hó 1. előtt Magyarországon generális érvényű, azaz egységes nemzeti házassági jog nem létezett, addig a hazánkban érvényben volt házassági jogok kizárólag hitfelekezeti jeléggel birtak, nálunk miként Zlinszky mondja, csak államilag elösmert felekezeti házassági jogok vannak és azért hibás nyomon jár az, a ki nálunk a házasság megkötésének v. felbontásának érvényességét az állami házassági jog szempontjából akarja kutatni. Az előforduló eseteknél ezen tényt nem szabad kifelejtenünk. A házasság alaki érvényessége tehát 1895 okt. l-ig, az 1894: XXXI. t.-c. életbe léptéig kizárólag az i 11 = tő vallás, felekezet hitelvei szerint és az azok által előirt módon volt kötendő. A büntető bírónak tehát, midőn kettős házasság esetében azt kellett vizsgálni, hogy az első házasság érvényes vagy sem, vádlott vallási szabályai szerint kellett vizsgálni, hogy érvényes-e az a házasság vagy sem vádlott vallási dogmái alapján, tehát esetről-esetre, a szerint mint az katholikus, protestáns, unitárius vagy zsidó volt, kellett, a mennyiben annak eldöntése egyáltalában véve a büntető biró ügykörébe tartozik, vizsgálni. Már pedig ugy a róm. kath. mint a protestáns egyház és a zsidó vallás tanai szerint csak azok szertartásai szerint kötött házasságokat tekintették érvényes házasságoknak. Tehát a büntető biró, ki nem Ítélhetett 1895 október l-ig contra legem ecclesiasticam, illetve ki most sem Ítélhet 1895 október 1. előtt kötött házasság érvényének megítélésénél az illető vallás tanai ellenére: nem ismerhette illetve nem ismerheti el érvényesnek egy külföldi anyakönyvvezető (?) mint egyetlen egy Magyarországon elismert vallás által nem ismert házasságkötő közeg előtt kötött házasságot érvényesnek. E kérdéssel nálunk tudomásom szerint eddigelé csak egy iró foglalkozott és pedig Szántó: Nemzetközi magánjog c. nagybecsű munkájában. A 105. lapon ezeket irja: «Ha a házasságkötés helyén a kötelező polgári házasság van előírva, ez nálunk csak annyiban van érvényesnek elismerve, ha ez utólag a lelkész (a rabbi) előtt szintén megköttetett. Igaz ugyan, hogy a magy. kir. Curia 1880. okt. hó 19-én 10,599 sz. a. kelt Ítéletével egy amerikai férfi és egy magy. állampolgársággal biró nő között NewYorkban kötött polgári házasságot felbontott, azonban egy-két bírói ítéletben foglalt téves kijelentés még felsőbb birói állandó gyakorlatnak nem mondható és ez okból nem ismerhetjük el Jettel művében foglalt amaz állitásnak helyességét, hogy a magyar bíróság judicaturája a házasságkötés alakját illetőleg a locus regit actum elvének hatályát feltétlenül elismerte azokban az esetekben, midőn a házasság oly helyen köttetetett, a hol a kötelező polgári házasság van előírva. Megengedjük, hogy az egy-két esetben megtörtént, de a magyar bíróság sokkal gyakrabban sőt néhány eset kivételével jóformán mindig ugy hatáioz, hogy a külföldön kötött polgári házasságot, ha a házasság utólag a lelkész (rabbi) előtt megkötve nem volt, érvényesnek nem ismeri el. Az állandó birói gyakorlat nálunk tehát az, hogy a kötelező polgári házasság hatálya alatt magy. honos által polgári hatóság előtt kötött h áz ass ág o t nem ismerjük el érvényesnek. A locus regit actum elvének ezek szerint mi csak facultativ jelentőséget t u 1 a j d o n i t h a t u nk >. Minthogy hazai jogunk szerint tehát Á.-nak B.-vel kötött házassága érvénytelen, A. a C-vel való házasságra lépés által nem követte el a kettős házasság bűntettét és így minthogy B. a meglopott, a sértett fél nem tekinthető A. házastársának, ennek panaszától való elállása, tekintettel a btrk. 342. §. figyelembe nem vehető és így tekintettel a btvk. 33+. §-ára csak lopás büntette miatt ítélhető el. Kir. közjegyző helyettesítéséről akadályoztatás esetén. Irta: Dr. GVARMATHY ERNŐ, kir. közjegyzőhelyettes Nagy-Enyeden. Az «Igazságügyi közlöny mult évi október 1-én megjelent 11. számában a közlemények rovatában a következők olvashatók. ^Fölmerült az a kérdés, vájjon azon esetben, ha a kellően bejelentett állandó helyettessel biró kir. közjegyző hivatalos járatban a hatásköréhez tartozó teendők teljesítése végett székhelyétől távol van, jogosult-e a kir. járásbíróság vezetője a halasztást nem tűrő esetben közokiratokat felvenni. A kir. igazságügyminiszterium akképen nyilatkozott, hogy az 1886: t.-c. 5. és 9. §-ainak világos rendelkezései nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a kir. közjegyzőnek bármily okból (tehát távollét miatt is) bekövetkezett akadályoztatása esetén első sorban a közjegyzőnek az idézett torvény 6. §-ához képest a kamara részéről helyettesi igazolványnyal ellátott helyettese van hivatva a közjegyző hatásköréhez tartozó teendőket a közjegyző helyett annak felelősségére (1886: VII. t.-c. 8. §-a) elvégezni és csak helyettes hiányában, halasztást nem szenvedő esetekben végezheti és köteles elvégezni a kir. járásbíróság vezetője bármely okból (tehát távollét miatt is) akadályozott kir. közjegyző hatásköréhez tartozó minden teendőket azok kivételével, melyek az 1886: VII. t.-c. 9. igának első bekezdésében, mint a járásbíróság vezetője által nem teljesíthetők, felsorolva vannak (37,919/894. I. M. sz.)» Minthogy ezen igazságügyministeriumi nyilatkozat könnyen nemleges hatásköri összeütközésre vezethet a közjegyzői törvényt szem előtt tartó helyettesítésre jogosított, hogy jelölt és a fenti nyilatkozatra támaszkodó járásbiró között, mi az esetleg > érdekelt fél kárával járna, vagy pedig egyik avagy másikat arra vezethetné, hogy oly vétséget kövessen el, melyért fegyelmi vizsgálat zúdulhat a nyakába, szükségesnek tartom felszólalni s megjegyezni, hogy a fentidézett kijelentés téves, mert az 1874-: XXXV. t.-c. meg nem változtatott 2Í. §-ának utolsó bekezdése kimondja, «hogy mig a helyettesítés tart, azon közjegyző, a ki helyettesítve van, nem végezhet közjegyzői teendőket*, a miből — á -contrario— következik, hogy azalatt, mig a közjegyző működik, a helyettes nem működhetik mint helyettes, vagyis egyszóval ugyanegy időben a közjegyző is, helyettese is közjegyzői teendőket nem végezhetnek. Ha tehát a közjegyző «hivatalos járatban hatásköréhez tartozó teendők teljesítése végett székhelyétől távol van» igenis a járásbíróság vezetője jogosult és köteles a halasztást nem tűrő esetekben eljárni és nem az állandó helyettes. Belföld. Az uj bűnvádi törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazság ügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága m. é. dec. 13-án tartott ülésében, a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor, lényegesen megváltoztatta a védelemről szóló fejezet 62. §-ának rendelkezését. Ez a szakasz azt állapítja meg. hogy a védőügyvéd letartóztatott, vagy vizsgálati fogságban levő védencével hatósági személy ellenőrzése nélkül is érintkezhetik, ezt azonban a vizsgálóbíró a vizsgálat érdekének cime alatt bármikor korlátozhatja és erre az esetre az eredeti szakasz csakis hatósági személy közbenjöttével engedi meg az érintkezést. A 62. §-nak ezt a rendelkezését a bizottság oda módosította, hogy attól az időponttól kezdve, midőn a vizsgálóbíró a vizsgálatot befejezettnek nyilvánítja, a v.'dő érintkezése a letartóztatottal nincs többé hatósági személy ellenőrzésének alávetve. Elhatározta továbbá a bizottság annak a rendelkezésnek a felvételét is. hogy a szakaszban foglalt korlátozó intézkedések ellen előterjesztés engedtetik a vádtanácshoz. Ezzel a bizottság letárgyalta a védelemről szóló fejezetet s utána mindjárt a birák és ügyészségi tagok kizárásáról, a bíróság határozatairól szóló fejezeteket. A képviselőház igazságügyi bizottsága Teleszky István elnöklete ilatt m. é. decz. 14-én ülésében folytatta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatnak és pedig a nyomozásról szóló nyolcadik fejezetnek tárgyalását. (Előadó Chorin Ferenc.j A 97-ik §-nál indítvány tétetett az ír int, hogy azokkal szemben, a kik a nyomozást teljesítő ügyész távozási tilalmát vagy valamely helyiségben való tartózkodási utasítását megszegik, az ügyésznek nem, csakis a bíróságnak adassék letartóztatási jog. Á bizottság, tekintettel arra. hogy a nyomozást teljesítő hatóságnak adott ezen jog nélkül az egész nyomozás eredménye meg lenne hiúsítható, mellőzte a indítványt ; a §. kérdéses rendelkezését azonban akként határozta szövegezendőnek. hogy az a félnek vagy a sértettnek ügyvédjére nem terjed ki. «Azzal kapcsolatosan a §. azon rendelkezését, mely szerint, ha a félnek a vagy sértettnek ügyvédje, szakértő vagv bírósági tanú zavarná a hivatalos eljárást, vagy ellenszegülne a hivatalos intézkedéseknek, távozásra kötelezhető, akként módosította a bizottság, hogy a félnek vagy sértettnek ügyvédje, szakértő vagy bírósági tanú csakis távozásra kölelezhető s erre is csak akkor.' ha a hivatalos eljárást szándékosan zavarná vagy akadályozná, avagy a hivatalos intézkedéseknek ellenszegülne. A 99-ik §. rendelkezését csakis a főmagánvádlóra szorította a bizottság s a szakaszt megtoldotta avval a rendelkezéssel, hogy a pót-magánvádló minden esetben csak a vizsgálat elrendelése iránt tehet indítványt. A 101. §-ba felvétetett, hogy a nyomozás megszüntetendő akkor is, ha az eljárás folytatásához szükséges felhatalmazás vagy kívánat hiányzik. A §. azon pontjait, melyek szerint a nyomozás megszüntetendő, ha a további eljárástól bizonyítékok hiánya miatt eredmény nem várható, vagy ha a bűncselekmény jelentősége semmi arányba sincs ama fáradsággal vagy költséggel, melylyel az eljárás folytatása járna — akként módosította a bizottság, hogy a nyomozás befejezendő, ha a további eljárástól bizonyítékok hiánya vagy azok megszerzésének rendkívüli nehézségei miatt eredmény nem várható. Ezzel a nyomozásról szóló fejezet elintéztetvén, áttért a bizottság a vizsgálatról szóló nyolcadik fejezet tárgyalására. A 103. §. azon rendelkezését, mely szerint vizsgálatnak kell megelőzni a f-tárgyalás elrendelését, ha a terhelt oly adatok alapján indítványozza, a melyekből kitűnik, hogy a vizsgálat a védelem előkészítése végett kívánatos, akként módosította a bizottság, hogy a vizsgálat elrendelendő, ha a terhelt oly körülményekre hivatkozik, melyek megállapítása céljából a vizsgálat a védelem előkészítése érdekében kívánatos. - A 105. §. azon rendelkezése mely szerint ugy a vizsgálat elrendelése, mint mellőzese eseteben határozat hozandó, melvet közölni kell a vádlóval, a magánfellel es a terhelttel, az utóbbival azonban csak az esetben, ha már ki volt hallgatva, akként módosíttatott, hogy mindkét esetben határozat hozandó, melyet közölni kell a vádlóval, a magánféllel és a terhelttel. A 106.. 108. $§-ok változatlan elfogadása után a tárgyalás véget ért. , . . Af, ügvvédi kamara szakbizottsága, amely a bűnvádi eljárás javaslatát bírálja, edd g a 8-13. szakaszokkal fogla kozott. Az úgynevezett