A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Bírósági kézbesítőkről. 2. [r.] A mi magát a részletes indokolást illeti

180 A j zettség a kir. bíróságok, az áru- és értéktőzsde, a termény- és gabona-csarnokok külön bíróságai, kir. ügyészségek, kir. közjegyzők és békebirák részéről, a mi, hogy teljesíthető legyen, módokról kellett gondoskodni, hogy azoknak terheltetése nélkül oly alkalom adassék, mely lehetségessé teszi az ellenőrzést a lehető legkevesebb idő igénybevétele mellett, és pedig legtöbb esetben egy odavetett tekintet által is; a mi leghelyesebben ugy történhetik, ha a kiindulás és befejezési pontok a kézbesítés körül oly szoros, összefüggő és világos egymás mellett haladó láncolatot képeznek, hogy kételyek, kifogások hozzá nem térhetnek, vagyis a 14., 15. és 17. §§-okban felsorolt intézkedések léphetnek hatályba, melyek mellett a 16. §. szerint a kir. bíróságok, az áru- és értéktőzsde, a termény- és gabona-csarnokok külön bíróságai, kir. ügyészségek, kir. közjegyzők és békebirák is köteleztetnek az észlelt hanyagság Vagy más szabályellenesség minden egyes esetében az orvoslás s jlletve megtorlás végett e lépéseket megtenni, nehogy a kényeimért vagy a bekövetkező munkátóli menekülés okából a törvény ntézkedései illusoriusokká tétessenek. ad 18. §. A kézbesítés célja az is, hogy a kézbesítendő ügydarab tartalmáról a címzett a kézbesítő utján, tehát további utánjárás kikerülésével vegyen tudomást. Ezen cél eléretik, ha az ügydarabot a kézbesítő megmagyarázza s illetve tartalmát a címzettnek tudomására hozza. A biróság azonban ennek megtörténtéről csak ugy győződik meg, ha a címzett a neki szóló ügydarab megmagyarázását és átvételét elismeri. A gyakorlati élet azonban naponkinti példát mutat fel, hogy egyik másik címzett a neki szóló ügydarab átvételét megtagadja. Ezen körülmény az igazságszolgáltatás menetét meg nem akaszthatja s azért gondoskodni kell oly módozatokról, hogy az ügydarab tartalma a címzettnek tudomására hozassék, de egyúttal a bíróságnak erről begyőző bizonylat adassék, mely által elérve van a cél, hogy a fél az érdekében vagy ellene folytatott ügyletről tudomást szerez és jogainak érvényesítése előtt a törvény utja nyitva áll; mig másfelől a biróság nincs kitéve a felek esetleges önkényének s eljárásukat a rendes mederben folytathatják. Ezen intézkedésnek önként érthető folyományai a 19. és 20. §§-ok, melyek szerint, ha a cimzett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kézbesítés elől elrejtőzött, a bírósági kézbesítőnek azon jelentésére, mely magában foglalja az ismeretlen helyen tartózkodásra vagy az elrejtőzésre vonatkozó s hitelt érdemlő adatokat és esetleg tanukat, a biróság a távollévő vagy elrejtőzött részére hivatalból rendel ügygondnokot s ez által a cimzett pert s fél jogai biztosíttatván, nem különben a peren kívüli érdekelt félé is, nem áll útjában a bírói eljárás gyorsaságának semmi külső körülmény, érintetlen maradván a pprtsnak a hirdetményi eljárásra vonatkozó intézkedése. ad 21. §. A cimzett háznépe önjogu személyeinek való kézbesítés megengedendő már azon alapon is, mivel ezek a képviseletre egyéb formalitások betartása, de érvényben lévő törvény és szabályrendeletek alapján feltétel nélkül is jogosultak, és ha a címzettet ilyen óhajtaná képviselni részint költségkímélés, részint a közvetlen érdek folytán, attól törvény által elütni sem méltányos sem igazságos nem volna. Más oldalról az ügydarabok átvehetését az érdekelt felek családja, háznépe önjogu személyeire szorítani azért szükséges, mert önjoguságuknál fogva ezek tetteikért teljesen felelős képesek. ad 22. §. Ezen §. intézkedése indokát abban találja, hogy a közvetlen meggyőződés közvetlen előadása a biróság begyőzésére mellőzhetlenül szükséges. ad 23. §. A fennebb elősorolt intentiók s az azok által elérni óhajtott eredmény s különösen a 14., 15. és 17. §§-ok ismét problematikusokká válhatnának, ha az előirt és kötelező szabályok csak magukban állíttatnának fel. Szükséges azért a jogok és kötelességek mellett arról is gondoskodni, hogy a bíróságok a rend ellen vétő kézbesítőket anyagilag is sujhassák, büntethessék. A büntetés minimuma és maximumának megállapítása a bíróságok és kézbesítők érdekében egyaránt kívánatos, mert az így meghatározott büntetési tételek között az esethez mérten bár szabadon választhat a biróság, de az önkénynek még látszata is ki van zárva, mig más oldalról a bírósági kézbesítők ismervén a törvény által meghatározott büntetési tételeket, óvatosak lesznek a törvényt megsérteni s a mulasztások ellenében a büntetésre való biztos kilátás elég óvszer leend. A dolog természetéből foly, hogy a mennyiben a kézbesítők a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követnek el, vagy mulasztás, vagy egyéb módon anyagi kárt okoznak, azért a fennálló törvények szerint legyenek felelősök. ad 24. és 25. §§. A 16-ik §-ban irt általános intézkedés mellett s főleg, hogy ezen intézmény életképes volta a szabályrendeleteket ne provokálja, nem felesleges megjelölni a módokot specifice, a rendbírság kimérése s illetve előfeltételeire nézve, mely által az egyöntetű eljárás is biztosítva lesz. ad 26. §. A rendbírság kimérése esetén fórum appellátát megállapítani indok nem létezik, de igenis a mellett, hogy a rendetlenségről meggyőződött, a bírósági kézbesítőt személyesen s legtöbb esetben cselekvése vagy mulasztása motívumait is ismerő kir. járásbiró határozatának a törvény által előirt időben érvény szereztessék. Ezen intézkedés által nem lesz perlekedő kézbesítők nevelése, de a határozat gyors végrehajtása intensivebb hatást gyakorol és buzditó eszközül szolgáland a jövőre inkább, mintha hosszú idő után hajtatnék végre az. Gondoskodni kellett arról is, hogy a kimért pénzbírság a felhajthatlanság miatt illusoriussá ne váljék s hogy a határozat által büntetendőnek rendelt kézbesítő érezze is annak súlyát, minélfogva a rendbírság végrehajtási alapjául a kézbesítőnek bármely vagyona és kézbesítési dijai is kijelölendők voltak. Nem felesleges ezen gondoskodás, ha fennálló törvénykezésünk során végig tekintünk. De pár példát hozok fel a megvilágítás kedvéért. Az 1874 évi XXXIV. t.-c. 39. §-a a zugirászat által elkövetett kihágást pénzbirsággal rendeli büntetni. Mit tapasztalunk ezen pénzbírságokról? A felsőbb bíróságok az 1880 évi XXXVII. t.-c. 5. §. 3. és végpontja dacára az észtani és megszorító s illetve kiterjesztő interpretatio elvének elvetésével, a törvénynek szószerinti szövegéhez ragaszkodva, miután azon §. pénzbírságot> mond és annak elzárás büntetésre feltételes átváltoztatását kimondhatónak nem tartják, a község előjáróságok nagylelkűsége pedig a szegénységi bizonyítványok kiadása körül hiányt nem szenved: 100 eset közül 1 elitéltnél is nehezen foganatosítható a pénzbüntetés végrehajtása. Pedig minó' munkát ad egy zugirászat által elkövetett kihágás tárgyi elemeinek összegyűjtése, — hát mennyi alkalmatlanságot okoz egy ilyen kihágás a hatóságok és ezek közegeinek. A hazai összes I-ső fokú bíróságok és sok más hatóságoknak jut belőle. Vagy vegyük a konokul perlekedők vagy jogorvoslatot keresők megbüntetését. Ezek rendesen épen azért konok perlekedők, mert nem sok félteni valójuk van. Elég számos az eset, melyben a biróság, habár kelletlenül, de a kiállhatatlan és véget nem érő alap nélküli zaklatások miatt pénzbirsággal sújtja a konok perlekedőket. Még nem tudok esetet, — ámbár nem vonom kétségbe, hogy lehet, — mely szerint az ilyen pénzbírság felhajtatott volna, de minden esetre a legtöbbször nem hajtható fel. Alkalmam nyílt bepillantani egy végrehajtásos ügydarabot, melyben csupán a végrehajtási eljárás folyama alatt 147 felebbezés, felfolyamodás, előterjesztés és egyéb más, a törvény által nem ismert cimü jogorvoslást kereső beadvány adatott be egyik kir. bírósághoz, melyben igen sok a pénzbírságok alkalmazásának száma s mely ügyben 3,000 és néhány száz forintra megy a bélyegleletek szerint fizetendő összeg, remény nélkül arra, hogy a bírságok közül bár egy végrehajtható volna. Pedig ezen végrehajtás befejezése még évek kérdése. A törvény eminens kívánalmát tehát a végrehajthatóság is képezi, mely ezen intézménynél nemcsak megjelöltetik, de a végrehajtási alap általa meg is teremtetik. ad 27. §. Elvitathatlan, hogy a bírósági kézbesítői dij a teljesítendő munkának megfelelő, általános arányban állapítandó és állapíttatott meg ugy> hogy igen sok esetben a megélhetést már maga biztosítani fogja, de oly község-vagy kézbesítési körökben, a hol kevesebb lesz a teendő, itt is állandó jövedelmi forrást képezend. Ily előnynyel szemben a 23. §-ban irt rendbírság sem elég szigorú azokkal szemben, a kik többször követnek el rendellenességet vagy mulasztást s rendelkezőleg kelett intézkedni arról, hogy az ilyenek állásuktól elmozdittassanak s helyük olyanokkal töltessék be, a kik arra érdemesek lesznek. Épen ezen szigorától a törvénynek várható azon eredmény, hogy az eddigi siralmas állapotokon rövid idő alatt segítve leend. Hisz a szorgalmas és pontos kézbesítőkre ezen szigornak kihatása nincs, a hanyag mulasztókkal szemben az igazságszolgáltatás minden eleme követeli azt. ad 28. §. A bírósági kézbesítői intézmény az igazságszolgáltatásra rendelt hatóságok kiegészítő közege lévén, a rendbírságok feletti rendelkezési jog a törvény korlátai között leghelyesebben az igazságügyi minister kezeibe adandó, mert a bíróságok ügykezelése kívánatossá teszi azt, hogy ezzel is ne nehezíttessék De erkölcsi okok is ezt ajánlják. ad 29., 30. és 31. §§. Célszerűségi folyományai ezen §§-ok az előbbieknek.