A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Az örökösödési eljárás 5. §-ához - A magyar házassági vagyonjogi javaslat Hozomány fejezete

A JOG 181 A 8. §-hoz. Kézbesítési vevény. Iktatói szám A kézbe sitetiiió ügyJarabcíine Cimzett neve és lakhelye Az ugydarab átvételének éve, hó és napja s az átvevő aláírása Szelvény Igtatói sz. (Bélyeg hely). P. sz. 8314 891 kereset levél Bodor Péternek K.-Ujfalu 1891. ápril 30-án Bodor Péter Szelvény Igtatói sz. (Bélyeg hely). Tkkvisz KM Ml végiés Cseke Józsefnek Gyo.-Újfalu 1891. ápril 30-án Cseke József l'k. sz. M-i 891 am végzés Bálint Lázárnak Csik-Szt.-Király 1891. ápril 30-án Bálint Lázár Kozj. sz. 87 891 meghívás Lázár Lajosnak Gyo.-Szt.-Miklós 1891. ápril 30-án Lázár Lajos Kézbesítő aláírása, a kézbesítés éve, hó és napja. Kézbesítő megjegyzései. Tanuk: A l5. S hoz • 1 _2 — -ö £ -h c Wm >, £ 2 r* *» P Bíróság, kir. ügyészség vagy kir. közjegyzőtől Krkezés éve hó és napja Bíróság, kir. ügyészség vagy kir. közjegyzőnek A cimzett lakhelye Az átadás éve. hó és napja 331 . 1 °" A csik-szt.-mártoni kir. járásbíróságtól 1891 ápril 28. A tek. kir. járásbíróságnak Csik-szt. Márton 1891. ápril 30-án 21ri " s A csik-szeredai kir. törvényszéktől 1891 ápril 28. A tek. kir. törvényszéknek CsikSzereda 1891. ápril 30-án N. N. bírósági kézbesítői könyve X X. kiadó 1891 ápril 28. vagy •V. JV. kiádó 1891 ápril 30-án. vagy vagy Hivatalos\ K x községi biró pecsét ) 1891 ápr. 28-án. vagy '. N. községi biró 1891 ápr. 30-án. Az örökösödési eljárás 5. §-ához. Irta: dr. ROSENTHAL MÓR nagyváradi ügyvéd. Jogász körökben kérdés és vita tárgyát képezte, sőt előfordult eset alkalmából birói eldöntés alá is bocsáttatott az, hogy azon hitelező, ki az örökös ellen vezetett végrehajtás alkalmával örökhagyótól reá szállott, hagyatéki bíróság által még át nem adott, és gyámhatósági kezelés alatt álló készpénzt foglalta le, jogosítva van-e az örökösödési eljárás megindítását az illetékes hagyatéki bíróságnál szorgalmazni akkor, a midőn az örökös már nagykorúvá lett és a hagyatékban ingatlan vagyon nincs. Megjegyzem, hogy nem forog fenn sem a 2. §. sem a 3. §. esete sem, s így csupán a törvény 5. §-ának figyelembe vétele mellett volna a kérdés megoldandó. A tényállás különben a concret ese'ben az, hogy X. hitelező Y. adós ellen megítélt követelése erejéig lefoglalja, Z. hagyatéki tömege gyanánt, a gyámhatóság által kezelt készpénzt, melyre nézve, miután Z.-nek Y. adós egyedüli leszármazója, Y.-nak kizárólagos örökösödési joga van; a gyámhatóság a letiltó végzést véve, határozatilag kimondja, hogy tudomásul veszi ugyan a letiltást, de csak akkor fog fizetni, ha Y. mint Z. kizárólagos örököse bíróilag elismerve lesz. Ily körülmények közt az a kérdés, hogy a törvény 5. §-ára hivatkozással, X. hitelező jogositott-e az örökösödési eljárás megindítását kérelmezni akkor, midőn őreá bíróilag a lefoglalt követelés a végr. törv. 123. §. 2-ik bekezdése alapján át nem ruházható, s ő az örökösödési eljárás 5. ij-ában engedett azon joggal, hogy az örökös jogutóda, ugyanazon jogokat gyakorolhatja, mint a melyek az örököst megilletik, — nem élhetne? Szerény véleményem szerint a törvény 5. §-a alapján, s különösen figyelembe véve azt is, hogy ugy az igazságügyi ministeri indokolás, mint az igazságügyi bizottságnak véleménye, az örökösödési eljárási törvény tárgyalása alkalmával oda concludált, hogy csak az iránt szerzendő biztosíték, hogy a jogutód, a törvényben megkívánt alakszerű módon igazolja magát, s tekintetbe véve, hogy a törvény 5. §-a egy szóval sem tesz különbséget, hogy a jogutód magán uton vagy birói uton lépett az örökös i jogaiba, — kétség sem lehet az iránt, hogy a végrehajtató jogosítva van az örökösödési eljárás megindítását kérni. Sőt azon esetben, ha a végrehajtatóra a lefoglalt követelés át nem ruházható, hanem vagy ő lesz annak behajtására feljogosítva vagy e végből ügygondnok neveztetik ki, még ekkor is az első esetben a végrehajtató, utóbbi esetben az ügygondnoknak kell arra feljogosítva lenni, hogy az örökösödési eljárás megindítását kérelmezze. Elég közérdekűnek tartom e kérdést, hogy ehhez való hozzászólásra a jogász köröket ezennel felkérjem. A magyar házassági vagyonjogi javaslat «Hozomány» fejezete. Irta: WINTER SAMU ügyvédj. Sárospatak. Oly régen a jogászközönség bírálata alá van bocsátva, s még oly kevéssé megvitatva a létesítendő codex-részlet ezen fejezete is, hogy nem tartom céltévesztett dolognak ennek taglalásába bocsátkozni. Miután azonban szerény nézetem szerint — az alábbiakban indokolom véleményt-m — a tervezetnek a hozományról való intézkedései legkevésbé sem kimerítők, célszerűbbnek látom a kérdést inductive tárgyalni, azaz először de lege lata és de lege ferenda előadván az elveket, fogok áttérni a tervezetre, a midőn aztán mintegy magától fognak elénk tárulni annak hiányai. 1. A hozomány a házasság tartama alatt. Hozomány alatt értjük mindama vagyoni értéket, melyet a feleség, vagy ennek nevében bárki más kirendel, s a férjnek átad, legyen az ingó1) vagy ingatlan2), örökölt, vagy szerzeményi, testi vagy testetlen'1), elhasználható vagy elhasználhatatlan, helyettesíthető vagy helyettesithetlen dolog, még pedig a házassági terhek viselésére. A Hk-ről Jancsó alapos bizonyítása alapján kimondhatjuk, hogy a hozományra nem tartalmaz intézkedést, s eddig tévesen történt az I. 110. c-re való hivatkozás. Kelemen4) szerint: allatura in latissimo sensu notat: omnes res, quae consideratione uxoris ad maritum p er ve n e r u n t sínt illae avitae, vei acquisitae ; mobiles aut immobiles. Ezt fordítja le magyarra Herceg1). Ökröss6) szerint csak ingó dolog lehet a hozomány tárgya. Frank') homályosan fejezi ki magát, azonban egyik helyen szintén ugy látszik csak az ingókat sorolja ide: Bona mobilia quae sponsae nuptiarum causa dantur, parapherna vocamus, eademque marito tradita allaturam uxoream efficiunt. S u hajda'j'szintén csak ezen általános kifejezést használja: «minden vagyont." Emődy'l kifelejti meghatározásából, hogy az tényleg átadatiklu) s hogy a háztartási költségek fedezésére kell, hogy első sorban szolgáljon11); mig Zlinszky") csak ez utóbbit hagyja ki Hogy hozományt bárki rendelhet, az kitűnik az 1886. VII 21. §-ából, föltéve, hogy olyan korban s állapotban van az illető, hogy terhes szerződések kötésére jogosítva van. A hozomány kötelező adására, illetve kirendelésére még a szülök sincsenek kötelezve. A hozományt mindig a férj kapja, de csak haszonélvezetre, a tulajdonjog a nőnél marad, mely feléled azonnal, amint a házasság bármi oknál fogva felbomlik, sőt még a nő részéről történt házasságtörés esetén sem veszti azt el.la) A mint már emiitettem is, a hozomány célja, hogy a házas élet terheinek viselését megkönnyítse, s hogy ez tényleg így van. mutatja azon körülmény is, hogy mihelyt a házasság bármi oknál fogva felbomlik, a nő, illetve törvényes örökösei ezt vissza követelhetik. Igaza van Jancsónak akkor, midőn azt állítja: «a hozományt a női külön vagyontól jogunk szerint ép azon kifejezett cél választja el és különbözteti meg, a mely végett a hozományi vagyon a férjre bízatott, it. i. a házassági teher könnyítés). Ha e célt szem elől tévesztjük, akkor a hozomány a női külön vagyon fogalma mindazon számos esetben, midőn a külön vagyont a férj kezeli •) Hk. I. 100 §. 4. 1840: VIII. 14. §. dt. XXV. 166. 90. jan. 30. ») Hk. I. 54. §. Kir. tábla 36,884/85. •'') 1840 : XVI. 9. §. 4) Institutiones juris Hungarici privati. Budae 1818 III. k. 127. §. '•) M. csal. s ör. j. 18. ol. 6) Polg. m. jog Pest 1872. 495. ol. ') Princip. jur. civ. Hung. 313 ») M. m. j. 401. ") M. m. j. 520. lü) Megköveteli ezt az 1840 : XVI. 9. §. A hozomány visszakövetelésére bizonyítani kell a férj kezéhez való jutását, Curia 7.829/84. sz. dt. Jogt. közi. 91. u. o. 2.252/85. u) Hogy pedig ez fontos : Kelemen: allatura nostra cum dote romána in eo congruit quod marito serviat ad facilius ferenda matrimonii onera. III. k. i. m. 128. §. valamint Curia 4.101/83 sz. dt. u. f. 7 k. 1 szám. ") M. m. jog 595. 13) Hk. I. 105. 106. tit. 1687: 11. Georch: Hőnyi törvény Pozsony 1804. 219 §. Kelemen: neque ea excidit seu per adulterium seu scienter contractas incestas nuptias i. m. 128. §. 2. p. Eraődy i. m. 522.