A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Észrevételek a járásbíróságok ügykezeléséhez

178 A JO 3 kézbesítéseket — évenkint körülbelől 10,000 tételt kell bejegyezni. Mindenik tétel 7 rovatból áll, tehát egy évben csak ebben a jegyzékben kell annak a szegény hivatalnoknak 70.000 rovatot kitölteni. Mennyi munkát végezhetne az a tisztviselő az.alatt, mig azokat a hires jegyzékeket forgatja?! Tökéletesen elégnek tartom azt, hogy a kiadó az idézéseket és végzéseket borítékba tegye, s az expediálás tényét az aktára irja rá, a mint ez meg is történik. 3- szor. Sok időt elrabol az Ü. Sz. 125. és 157. §§. szerinti kiosztási jegyzék és előadói könyv vezetése. A 157. §. szerinti előadói könyv a járásbirósági ügykezelésbe sehogysem pászol bele, s már a rovatjai is azt mutatják, hogy azokra csak a törvényszékeknél van szükség. De szükségtelen volta dacára vezetni muszáj. Nézetem szerint elég az, ha a 125. §. szerinti jegyzék vezettetik. Midőn az ügydarabokat a biró az iktátóból átveszi, a jegyzéket aláírja, midőn pedig a darabokat visszaadja, az illető átvevő a számok után egy összekötő jelt csinál és ott ismeri el a darabok átvételét. A mely járásbíróságnál rend van, ott ily egyszerű kezelés is elegendő, a hol pedig rend nincs, ottan vezethetnek minden számról külön jegyzéket két csendőr fedezete alatt, még sem fognak vele célt érni semmiben. 4- szer. Teljesen felesleges az ügyviteli szabályok 262. §. szerint, a bírói kiküldetésekről vezetett napló. A biró, ha a tárgyalást a helyszínére tűzik ki, ezt a tárgyalási naplóban megjegyezheti és mégis jegyzi, és midőn az elnöki vizsgálatoknál ki kell mutatni a kiküldetések számát, ez 5 perc alatt kész. 5- ször. Semmi célja és semmi értelme sincs a betegségekről és szabadság időkről vezetett naplóknak. Minden betegségi esetet és minden szabadságot be kell jelenteni az elnöknek, s miután az elnök ezekről tudomást szerez, minek azokról az esetekről még külön naplókat vezetni. Olyan cimen mint ezt a két naplót vezetjük, lehetne még vagy 25 naplót vezetni a . hivatalnokok viszonyai felől, a minek szintén csak az volna az j eredménye, a mi a fent tisztelt két naplónak, t. i. semmi. 6- szor. Teljesen felesleges a bírósági végrehajtónak adott megbízásokról szóló jegyzék. A bírósági végrehajtó könyvet vezet, a melybe az ügyeket beirja. s ezen kivül vezet névmutatót is. A végrehajtást rendelő, vagy kiküldő végzés fogalmazványán már oda van nyomva a «nyilvántartás». Ez a nyilvántartás az általános sürgetési naplóba vezettessék be és itt az ügy jobban nyilván van tartva, mint abban a külön jegyzékben, a melyet bizony nem forgathat meg az a nyilvántartó hivatalnok, a kinek a nyilvántartás mellett még száz egyéb dolga van. A ki kíváncsi arra, hogy a végrehajtó hány megbízást kapott, nézze meg a végrehajtó könyvét. 7- szer. Teljesen felesleges és hiába való munkát végeznek a dijnokok és írnokok az által, hogy a részükre lemásolás végett kiadott ügydarabok iktató számait külön-külön jegyzékbe vezetik, ebben a jegyzékben leirt példányok számát kitüntetik, s a leirt darabokat ismét jegyzék mellett adják át a kiadónak. Ezek a nagyszabású intézkedések arra valók, hogy az aktát tudjuk kinél keresni, és ha az akta elvész, tudjuk meg. kinél veszett el ? A mely bíróságnál rend van. ott az aktát nem kell keresni, mert minden iratnak a irattárban van a helye. Az alatt az idő alatt pedig, a mig az akta leírás alatt van, minden jegyzék nélkül megtalálható a leirónál. Különl en a kiadó könyvnek harmadik rovata is megmutatja, hogy az akta melyik leirónál van. Ha a leíró el akarja lopni az aktát, nem fogja akkor ellopni, a mikor az nála levőnek van kitüntetve, hanem ellopja akkor, a midőn az akta másnál van. ellopja a kiadótól, az irattárból, vagy a biró asztaláról. Senki sem lesz olyan együgyű, hogy akkor lopjon, midőn tudja, hogy megcsípik. A hivatalszolgák és a hivatalszolgai teendők végzésére felhasznált fogház-őrök nemcsak a polgári és büntető iratok, de a sokkal fontosabb telekkönyvi iratok közt is járnak, de nemcsak járnak, hanem a szó szoros értelmében ők őrzik az összes iratot. Ezek a hivatalszolgák és fogházőrök pedig nem vezetnek jegyzéket arról, a mit őriznek ! Nem a haszontalan jegyzékek, naplók és lajstromok tartanak rendet az irodában, nem azok és nem is az erős zárak őrzik meg az Írásokat, hanem igenis megőrzi a személyzet becsületérzése. Kár tehát minden miniszteri rendeletben egy-egy uj jegyzék nyitását elrendelni. Sokkal nagyobb szükség volna olyan rendeletekre, a melyek a személyzet önérzetét fokoznák. 8- szor. Hasonlóképen 'teljesen felesleges annak a kitüntetése, hogy egy-egy másoló egy számot hányszor másolt le. A szegény díjnok akár 100 rövid végzést ir le egy nap. akár 5 hosszút, a dija csak 80 kr. marad, s hogy a felsőbb helyre felterjesztendő kimutatásban hány numerus van kitüntetve, hát biz az iránt a világon senki sem érdeklődik. Ez a statisztika csak arra való. hogy a bíróságok vezetőit üssék és szekírozzák vele. A járásbíróságok vezetőinek tudni kell, ki mennyit dolgozik és tudja is. ez pedig a munkabeosztásra teljesen elegendő. 9- szer. Nagyrészben szükségtelen a bűnügyi statisztikai kimutatások szerkesztése. Magam is szívesen foglalkoztam egykor a morál statisztikával, annak becsét és jelentőségét ismerem, s éppen azért határozottan ki merem mondani, hogy azon kérdések közül, a melyek az A.. B. C. D.. El. KII,. F., G., H. cimü táblázatokban foglaltatnak, a nagyobbrész teljesen felesleges. A kérdések feltétele a járásbíróságok ügykörével ellentétben áll, a rovatoknak egymásra való utalása és a mult évi eredményeknek kitüntetése pedig tisztán a kíváncsi statisztikus dolga, nem pedig a járásbiróé. Állítani merem, hogy a járásbíróságok között alig akad egynehány, a mely a bűnügyi statisztikát azon tényeknek megfelelőleg szerkesztené, a mely tények a kérdésekben meg vannak jelölve, és állítani merem, hogy a járásbíróságok nagyrésze a bűnügyi statisztikát « h a s b ó 1 » csinálja. Valamenynyien tudjuk, hogy a statisztika készítésénél és revideálásánál főként azt vizsgáljuk, váljon az egymásra utalt rovatok «klappolnak »-e ? A bűnügyi statisztikában foglalt adatoknak 90 százaléka hamis, kérdeni bátorkodom tehát, hogy kinek mi haszna van ezekből a hamis numerusokból r Nézetem szerint az A. B. C D. EL, EII.. F. G. H. kimutatásokat akként kell egyszerűsíteni, hogy azok a járásbíróságok hatáskörébe utalt ügyeknek megfeleljenek, hogy azoknak helyességeért a járásbiró és az ügyész felelősséget vállalhasson, és hogy maga a statisztika, az arra vonatkozó rendeletekkel együtt, továbbra is nevetség tárgyául ne szolgálhasson. A mostani statisztikának elkészítésétől irtózik minden egyes hivatalnok. Na de ez még semmi, hanem főtényező az idő. A mindenféle kimutatások készítése miatt a bírák legalább is két hétig nem tárgyalhatnak, az iroda fel van fordulva minden hivatalnok izgatott és ingerült, s a február is elérkezik, a mig az ügymenet a rendes kerékvágásba jön. 10-szer. Semmi célja, semmi jelentősége és semmi haszna sincs az ügyviteli szabályok 32. §. szerint vezetendő tárgyalási naplónak. Ezen napló 6. 8. 12. 17 és 18. rovatait minden biró másként magyarázza. Az 55,164,1895. I. M. rendelet igyekszik ugyan a bajon segíteni, de bizony nem sokat segit. A mint el van rendelve, hogy a tárgyalási naplónak 19. rovatból kell állni, olyan cimen el lehetett volna rendelni, hogy a pernek minden egyes mozzanata megörökíttessék benne, s lehetne a 19. rovat helyett 59. rovat, mert hiszen nincs könynyebb dolog, mint rendelkezni, de hogy a rendelkezés jó-e. az már más kérdés. Az 59. rovat annyit érne, mint a 19. és ha a 19. helyett nem volna csak 3 rovat, az volna a helyes. A tárgyalási naplónak 25 esztendeig csak az volt a célja, hogy a birák tudják, hogy egy napon hány és minő tárgyalásuk van ? s az eljárás eredményét az ügyforgalmi és tevékenységi kimutatás mutatta ki, s ez volt a helyes. Ma már a tárgyalási napló is statisztikává avanzsirozott. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért, de bizony nem tudtam okát találni. A járásbíróságok ügykezelésénél tapasztalható fonákságokat nem sorolom tovább. Eddigi észrevételeimmel csak anynyit kívánok elérni, hogy az irányadó körök tegyék megfontolás tárgyává azt, hogy a mely nevetséges dolgot a cs. és kir. hadseregnél minden nap ostorozunk, ugyanazt a nevetséges dolgot, vegyék észre a mi ügykezelésünknél is, t. i. a Czopfot. Végezetül azonban nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt a hires rendelkezést sem, a mely szerint a járásbíróságok vezetői mostan irodai átalányt nem kapnak, hanem ha egy garas ára ostyát, vagy egy seprűt kell az iroda részére beszerezniük, minden egyes esetben külön-külön kérvényt kell a törvényszéki elnökhöz intézni. Valóban difhcile est satiram non scribere!» v