A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 22. szám - Az esküdtszékek hatásköre. Szaktanácskozás az igazságügyministeriumban

86 A JOG és ily módon tényleg birtokolt eme részletek nem telekkönyvezett ingatlanokká épp oly kevéssé váltak, .mint a hogy nem telekkönyvezett ingatlanokká nem váltak azok a birtokrészletek, melyek az által keletkeztek, hogy a telekkönyvben névszerint megjelölt természeti (physikai) személy telekkönyvi birtokát szétdarabolta és részletekben nyilvánkönyvön kivül el- és vevőinek tényleges birtokába adta, a kik azonban telekkönyvi tulajdont nem szereztek. Kétségtelen tehát, hogy a község nevére telekkönyvezett közlegelőnek egyénileg ugyan kiosztott, egyénileg még nem telekkönyvezett részletei nem telekkönyvezett ingatlanokul nem tekinthetők; következésképen azokra az 1881: LX. t.-c. 203. §-ának a nem telekkönyvezett ingatlan miként való végrehajtás alá vonását tárgyazó rendelkezései nem alkalmazhatók. De nem lehet alkalmazni az idézt tt törvényhely utolsó bekezdését sem; mert ennek helye csak akkor van, ha a végrehajtást szenvedőt valamely ingatlan haszonvétele mellett az azon levő felülépitmények tulajdona nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül megilleti, a nyilvánkönyvi tulajdonjog megszerzése pedig bizonyos feltételek teljesítésétől függ, illetve oly jogviszony forog fenn, melynél fogva a végrehajtást szenvedő jogai adásvétel tárgyát képezhetik. Ámde a község egyedüli, kizárólagos és osztatlan tulajdonául telekkönyvezett közlegelőből a végrehajtott úrbéri felosztás, tehát nem magánjogi átruházás folytán keletkezett, a jogosultak által tényleg, de még mindig csak nyilvánkönyvön kivüli tulajdonul birt részletek az 1881. évi LX.t.-c. 203. §-ának utolsó bekezdése alá vonható ingatlanokul nem tekinthetők, habár azok tapasztalat szerint adásvétel és igy nyilvánkönyvön kivüli átruházásnak tárgyai. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy ha mégis az ily közlegelőbeli részletekre az 1881. LX.t.-c.203. §-ának szabálya szerint végrehajtás vezettetett: az eljárás hatáskör hiányában nem folytatható, következesképen arra birói árverés el nem rendelhető (615/1896. p. sz.). Kelt Szegeden 1896. április hó 7-én. Hitelesíttetett a szegedi kir. itélő tábla II. polgári tanácsának 1896. évi április hó 14-én napján tartott ülésében. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A birói gyakorlat szerint az adós által a hitelező részére köztörvényi jogviszonyból eredő tartozására váltónak adása folytán, az eredeti köztörvényi kötelezettségi viszony a felek között megszűntnek csak akkor tekinthető, ha a feleknek megállapodása arra irányult, hogy az eredeti kötelemnek megszüntetésével annak helyébe a váltói kötelezettség lépjen. Ellenkező esetben pedig a váltói kötelezettség mellett, az eredeti kötelmi viszony továbbra is fentartottnak tekintendő. Kétség esetén a vélelem mindenkor a mellett szól, hogy a felek nem akartak ujitást létesíteni, hanem a váltói kötelezettség mellett fenn akarták tartani a köztörvényi kötelezettséget is. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: Az alperes felülvizsgálati kérelmének annyiban hely adatik, hogy a felebbezési bíróság Ítéletének az a rendelkezése, mely szerint az ítéletben megjelölt váltó a marasztalási összegnek az alperes részéről leendő kifizetése folytán kiegyenlítettnek tekintendő, mellőztetik, ellenben kimondátik, hogy az alperes a marasztalási összeget csupán annak a váltónak egyidejüleges visszaadása ellenében köteles a felperesnek megfizetni. Egyébként a felülvizsgálati kérelem elutasittatik. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében megtámadja a felebbezési bíróságnak ítéletét azért, mert a felebbezési bíróság téves jogi következtetés utján mondotta ki azt, hogy a felperes jogosítva van olyan követelést, a melyre az alperes neki váltót adott, az eredeti köztörvényi jogalapon érvényesíteni. Panasza szerint téves ez a jogi következtetés azért, mert az arra van alapítva, hogy az alperes a váltót nem fizetésül, hanem biztosításul állította ki. Már pedig állítása szerint ez a megállapítás is a fenforg(') esetben téves, mert annál mellőzte a felebbezési bíróság figyelembe venni azt, hogy a váltót az alperes nem a vételügylet megkötésénél a még azután esedékes tartozása fejében, hanem már ennek esedékessé válta után állította ki és hogy a váltóval az alperesen kivül ennek neje is, a ki pedig a vételi szerződés szerint fizetési kötelezettségben nem állott, szintén kötelezettséget vállalt és végül, hogy épen a váltónak értékesithetése céljából a váltó a lejáratra nézve kitöltve adatott át a felperesnek és ez azt a saját forgatmányával is látta el. Mindezek a körülmények pedig a felülvizsgálati kérelem szerint kétségtelenné teszik, hogy a váltó fizetésül adatott s ennek folytán a felperesnek követelési igénye az eredeti köztörvényi jogalapon már fenn nem állhat. A menynyiben azonban fennállana, azt a váltó lejárata előtt semmi esetre sem érvényesítheti, következőleg keresete mindenesetben időelőtti. Az alperesnek ez a panasza alaptalan. A birói gyakorlat szerint az adós által a hitelező részére köztörvényi jogviszonyból eredő tartozására váltónak adása folytán, az eredeti köztörvényi kötelezettségi viszony a felek között megszűntnek csak akkor tekinthető, ha a feleknek megállapodása arra irányult, hogy az eredeti kötelemnek megszüntetésével annak helyébe a váltói kötelezettség lépjen. Ellenkező esetben pedig a váltói kötelezettség mellett az eredeti kötelmi viszony továbbra is fentartottnak tekintendő. Kétség esetében pedig a vélelem mindenkor a mellett szól, hogy a felek nem akartak ujitást létesíteni, hanem a váltói kötelezettség mellett fenn akarták tartani a köztörvényi kötelezettséget is. Csak ily értelemben lehet tehát szó arról, hogy a váltó fizetésül adatott, mert a váltó fizetési eszközül csak akkor szolgálhat, ha a feleknek megállapodásához képest az eredeti kötelem megszüntetése és annak helyébe a váltói kötelezettségnek felállítása céljából ujitás jött létre. A kifejtettek szerint tehát a felebbezési bíróság a kötelmeknek megújítására vonatkozó anyagi jogszabályokat helyesen alkalmazta akkor, a mikor a jelen esetben váltónak adását, a feleknek az eredeti köztörvényi kötelezettség megszüntetésére irányuló kölcsönös megállapodása nélkül, fizetésnek nem tekintette. De másrészről a felebbezési bíróság tényállásában megállapította, hogy a felek a váltónak kiállításával nem csak hogy ujitást létesíteni nem akartak, hanem a Bj és C) alatti okiratok, valamint V. B. tanúnak vallomása szerint az eredeti kötelezettséget továbbra is változatlanul fentartották. Minthogy ezek szerint arra nézve, hogy az alperes részéről köztörvényi tartozása fejében váltónak adása folytán felek között ujitás jött-e létre, kizárólag a feleknek erre irányuló megállapodás lehet irányadó, a felebbezési biróság pedig tényállásában ilyen megállapodás létrejöttét nem állapította meg s ezen nemleges ténybeli megállapítása a S. E. 197. §. 2. bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, ennélfogva arra nézve, hogy a váltó fizetésül adottnak tekintessék, az alperes által felülvizsgálati kérelmében felhozott azok a körülmények, a melyek arra vonatkoznak, hogy az alperes a váltót mikor állította ki, hogy a váltóval az eredeti adóson kivül más is kötelezettséget vállalt és hogy a váltó annak értékesithetése céljából kitöltve állíttatott ki, döntő sulylyal nem bírhatnak, mert mindezeknek a körülményeknek fenforgása esetén is, a feleknek ujitásra irányuló akarata s abból folyó megállapodása hiányában, a váltó adása meg nem szüntette az eredeti köztörvényi tartozási viszonyt. A felebbezési biróság tényállásában megállapítván azt, hogy a felek a váltónak adásával, az eredeti köztörvényi jogviszonyban változást nem létesítettek, ebből a megállapodásból helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes jogosítva van követelését az eredeti jogalapon a fennállott köztörvényi kötelezettség terjedelme szerint az alperes ellen érvényesíteni, mert ebben az esetben a váltó kiállításának nincs más célja, mint az, hogy a hitelezőnek módjában álljon követelését esetleg váltói uton is érvényesíteni, de a hitelező nincs elzárva attól, hogy a követelését az eredeti köztörvényi jogalapon is érvényesíthesse. Minthogy pedig a felebbezési bíróságnak tényállása szerint az alperes vételár tartozását a felperesnek a vételi szerződés szerint már 189-4. december 1-én volt köteles megfizetni, a felperes már ekkor esedékessé vált követelését jogosítva volt a váltónak lejárta előtt is érvényesíteni s igy keresete időelőttinek nem tartható. Másrészről azonban az alperesnek jogos igénye van ahhoz, hogy a vételár tartozásának kifizetése ellenében az annak fejében kiállított váltó, melynél fogva szintén fizetési kötelezettségben áll, neki visszaadassék, következőleg a fizetést csakis a váltónak egyidejüleges kiadása ellenében tartozik teljesíteni. A váltónak kiadásától feltételezett fizetési kötelezettsége nem változtatható át feltétlenné annak folytán, hogy a felperes a váltót váltói peruton szintén érvényesítette s ez irányban a peres eljárás még befejezést nem nyert, mert felperes követelését váltói uton is jogosítva volt ugyan érvényesíteni, azonban a kielégítéshez csak oly módon lehet joga, a mely szerint alperes az ugyanazon követelésre nézve kétféle irányban fennálló kötelezettsége alól teljesen szabadul. Ebben találja indokát az, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmének ilyen irányban való helyt adása mellett az alperes fizetési kötelezettségének teljesítésére, a váltó egyidejüleges kiadása ellenében köteleztetett. Az alperes felülvizsgálati kérelmében megtámadja még a felebbezési bíróságnak tényállását is azért,mert a felebbezési biróság j megállapítván azt, hogy a B) alatti nyilatkozatot az alperes nem I állította ki azon feltétel alatt, hogy a felperes az ellene beadott I csődnyitási kérvényt visszavonja, ennél a ténybeli megállapításánál nem^ vette figyelembe V. B. tanúnak az ellenkezőt tanúsító vallomását. Megtámadja továbbá azt azért is, mert a felebbezési biróság a B) alatti nyilatkozatnak, annak ilyen feltétel alatt történt kiállítása esetén sem tulajdonított jelentőséget a felperes keresete tekintetében. Ez a panasza sem volt figyelembe vehető, mert eltekintve attól, hogy a felebbezési biróság a S. E. 6-i §-a szerint a kötelező bizonyítás szabályain kivül a szóbeli tárgyalás és bizonyítás tartalmát szabadon mérlegeli, tényállásában pedig előadta azokat az okokat, melyeknél fogva a Bj alattinak feltételtől függően történt kiállítását el nem fogadta s ennélfogva ez a ténybeli megállapítása a felülvizsgálatnak tárgyát nem képezheti és mert a felebbezési biróság tényállásában azt is megállapította, a felek akaratára tekintettel, hogy a B) alatti kiállításának nem volt más célja, mint hogy a felperes annak kiállításával a biztosítási végrehajtás kieszközléséhez alkalmas okiratnak birtokába jusson. Minthogy pedig az elől kifejtettek szerint a felperesnek az áru vételára iránti követelése a váltó adása folytán meg nem 1 szűnt s az a B) a. nyilatkozatnak kiállítása előtt is érvényesíthető