A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 21. szám - A kolozsvári tudomány-egyetem jog- és államtudományi karának felterjesztése a jogi szakoktatásnak vizsga- és tanrendje tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (minsterhez)

A JOG 83 F. J.-nek a felperesi társaság igazgatósági tagjának vallomása, ki hasonlókép négyszemközt történtekről beszél, még ha részbizonyitékul el is fogadtatnék, pótesküvel ki nem egészíthető; a mi végre M. A. abbeli előadását illeti, hogy az alperes F-nek a kiegyezés tárgyában hozzá intézett kérdéséhez fejével bólintott, perdöntő jelentőségűnek szintén nem tekinthető és mig ez M. szerint F. V. előtt történt volna, R. szerint F. Gy. jelenlétében folyt volna le. Hozzájárul ezekhez, hogy a felperes maga előadja, hogy az alperes a 300 frt felvételét megtagadta: főesküvel való bizonyítást pedig e részben a felperes meg sem kísérelt. A felperest tehát keresetével elutasítani s mint egészben pervesztest a per és a felebbezések költségeiben el kellett marasztalni. (1396. febr. 25-én 1,509/94, V. sz. a.) Váltóperben az aláírás tekintetében kinált eskü akkor is meg Ítélendő, ha az ellenfél az elfogadás iránt nem nyilatkozott. ítéletek: A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék: A sommás végzés hatályában fentartatik, alperes mint a kereseti váltó elfogadója, köteleztetik felperesnek 14 frt. 35 kr. vátótőkét stb. mefizetni. Indokok: Alperes a kereseti váltón levő eltogadói aláírás valódiságát kifogásaiban tagadta ugyan, minthogy azonban a felperes által válasziratában az aláírás valódisága tekintetében kinált esküre — viszonválaszt nem adván — alperes nem nyilatkozott, az aláírás valódiságát perrendszerüleg bizonyítottnak venni kellett. V1893. július 31-én 49,589. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest a sommás végzés hatályának fentartásával csak abban az esetben kötelezi a váltóösszeg fizetésére, ha nem teszi le az esküt arra: «hogy a kereseti váltón látható N. I. aláírást sem maga nem irta, sem annak Írásával mást meg nem bízott.» Indokok: Alperes a váltón látható aláírásának tőle származását kifogásában tagadván, felperes ezt egyedül a prts. 172. §. d> pontjában említett, alperesnek kinált esküvel kívánta bizonyítani. Minthogy pedig az okirat valódiságára az ellenfélnek kinált esküre a prts. 233—234. §§-ai alkalmazást nem nyernek s az ily eskü, a mennyiben az okirat valódisága perdöntő körülményt képez, az ellenfél elfogadása nélkül is megitélendő, ha csak annak letétele ellen az ellenfél határozottan nem tiltakozik, tehát az a körülmény, hogy alperes viszonválaszt nem adván, az esküre sem nyilatkozott, nem akadályozhatja a különben perdöntő eskünek megítélését. (1894. május 23-án, 1803. évi 3,903. v. sz. ) A kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete a benne felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. 11896. február 12-én, 1894. évi 1,327. v. sz.) A kereskedelmi törvénynek 390., 410. §-aiban megállapított egy évi elévülési idö a szállítmányozó, illetve fuvarozó elleni keresetekre vonatkozik, de a szállítmányozó vagy fuvarozó által megbízóik ellen inditott keresetekre nem alkalmazható,hanem ezekre nézve egyéb törvényes intézkedés hiányában az elévülésre vonatkozó általános magánjogi szabályok nyernek alkalmazást. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1895 december 28. E. 411. sz. a. 1 Ki másnak megbízása folytán magát az ügyletet megkötheti, a szerződés minden részletének megállapítására és így a választott bíróság ítélkezésének alávetésére is feljogosítottnak tartandó. ( A m. kir. Curia 1896. február 26. 129. sz. a.) Ha alperes azon az alapon, hogy felperes az áru átvételét megtagadta, felperestől teljesítés helyett kártérítést akart követelni, a keresk. törvény 352. §-a értelmében köteles az árut a 347. >-ban foglalt határozatok megtartása mellett felperes rovására eladni s ezt nem tévén, törvény szerint kártérítést nem követelhet, hanem az ügylettől a maga részéről is elállottnak tekintendő. (A m. kir. Curia 1896 február 26. 936. sz. a.j A részvényest részvénye névértékének erejéig a fizetési kötelezettség már a törvénynél fogva feltétlenül terheli és a részvényesnek abba a tartozásába, a részvényesnek a részvénytársaság irányában fennálló bármely természetű ellenkövetelés be nem számitható. — Perköltségek megszüntetése. (A m. kir. Curia 1896 február 27. 532. sz. a.) A csődtömeggondnok a csődtörvény rendelkezései szerint csupán a csődtömegnek törvény szerinti kép viselője, de nem képviselője a közadósnak, az ez ellen ennek személyes perbe idézésével inditott perekben. (A kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 március 4. I. G. 163. sz. a.j Bűnügyekben. Eladott áruk árának szándékos hibás összeadása a vevő hátrányára nem képez ravasz fondorlatot, Felmentés csalás vádj a alólA kir. Curia: Minthogy a csalás tényálladékának lényeges alapfeltétele az, hogy a tettes a valóság elferditését ravasz fondorlattal oly módón eszközölte, melynél fogva a rászedett szándékolt cselekvést egykönnyen át nem láthatta; tekintve, hogy a panaszosok és pedig különösen O. Pál panaszos már a vizsgálat során határozottan kijelentette, hogy ő 1891. évi december 29-én midőn haza ment és neki a számla nagysága feltűnt, utána számított és megállapította, hogy a vásárolt áruk ára csak'318 frt 77 kr., nem pedig 405 frt 77 kr. a mint az a B) alatti bevásárlási könyvecskében kitüntetve van; tekintve, miszerint panaszosok azon kijelentése, hogy ők 1891. évi december hó 29-ike előtt azért nem számították össze az áruk mennyiségét és azok árát, mert E. Ignác vádlottban biztak, csakis arra mutat, hogy ők dacára annak, hogy módjukban állott kellő gondosság mellett a hibás felszámítás ellenében óvakodni, mégis azt saját gondatlanságuk által tenni elmulasztották; és tekintve, hogy ily körülmények között jelen esetben sem a csalás bűntettének, sem a csalás kísérletének tényálladekáról szó sem lehet: a kir. ítélőtáblának fentebbi keletű és számú ítélete ezen s az ezekkel megegyező, elfogadott elsőbirósági indokoknál fogva helybenhagyatik. (1896 január 10-én, 1895. évi 2,886. sz.) Indokok ellen is van önálló felebbezésnek helye. Határozatok: A komáromi kir. törvényszék: Ezen ügyben a további eljárást megszünteti. Indokok: Köz- és megánvád hiányában a kir. törvényszék a további eljárást megszüntette. 11895. évi november hó 2-án, 4,088. sz. a.) A győri kir. itélő tábla (a kir. ügyész felebbezése folytán 1: Tekintve, hogy a bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a bíróság csak vád esetén hozhat érdemleges határozatot; tekintve, hogy a kir. ügyész a vádat elejtette és az eljárás megszüntetését indítványozta, magáninditványra jogosított, vagy a pót magánvád előterjesztésére hivatott sértett pedig jelen esetben, hol az apa terheltetett a saját gyermekén gondatlanságból elkövetett emberölés vétségével, nem létezik s ekként az eljárás folytatásához szükséges jogi alap hiányzik; tekintve, hogy ily körülmények között a biróság nem bocsátkozhatik többé a felmerült tények és bizonyítékok büntetőjogi mérlegelésébe, hanem az eljárást vád hiányából tartozik megszüntetni s ezen az állapoton nem változtat az a körülmény sem, hogy a kir. ügyész megszüntetési indítványát érdemleges intézkedéssel látta el, mert ezek fontossággal birnak ugyan annál a felsőbb hatóságnál, mely a kir. ügyészt hivatva van ellenőrizni, a biróság azonban egyedül azt veheti figyelembe, hogy vád nincs és a fenforgó esetben csupán az alaki jogból vett ezen indok alapján szüntetheti meg az eljárást: tekintve, hogy a fentebbiek szerint a kir. törvényszék helyesen járt el akkor, a midőn az eljárást ez esetben vád hiányában más indokolás mellőzésével szüntette meg; tekintve, hogy a biróság végzése az ügyész indítványa alapján hozatott s az ügy lényegére nézve a kir. ügyész indítványával megegyezik, az ellen tehát a kir. ügyész által az érdemleges indokolás mellőzése miatt jogorvoslat nem használható: ennek folytán a kir. ítélőtábla a kir. ügyésznek felebbezését hivatalból visszautasítja, (1896. évi január hó 9-én, 3,849. sz. a.) A kir. Curia: Tekintve, hogy a büntető ügyekben hozott birói határozatok indokolása ellen is van felebbezésnek helye: ennélfogva a másodbiroság végzésének megváltoztatásával a kir. i ügyész felebbezése elfogadtatik és a kir. itélő tábla az elsőbiróság végzésének felülvizsgálására utasittatik. (1896. évi április hó 15-én, 1,854. sz. a.) A magánlak sérthetlenségének biztosítása felöleli az üzlet I helyiség sérthetlenségét is. Az eset körülményei arra utalván, hogy j vádlottban nem volt meg a cselekmény jogellenességének tudata s illetve a btk. 75. §-ban meghatározott szándék, ennélfogva ' a btk. 330. $-ába ütköző jogsértésről szó sem lehet. Annak j megbirálása pedig, vájjon vádlottnak a behatoláshoz volt e joga | és ha a panaszosnak abból kára származott, ennek megtérítésére a vádlott kötelezhető-e vagy sem? — bűnvádi útra nem tartozik. A budapesti kir. törvényszék (1895. szept. 3. 37,042. sz. a.i Sch. Ignác (háztulajdonos) a btk. 330. §-ába ütköző magánlaksértés büntette miatt vád alá helyeztetik stb. Indokok: Vádlott beismerte, de W. Ignácné, W. Dávid és O. András tanuk vallomásával is igazoltatik, hogy mult évi okt. 28-án F. Henrik mészárosnak nov. l-ig bérbe adott üzlethelyiséget, miután azt F. Henrik panaszos fel nem nyitotta, sem 1 annak kulcsát át nem adta. O. András lakatossal kinyittatta, az üzletből panaszos ingóságait kihordatta s az üzletet az uj bérlőI nek átadta. 1 Vádlott ugyan azzal védekezik, hogy az üzlethelyiség felnyi1 tásába a panaszos beleegyezett, de egyébként is ő erre jogosítva I volt, mert arról akart meggyőződni, hogy a panaszosnak köl| csönzött ingói az üzletben megvannak-e ? Minthogy azonban ez a védekezése a panaszos és tanuk I vallomása által megcáfoltatott, sőt a tanuk azt igazolják, hogy az 1 üzletet panaszos tiltakozása ellenére erőszakkal nyittatta ki, s az uj ! bérlőnek a panaszos bérleti idejének letelte előtt, t. i. okt. 28-án ! át is adta: vádlottat a btk. 330. §-ába ütköző magánlaksértés büntette miatt vád alá helyezni kellett.