A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 21. szám - A kolozsvári tudomány-egyetem jog- és államtudományi karának felterjesztése a jogi szakoktatásnak vizsga- és tanrendje tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (minsterhez)

82 A JOG szeptember hó 27-töl számított 6° o kamatait a kisk. B. F. részére ; Zalamegye árvaszékéhez 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett befizessen, 40 frt 15 kr. perköltséget pedig a felperesnek 8 nap alatt ugyanazon jogkövetkezmények terhe mellett megfizessen stb. Indokok: Alperes a per folyamán beismerte, hogy a keresetben jelzett lovat és üszőt, melyek néhai B. A. hagyatékához tartoztak s melyeknek tulajdonjoga a felperest, használati joga pedig özvegyi jogon az alperest illeti, elidegenítette; ugyanis a lovat eladta, az üszőt pedig elajándékozta. Minthogy alperes ezen jogtalan cselekvényekből kifolyólag felperesnek felelősséggel tartozik, ennélfogva öt a jogtalanul eladott állatoknak azon becsértékében, melylyel azok az elidegenítés idejében birtak, ugy ezen becsérték törvényes késedelmi kamataiban marasztalni kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. évi november hó 28-án 5,191/P. sz. alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja és kötelezi felpereseket, hogy alperesnek 28 frt 10 kr. perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhével fizessenek meg. Indokok: Tekintve, hogy a keresetkez A. alatt csatolt tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt és gyámhatóságilag is jóváhagyott egyezség szerint néhai B. A.-nak a B. alatti leltárban j kitüntetett egész hagyatékát felperes mint végrendeleti örökös tulajdoni joggal oly feltétellel engedte át kiskorú unokájának, B. F.-nek hogy a hagyaték fele részét a nevezett kiskorú nagykorú- i ságának elértéig, a hagyaték másik fele részét pedig az ő falperes) haláláig korlátlan haszonélvezeti joggal használja; tekintve, hogy felperesek maguk sem állítják, hogy alperesnek eme kikötött korlátlan haszonélvezeti joga ez időig részben vagy egészben megszűnt volna; tekintve, hogy mindaddig, mig korlátlan haszonélvezeti joga egészben fennáll, alperes felperesnek a hagyatéki vagyonról sem számadással, sem felelősséggel nem tartozik; tekintve, hogy a kérdéses ingók mindenkor helyettesíthetők; végül tekintve, hogy alperesnek a per során tett és feltételhez kötött egyességi ajánlatát felperesek el nem fogadták s arra az ítélet nem alapitható: az elsőbiróság Ítélete megváltoztatandó, felperesek alaptalan keresetükkel elutasitandók s mint pervesztesek a törv. rendt. 251. §-ához képest a perköltség megfizetésére kötelezendők voltak. A m. kir. Curia (1896. évi március hó 12-én 1,586/p. 1895. szám alatt) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, mert a keresetlevélhez A. alatt mellékelt hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt osztályegyesség szerint néhai B. A. után maradt hagyatéki ingó és ingatlan vagyon élvezetében az alperes van, mihez képest alperes haszonélvezeti jogánál fogva jogosult arra, hogy a gazdasághoz tartozó, de mással helyettesíthető avagy szaporulat által pótolható egyes ingóságot a haszonélvezet tartama alatt eladhasson avagy pedig elajándékozhasson; továbbá, mert felperesek ki nem mutatták, hogy az alperes haszonélvezetében levő vagyon biztosításának szüksége fenforog; s végre, mert felperesek teljesen pervesztesek, az a körülmény pedig, hogy a jelen per az árvaszék intézkedése folytán tétetett folyamatba, felpereseket az alperesnek okozott perköltségnek megtérítése alól fel nem menti. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha valamely gyár arra kötelezte magát, hogy a gyár vezetésére szerződtetett alkalmazottjának bizonyos összeget tartozik megfizetni, ha a szerződési idő lejárta előtt ok nélkül elbocsájtja, akkor ilyen elbocsátásnak minősül az az eljárás, melylyel a határozott hatáskörrel szerződtetett: hivatalnokot e hatáskörben nem pusztán korlátozta, hanem abból kimozdította s helyzetét abban a gyárban, melynek vezetésére és kezelésére szerződésileg hivatva volt, lehetetlenné tette az által, hogy a pénztár kezelését és a gyár műszaki vezetését más más egyénekre bízta és formaszerü elbocsátás helyett oda törekedett, hogy az önérzetében sértett hivatalnok állásat mentől előbb elhagyja. A trencsényi kir. törvényszék: A kir. törvényszék kijelenti, hogy felperes alperesnek az ez által követelt 2,500 frt végkielégítési összeggel és 28 frt 60 kr utánjárási költséggel nem tartozik; hogy ennek folytán a birói letétbe tett 2,528 frt G. K. alperest nem illeti meg, a mennyiben pedig ezen 2,528 frt a felperes által alperes kezeihez kifizettetett, tartozik alperes ezen 2,528 frtot, ennek a felvétel napjától folyó 6°/0 kamatait feltétlenül 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni és illetőleg visszafizetni. Indokok stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla: Az elsőbirósgnak ítéletét akként változtatja meg, hogy kimondja, miként a margittai járás főszolgabirája mint elsőfokú iparhatóságnak 1892. okt. 27-én 4,666. sz. a. kelt határozatával alperes javára megítélt 2,500 frt kártérítési összeg és 28 frt 60 kr eljárási költség összesen 2,528 frt 60 krból az alperest csak 300 frt illeti meg, ehbez képest, a mennyiben az iparhatóság által megítélt, a felperes által ugyanott letéteményezett összeg az iparhatóság által a jelen per folyama alatt alperesnek kiadatott, a kiadott s fölvett összegből alperes a felperesnek 2,228 frt 60 kr, ennek a kézhez vételtől járó 6°/0 kamatával együtt visszafizetni köteles az elsőbiróság által megszabott határidő és jogkövetkezmény terhe mellett, egyebekben pedig azt az ítéletet helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetében, valamint a tárgyalás folyamán is azt állította és ezt az állítását saját alkalmazottjaival mint tanukkal kívánta bizonyítani, hogy az alperessel végleg megegyezett az iránt, miként ennek azért, mivel szolgálatából önként kilépett, 300 frt végkielégítési összeget köteles fizetni. Az elsőfokú iparhatóság által megítélt 2,528 frt 60 krból e szerint ez a 300 frt az alperest a felperes beismerése alapján megilleti és a mennyiben az iparhatóság által megítélt, a felperes által a jelen per kimeneteléig ugyanott letéteményezett összeget az alperes időközben felvette volna, a felvett összeget az őt megillető 300 frtnak a levonásával köteles csak visszafizetni: ennyiben tehát az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatni kellett. Egyebekben azonban az elsőbiróságnak ítélete a F. W. felperesi igazgatósági tag részére kinált főeskünek meg nem Ítélésére vonatkozó indokának mellőzésével helyben volt hagyandó egyéb megfelelő indokánál fogva s azért: mert alperes az elsőfokú iparhatóságnál azt a panaszt adta elő, miként felperes őt szolgálatából elbocsátotta, nehogy azonban a szerződésileg kikötött 2,500 frt kárpótlási összeget megfizetnie kelljen, fizetését rendesen kiadja és őt e gyárban minden foglalkozás nélkül visszatartja; mint önérzetes ember azonban dolog nélkül lenni nem akarván, megszabott határidő előtt ok nélkül történt elbocsátása esetére 2,5U0 frt kártalanítási összeg megfizetésére kérte felperest kötelezni; minthogy azonban az iparhatóságnál megtartott tárgyalás folyamán az alperes kifejezetten beismerte, hogy azután, a mikor a gyárnak műszaki vezetését és a pénztár kulcsát felperes tőle elvonta, a további teendője abból állott, hogy a gyár levelezéseit tartozott aláírni és a gyárat a hatóságok előtt képviselni, ennélfogva mindezekből nyilvánvaló, hogy felperes az alperest szolgálatából el nem bocsátotta és alperes nyilt beismerése szerint is neki felperes a szolgálatot fel nem mondván, az ok nélkül való elbocsátás esetére kikötött 2,500 frt végkielégítéshez az alperes igényt nem tarthat. A fentebbiekhez képest mellőzni kellett a főesküvel való bizonyítást arra a körülményre nézve is, hogy F. W alperest a lakásból való kirakatással fenyegette, mivel azt az alperes önmaga cáfolta meg az iparhatóságnál tett azzal a kijelentésével, miként őt felperes a gyárban minden dolog nélkül visszatartja, a menynyiben pedig ez az állítólagos fenyegetés már az iparhatóság előtt tett panaszfeljelentés után történt volna, az esetben alperes erre jogot nem alapithat, mivel ekkor már a szolgálatból kilépettnek tekintendő és kártérítési igényéhez ragaszkodván, e mellett még lakásra is igényt nem tarthatott; továbbá mert habár alperes szolgálati köre kétség kivül korlátoztatott azzal, hogy felperes a gyárnak műszaki vezetését és a pénztár kulcsát tőle elvonta, alperes azonban felperes eme intézkedésébe a viszonválaszában előadott védekezése szerint családja jól felfogott érdekében és azért járult hozzá, mivel abban a feltevésben volt, hogy továbbra kifejtendő ernyedetlen tevékenységével a felperest más bánásmódra fogja vezetni; ehhez az intézkedéshez tehát az alperes hozzájárulván, abba belenyugodottnak tekintendő és így utólagosan e cimen a szerződést felbontottnak illetve felperes által megszegettnek nem tekintheti és ez esetre kikötött 2,500 frt kártalanítási összeget a felperestől e cimen nem követelheti. A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete érintetlen marad nem felebbezett abban a részében, a melylyel a keresetnek 300 írt erejéig hely nem adatott. Felebbezett egyéb részében mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztattatik, a felperes keresetével egészben elutasittatik. Indokok: Az 1. a. felfogadó levél szerint, a felperes az alperesnek 2,500 frtot tartozik megfizetni, ha a szerződési idő lejárta előtt ok nélkül elbocsátja. Ilyen elbocsátásnak minősül a felperes részéről beismert az az eljárás, melylyel a határozott hatáskörrel szerződtetett alperest, e hatáskörében nem pusztán korlátozta, hanem abból kimozdította s az alperesnek helyzetét abban a gyárban, melynek vezetésére és kezelésére szerződésileg hivatva volt, lehetetlenné tette az által, hogy a pénztár kezelését és a gyár műszaki vezetését más-más egyénekre bizta, a formaszerü elbocsátás helyett oda törekedett, hogy az önérzetében sértett alperes állását mentől elébb elhagyja és mit sem változtat ezeken a viszonválaszban beismert az a körülmény, hogy az alperes ezt az eljárást egy ideig tűrte, mert az belenyugvásnak csak abban az esetben volna tekinthető, ha részére egyáltalán valami megfelelő teendő jelöltetett volna ki. Ezek szerint az alperes részére a felfogadó levélben biztosított végkielégítési összeg az alperesnek annyival inkább jár, mert a felperes keresetét arra nem is alapította, hogy a szerződési viszony időelőtti felbontására az alperes különös okot szolgáltatott s a mennyiben a per folyamán e részben felhozatott, hogy az alperes vezetése alatt a gyárban elfoglalt munkások között elégedetlenség mutatkozott s hogy a gyártmányon az alperes vezetése idejében minőségi hanyatlás lett volna észlelhető. A felperes részéről vitatott kiegyezés, mely szerint az alperes a szerződési végkielégítés helyett megelégedett 300 frttal és számlabeli tartozásának elengedésével, mely kiegyezésre nézve az alperes csak azt ismeri be, hogy neki ily értelmű ajánlatot tettek, melyet azonban ő el nem fogadott: bizonyítottnak nem találtatott; mert az e tekintetben a felperes részéről felhívott tanuk, eltekintve érdekeltségüktől, határozott vallomást nem tettek és perrendszerü bizonyítékot nem nyújtottak, nevezetesen az alperes helyébe alkalmazott^ R. M. vallomása, mely szerint az állítólagos kiegyezés közte és az alperes között, négyszem között történt, úgyszintén