A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 21. szám - A kolozsvári tudomány-egyetem jog- és államtudományi karának felterjesztése a jogi szakoktatásnak vizsga- és tanrendje tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (minsterhez)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog-» 21. számához. Budapest, 1896 május hó 24. Köztörvényi ügyekben. A kolozsvári kir. Ítélőtábla 5. számú polgári döntvénye Ásókban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincs (iSqj. évi XVIIL t.-c. 181., 1S2. §§. a felebbezési bíróság által hozott végzés ellen van-e felfolyamodasnak helye? [Vonatkozással H. /. y. JSQÓ. SZ. a. ügyre.) Határozat : Azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincs (1893. évi XVTII. t.-c. 181., 182. a felebbezési bíróság által hozott végzés ellen, a mennyiben a törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, felfolyamodásnak az 1881. évi LIX. t.-c. 52 -54., 57. illetőleg 59. §§. korlátai között helye van. Indokok: A sommás eljárást tárgyazó törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottság jelentésében sem észrevételezett indokolásában kijelentetett, hogy a javaslat nem bocsátkozik a felfolyamodás részletes szabályozásába; mert a javaslat szerint: «a felfolyamodás tárgyát általában mellékesebb kérdések képezik és a mai (t. i. 1881. évi LIX. t.-c.) felfolyamodási eljárás a teljes szóbeli perrendben sem fog mélyreható változásokat szenvedni*, mert továbbá: «csekélyebb jelentőségű javítások kedvéért kár volna ezúttal egy második felfolyamodási rendszert hatályba léptetni. A javaslat a felfolyamodás szabályozásánál melló'zhetlennek csak az tartotta, hogy a felfolyamodási hatáskör felebbezési hatáskörrel összhangba hozassék, indokul erre csupán azt hozván fel, hogy különben visszásság lenne, ha az ügy érdemében a másodfokú hatóságot a kir. törvényszékek, mellékes kérdésekben pedig a kir. Ítélőtáblák gyakorolnák. Egyéb, a felfolyamodási rendszernek szabályozatlanul hagyásából felmerülhető oly ellentétesség elöl tehát, melyet kifejezetten nem érintett, kitérni nem akart. Ezen álláspontból kiindulva alkotta a törvényhozás az 1893. évi XVIII. t.-cikknek a fel folyamodásra vonatkozó intézkedéseket magában foglaló 214. §-át azzal a szószerinti szöveggel, a mint azt az igazságügyi bizottság javasolta. Ezen törvényszakasz alkalmazásánál ezek után kétségtelennek mutatkozik a) hogy az idézett 214. §. céltudatos, szigorúan magyarázandó törvényalkotás, b) hogy az 1893. évi XVIII. t.-cikkben szabályozott felebbezési és felülvizsgálati rendszer berendezésének a felfolyamodási eljárás meg n-em felelvén, a törvénynek a jogorvoslatot szabályozó rendelkezései a felfolyamodási eljárásban csak azokban az esetekben alkalmazandók, melyekre vonatkozólag kifejezett rendelkezés létezik. E felfogás helyességét indokolja a törvény szerkezetének mikéntje is; mert az 1893. XVIII. t.-cikk minden oly esetben, midőn a sommás eljárás szabályait kiterjeszteni akarta: annak megfelelően alkalmazását kifejezetten elrendelte (1893. XVIII. t.-c. 130. 158. 179. 191. 208. 213. §§.) ily kiterjesztés illetőleg vonatkozás a törvény 214. §-ában a kérdéses 181. és 182. §§-ra nem történik. Tekintve már most, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 214. §-a szerint a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra, a mennyiben ez a törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881. évi LIX. t.-cikknek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, tekintve, hogy a peres tárgy értéke szempontjából az idézett 214. §-ban a felfolyamodásra korlátozó intézkedés csak azokra az ügyekre foglaltatik, melyekben a kir. járásbíróság Ítélete ellen a 126. §. szerint felebbezésnek nincs helye, tekintve, hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 51—60. §-ai a fokozatos felfolyamodást, az itt szabályozott korlátok között az 1893. XVIII. t.-c. 181. és 182. §-aiban érintett perekre nézve is megengedik, tekintve végre, hogy az a szempont, miszerint mellékkérdésben több és magasabb fokú bíróság ne döntsön, mint az ügy érdemébenjelen esetben irányadó nem lehet; mert, mint fennebb kifejtetett, az 1883. évi XVIII. t.-c. a felfolyamodási rendszer részletes szabályozásába nem bocsátkozott, az összhangnak minden irányban létesítését nem kereste, minélfogva az eltérés szembetűnő nem lehet, és pedig annyival kevésbé; mert az 1881. évi LIX. t.-c. 51—60. §-ai alkalmazása mellett olyan eltérés, hogy mellékkérdésben több és magasabb fokú bíróság döntött, mint az ügy érdemében, az 1881. évi LIX. t.-c. 47. §-ában érintett | sommás perekben az eddigi sommás eljárás szerint is létezett, midőn t. i. az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-ában felsorolt esetekben a másodbirósági végzés ellen további felfolyamodásnak volt helye, holott az ügy érdemében hozott elsőbirósági ítéletet helybenhagyó másodbirósági Ítélet ellen a további felebbezés ki volt zárva; mindezekből megállapítható, hogy az 1893. XVIII. t.-cikk a 181. és 182. §-okban érintett perekben a felfolyamodási eljárásra a felebbezési, illetőleg felülvizsgálati rendszer szabályait «megfelelően» sem akarta kiterjeszteni. Ezek alapján kimondani kellett, hogy a kérdésben feltett esetben, ha a perorvoslatot a törvény ki nem zárja, az 1881. LIX. t.-c. 52 -54., 57. illetőleg 59. §-ai korlátai között felfolyamodásnak helye van. Kelt Kolozsvárt, a kir. ítélőtáblának 1896. április hó 22-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1896. április 30-án tartott polgári teljes ülésben. Fekete Gábor kir. Ítélőtáblai elnök. Dr. Bálás Elemér kir. ítélőtáblai tjegyző. A házasság tartama alatt született gyermek törvénytelen származását kimondó ítéletek a felsőbíróságok által hivatalból felülvizsgálandók. A m. kir. Curia: A házasság tartama alatt született gyermekek törvénytelen származását kimondó ítéletek állami érdekeket érintenek, ily Ítéletek tehát szükségképen felülvizsgálandók s e célból a felsőbírósághoz felterjesztendők még az esetben is, ha érdekelt felek vagy az ügygondnok felebbezéssel nem éltek. (1895. évi 2,814. sz. a.) Perújítás uj bizonyítékok alapján. A m. kir. Curia: Uj bizonyítékok alapján kért perújítás esetén ujitó felperes csak az alapperben már bírálat tárgyát képezett s jogérvényesen megállapított ténykörülménynek megdöntésére szoritkozhatik, erre nem vonatkozható uj ténykörülményekre felhozott bizonyítékai figyelembe nem vehetők. Ha a bíróság két vagy több pernek egyesítését rendeli el, az e tárgyban hozott határozat ellenében a sommás eljárási törvény 45. §-ának rendelkezése szerint a felebbvitel egyáltalán ki van zárva. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 január 29. I. G. sz. a.) A törvényes gyakorlat szerint közel rokonok közt történt oly vagyonátruházások esetében, a melyek által a hitelezők elől a kielégítési alap elvonatik, a törvényes vélelem a mellett harcol, hogy az átruházást elfogadó félnek az átruházó adós kijátszási szándékáról tudomása volt. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 február 12. I. G. 138. sz. a.) Az engedményezésnek az engedményező hitelezője irányában való joghatályossága szempontjából az engedményesnek az engedményezés idejében fenforgott jóhiszeműsége döntő kérdést nem képez, mert egymagában az engedményezőnek a rosszhiszeműsége az engedményezésnek jogi hatályát a hitelezők irányában nem érintheti. Az engedményezés ellenértékének ki nem szolgáltatását az tartozik bizonyitani, a ki az engedménynek joghatályát megtámadja. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 február 18. I. G. 143. sz. a.) Haszonélvezeti jognál fogva a haszonélvező jogosult arra, hogy a gazdasághoz tartozó, de mással helyettesíthető avagy szaporulat által pótolható egyes ingóságokat a haszonélvezet tartama alatt eladhasson, avagy pedig elajándékozhasson, habár a tulajdonjog mást is illet. A csáktornyai kir. járásbíróság 1894. évi augusztus hó 6-án 2,973/p szám alatt Zs. M. mint kiskorú B. F. gyámja felperesnek özv. B. A.-né ellen 310 frt tőke s járulékai iránt indított sommás perében következőleg ítélt: A kir. járásbíróság kötelezi az alpei rest, hogy 230 frt tőkét és ennek a kereset beadásától, 1893. évi