A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 1. szám - Apponyi Albert gróf beszédei

2 A JOG 103., 104. és 14-3. t. sz. alatt összeirt tárgyakra vonatkozó igényével — II. r. felperes elutasittatott, végül a mely a perköltségeket kölcsönösen megszüntette, helybenhagyatik. Az elsö'birósági ítéletnek felperes által felebbezett az a része ellenben, a mely által a végrehajtási jegyzőkönyvben 17., 24, 24'/2, 26VÍ, 28., 29—35., 39., 43., 48., 50—54., 59., 60, 62—64., 66., 67., 70., 90., 91., 101., 105., 106., 108., 109., 110., 112., 113., 115., 123., 126., 127.. 139., 148., 149., 158., 159., 161—172., 172%. 175., 176., 179., 188. és 189. tétel alatt összeirt ingóságokra, valamint a 49. t. alattiakból a két éjjeli szekrényre vonatkozólag igénykeresetével I. r. felp. elutasittatott, részben megváltoztatik és a 17., 24., 241/,.., 26V.., 28., 29., 32., 33, 34., 35, 39, 43, 49, 50, 54, 59, 60, 62—64. 66, 67, 70, 90, 91, 101, 106, 108, 115, 123, 128, 129, 131, 132, 133—139, 148, 149, 162, 172'/2, 175, 176. és 180. t. alatt a végrehajtási jzkvben összeirt és lefoglalt ingókra vonatkozólag I. r. felp. M. Döméné igénye megállapitattik és utóbb felsorolt tételek alatt összeirt ingóságok a foglalás alól felmentetnek. Az első bírósági ítéletnek a többi ingóságra vonatkozólag I. r. felperest igényével elutasító része szintén helyben, az Ítéletnek felebbezéssel meg nem támadott egyéb részében pedig érintetlenül hagyatik. Indokok: Az elsó' bíróság Ítéletében megállapított tényállás és az ítélet indokai alapján az elsó'biróság felperesek igénykeresetének részben helyt adott s az ítélet rendelkező részének első bekezdésében felsorolt ingóságokat a foglalás alól feloldotta, a többire nézve pedig felperesek igényét elutasította és a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Ezen ítélet ellen ugy felperes, valamint alperes felebbezést adtak be és a felebbezésükben előadottakhoz képest az elsőbiróság ítéletének megváltoztatását kérték. Az elsőbiróság Ítéletében megállapított tényállást ama részében, a mely az elsőbirósági ítéletnek a felebbviteli bíróság által is helybenhagyatott rendelkezéseire vonatkozik, a felebbviteli bíróság is elfogadja és az elsőbirósági ítéletnek eme része az elsőbiróság által kifejtett indokok alapján annyival is inkább helyben hagyandó volt, mert a felek beismerésével is igazolt tény, hogy végrehajtást szenvedő már 1878. évben, tehát az I. r. felperessel kötött házasságot követő évben csődbe jutott és összes vagyona a csődbe vonatván, felosztatott. Ennek ellenében tehát, különösen tekintetbe véve azt is, hogy I. r. felperes a felebbezési eljárás folyamán A—L. alatt becsatolt okiratokkal beigazolta, hogy végrehajtást szenvedővel történt egybekelése előtt és az egybekelés után is a legutóbbi időkig tetemes különvagyonnal rendelkezett és ily vagyonnal jelenleg is rendelkezik, foglaltató alperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy a lefoglalt ingóságok a végrehajtást szenvedő által, avagy annak vagyonából szereztettek. És miután alperes végrehajtató fél ezen körülményt bizonyítani meg sem kísérletté, sőt arra nézve sem nyújtott bizonyítékot, hogy végrehajtást szenvedő a csőd után vagyonnal rendelkezett, vagy valamely hivatali állást foglalna el, avagy pedig oly foglalkozást űzne, a mely vagyonszerzésre alkalmas, illetve a melyből a vagyonszerzés alapjára következtetni lehetne; ugyanazért ily körülmények fenforgása mellett a nő által támasztott igény elutasítására egyedül ama puszta vélelem, hogy a házasság tartama alatt szerzett vagyonra nézve a férj tekintendő főszerzőnek, elégséges indokul nem szolgálhat. Az elsőbiróság előtt lefolyt tárgyalás során becsatolt számlákkal, nemkülönben Sch. M.-né, Sch. M, F. E, P. G, M. J., K. J, D. R. és P. L.-né tanuk vallomásával I. r. felp. részbizonyitékot szolgáltatott arra nézve, 1. hogy a végrehajtási jzkvben 17, 24, 24'A>, 39, 49. és 59, nemkülönben a 28, 43, 101, 149, 162, 1721/,, 176, és 180. t. alatt összeirt ingóságokat P. G.-től ő vásárolta és pedig részben oly célból, hogy azokat nősülés esetén fiának, P. Gyulának fogja ajándékozni; 2-, hogy a végrehajtási jegyzőkönyvben felvett 26l/2. tétel alatti zongorát ugyancsak I. r. felperes szerezte, 3, hogy a végrehajtási jegyzőkönyvben 29, 32, 33, 50. és 106. tétel alatt lefoglalt ingóságokat az utóbbiban foglalt művirág kivételével F. cégtől kapta azért, mert a gyár kéményének saját házához leendő megerősítését megengedte; 4, hogy a végrehajtási jegyzőkönyvben 3i. és 35. tétel alatt összeirt és lefoglalt lovakat ő szerezte, de a tápió-sápi ingatlan a becsatolt szerződés szerint I. r. felperes tulajdonát képezvén, a lovak, mint gazdasági felszereléshez tartozó tárgyak, az ellenkező bizonyításáig különben is I. r. felperes tulajdonául vélelmezendők; 5, hogy a végrehajtási jegyzőkönyvben 60, 66, 67, 70, 90, 91, 115, 116, 123, 128, 129., 131—139. és 148. t. alatt összeirt ingóságokat H. és M. cég D. A, M. J, G. K. és K. J-től I. r. felperes vásárolta és végül 6, hogy a végrehajtási jegyzőkönyvben 54., 62—64. t. alatt összeirt ingóságokat I. r. felperes vásárolta és pedig az 54. t. alattit F.-től, a 62—64. t. alattiakat H. cégtől, ennélfogva figyelemmel ama körülményre is, hogy a végrehajtást szenvedett csőd alatt állott, hogy végrehajtás alá vonható minden vagyona a csődeljárásban felosztatott, és hogy ezzel szemben a végrehajtást szenvedett ujabb vagyonszerzést vagy az arra vezető módot végrehajtató nem bizonyította, az igényelt és a fentebbi pontokban felsorolt tárgyak szerzésére, nemkülönben az ugyanazonossagra nézve az 1893. XVIII. t.-c. 96. §-a alapján I. r. felperesnek eskü alatti kihallgatása volt elrendelendő s minthogy I. r. felperes eskü alatt történt kihallgatása alkalmával ugy az ingóknak általa történt szerzése, valamint az ugyanazonosság tekintetében az esküt letette, ez alapon a fentebbi 1—6 pontban felsorolt tételek alatt összeirt ingóságokra vonatkozólag és pedig a 26'/2, a 28, 43, 101, 149, 162, 1727«., 175. és ítiO. tétel alattiakra vonatkozólag I. r. felperes igényét még azért is megállapítani és mindazokat a foglalás alól felmenteni kellett, mert ha ezen ingóságokat 1. r. felperes fiának, P. Gyulának tulajdonába átadta volna is, mégis, miután azok I. r. felperes birtokában és őrizetében hagyattak és azokért a felelősség őt terheli, ez alapon, tekintettel arra, hogy a végrehajtási ügyekben beadott igényperekben nem a tulajdonjog, hanem a jogszerű igény bizonyítandó és ebből következik, hogy igénykeresettel nemcsak a lefoglalt tárgyak tulajdonosa, hanem mindazon 3-ik személyek is élhetnek, a kiknek az, hogy a lefoglalt tárgyak a foglalás alól feloldassanak, érdekükben áll, I. r. felperes igénye bebizonyitottnak veendő. Az igényelt többi ingóságra vonatkozólag azonban felpereseket az elsőbirósági ítéletben kifejtett indokokon felül még abból az okból is elutasítani kellett, mert 1, Sch. Györgyné tanú vallomása szerint I. r. felperes első férje életében meglevő kávéfőző nem borszeszre volt berendezve, tehát az ugyanazonosság a 30. tétel alatti ingóságra kellőleg bizonyítva nem lett, 2, a 31. tétel alatti majolika vizes kancsóra nézve I. rendű felperes F. E. tanú vallomásával nem szolgáltatott bizonyítékot a tekintetben, hogy azt az F. cégtől kapta és igy annak szerzése szintén nem lett bizonyítva, 3, a 48. tétel alatti gyufatartó a 4. NB. alatti árverési jegyzőkönyvben nem foglaltatik, 4, a 109. és 40. t. alattiakra vonatkozólag a tanú azt, hogy a kettő közül melyik az I. r. felperese, meghatározni nem tudta, 5, a 112, 113, 126, 127. és 130. t. alatt lefoglalt ingóságokat a tanú állítása szerint I. r. felperes a végrehajtást szenvedő részére vásárolta, de különben is ezen ingóságok már rendeltetésüknél fogva a végrehajtást szenvedő tulajdonául vélelmezendők, végül, mert 6, a 158, 159, 161, 163—172. és 179. tétel alatt lefoglalt tárgyakat I. r. felperes a kereset szerint azon jogcímen igényli, hogy azokat első férje után örökölte, ezzel szemben azonban ugyancsak Sch. Györgyné tanú azt vallotta, hogy ezen ingóságokat is I. r. felperes vásárolta, jólehet tanú a vételnél jelen nem volt és az eladó kilétére sem emlékszik s ugy ezen, valamint az 1—5. pont alatt felsorolt ingóságokra vonatkozólag I. r. felperes igénye tekintetében elfogadható bizonyíték elő nem állíttatott. Az elsőbiróság előtt, valamint részben a felebbviteli eljárás folyamán felmerült perköltségek azonban az 1893. évi XVIII. t.-c. 229. §-a által hatályában fentartott 1881. évi LX. t.-c. 98. §-a értelmében megszüntetendők voltak, mert a végrehajtást szenvedő és I. r. igénylő közti házastársi viszonynál fogva a végrehajtató jóhiszemüleg vélelmezhette, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai. A magyar kir. Curia felülvizsgáló tanácsa I. G. 91/1895. szám alatt az 1895 november hó 26-án tartott ülésében következő Ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelme annyiban, a mennyiben a felebbezési bíróság ítéletének helybenhagyó része ellen irányul, hivatalból visszautasittatik, a mennyiben pedig azon Ítéletnek megváltoztató része ellen irányul, elutasittatik. Indokok: A felülvizsgálati kérelem annyiban, a mennyiben a felebbezési bíróság ítéletének helybenhagyó része ellen irányul, hivatalból azért utasíttatott vissza, mert igényperekben az 1881. évi LX. t.-c. 97. §-a értelmében, mely törvényszakasz az 1893. évi XVIII. t.-c. által szabályozott eljárásban is ezen törvény 229. §-ainak rendelkezése szerint érvényben hagyatott és megfelelően alkalmazandó, az elsőbiróság ítéletét helybenhagyó másodbirósági ítélet ellen felülvizsgálati kérelemnek helye nincs. A felülvizsgálati kérelem annyiban, a mennyiben a felebbezési biróság ítéletének megváltoztató része ellen irányul, azért utasíttatott el, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 64, illetve 95. és 96. §§-ai értelmében a felebbezési biróság a nyújtott bizonyítékokat belátása szerint van hivatva mérlegelni és a mennyiben a tényállás megállapításához szükségesnek tartja, azt meghatározni, hogy a bizonyítékok, illetve a fenforgó körülmények mérlegelése mellett melyik felet hallgassa ki eskü alatt, és az idézett törvény 156. §-a értelmében a felebbezési biróság jogköréhez tartozik az is, hogy az elsőbiróságnál már eskü alatt kihallgatott félnek ujabbi eskü alatti kihallgatását elrendelhesse, e szerint tehát a felebbezési bíróságnak neheztelt azon eljárása, mely szerint I. r.-felperest eskü alatt és pedig ujabban kihallgatta, felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadható. Továbbá mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 37. §-a nem foglal magában oly rendelkezést, mely szerint az ügyvéd által képviselt félnek valamely ténykörülményre vonatkozó bizonyítási kötelezettségére való figyelmeztetése és bizonyítékai előterjesztésére való felhívása a biróság hivatalos kötelességét képezné, következőleg tehát tekintve, hogy alperes ügyvéd által van képviselve, a felülvizsgálati kérelemben ez irányban felhozott panasznak semmi