A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 1. szám - Apponyi Albert gróf beszédei

A JOG 3 alapja nincs, illetve e tekintetben a felebbezési biróság eljárási szabályt nem mellőzött. Végre mert a felebbezési biróság ítéletében megállapított és az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. első bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadóul szolgáló tényállás szerint végrehajtást szenvedő már 1878. évben, tehát E r. felperessel kötött házasságot követő évben csődbe jutott és összes vagyona a csődbe vonatván, felosztatott, ellenben I. r. felperes a végrehajtást szenvedővel történt egybekelése előtt és az egybekelés után is a legutóbbi időkig tetemes külön vagyonnal rendelkezett és ily vagyonnal jelenleg is rendelkezik, e szerint midőn a felebbezési biróság a megállapított eme tényállás következményeként kimondotta, hogy a kérdéses ingók is felperes által szereztettek és ezeket az ingókat foglalás alól felmentette, anyagi jogszabályt helytelenül sem nem alkalmazott, sem nem mellőzött, nem pedig azon ingókra nézve sem, melyeket I. r. felperes a 2. r. felperes részére vett meg, mert ezekre nézve is egyedül az a lényeges, hogy ezeket I. r. felperes szerezte meg, és nem képezik végrehajtást szenvedő tulajdonát és mert az a kérdés, hogy ezen ingókat I. r. felperes 2. r. telperes részére minő esetre vette meg, és ez az eset bekövetkezett-e ? alperesre mint harmadik személyre nem tartozik. ítélkezési gyakorlatunk szerint a hitbizományi helyettesítés csak a közvetlen következő első helyettesitett örökösnél foglalhat helyet, további helyettesítés azonban, vagyis hogy a helyettesitettnek ismét helyettes rendeltessék, meg engedve nincs. (A m. kir. Curia 1895 okt. 30-án 9,520. sz.) Habár a perre utasított fél csak a kitűzött záros határidő letelte után indította is meg örökösödési keresetét, de ebben a biróság már jogérvényes ítéletet hozott: akkor a hagyaték átadását az örökösök nem kérhetik a prts. 590. §-a falapján, hanem jogaikat csak az örökösödési perben kieszközölt itélet alapján és értelmében érvényesíthetik. (A pécsi kir. tábla 1894 nov. 21-én -4,863.1 Ha a vevő a küldött áru átvételét megtagadja s az eladó ennek folytán az áru vételárát és az átvétel megtagadásából származott költségeit követeli a vevőtől: az ez iránt indítandó per bírói illetőségét nem a szerződés teljesítésének helye, hanem a kikötött fizetési hely vagy alperes lakóhelye szabályozza. (A m. kir. Curia 1895 okt. 8-án, 1,406. sz.) Ha a rendes eljárás folyamán az alperes viszonválaszában föesküt kínál a felperesnek s ez végiratot nem adván, a kínált eskü elfogadása iránt nem nyilatkozik: az alperesi állítás, melyre az esküt kínálta, bizonyítottnak veendő, mert az 1881: LIX. t.-c. 17. §-a alapján elrendelt póttárgyalás folyamán a periratokban kinált főesküre teendett, de elmulasztott nyilatkozat nem pótolható. IA m. kir. Curia 1895 okt. 30-án, 9,520. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A keresk. törv. 277. és 348. §§-ai szerint, a vevő kárának megtérítését, következve a foglaló kétszeresének megfizetését is az eladótól csak abban az esetben követelheti, ha az eladó ellen az, hogy a szerződést ö szegte meg, bizonyittatik, viszont az eladó is csak akkor van jogosítva kárának megtérítését a vevőtől követelni, következve a kapott foglalót megtartani, ha bizonyittatik, hogy a vevő szegte meg a szerződést. A budapesti VIII—X. ker. kir. járásbíróság Petrovits László ügyvéd által képviselt H. Antalnak Gártner Sándor ügyvéd által képviselt K. István alperes elleni 200 frt iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Felperes a keresetében egy adott foglalónak kétszeresét követeli alperestől. Azt állította ugyanis felperes, hogy alperestől megvett 1 vaggon érett sertést, s mikor ez a sertéseket szállította, felperes ezeket nem fogadta el, mert a kikötött kellékkel nem birtak. Alperes tagadta, hogy a szerződést megszegte volna s hogy az általa szállított sertések a kikötött kelléknek meg nem feleltek volna, felperes csak az utolsó előtti tárgyalás alkalmával állította, hogy alperestől -<fiatal érett« sertéseket vásárolt, melyeknek súlya a B. '/• a. sertéskereskedelmi szokásokban meg van határozva. Alperes azt is tagadta, hogy felperes «fiatal» sertéseket kötött volna ki magának, azt a körülményt pedig, hogy alperes a kereskedelmi szokásoknak megfelelő sulylyal bíró érett sertéseket szállított, alperes az /. a. mázsáló bárcával igazolta s felperes maga is beismerte. Tekintve már most, hogy a vevő a keresk. törv. 277. §-a alapján csak abban az esetben követelheti az adott foglalónak kétszeresét, ha az eladónak vétkessége miatt nem volt teljesíthető a szerződés, — tekintve hogy az adott esetben volna kötelességében alperes tagadásával szemben bizonyítani ezt a körülményt, hogy alperes szegte meg a szerződést, a mennyiben nem szállított kikötött, vagy törvényes kellékkel biró sertéseket, s hogy ezért ő, t. i. felperes, jogosan állhatott el az üzlettől, tekintve végre, hogy felperes semmi bizonyítékot nem szolgáltatott e körülményekre nézve, annál fogva felperest alaptalan keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. év szeptember hó 28-án 8,997. sz. a.) A kir. járásbíróság Ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik 200 frt tőkét, stbt felperesnek megfizetni. Indokok: Ha a vevő a szállított áru minőségét kifogásolván, annak átvételét megtagadta, s az eladó ennek folytán a helyett, hogy az áru minőségét szakértőkkel megvizsgáltatná, az árut egyszerűen visszaveszi és a felett szabadon rendelkezik, a vevő keresetének azon körülményre fektetett jogalapja, hogy az áru a kikötött minőségnek meg nem felelvén, jogosítva volt azt visszautasítani, bebizonyitottnak tekintendő. Minthogy pedig alperes, a kit a bizonyítási kötelezettség terhelt, mivel sem bizonyította, hogy az általa 1892. év január hó 8-án felperes részére szállított sertések a szerződési feltételeknek megfeleltek, hanem felperesnek visszautasítását tudomásul véve a sertések felett szabadon rendelkezett, nyilvánvaló, hogy a peres felek közti vételi szerződést ő szegte meg, a miért is a felperes által adott 100 frt foglaló kétszeresének visszafizetésére kötelezendő volt. stb. A magyar királyi Curia (1895. év november hó 29-én 10,973. sz. a.) Az alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával alpeperes csak arra köteleztetik, hogy felperesnek 100 frt tőkét megfizessen stb. Indokok: A per adatai szerint peres felek között adásvevési szerződés köttetett, a mely szerint alperes felperesnek a vételár elenében egy vaggon érett sertést átadni köteles, s ennek a szerződésnek megkötése jeléül felperes alperesnek 100 frt foglalót adott. Felperes beismeri, hogy őt alperes 1892. évi január hó 8-án megkínálta egy vaggon sertéssel, de azt állítja, hogy a kinált sertések nem voltak megfelelők, vagyis a szerződésileg kikötött érett sertések, ellenben alperes azt vitatja, hogy az irt napon felperest érett sertésekkel kínálta meg. Az 1895. évi XXXVII. t.-c. 277. és 348. §§. szerint a vevő kárának megtérítését, következve a foglaló kétszeresének megfizetését is az eladótól csak abban az esetben követelheti, ha az eladó ellen az, hogy a szerződést ő szegte meg, bizonyittatik, a felhívott törvény 277. és 345. §§. szerint viszont az eladó is csak akkor van jogosítva kárának megtérítését a vevőtől követelni, következve a kapott foglalót megtartani, ha az bizonyittatik, hogy a vevő szegte meg a szerződést. Az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság igazgatósága 1893. július 6-án kelt és 9,710. sz. a. iktatott levelében értesítette az őt megkereső kir. járásbíróságot, hogy érett sertés alatt olyan értendő, a mely az evésben enged, továbbá, hogy ez az állapot a hizlalásnál, tekintettel a sertés korára, a 6., 7. és 8. hónapban áll be, végül hogy a sertések érettségét csak az állapithatja meg, a ki azokat látja s azok súlyára és korára nézve tájékozva van. E | szerint tehát felperesnek a célból, hogy alperestől a foglaló kétszeresét, illetve kárának megtérítését követelhesse, a fent idézett törvény 347. §-a értelmében szakértői szemle utján meg kellett volna állapíttatni azt, hogy azok a sertések, melyekkel őt alperes megkínálta, nem voltak megfelelők vagyis érettek, alperesnek pedig a célból, hogy a foglalót megtarthassa, illetve felperestől kárának megtérítését követelhesse, ugyanazon törvényszakasz értelmében szintén szakértői szemle utján azt kellett volna megállapittatni, hogy érettek voltak azok a sertések, melyekkel felperest megkínálta. Minthogy azonban a szakértői szemle peres feleknek egyike részéről sem alkalmaztatott, ennélfogva meg nem állapitható, hogy felperes avagy alperes volt-e a szerződés szegő, a peres felek a kötött adásvevési jogügylettől kölcsönösen elállóknak tekintendők, minthogy továbbá a már idézett ker. törv. 276. §. szerint ily esetben a foglaló visszaadásának vagyis az előbbi állapot visszaállításának van helye: mindkét alsóbb biróság ítéletének megváltoztatásával alperest a 100 frt foglalónak visszaadására kötelezni, felperest pedig ezt az összeget meghaladó kereseti követelésével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895 nov. 8. 881 v. sz. a.) Az igazgatóság részére a közgyűlés által kiadott felmentvénynek kétségtelenül meg van az a hatálya, hogy az igazgatóság tagjai a felmentvény kiadását megelőző időre a tsrsaságnak károsodásért már csupán olyan cselekményük vagy mulasztásuk miatt vonhatók igazgatósági tag minőségükben felelősségre, a mely irányokban a vétkes gondatlanságot is megállapítja, stb. Az igazgatóságnak a közgyűlés által adott felmentvény, nem terjed ki az igazgatóságnak oly cselekmények vagy mulasztásokra, melyek vétkes gondatlanságból eredtek, — hacsak határozottan ezekre vonatkozólag is megadatott a felmentvény. Ha a hitelező megtartási jogot szerzett adósának ingóságaira, ugy a későbben ezen ingókra vezetett végrehajtás által a foglaltató elsőbbséget nem nyer. A keresk. törv. 310. § ban szabályozott kereset megindítása záros határidőhöz kötve nincs (A m. kir. Curia 1895 február 6-án 90/895. sz.)