A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 20. szám - Soronkivüliség a járásbirósági ügyeknél - Birói cognitio a sommás eljárásban

154 A JOii A hatóságnak ezen eljárása, ténykedése eredményezi, szüli: a cognitiot, mely birói cognitio lesz akkor, ha az eljáró hatóság birói functiót teljesít. Sommás törvényünk mereven szakit ugy az esetlegességi, valamint az irásbeliségi elvvel; oly annyira, hogy az előbbit nem is ismeri, azt teljesen kiküszöböli és helyébe állítja s feltétlen uralomra emeli a bíró nobile offciumát, mely a tényállás alapos kiderítésének leghathatósabb garantiája; az írásbeliséget pedig csak a legszükségesebb momentumokra szorítja, melyek t. i. annyira lényegesek, hogy azok az ügy érdekében nem mellőzhetők. A sommás eljárásban a közvetlen szóbeliség elve teljes érvényre jut. A mi szóval előadva nem lett, az a bíróságra nem létezik, határozott ellentétben az írásbeliség elvével, melynek maximája: Quod non est in actis, non est in mundo. A birói cognitio feltétlen előzményét képező tárgyalásról sommás törvényünk harmadik fejezete rendelkezik, melynek 35—46. §§-ai, a bíróságnak pervezetési tevékenységét szabályozzák és lehetővé teszik, hogy a biróság egyrészről mindazt, a mi az ügy kimerítő tárgyalását és saját alapos informatióját elősegíti, megtehesse, másrészről pedig a tárgyalást zavaró körülményeket elháríthassa, a tárgyalást egyszerűsíthesse és az ügynek mielőbbi elintézését előmozdítsa. (L. min. jav. indok. 77. lap.) Ezen sokat jelentő ministeri indokolás a legterjedettebb mérvben kifejezést is nyert a törvény rendelkező részeiben, mert a biróság elé vitt ügy a felek dispositiójának teljes épségben tartása mellett, a biróság legszorgosabb gondjaira van bizva. A biróság nemcsak jogositva, de kötelezve is van az ügyet nemcsak eldönteni, hanem nobile officiumához képest minél alaposabban eldönteni. E végből nemcsak vezeti a tárgyalást, de gondoskodni is tartozik arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön; a rend fentartása mellett biztosítva van részére a kérdezési jog teljes mértékben ugy, hogy a feleket személyes meghallgatásra is megidézheti; bizonyítékokat nemcsak követelhet, hanem olyanokat hivatalból is beszerezhet; az*- egyezséget a per bármely szakában és a per egyes tárgyaira is megkísérelheti; az egy keresetben érvényesített több követelést tagolhatja; több összefüggő pert egyesíthet és ismét elkülöníthet; az eljárást felfüggesztheti; a per egyes részeit elkülönítve is döntheti, sőt a már berekesztett tárgyalást az Ítélet kihirdetése előtt újból megnyithatja; szóval a biróság a nobile officium teljes igénybevételével az abból kifolyó minden jogi és jogszerű eszközt felhasználhat arra nézve, hogy teljes tárgyismeretet, tájékozást, informatiót szerezzen magának, hogy ekként birói cognitiója minden oldalú és teljes legyen. Ily liberális és nagy horderejű intézkedések mellett arról is gondoskodik sommás törvényünk, hogy a jegyzőkönyvezés tultengésének és a szóbeli tárgyalás elfajulásának eleje vétessék; mert csak a lényeges, t. i. a biróság nézete szerint lényeges tényállításokat és azok valóságára vonatkozó nyilatkozatokat, a felajánlott bizonyítékokra való hivatkozással engedi jegyzőkönyvbe vétetni és e mellett (a 121. §-ban) világosan kimondja, hogy a biróság ítéletében a felek szóbeli előadásaiból és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményekre is hivatkozhatik, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe fel nem vétettek. A törvény tehát nem kívánja a tényállásnak minden irányban kimerítő jegyzőkönyvezését és nem a jegyzőkönyvet, hanem a szóbeli tárgyalást teszi az ítélet alapjává.» (Lásd min. javaslat indok. 79. lap.) Ha ezen széles körű jogosítványok igénybevétele után a birói cognitio teljes: a biró kihirdeti az Ítéletet. Az ügy felebbeztetvén a 152. §. szerint: «A per a felebbezési biróság előtt a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai közt újból tárgyalandó.» «A 152. §-a azt az elvet juttatja érvényre, hogy a felebbezési tárgyalás az elsőbiróság előtti tárgyalásnak folytatása, a melyen ehez képest ép ugy, mint az elsőbiróság előtti szóbeli tárgyaláson, annak befejezéséig nóvumokat mindig fel lehet hozni. A felebbezési tárgyalásnak ily felfogását és a nóvumok megengedését indokolja mindenekelőtt a peres eljárás eszményi végcélja, hogy t. i. a per lehetőleg a materialis igazságot juttatja diadalra. De különösen szükség van a beneficium novorum-ra a szóbeli eljárásban azért, mert a tényállás kifejtése az elsőbiróság előtt nagyban függ a tárgyalást vezető bírótól, nevezetesen pedig attól, hogy a biró az ügy minő jogi felfogásából indul ki a tárgyalás vezetésénél. De mindenképen előfordulhat, hogy a fél csak az ítéletben értesül arról, hogy minő tényeket és bizonyítékokat kellett volna neki még felhozni, hogy a bírót álláspontjának helyességéről meggyőzze. Azt a felfogást, hogy a jogot mindenkinek egyformán kell tudnia és egyformán helyesen felfogni, nem szabad túlhajtani.» (Lásd minist, javaslat indokok. 105. lap.l Ezen előzmények után bátor leszek az alább közölt jogesetet ritkika alá vennni, a mely körül sommás törvényünk rendelkezései figyelmen kivül hagyattak, a mi a jogegység és egyöntetű megállapodás nagy hátrányára van. A jogeset a következő : Dr. H. Gy. tömeggondnok megtámadási keresetet indit a sommás törvény életbelépése után a . . . .-i kir. törvényszék előtt. Keresetében a vagyonbukottnak két, különböző időben keletkezett jogcselekvényét támadja meg, melyekkel a criticus időben alperesnek 400 frttal és 500 frttal adóssá lett. Ekként keresete 900 frt értékre irányul. A kir. törvényszék azo: ban a sommás törvény 1. §-ának 1. pontja alapján hatásköri illetékességét hivatalról leszállítja és a keresetet hivatalból visszautasítja azért, mert a két pertárgy értéke egyenként nem haladja meg az 500 frtot s igy azok az 1868 :LIV. tc. 66. §-ának b.) pontja szerint összesítve sem érvényesíthetők a rendes eljárás szerint. Felperes tömeggondnok a visszautasító végzés vétele után azonnal két keresetet indit alperes ellen az illetékes . . .-i kir. járásbíróság előtt, hol a két per egyesítve lett. A tárgyaláson alperes azzal védekezik, hogy felperes megtámadási joga elévült, mert a csődtörvény 37. §-ában szabályozott hat hó a két sommás kereset beadása előtt letelt, a mi ellen felperes tiltakozik, mert ő a két sommás keresetet a kir. törvényszék visszautasító végzésének vétele után nyomban beadta, már pedig a kir. törvényszékhez a keresetet még a hat hónapon belül nyújtotta be. A tárgyalást vezető sommás biró az ügy azon jogi felfogásából indult ki a tárgyalás vezetésénél, hogy felperes kereseti joga elévülvén, a tárgyalást berekesztette, a nélkül, hogy a feleket az ügy érdemére nézve meghallgatta és ekként a tényállást kiderítette volna. Az Ítélet elutasítja a felperesi keresetet; mert: A felperes kereseti joga elévült a csődtörvény 37. §. értelmében ; b) Habár felperes keresetét a kir. törvényszékhez a hat hónapon belül adta be, de mert: a nem illetékes biróság előtt indított kereset az elévülés lefolyását nem szakítja félbe és mert a sommás törvény 17. §. 2. bekezdésében elősorolt hiányok nem forogván fenn, a kir. törvényszék előtt beadott kereset nem tekinthető olyannak, mint ha a kir. járásbíróság előtt már eredetileg helyesen lett volna beadva: ez okból a kir törvényszék által hivatalból elutasított kereset nem vehető a sommás keresettel pótoltnak és ugyanazonosnak. Felperes felebbezésében — bár tiszteli a sommás bírónak az ügy felfogása közüli nézetét, mint egyéni véleményt, és bár tisztában van azon feltogással is, hogy a jogot nem mindenki tudja és nem egyformán és helyesen fogja fel, és bár ebből kifolyólag végül a sommás biró nem tudja és nem tudhatja a sommás törvénynek 28-ának harmadik bekezdésének és a 215. §-nak erre vonatkozó tartalmát — keservesen panaszkodik az ítélet ellen, hangsúlyozván, hogy dacára annak, hogy ő keresetét a kir. törvényszék mint nem illetékes biróság előtt indította meg s a*z hivatalból visszautasittatott: a perindítás magánjogi hatályai mégis fenmaradtak, mert ő a sommás kereseteket a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül adta be az illetékes kir. járásbíróságnál, tehát a sommás törvény 28. és 215. §§. positiv rendelkezései mellett a kereset pusztán az elévülés indokából elutasítható nem volt. Kéri felebbezését nyilvános előadás utján a kereset értelmében elintézni A—i kir. törvényszék, mely az iratokból arról is meggyőződött, hogy ugyan ő volt az, ki előbb a keresetet hivatalból visszautasította, teljesen belátta a kir. járásbíróság törvényellenes eljárását ép ugy mint az ítélet indokainak tarthatatlanságát, de mert az ügy érdemileg letárgyalva nem volt, következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék, mint felebbezési biróság az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és az ügyet érdembeni tárgyalás és eldöntés végett az elsőbirósághoz visszautasítja. A kritika ugy az elsőfokban eljárt kir. járásbíróságra, mint a másodfokban eljárt törvényszékre nézve az én szerény véleményem szerint egyáltalában nem lehet kedvező. Hogy a kir. járásbíróság helytelenül, sőt törvényellenesen járt el, az annyira kétségtelen, hogy ez fejtegetésre nem szorul. De szerény véleményem szerint a kir. törvényszék is ép ugy, sőt talán törvényellenesebben járt el, mint az elsőbiróság. Ugy látszik, hogy a kir. törvényszék praeoccupálva volt a rá nézve érvényben lévő perrendtartás azon elve által, hogy a másodbíróság nem dönthet érdemileg oly ügyben, mely az elsőbiróság által érdemileg tárgyalva és eldöntve nincs. Csakhogy a tévedés abban rejlik, hogy ezen perrendi elv nem a kir. törvényszékre, hanem kir. ítélőtáblára áll! A kir. törvényszék nem talált a sommás törvényben szakaszt, mely feljogosítaná, hogy az elsőbiróság ítéletét az 1868: LIV: t.-c. 108., 109. §§-hoz képest feloldja! Mit tesz tehát? Választ egy circulus vitiosust: megváltoztatja az elsőbiróság ítéletét és mégis uj ítélet hozatalára utasítja az elsőbiróságot! Hogyan lehet egy alsóbiróság ítéletét megváltoztatni a nélkül, hogy az ügy elbiráltassék; tehát: ha az elsőbiróság a keresetet elutasitja a nélkül, hogy legalább részben a keresetnek hely adassék!f Ily hazai perjogi elvet nem ismerek. A sommás törvény 165—167. §§. ily ítélet hozatalát nem engedik meg, mert: «e szakaszok egyrészről meghatározzák a kivételeket az alól a szabály alól, hogy az ügy elintézése a felebbezés folytán teljesen a felebbezési bíróságra háramlik más részről pedig azokat az eseteket is felsorolják, a melyekben a fe'ebbezés az ügy érdemének eldöntése nélkül a per megszüntetésére szorítkozik.» «A javaslat azokat az eseteket, a melyekben az ügy ujabb eldöntés végett az elsőbirósághoz visszautasítandó, jóval szűkebb