A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 20. szám - Az életbiztosítási ajánlat visszavonása

A JOG 155 körben állapítja meg, mint az eddigi jog. Hogy azokban az esetekben, a melyekben ma (t. i. az 1868: LIV. t.-c. 108. és 109. §£-hoz képesti póttárgyalás, vagy bizonyitásfelvétel szüksége miatt feloldásnak és az elsöbirósághoz való visszautasításnak van helye, a javaslat szerint az ügy a felebbezési bíróság által tárgyalandó és eldöntendő', ez már a javaslat rendszeréből folyik. A javaslat ezek folytán csak akkor engedi meg azt, hogy a felső biró az ügyet az elsöbirósághoz visszautasíthassa, ha az instantiák számának megrövidítése nélkül nem határozhatna. (Lásd minist, javaslat indok. 109. lap.) Az első biró a felperesi keresetet elutasította, tehát érdemileg bírálta el, annak dacára, hogy az ügyet az érdemben nem derítette ki, mert az elévülés a 27. §-hoz képest nem képez pergátló kifogást s így fenforgása esetében is csak az érdemleges határozat indokául szolgál. A felebbezési tárgyalás az első bíróság előtti tárgyalásnak folytatása lévén, annak során uj állitások, tények és bizonyítékok mindig felhozhatók. Első bírósági érdemleges ítélet lévén, az instantiák, az Ítélkezési forumok száma egyáltalában nincsenek megrövidítve, mert a kir. törvényszék nem mint első fórum, hanem mint második fórum határozott volna az ügyben. Az pedig nem lényeges momentum, hogy az első biró mily indokokból utasította el a keresetet; vájjon az elévülés indokából-e, avagy egyéb indokokból, mert: ha a felebbezési bíróság ez indokokat fenforogni nem látja, az első bíróság ítéletét más indokolással vagy helybenhagyja, vagy pedig megváltoztatja. Mivel tehát a lényeg abban fekszik, hogy első bírósági érdemleges ítélet legyen a felebbezelt ügyre nézve: a felebbezési bíróság, tehát a közölt concret jogesetben a kir. törvényszék, törvényellenesen járt el, midőn az első bírósági ítéletet meg is változtatia és az első bírósághoz uj ítélethozatal végett vissza is utasította. Ha a kir. törvényszék belátta, hogy a törvény a jelen esetben tiltja, s illetve nem engedi meg a feloldást, akkor még inkább be kellett volna látnia, hogy az ítéletet olyképen megváltoztatnia, hogy az ügyet az első bírósághoz visszautasítsa, — annál kevésbé volt szabad, Hol van itt a bírói cognitio ? ! ISIí indokolja a kir. törvényszék eljárását ? ! A sommás törvény rendelkezései semmi esetre sem ! már pedig a jelen ügy csak a sommás törvény értelmében volt eldöntendő és a bíróság annak dispositói szerint tartozott cognitioját alkotni ! Nincs anomália abban, hogy az első biró az ügyet érdemileg nem tárgyalta — bár helytelenül járt el, — mert az ügyet mégis érdemileg döntötte el ? a kir. törvényszék pedig, ha az első bíróság előtt nem tárgyalt kérdések felett Kell határoznia, a 177. §. szerint hivatalból rendeli el a szóbeli tárgyalást. Habár tehát a felperes nyilvános előadás utján kérte ügye elintézését, azért a kir. törvényszéknek módjában és kötelességében állott az ügyet az érdemben letárgyalni s annak eredményéhez képest másodfokban törvényesen határozni. A birói cognitio egyoldalúsága ily sajnos eredményeket is mutat, ha a törvény szellemébe mélyebben nem hatolunk és a törvényhozó intentióját alaposan át nem értjük. Xem a törvényt kell hibáztatnunk, hanem arra törekednünk, hogy birói cognitionkat a törvény rendelkezései szerint alkossuk! Az életbiztosítási ajánlat visszavonása. Irta : RUTTKAY ALADÁR kir. járásbiró Szepes-Szombat. A főváros ügyvéd-köreiben szenzációt keltett a bpesti kir. törvényszék felebbezési tanácsának a közel múltban hozót,!, és a bpesti kir. ítélőtábla által is helyeselt egy Ítélete. Az elbírált eset pedig röviden a következő volt. Egy biztosító intézet keresetet tett folyamatba alperes ellen azon a jogcímen, hogy ez egy életbiztosításra szóló ajánlatot irt alá, azt a biztosító intézet a csatolt orvosi bizonyítvány alapján el is fogadta, a kötvényt kiállította; de az ajánlattevő annak kiváltását s az első egy évi biztosítási díjrészlet lefizetését megtagadta. Az ajánlattevő alperes védekezése pedig oda irányult, hogy az ajánlatot ugyan aláirta, de azt az aláirás, vagy kiállítás napján az eljárt ügynöknél vissza is vonta, annak az intézethez való elküldése előtt, s igy szerződés, jogügylet létre nem jött. Ezen védelmi állítását pedig perrendszerüen be is igazolta. Az eljáró elsőfokú perbíróság alperes védelmi állítását, dacára a felajánlott bizonyítékoknak, figyelmen kivül hagyta azon lakonikus rövid indokolással, hogy alperes az ajánlatot aláirta, felperes biztosító intézet elfogadta s igy a kockázatot viselvén, alperes ennek ellenében a díjrészletet megfizetni tartozik. De nem igy gondolkozott a Il-od biróság, hanem alperes védelmi állításának Leigazolása folytán, felperes biztosító intézetet a keresettel elutasította és a 111-ad biróság a Il-od bírósági Ítéletet helyeselve, felperest a beadott felülvizgálati kérelmével utasította el. Nézzük már most közelebbről, hogy vájjon a hozott határozat mennyiben áll törvényes alapon, s mennyiben mehet az a zenzációkeltés számba. Tudvalévő, hogy a keresk. törvény 311. §-a értelmében, a kereskedelmi ügyletek megkötéséhez meghatározott alak általában nem kívántatik meg; hanem éppen ugy, mint a nem kereskedelmi ügyletek csak kölcsönös akaratnyilvánítást tételeznek fel; vagyis létrejönnek az által, hogy az egyik tél kifejezi azt, a mire magát a másik fél irányában kötelezni óhajtja, ez pedig amannak a tett nyilatkozatát elfogadja. Amannak ez irányban tett nyilatkozatát pedig nevezzük ajánlatnak, a nem kereskedelmi ügyleteknél pedig az az egyoldalú Ígéretet képezi. A törvény 314—315 §§-i szerint az ajánlat kötelező, s eme joghatályt illetőleg a törvény külömbséget statuál ahhoz képest, hogy bizonyos idő köttetett-e ki az elfogadására, vagy sem; és továbbá jelenlévők, vagy távollévők között történt-e. Általában a biztosítási ügyletek közvetítés mellett szoktak megköttetni. A biztosító intézetek kiküldött, utaztatott ügynökeik utján kötik meg a biztosításokat. A keresk. törvény az ügynök körét nem határozza meg ugyan, de rendszerinti hatásköre nem | több, mint az ügyletek közvetítése, s ebből kifolyólag általában az ügylet valóságos megkötésére jogosított kereskedelmi meghatalmazottnak nem tekinthető. Az ügynök eme közvetítési szerepköréből következik, hogy ő az ajánlat el vagy el nem fogadása iránt nem nyilatkozhatik; hanem az ajánlatra vonatkozó elfogadó, vagy elutasító nyilatkozat megadása, s igy az ügylet megkötése egyedül maga a biztosító intézet igazgatóságának van fentartva. Állitható tehát ezek szerint az, hogy az ügynök előtt tett ajánlat nem jelenlévők közt tétetik meg, miután maga az ajánlat elfogadására egyedül jogosított biztosító intézet phisikailag jelen nincs, maga az ügynök pedig csak az ajánlat átvételére jogosított. És ebből és fentebb fogalmilag előadott ajánlat természetéből viszont következik, hogy az intézet ügynöke az ajánlatra vonatkozó visszavonási nyilatkozat átvételére jogosított, s kötelezett is. Minthogy pedig az ajánlat a nem jelen lévők közt jogi hatálylyal csak akkor birhat, ha a biztosító intézetnek, magának a szerződő félnek tudomására hozatott — szintén természetes, hogy ennek bekövetkeztéig az ajánlattevő az ajánlatát viszsza is vonhatja. Ezen természetes postulátumnak kifejezést is adott a törvényhozó a törvény 3Ifi. §-ban, a mely de verbo ad verbum igy szól: az ajánlat nem történtnek tekintendő, ha annak viszszavonása az ajánlat előtt vagy azzal egyidejűleg jut a másik fél tudomására. A törvénykezési gyakorlat is szentesitette az ajánlattevőnek I ezen viszszavonási jogát. A kir. Curia exprimálta ezt 1885 évben | 27,1025/8}-. szám alatt hozott határozatában, kimondván: a biztosi tási ügynöktől mi ndaddig, migaz átvett ajánlatok kezénél vannak s rendelkezésük helyére be nem küldettek, az ajánlattevő az ajánlatot viszszavonhatja, s az ügynök azily viszszavontajánlatot a biztositóhoz beküldeni feljogosítva nincs, s a mennyiben azt még is tenné, az ily ajánlat a bizI tositó intézet irányában sem bir érvénynyel. Mind ezekből pedig azon conclusióra jutunk: hogy a felsőbb bíróságok de jure ítélkeztek, és az ily alapon álló Ítélkezésük legkevésbbé sem lehet alkalmas a jogász körökben való szenzáció keltésére; hanem csak azon delusorius ügynökök körében, a kik kézzel fogkató érdekből a tisztes eljárás határait túllépik. Tehát: de jure deliberatum est! A magyar kir. belügyministerium ügy- és személyzeti beosztása*) Minister: Percei Dezső. Államtitkárok: Latkócy Imre, Széli Ignácz. Az elnöki, közjogi, vármegyei, városi, rendőri, közegészségi és árvaügyi főosztályok: Latkócy Imre, — a községi, az alapok-kezelési és jótékonysági főosztályok pedig Széli Ignác államtitkár alá tartoznak. Elnöki ügyosztály. Osztályfőnök: Huszár Kálmán, ministeri tanácsos. A belügyministerium és az országos levéltár tiszti és szolgaI személyzetének, a főispánok és a főispáni titkároknak személyes | ügyei. Trodaigazgatósági teendők ellátása. Belügyi költségvetés, zár| számadás s ezekkel kapcsolatos ügyek (érintkezés a számvevőszékkel). Kitüntetések (kamarási méltóság, uj nemesség i. A belügyministeriumot érdeklő országgyűlési interpellátiók és ministertanácsi határozatok nyilvántartása. Az országgyűlés feloszlatása után, ennek tiszti személyzete és pénztára feletti felügyelet. Udvari hivatalokkali érintkezés.Magyar királyi operaház,budapesti nemzeti színház,kolozsvári nemzeti színház ügyei, a színházi ügyek, továbbá az országos szinészegyesület ügyei és a színigazgatók részére adandó előadási engedélyek. Belügyministeri állami épületek feletti felügyelet. Fordítási ügyek. Feloszlatott államhatóságok személyzetének ellá: tási ügyei. Jövedelmi adófelszólamlási bizottságok elnökeinek ügyei. i Országos törvénytár és rendeletek tárának, valamint a «Belügyi i Közlöny»-nek szerkesztési és kiadási ügyei. Titkár: Horváth Emil, dr. Török Ferenc. Segédtitkár: | dr. Farkas Zoltán. Fogalmazó: dr. Ghycy Jenő, dr. Nóvák ! Sándor. Segédfogalmazó: dr. Falk Ernő. *) Több oldalról nyilvánult kívánságnak teszünk eleget, a midőn a ministeriumoknál való eljárás és tájékozódás céljából azok személyzeti beosztását közöljük. A szerkesztőség.