A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1896 / 19. szám - Németbirodalmi magánjogi codificatió 1895-ben. A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban
A JOG megegyezőnek találták* a «felolvastatott» szóval correspondeálnának. A törvény előkészítési dolgozatok — sajna — hogy kezeimnél nincsenek, mi okból tisztelettel fölkérem e lapok t. olvasóit, - különösen a t. közjegyző urakat, — okszerű véleményadásra. A kérdés távolról sem szőrszálhasogatás, de sőt tekintettel a törvény 68. §-ának abbeli rendelkezéseire, hogy oly közjegyzői okirat, mely a fent idézett 79. §. di pontjában előirt kelléknek meg nem felel, k ö z o k i r a t erejével nem b i r, - nagyon fontos tudni, hogy melyik az «igazi> kellék. Dr. Hexntr Gyula, h. ügyvéd Liptó-Szt.-Miklóson. A telekkönyvi kivonat iránti megrendelést tartalmazó levélre kell-e bélyeg? (Felelet.) I A «Jog» 18. számában megjelent fenti kérdésre nézve a kérdezősködőt egyszerűen utalhatom a pénzügyminiszternek 34,359/90 sz. a. kelt rendeletére, mely világos intézkedést tartalmaz e tekintetben. Kimondja ugyanis, az idéztem min. rendelet, hogy a telekkönyvi kivonatok iránti megrendelések után az illetéki díjjegyzék 13. tételének II. pontjában meghatározott 36 kros bélyegilleték abban az esetben rovandó csak le, ha a megrendelés a telekkönyvi hatósághoz intézett és címzett alakszerű folyamodványban történik, ha ellenben a telekkönyvi hatósághoz vagy a telekkönyvi iroda vezetőjéhez czimzett levél vagy posta utalvány alakjában történt a megrendelés, ugy az feltétlenül bélyegmentes. A hivatkozott rendelet teljes terjedelmében megtalálható az 1890. = «Pénzügyi Közlöny* 593. lapján. dr. Ifj. Deutscli Igiiácz, Budapest. II. A legutóbbi számban a telekkönyvi kivonatok iránt postautalványon történt megrendelések bélyegilletéke tárgyában felvetett kérdés az 1890. évi 34,359. sz. pénzügyministeri körrendelettel már megoldatott, ezt a körrendeletet Lasitz Pál p. ü. ministeri titkár illetékügyi kézikönyve második kiadásának i Ill-ik kiadás sajtó alatti 425-ik lapjáról a következőkben közöljük: A telekkönyvi kivonatok iránti megrendelések után az illetéki díjjegyzék 13. tételének II. pontjában meghatározott 36 kros bélyegilleték abban az esetben rovandó le, ha a megrendelés a telekkönyvi hatósághoz intézett és címzett alakszerű folyamodványban történik, mert a bírói ügyviteli szabályok módosítása és kiegészítése tárgyában 1881. évi november hó 1-én kiadott 3,274. számú igazságügyministeri rendelet (Rend. Tára 1,444. 1.) 2. §-a illetve az idézett rendeletet hatályon kívül helyező 1891. évi 4,291. sz. igazságügyministeri rendelettel közzétett (Rend. Tára 935. 1.) uj birói ügyviteli szabályok hasonló rendelkezést tartalmazó 106. §-a értelmében, ezek a beadványok az iktatóba vezetendők és i nnélfogva szabályszerű bírósági elintézésben részesitendők. Ellenben a telekkönyvi hatóságokhoz vagy a telekkönyvi iroda vezetőjéhez címzett levél vagy postautalvány alakjában történt megrendelések feltétlenül bélyegmentesek, minthogy a telekkönyvi rendtartás 175. §-a értelmében, a telekkönyvi kivonatok másolatainak kiadásához előzetes birói engedély nem szükséges, ezek a megrendelések csupán a megrendelési lajstromba vezetendők, és ekkép külön birói intézkedést vagy határozatot nem igényelvén, az illetéki szabályok 1. §-ának C. 2. pontjában jelzett bélyegköteles beadványok minőségével nem birnak. Aliquis. Irodalom. A római jog institutiói. Jogtörténeti bevezetéssel. Irta Ür Vécsey Tamás. Negyedik javított kiadás. I—XIII és 1—557 lap Budapest, Franklin-Társulat. 1896. Ára 5 frt. Az első könyvben az illem, vallás, erkölcs és jog határainak megjelölése, a rendszer és módszer megismertetése után jön a jogtörténeti bevezetés a forrásokba, kiterjeszkedve mindarra, a mi a Corpus iuris prolegomenája. A második könyv első cjme az általános tanokat, második cime a vagyonjogot, családjogot és az örökjogot adja. Megbízhatóságát emeli az eredeti kútfők idézése minden lapon. Minden kérdés megvilágítására felsorolja a megfelelő responsumokat, függelékül pedig válogatott jogeseteket közöl a Digestákból, exegeticum és practicum végett. A dogmatikai fejtegetések nem csak elemi, hanem mélyebbre ható kérdéseket is érintenek. Ott van pl. a szerzői jog, a mint azt Plinius gyakorolta (269. lap), ott van az ár ipretium; és érték (valorj megkülönböztetése (332. lap), ott van a veszély (periculum) viselésének szabályozása (333. lap), ott van a kártalanítás elmélete (359. lap), ott van a pénzre vonatkozó számos tétel (174. lap) és a pénztartozás természete (319. láp), ott van az actio oneris aversi (361. lapi, ott van a iuramentum Zenonianum (243. lap), ott van a bizonyítási tan ^242., 243. lap). Látjuk, hogy az idegen jogot is lehet ugy tárgyalni, a mint azt a magyar jogtudomány igényli. Amit a hazai kutatás a római archaeologia és epigraphika terén felszínre hozott, azt értékesiti, pl. a jogtudósok, névszerint Marcellus, Pactumeius Clemens és Papinianus bemutatásánál (85., 86., 87. lap), a római jog magyarországi múltjának s jelenének megírásánál (130—133. lap), a hazánk területén valaha virágzott municipiumok és coloniák ismertetésénél (62. lap), a múzeumainkban levő római okiratok tanulságainak kiemelésénél, (pl. 318. lap), Pannónia s Dacia jelentőségének érintésénél (10., 59., 79., 86. lapok). A bölcsészetnek a római jogtudományra való hatása (95—97 lap), szinte provocálja, hogy nyomozzuk mink is a scholastikának | nominalismus, realismus i hatását középkori jogéletünkre (127. 1). A szabatos magyarság, az érthető világos előadás megkönnyíti a római jog institutióinak tanulását s a kimerítő betüsoros tárgymutató (518—558 lap), kényelmessé teszi a könyvben bármely tárgy és név megtalálását. Telekkönyvi számtan. Irta: Kritsa Izidor, csíkszeredai kir. telekkönyvvezető. Ezen munka, mely a telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztés és a bányatelekkönyv körében előforduló számítási müveleteknek könnyen és gyorsan való eszközölhetésére irányul és mely magyarázattal és számos ábrával ellátva: 1896. évi május hó 10-én hagyja el a sajtót s május hó 15-én jelenik meg 16 kis 8U ív helyett: 81'.. nagy 8» íven eredeti s a maga nemében első és egyetlen, tehát úttörő munka, mely gyakorlati értékénél fogva a telekkönyvi tisztviselők, tagositó birák, tagositó mérnökök, ügyvédek, kir. közjegyzők, pénzügyi és kataszteri tisztviselők, valamint a városi, községi és körjegyzők részére nélkülözhetetlen könyvet fog képezni. Ára 1 frt. Vegyesek. A b.-gyarmati ügyvédi kamara mult hó 26-án tartotta évi rendes és egyúttal tisztújító közgyűlését a tagoknak oly nagy érdeklődése mellett, hogy ily nagy számmal csakis a kamarák alakulásakor tartott első közgyűlésben vettek részt a szavazásban. A jogreformokra vonatkozó közgyűlési felterjesztésből kiemelendő, hogy a közgyűlés a bélyeg illetéki törvények sürgős revízióját sürgeti és pedig a bélyeg illetékeknek oly mérvre való apasztása mellett, a mint az az uj sommás eljárással kapcsolatos 1894. évi 26. t.-c. előtt volt, mert ennél csak ugy becsúsztatva nevezetes bélyegemelések eszközöltettek és a szegény ember alig képes igazságát keresni a nagy felebbezési bélyeg miatt. Kívánja még a kamara az elharapódzó zugirászat elleni törvényhozási intézkedést is s az uj sommás eljárásra vonatkozólag azon tapasztalatot nyilvánítja, hegy a feleknek bevonása a felebbezési tárgyalásba megnyugtatólag hat ajogkereső közönségre, tekintve azonban, hogy a gyakorlatban sokszor igen nehéz a jogkérdés és ténykérdés között a hatásmergyét megvonni s tekintve, hogy a kir. törvényszékeknél nem mindig széles látkörü birák intézik el a felebbezéseket s hibás felfogású Ítéletek nem ritkán hozatnak, szükségesnek tartja és kérelmezi a kamara a törvénynek akkénti megváltoztatását, hogy a kir. törvényszékek Ítéletei ellen egyáltalán lehessen jogorvoslattal élni a kir. Ítélőtáblákhoz. A választás eredménye a következő: elnök Bálás József, elnökhelyettes Gyúr a Adolf, titkár Hudec Zsigmond, ügyész Farkas Ferenc, pénztárnok Szilágyi Mór. Rendes választmányi tagok: Gellén Endre, dr. Salkovszky Ferenc, Ben de Gyula, Vannay Ignác, Szabó Pál, Sághy Benő, Pintér Sándor, Tantossy Emil, pótválasztmányi tagok: Luby Mátyás, dr. Doman Zsigmond, Lipcsei Soma, dr. Révész Dezső. Fegyelmi ügyben felebbezés elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A kir. Curia: F. H. ell. fegyelmi ügyben határozott: Annak megjegyzése mellett, hogy az elsőfokú fegyelmi bíróságnak határozata ellen elkésetten beadott felebbezésben előterjesztett igazolási kérelem figyelembe már csak annálfogva sem vehető, minthogy fegyelmi ügyekben a felebbezési határidők elmulasztása miatt igazolással élni egyáltalában nem lehet: a másodfokú fegyelmi bíróságnak határozata indokainál fogva helybenhagyatik. (1895 november 30. 467. sz. a.). Ügyvédre nézve az 1879. évi XL. t.-c. 46. §-a alapján az 1887. évi XXVIII. t.-c. életbelépte előtt kiszabott pénzbüntetés az ügyvéd-özvegyek alapja javára nem engedhető át. A m. kir. belügyminiszter 1895. évi 102,401. sz. határozata. A. vármegye közönségének. P. T. k i ügyvédre hatósághoz intézett beadványban hatóságot sértő kifejezések használata által elkövetett kihágás miatt az 1879. évi XL. t.-c. 46. §-a alapján 1896. évi január hó 8-án 64/kih sz. a. hozott harmadfokú ítélettel kiszabott 100 frt pénzbüntetésnek a gyulafehérvári ügyvédi kamara rendelkezése alá bocsátása tárgyában folyó évi november hó 4-én 20,170. sz. alatt kelt alispáni felterjesztésre vonatkozva — a csatolmányok visszaküldése mellett — felhívom a cimet, hogy nevezett ügyvédi kamarát értesíttesse, miszerint azon kérelme, hogy a fentebb jelzett 100 frt pénzbüntetés az 1874. évi XXXIV. t.-c. alapján az ügyvédek özvegyei javára kiutaltassék, teljesíthető nem volt, mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 106. §. csakis az ezen törvény szerint az ügyvéd vagy a fél ellen megítélt pénzbírságok jótékony célra fordítása iránt ad az ügyvédi kamarának jogot a határozatra; a kérdéses 100 frt pedig az 1879. évi XL. t.-c. 46. §-a alapján a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utalt kihágási ügyek elbírálására hivatott hatóságok által kiszabott pénzbüntetést képez s igy erre — figyelembe véve azon körölményt, hogy akkor, a mikor a jelzett ítélet jogerős volt, az 1887. évi XXVIII. t.-c. még