A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 19. szám - A Curia 64. sz. döntvénye

146 A JOG vidéki testületekkel szoros kapcsolatban az igazságügyi kormány és az ország különböző vidékein alakítandó egyletek közötti érintkezést rendszeresen közvetíthetnék. ^ A vidéki működésre hivatott egyletek megalakítását illetőleg még több nehézségbe ütköznék a concrét javaslat előterjesztése, mert hiszen a szervezés nehézsége leginkább itt lép előtérbe. Az egyesülést arra az általános elvre lehetne alapítani, hogy a saját jogászi tapasztalatai előadásában, az időnként felmerülő actuális értékű kérdések megvitatásában és a szélesebb körű tevékenységben a bírói, üpyészi, ügyvédi és jogtanári kar tagjain kivül bármely kifogástalan szakember részt vehessen. Ily vidéki egyletek nézetem szerint minden kir. törvényszék székhelyén feltétlen létjogosultsággal bírnának, mert a birói és ügyvédi kar tagjaiból a megfelelő munkaerő mindenütt kikerül. A törvényszéki székhelyeken alakítandó egyletek működésébe a területi járásbíróságok bírái, valamint az ott székelő ügyvédek is be volnának vonandók és különös súlyt kellene helyezni a bírósági jegyzők és az ügyvédjelöltek közreműködésére is, a kiknek gyakorlati kiképzésére ezen a téren megfelelő külön módot lehetne nyújtani. Az egyesek részéről beszolgáltatandó anyag általános megvitatására és első feldolgozására az ily egyletek gyűlései és illetve szűkebb választmányai lennének hivatva. Az itt letárgyalt kérdéseket további szakszerű megvitatás végett a kir. ítélőtáblák és esetleg az ügyvédi kamarák székhelyein szervezendő belterjesebb tevékenységű egyesületek felülvizsgálatára, illetve ujabb tárgyalására lehetne bízni, honnan az egyes szakokban alaposabb jártassággal biró erők bevonása folytán már bizonyos megtisztult anyag volna nyerhető. Az ilyképen, — mondhatni másod fokban — működő egyletek és az országos egyesületek között szintén szerves kapcsolatot kellene létesíteni, hogy az országos központi testületekkel, esetleg pedig az ügyvédi- és jogász-egylet vegyes szakosztályaival való közvetlen érintkezés lehetőleg megkönynyittessék. A culturális mozgalmak más terein szerzett tapasztalatok alapján biztosra vehető, hogy a keresztülvitel nehézségei főleg az anyagi eszközök hiányában rejlenének, mert hiszen a közvetlenség és szóbeliség korszakában egy ily nagyszabású tevékenység pénzáldozat nélkül modern alakban és célirányosan fejlődve nem is képzelhető. Ezért első sorban meg kellene teremteni a pénzalapot, a melynek létesítése az igazságügyi kormány, az ügyvédi kamarák és a jelenleg máris fenálló hasonirárryu egyletek hozzájárulásával, gyarapítása pedig társadalmi uton és nevezetesen olyformán volna eszközölhető, hogy az összes vidéki egyletek külső szervezését a casinók mintájára, szórakoztató, de egyszersmind a főcélnak megfelelő társas összejövetelekkel népszerűvé lehetne tenni. Én ugy vagyok meggyőződve, miszerint tekintettel arra, hogy a különben is oly kevés élvezetet nyújtó, túlságosan vegyes vidéki társalgó körök egy részének átalakulását alaposan remélni lehetne, az első pénzszükséglet nem is volna aránylag jelentékeny ; de ha kezdetben nagyobb mértékben kellene is az igazságügyi kormány és egyes testületek hozzájárulását igénybe venni, az ily pénzáldozat, a mérvadó körök erkölcsi támogatása mellett az egyesülés folytán bizton elérhető nagy sikereknek csak elenyészőleg csekély árát képezné, mely a rövid idő alatt busásan megtérülendő nagy nemzeti értékkel szemben legreljebb hasznos beruházásnak vagy helyesebben előlegnek volna tekinthető. Az előadottak után abban, hogy az egyesülés igazságszolgáltatásunk terén üdvös eredményeket hozna létre, kételkedni egyáltalán nem lehet; de másrészről minden kétség felett áll az is, hogy a közös pályán haladó elemek tömörülése a társadalmi élet fejlesztésének egyik leghatalmasabb rugóját és legmaradandóbb biztositékát képezné. A társadalmi szempontok főképen az elszigetelt kisebb helyeken lépnek előtérbe, a hol a müveit szakférfiak egyesülésével az európai culturviszonyok között élő kartársak által soha fel nem ismerhető legnagyobb mizerákon lehetne segíteni. Vannak ugyanis oly törvényszéki székhelyek is, hol a müveit osztály legszerényebb igényeit sem lehet kielégíteni, mert a mindennapi élelmet és a tisztességes lakást is csak az biztosithatja a maga és a családja részére, a ki szükségleteit nagyobb városban szerzi be és saját céljaira házat épit. Ezt természetesen a lakosságnak csakis ama része teheti, a mely ott állandóan és maradandóan megtelepedni szándékozik ; ellenben az ily helyekre száműzött államtisztviselők arra vannak kárhoztatva, hogy nemcsak a minden néven nevezendő élvezetről, szórakozásról és kényelemről lemondani, hanem egyéb ezernyi viszontagságon kivül a mindennapi nélkülözéseket és igen gyakran a hajléktalanság kétségbeejtő állapotát is a legnagyobb heroizmussal elviselni kénytelenek. Ilyen helyeken kizárólag az államhivatainokok, a törvényhatósági tisztviselők, szóval: az úgynevezett «1 a t e inerek» és a « nono r a c i o r o k» s e z e k közöttm ondhatni túlnyomó számban a bírák és ügyvédek alkotják meg az intelligentiát. Az ügyvédeket anyagi érdekek, a bírákat az igazságszolgáltatás érdekei kötik le. A helyzet mind a kettőre nézve nyomasztó ; de az ügyvéd legalább kielégítheti a sáját és a családja mindennapi szükségleteit sőt némileg kedvezőb viszonyok között házat, kertet és egyéb vagyont szerezhet, mig ellenben a biró önmagát, családját és esetleg csekély vagyonkáját emésztve, állandóan és sok esetben reménytelenül tengődik. A társadalmi téren való egyesülés ily helyeken a legnélkülözhetetlenebb életszükséglet, vagy helyesebben szólva: a nagy nélkülözéseknek egyedüli kárpótlása, az elkedvetlenedés és elcsüggedés egyedüli ellensúlyozója. Itt tehát az igazságszolgáltatás közérdekéhez az egyének létérdeke fűződik. Azt hiszem, hogy a jogászközönség közóhajának adok kifejezést, midőn az általános vonásokban felvetett eszmékmegvalósitásátaMillenniumtólvárom. Ezer éves államiságunk megünneplése a legalkalmasabb idő arra, hogy a nemzeti jogfejlődés alapköveinek megerősítésére szolgáló korszer ü törekvéseket pozi.tiv tény ékben ki f e j e z é sr e j u 11 a s s u k. N é z e t e m s z e r i n t az országos ügyvédi gyűlés és ajogász egylettagjai lennének a kezdeményezésre hivatva. Vegyék fel ezt a kérdést is a tanácskozás programmjába és én ugy vagyok meggyőződ ve, hogy a jogászelemek egyesülése ezer éves történetünk culturálishaladásánakegyikleg kiemelkedőbb tényét fogja képezni. A Curia 64. sz. döntvénye. Irta: Dr. ROSENFELD SÁNDOR ügyvéd Gödöllőn. Még csak egy évvel ezelőtt is élénk diskussio tárgyát képezte az a kérdés, hogy sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok körébe tartoznak-e a kereskedőknek 20 frtot meg nem haladó követelések érvényesítése végett indított keresetei, ha alperes nem kereskedő és az üzlet rá nézve nem képez kereskedelmi ügyletet; és voltak többen, a kik még az ilyen kereseteket is sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatáskörébe kívánták utalni. Akkor még nem is képezte kérdés tárgyát, hogy a 20 frt értéket meg nem haladó követelés érvényesítése végett indított olyan keresetek, a melyeknél az alperes kereskedő, vagy az ügylet alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez: a kir. járásbíróság, vagy a községi bíróság hatáskörébe tartoznak-e és alig akadt valaki, a ki kételkedett volna abban, hogy a kereskedőknek minden követelése, a mit a kereskedő ellen vagy olyan egyén ellen támaszt, a kire a követelés alapjául szolgált ügylet kereskedelmi ügyletet képez, 500 frt értékig kizárólag sommás eljárás utján a kir. járásbíróságok előtt érvényesítendő, tehát akkor is, ha a követelés 20 frtot nem halad meg. Azóta nagyot fordult a világ. A Curia 60. sz. döntvényében kimondotta, hogy a 20 frtot meg nem haladó biztosítási dij megfizetésére irányuló keresetek az 1877. évi XXII. t.-c.-ben szabályozott községi bíróság hatáskörébe tartoznak. Ebben még semmi különös dolgot nem láttunk, mert ez a decisio összhangban van a törvényekkel és egy ellentétes korábbi helytelen praxis megszüntetését eredményezte. De általános meglepetést keltett az ezen döntvényhez fűzött indokolásnak az a része, a mely megállapítani kívánja, hogy «most már a községi bíróságok hatásköre kiterjed a kereskedelmi ügyletekből felmerülő 20 frt készpénzkövetelést meg nem haladó összes keresetekre, tekintet nélkül arra, vájjon alperes kereskedő-e, vagy az ügylet rá nézve kereskedelmi ügyletet képez-e vagy sem ?» Azonban ebből még nem lett baj csak az történt, hogy a döntvényt elfogadta a birói joggyakorlat, de annak helytelen indokolását tisztelettel félretette. Es a budapesti keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa E. 257. sz. a. hozott végzésében igen helyesen megmagyarázta az azon ügyben érdekelt feleknek és a nagyméltóságú m. kir. Curiának, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. a mint nem szorította meg, ugy ki sem terjesztette a községi bíróságok hatáskörét és nem utalt a községi bíróság elé oly ügyeket, a melyek eddig oda nem tartoztak. Szóval, maradt minden ugy, a hogy előbb volt. De nem ugy lesz ezután. Mert a m. kir. Curia nem elégedvén meg azzal, hogy egy általánosan helytelennek fölismert elvi kijelentése egy decisio indokai közt a jól megérdemelt feledékenységbe