A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 19. szám - Az 1893 évi XIX. t.-c. 10. §-a alapján elrendelt végrehajtásnak miként leendő foganatosításáról

A J merüljön, ezt az elvi kijelentését szükségesnek tartotta döntvény alakjában újra dekretálni és megszületett a 6L sz. döntvény, a mely kimondja, hogy a 20 frt értéket meg nem haladó követelések érvényesítésére irányuló keresetek akkor sem tartoznak sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatáskörébe, a mikor az ügylet, melyből a kereseti követelés származik, az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez. És mivel indokolja a Curia ezen decisiót ? Semmi egyébbel, mint a saját tekintélyére való hivatkozással; azt mondja ugyanis, hogy az 1881. évi L1X. t.-c. 4. §-a szerint a Curia teljes ülésében hozott elvi megállapodások az ügyek eldöntésénél irányadók. És mivel a Curia 60. sz. döntvényének indokaiban — a melyekben ilyen elvi megállapodás foglaltatik — már ugyanezt kimondotta, ennélfogva ezen elvi megállapodás, mig fennáll, az ügyek eldöntésénél irányadó, tehát döntvény alakjában kellett a korábban már kimondott elvet újra kimondani. Ha már a 60. sz. döntvényben, illetve annak indokaiban ilyen teljes ülési megállapodás foglaltatott, nem értjük, mi szükség volt most ilyen sürgősen ezen teljes ülési elvi megállapodásból újból teljes ülési elvi megállapodást csinálni: l'gy látszik, a Curia önérzetét sérthette az, hogy az alsó bíróságok teljességgel nem respectálták 60. sz. döntvényének indokait és ezért sietett az ott kimondott elvet olyan alakban enunciálni, hogy az ellen a bíróságok ne raisonnirozhassanak többé. Most már csakugyan nem tehetnek egyebet a bíróságok, mint hogy jogi meggyőződésük ellenére követik majd a Curia álláspontját és lábra kap olyan gyakorlat, a mely ellenkezik a törvénynyel. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 2. §-a szerint sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak az f. §. 1. pontjának korlátai között a kereskedelmi törvény 258. §. 1., 2., 3. és 4. pontjaiban, a 259. §. 1., 2., 3., 6. és 7. pontjaiban, valamint a 260. és 261. §-aiban felsorolt ügyletekből felmerülő keresetek. Az L §. 1. pontja szerint pedig sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak, a mennyiben az 1877. évi XXII. t.-c.-ben szabályozott községi bírósági eljárásra utalva nincsennek, a személyes keresetek, ha a kereset tárgya járulékok nélkül iOO frt értéket meg nem halad. Az 1877. évi XXII. t.-c.-ben szabályozott községi bírósági eljárás alá pedig ezen törvény 14. §-a szerint a 11. §. 1., 2., 3. és 4. pontjában felsorolt ügyek tartoznak 20 frt perértékig. A 11. §. végpontjában felsorolt ügyek, ezek közt tehát a kereskedelmi ügyek is, a 11. §. 1., 2., 3. és 4. pontja alá nem tartoznak és a bagatell eljárás alól világosan ki vannak véve. Es mivel az 1877. évi XXII. t.-cikkben szabályozott községi bírósági eljárásra utalva nincsenek, a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak a sommás eljárásról szóló törvény 2. §-a alapján. A Curia a 60. sz. döntvény indokaiban abból, hogy az uj sommás eljárásról szóló törvény a járásbíróságoknak, mint kereskedelmi szakbiróságoknak hatáskörét megszüntette, azt a következtetést vonja le, hogy nincs külön kereskedelmi sommás eljárás és ezzel megszűnt az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §. végbekezdésében a kereskedelmi ügyekre nézve felállított kivételnek létoka is. Ez a magyarázat semmi elfogadható alappal nem bír, mert hiszen a bagatell törvény nem szól a kereskedelmi eljárásról, hanem kereskedelmi ügyekről; ha a külön kereskedelmi eljárás megszűnt is a sommás bíróságok előtt, nem szűntek meg azért a kereskedelmi ügyek és ezek a kereskedelmi ügyek azok, a melyek nem tartoznak a bagatell eljárás alá. Es ezen kereskedelmi ügyek még akkor sem tartoztak a bagatell bíróságok hatáskörébe, mikor a kir. járásbíróságok is mint bagatell bíróságok jártak el a 20 frtot meghaladó és 50 frt értéket meg nem haladó ügyekben, hát hogyan kerülnek most keresk. ügyek a községi bírósághoz f Törvény nincs, a mely azokat oda utalná, de van olyan törvény, a mely világosan kiveszi ezen ügyeket a bagatell eljárás alól. A Curiának törvénymagyarázata, a mi a 64. számú és még egyéb, mostanában elég sürün hozott olyan döntvényekben nyilvánul, a melyekre semmi szükség sincs, épen nem alkalmas arra, hogy az általános jogérzetet kielégítse. Az 1893 évi XIX. t.-c. 10. §-a alapján elrendelt végrehajtásnak miként leendő foganatosításáról. Irta : VAJDA ADOLF. A -Jog- m. évi 36. számában megjelent ily cimü cikkben felvetett kérdés, minthogy az mindennapi dolgot tárgyaz, valóban megérdemli, hogy a jogászközönség vele bővebben foglalkozzék; mert a fizetési meghagyásokról szóló 1893. évi XIX. t.-cikknek egy §-a sem magyaráztatott annyira félre, mint annak 10 §-a, a mely a korlátozással elrendelt kielégítési végrehajtásnak — az ingatlanokra vonatkozó foganatosításáról rendelkezik. Minthogy ily ügyekkel már több izben volt szerencsém foglalkozni: szerény véleményemet én is bátorkodom előterjeszteni. A felvetett kérdést illetőleg két felfogás nyilvánult. Az egyik szerint a végrehajtási zálogjog bekeblezendő; a másik szerint pedig: a végrehajtási zálogjog előjegyzendő. Ez utóbbi nézetnek OG 1*7 hódol Gazdy Béla kir. jbiró ur is, fenti cimü cikkében, állítását s nézetét a tételes törvényekre alapítva. Mindenekelőtt szükségesnek találom megjegyezni, hogy annak megállapítása, miként az 1893: XIX. t.-c 10. §-a alapján elrendelt kielégítési végrehajtás, bekeblezés vagy előjegyzés utján foganatosjtandó-e a telekkönyvi hatóság által: a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, és nem a telekkönyvi hatóságéba, mely az 1881: 60. t.-c. 136. §. 2. bekezdését szem előtt tartva, a megkeresést csak akkoron tagadhatja meg, ha telekkönyvi akadályok forognak fenn. Ha a biróság bekeblezés foganatosítása végett intézett megkeresést, azt a telekkönyvi hatóság előjegyzésre nem szoríthatja, s viszont ha a biróság előjegyzés iránt intézett megkeresést: nem rendelhet a telekkönyvi hatóság bekeblezést. Mert ha ezt mégis megtenné: ugy hatáskörén tul terjeszkedve, a polgári biróság határozatainak felülvizsgálatába bocsátkoznék, a mihez pedig joga nincsen. A telekkönyvi hatóság ugyanis — a mint ez fent említtetett — csak akkor tagadhatja meg a biróság megkeresését, ha telekkönyvi akadályok forognak fenn, és tekintettel a tkvi rts. 60. §-ára akkor, ha a megkeresés nem illetékes bíróságtól érkezik, s hogy ha oly kamatoknak bejegyzése rendeltetik, a melyeknek bejegyzését a törvény kifejezetten megtiltja. (Lásd az 1877: VIII. t.-c. s 1893: XXX. t.-cikkeket.I Továbbá, hogy ha a megkeresés nincs akként megjelelve, a mint az közokiratok kiállításáról rendelkező tkvi rts. 84. §-ában körvonalozva van. Mindezeknek előrebocsátása után nyomul előtérbe az a kérdés, hogy a polgári biróság a felvetett kérdés tárgyában miként intézkedjék, bekeblezés vagy előjegyzés iránt intézzen megkeresést az illetékes telekkönyvi hatósághoz? Az 1881: 60. t.-c. 136. §-a, a kielégítési végrehajtás elrendelése esetén ugy intézkedik, hogy a biróság a végrehajtási zálogjog bekeblezése, vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzése illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése; a végrehajtási törvény L'IÍO. tj-a értelmében pedig, midőn biztosítási végrehajtásról van szó, zálogjog előjegyzése által intézzen megkeresést. Hogy tehát a fizetési meghagyásokról szóló törvény 10 és 11 §-aiból kifolyólag a biróság bekeblezést vagy előjegyzést rendeljen el, miután a hivatkozott törvény erről kifejezetten nem rendelkezik — mindenekelőtt az tisztázandó, s illetve fontolóra veendő, hogy mi a joghatálya a bekeblezésnek, s mi az előjegyzésnek, az 1881: 60. t.-c. alapján elrendelt végrehajtások esetében, — és mi joghatály származhatik akkor, ha azt az 1893: XIX. t.-c. alapján elrendelt végrehajtások alkalmával alkalmazzuk. Az 1881: 60. t.-cikkből félreismerhetlenül kitűnik és különben nem is vitás azon körülmény, miszerint kielégítési végrehajtás esetében bekeblezésnek biztosítási végrehajtáskor pedig előjegyzésnek van helye. E helyütt megjegyeztetik, hogy kielégítési végrehajtási eljárásban előjegyzés elrendelésének egyáltalán nincs helye, minthogy az ily előjegyzés igazolásának útját a törvény nem szabályozza. E nézetnek hódolnak általában a felső bíróságok is. Kielégítési végrehajtás esetében, a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedése után, a végrehajtási törvény 144. §-a értelmében, végrehajtató az árverés elrendeléseért folyamodhatik. Rizto.-itási végrehajtás esetében: a zálogjog előjegyzésének joghatálya a végrehajtási t. 230. §. szerint az e részben fennálló jogszabályok szerint ítélendő meg. E szerint pedig: ha az előjegyzés alapjául szolgáló követelésre vonatkozólag határozat hozatott s illetve ez jogerőre emelkedett: a kielég. végrehajtás, a végrt. 1. §-a értelmében elrendeltetik, s az i. t. 136. §-ának megfelelően, az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzése végett megkeresés intéztetik. A kielégítési végrehajtás elrendelése tehát, mely birói Ítéleten, egyezségen stbin (lásd az 1881: 60. t.-c. 1. §-át) alapul, a követelés behajtását s illetve kiegészítését célzó, mig ellenben az előjegyzés, mely csak egy beperesitett s veszélyben forgó követelésen esetleg még jogerőre nem emelkedett ítéleten alapul, csupán a követelés biztosítására irányuló intézkedés; ezen előjegyzés csak akkor válik hatályossá, ha a kielégítési végrehajtásra nézve előirt szabályok egészben alkalmaztatnak. Tegyük fel ezután, hogy az 1893: XIX. t.-c. alapján elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával a végrehajtási zálogjog bekeblezését rendelnők el; minő joghatály származnék ebbökr A telekkönyvi hatóság a megkeresés értelmében a végEöhajtási zálogjog bekeblezést elrendelvén, a telekkönyvbe bevezettetik, hogy: «a végrehajtási zálogjog 500 frt tőke stb. erejéig — sz. ingatlanra NF. N. javára bekebleztetik* s egyúttal kitümtettetik egy külön sorszám alatt, hogy: az 1893. évi XIX. tirG. 13. §-ban foglalt korlátozással.» Most már azután bárki megfogja tekinteni ezen tjkönyvet, azonnal meggyőződhetik arról, hogy;>ifit egy oly korlátozás van, a mely miatt a további eljárás ezen követelést illetőleg nem folytatható addig, míglen a kérdéses korlátozás nem töröltetik. ' & Időközben a biróság hivatalból kimondja, hogy az említett korlátozás nélkül a kielégítési végrehajtás folytatandó. 373! Erre a telekkönyvi hatóság köteles a követelés további behajtását gátló feljegyzést törölni. Ennek megtörténtével azután mi sem áll útjában annak, hogy végrehajtató a végrehajtási törvény 144. §-át igénybe vése, árverésért folyamodhassák. nss*