A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 19. szám - A millenium alkalmából

Tizenötödik évfolyam. 19. szám. Budapest, 1896 május 10. Szerkesztősége JT ~lf Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. M^A __, | | J I v Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Kiadóhivatal: (EZE,5« MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) -1 FRT * *R v n . . .„ HETILAP AZ IGAZSAfiÜGY ÉRDEKEINEK KÉPTISELETÉRB1 MAGTÁR flíYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. „ , V., Kudolf-rakpart o. sz. ' 1 Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" HKVAI LAJOS-Dr. STILLER MÓR Az eIőfizetési pénzek , J~T7, , Felelős szerkesztő-Tűi-6 STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalvány nyal kiadöhwataihoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: A millenium alkalmából. Irta: S p e n g e I Sándor ar.­maróthi kir. tvszéki biró. — A Curia 6L sz. döntvénye. Irta: Dr. Rosenfeld Sándor ügyvéd Gödöllőn. — Az 1898. évi XIX. t.-c. 10. §-a alapján elrendelt végrehajtásnak miként leendő foganatosítá­sáról — Irta: Vajda Adolf. — A bűncselekmény miatt elitéltek nyilvántartása. Irta: Hofbauer Richárd Kolozsvár. — Relföld, (Az uj budapesti kir.főügyész. — A közigazgatási bíróságok.) -Ausztria és külföld, i Német birodalmi magánjogi codiricatió 1895-ben. A nemzet­közi magánjog codificatiója Németországban. Irta: dr. Szokolay István budapesti ügyvéd.) — Nyilt kérdésekés feleletek. (A közjegy­zői tőrvény köréből. Irta: dr. Hexner Gyula ügyvéd Liptó-Szent­Miklőson. A telekkönyvi kivonat iránti megrendelést tartalmazó levélre kell-e bélyeg? (felelet). Irta: [. dr. ifj. Deutsch Ignác. 11. Aliquis.) — Irodalom. (A római jog institutiója. Irta: dr. Vécsey Tamás.— Telekkönyvi számtan. Irta :—K r i t s a Izidor csík­szeredai kir. telekkönyvvezető.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Helsöbirósági határozatok és döntvé­nyek. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből. Csődök. — Pályázatok. A millenium alkalmából. Irta : SPENGEL SÁNDOR, ar.-maróthi kir. törvényszéki biró. Az évszázad utolsó decenniumát helyesen nevezzük reform korszaknak, mert a culturáhs haladás terén általában és így a hazai igazságszolgáltatásban is, epochális átalakulásokon megyünk keresztül Igazságszolgáltatásunkban ma-holnap egy egészen uj korszak fog beállani. Az alapok már le vannak rakva, az irányelvek teljes diadalt arattak; de az újítások fejlesztése és a törvényalkotási munka betetőzése az ország jogászközönsé­gének a közel jövőben megvalósítandó közös feladatát képezi. A siker a jogászelemeknek és főleg az igazságszolgáltatás szerveinek összhangzatos tevékenységétől, együttes buzgó közre­működésétől függ. Ezt pedig csakis az erők tömö­rülésével és a tényezők egyesülése által ér­hetjük el. A törvény előkészítés nagy munkája immár rendszeres alakot öltött s kiemelkedve a kezdetlegesség stádiumából foko­zatosan és biztosan halad előre. De ha csak a polgári jog­retormokat vesszük is szemügyre, ezen a téren is oly nagy munkahalmazt találunk, melyet csak több évi szakadatlan tevékenységgel lehet rendszerbe foglalni. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének előkészítése valóban óriási anyagnak a feldolgozását igényeli, miért is az e célra legutóbb szervezett állandó bizottság kitűnő szakismerettel biró tagjaira hosszú és fárasztó munka vár. Az igazságügyi kormány ezen a téren már eddig is elismerésre méltó buzgalmat fejtett ki ; de az évekre terjedt izgalmas tevékenység eredményeképen ujabban csupán a házassági jog nyert törvényes szabályo­zást. Az öröklési jognak már régebb óta előkészített tervezete remélhetőleg a közel jövőben ujabb részletes tárgyalás alá fog kerülni ; de hátra van még a dologi jogra, a kötelmi jogra, a házassági vagyonjogra és a gyámsági jogra nézve rendelkezésre álló előadói tervezetek rendszeres és egységes előkészítése. A törvénykönyvnek most felsorolt önálló részeit termé­szetszerűen csakis az erre hivatott bizottsági tagok belterjes munkájának szigorú felosztása mellett, a judicatura és az iro­dalom termékeinek felhasználásával lesz lehetséges megalkotni. Ámde a feldolgozandó anyag összegyűjtését, nevezetesen pedig a törvényes szokásoknak és a jogászi észlelés köréből merített fonto­sa b b tapasztalatoknak általános csoportos i­Lapunk mai száma tását. a bizottság kebelén és a szorosan véve szakszerű munkálkodás körén kívül lehetne eszközölni. így azután a feldolgozandó nyers anyag előállításában az országnak mindazon elméletileg és gyakor­latilag képzett szakférfiai, a kik figyelemre méltó előmun­kálatot képesek létrehozni, tömegesen részt vehetnének. És én azt hiszem, hogy egy ily általános közreműködésben, kivált ha a nagy jogászközönség tömeges tevékenységének eredménye a megfelelő retortákon keresztül már némileg kiválasztott és megtisztított alakban kerülne a törvényelőkészitésre hivatott férfiak elé, kétségkívül sok használható és néha nagybecsű anyagot lehetne találni, mely a szűkebb körű szakbizottság, rendszeres és beható munkálkodását jelentékenyen megkönnyí­tené és gyorsítaná. Nem csekélyebb fontosságú azonban a jogászelemek egyesülése a szóbeliség elvére alapított polgári- és bűnvádi perrendtartás életbeléptetése, valamint a sommás perekben máris életbeléptetett részleges reform helyes alkalmazása érde­kében, mert az eljárási törvények alapján napról-napra fejlődő bírói gyakorlat sokszor oly igen fontos jogászi észleleteket és ezekkel kapcsolatosan oly vitális érdekeket hoz a felszínre, melyek felhasználására és illetve kielégítésére a felsőbíróságok döntvényalkotási joga. jelenlegi szabályozásában nem elégséges és a melyekről a bíróságoknak az igazságügyi kormányhoz csak gyéren felterjeszteni szokott véleményes jelentései minden esetben meg nem emlékezhetnek. Pedig felsőbíróságaink az ily életbevágó kérdések meg­felelő szabályozása elől soha sem zárkóznának el és a törvé­nyek esetleges módosítása érdekében az igazságügyi kormány a szükséghez képest készséggel ragadná meg az alkalmat, ha a törvény egyes rendelkezéseit illetőleg, a g akorlati élet köréből mindig megbízható tapasztalatok volnának menthetők. Az ország jogászközönségének egyesülésétől és éber érdeklő­désétől tehát a törvénykezés egyöntetűségének a biztosítását és az igazságszolgáltatás színvonalának emelését is bizton lehetne reményleni. Az egyesülés folytán elérhető nagy horderejű előnyök ­nek ily általános vonásokkal történt ecsetelése után az a kérdés merül fel: hogy mily módon lehetne ezt az eszmét megvalósítani? Nem lehet célom, hogy e tekintetben határozott javas­lattal előálljak, mert a kivitelt oly sok oldalról megfontolan­dónak tartom, hogy már a részletesebb hozzászólás is a módo­zatok alapos tanulmányozását és ebből a célból a legszélesebb körű tapasztalatok összegyűjtését tenné szükségessé. Ezúttal tehát arra kívánok szorítkozni, hogy az alap­eszmét dióhéjba foglalom össze. Alig képezheti vita tárgyát, hogy a fősúlyt az orszá­gos egyletek tevékenységének a fejlesztésére kell fektetni. Ezek: a jogászegylet és az ügyvé­dek országos egyesülete. Az előbbi gyéren bár. de rendszeresen működik, az ügyvédek egyesülésének eszméje sem uj. E téren a 11 év előtt rendezett országos kiállítás" alkalmával Budapesten megtartott nagy gyűlés erős hullámo­kat vert fel és noha az akkor nagyobb arányokban megindult és az igazságügyi kormány vezérférfiainak kiváló rokonszenvében részesített mozgalmat egy hosszú lethargia követte, a millen­niumi kiál.itás idejére tervezett országos gyűlésnek mégis biza­lommal nézünk elébe. Kétségtelen az is, hogy a jogászegylet valamint az ügy­védek egyesülete minden irányban maradandó értékű és köz­hasznú tevékenységet csak akkor fejthetne ki. ha ezek a testü­letek az önállóság és a függetlenség jellegének lehető fentar­tása mellett egyrészről az igazságügyi kormánynyal, nevezete­sen a szakministerium kebelében szervezett osztályokkal, de az előbb említett szakbizottsággal is. valamint másrészről a 12 oldalra terjed

Next

/
Thumbnails
Contents