A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 17. szám - A börtönügy (büntetésvégrehajtás) nemzeti és nemzetközi jellege - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás

132 A JO 3 De ha akad csak egy szakember is. a ki ezen, a tanuhallgatás és eskü alatti kihallgatás mellőzésére vonatkozó eljárást csak egy érvvel is indokolni tudná, legyen szives azt közölni, legalább én is abba a helyzetbe jutnék, hogy e hibát megbocsátható tévedés eredményének tarthassam és megmenekülnék ama szomorú ésazügyvédtevékenységétteljesen megbénitó gondolatoktól, melyek ennek ellenkezőjéhez fűződhetnek. Végre csak röviden akarom érinteni, hogy a felebbezési biróság még az általa valónak elfogadott tényállás jogi következményeit sem vonta le helyesen. A perköltségeket azon indokból szüntette meg, mert felperes részben nyertes, részben vesztes. Ily í indokolást csakis egy túlterhelt járásbíróságtól lehet elfogadni, mely naponta 20—30 tárgyalást végez és a pert primo visu dönti el, de nem egy három tagból álló felebbezési bíróságtól. Hisz a felebbezési biróság ezen citátuma csak a keret, melyen belül a perköltség megszüntetését vagy megítélését, akár negatíve akár positive, mindig külön kell indokolni. Az indokolás csak akkor felesleges, ha az egyik fél egészen pernyertes, mert akkor nincsen kivétel a szabály alól. A perköltségeket jelen esetben azért nem lehetett megszüntetni, mert felperes állításai nem bizonyultak valótlanoknak, sőt mindvégig megmaradtak valószínüknek ;de készséggel megengedem, hogy ez csak felfogás dolga. A kamatokat a felebbezési biróság csak a kereset beadásától kezdve itélte meg, mert addig alperes jóhiszemüleg tartotta meg a felperesnek vissza járó elvont hasznot. Eltekintve attól, hogy alperes jó vagy roszhiszemüsége szóba sem jöhet, és hogy neki a részére tartozatlanul fizetett összegek kamataira semmi igénye nincsen, azt még a felebbezési biróság sem hiszi el, hogy alperes jóhiszemüleg tartotta volna meg a pénzt azon időponttól kezdve, midőn neki a perújítás folytán hozott jogerős ítélet kézbesittetett. Ezen ítélet és annak indokolása kétségtelenné teszik a törvényszékek ama hibájukon kivül eső, — mert úgyszólván velük született — tendentiáját, hogy az ügyekben nem bíráskodnak e szó nemesebb és az uj törvényekben kifejezést nyert értelmében, hanem hogy azokat csak elintézik. Avval, hogy az előadott tényállás mint viszonylik a másikhoz, melyet a szerintök első sorban alkalmazásba veendő bizonyítékkal beigazolni sikerült, egyáltalában nem törődnek. Az ügy felderítését az 1893: XVIII. t.-c. 38. §-ával ellentétben, hatáskörükbe tartozónak nem tekintik. Valószínűleg — és ez szintén szervezetükkel összeforrt és életmódjukból eredő hiba — nem is gyanítják, hogy ezen pár sorban mily fenséges elv van kimondva, de egyszersmind mily célszerű ezen intézkedés! Az itt megrendelt eljárás, és az ezen eljárásba a felek részéről vetett bizalom, legközelebbi eredménye ugyanis abból állna, hogy a felek nem halmoznának már előre bizonyítékot bizonyítékra és a biróság is abba a helyzetbe jönne, hogy a bizonyítékokat csak fokozatosan és a szükséghez képest alkalmazza. De mint mondom, a törvényszékek legalább eddig ezen eljárás jótéteményeihez még nincsenek hozzá szokva, mert fordult már elő eset, hogy a felebbezési biróság az egész bizonyítási eljárás ismétlését rendelvén el, előbb ismételte az elsőbiróság előtt eskü alatt kihallgatott bizonyító fél kihallgatását; ezt követőleg kihallgatta a bizonyító fél három ellenfelét, és csak azután hallgatta ki ama 3 tanút, kiknek az elsőbiróság előtti vallomása képezte azt az indokot, melynélfogva a bizonyító fél eskü alatt kihallgattatott (lugosi kir. tszék: D. 94. 1895.) Ily körülmények között majdnem visszakívánkozunk az írásbeliség régi kényelmes korszakába, mint nehéz és sikertelen munka idején a kiszabadult rab börtönének hűvös cellájába. Szégyenkezve kell bevallanunk, hogy a szóbeliség és közvetlenség áldásait nem élvezhetjük. A felebbezési tárgyalások csak a mezei munkát félbeszakító zivatarhoz hasonlitanak: villámlik, dörög az ég, de a jótékony esőt hozó felhőket elkergeti a biróság könnyelműsége; szeretetteljes ragaszkodása ama állásponthoz, melyet már a szóbeli tárgyalás, illetve a kérelmek szóbeli indokolása előtt elfoglalt. Az ügyvéd pedig, ki ügyének igazságosságából merített lelkesedéssel iparkodik erről a bíróságot is meggyőzni, hasonlít az ellenzéki szónokhoz, a ki, legalább nálunk, a többséget capacitálni nem tudja. A börtönügy (büntetésvégrehajtás) nemzeti és nemzetközi jellege.*) Irta : ATZÉL BÉLA bpesti kir. alügyész, volt orsz. fegyintézeti igazgató A börténügyi tudomány inkább magában foglalja a kosmopolitikus nemzetközi jelleget mint a büntetőjog maga, mert a kontinens törvényhozói kevésbé törődnek az amerikai vagy angol büntető törvénynyel, mig az angol és amerikai börtönök az egész müveit világ szakembereit érdekelik. De kétségen kivül áll az is, hogy a bűntettesek minden kulturállamban egyenlők, jellemük majdnem mindenütt hasonló, ugyanazok a lélek változásai, a szenvedélyek, a bűnösségnek psychikai és társadalmi okai. A börtönügyi tudomány nemzetközi jellegét a büntetésvégrehajtás elveiben találjuk fel, mig a nemzeti jelleget a különböző államok börtönigazgatása, a büntető szerkezet külső berendezései, a börtönügyi hivatalnokok szakképessége, stb. tünteti fel. E két tényezőnek helyes *) Szerzőnek a sajtó alá rendezendő «Börtönügyi tudomány kézikönyv»-éből. felismerésétől függ a börtönügyi reform okszerű alkalmazása, miért is sem a külföld által már kipróbált, de célra vezetőnek nem talált kísérletek megújítását, sem a külföldön már létező intézménynek az ottani viszonyok szorgos megbirálása nélkül való elfogadását illetve utánzását ajánlani nem lehet. Még a jelen század elején az a nézet uralkodott, hogy vagy absolut rossz vagy absolut jó börtönrendszerek léteznek, és hogy a börtönreform gyors keresztülvitele csak az államkormányok jóakaratától függ. Ma már felfogjuk, hogy a célszerűség terén a börtönrend számos ügyében viszonylagos igazságok léteznek csak és hogy a törvényhozó a létező tények tekintetében gyakran csak a nagyobb és kisebb bajok közül választhat. Az eddig tartott négy börtönügyi nemzetközi kongresszus tárgyalásaiból látjuk, hogy mennyire változott az egyes államok társadalmi és büntetőjogi állapota. A nemzetközi és nemzeti elemeknek egymás mellett megállása a börtönismében, együtt működése a börtönkezelésben kényszerit Ítéletet alkotni az összehasonlító rendszer alkalmazására, melynek segélyével a különböző államokban elért tapasztalatok párhuzamba teendők. A büntető jogszolgáltatás különös részét képező börtönisme célszerű reformjának előhaladása végett az egyes államok egymásra utalvák. Ezt különösen előmozdították a koronkint megtartott nemzetközi büntetőjogi és börtönügyi kongresszusok, a melyek nemcsak a börtönelmélet és a börtönügyi tudomány, hanem a börtöngyakorlat nemesítéséhez és javításához is nagyban hozzájárultak az egyes államokban, mivel ily módon a büntető igazságszolgáltatás nemzeti és nemzetközi tényezői egymással karöltve fejlődhettek. Belföld. A bűnvádi eljárási javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottságának Teleszky István elnöklete alatt f. hó 21-dikén tartott ülésében Chorin Ferenc előadó előterjesztette a bűnvádi eljárást szabályozó törvényjavaslat tárgyában a háznak benyújtandó terjedelmes jelentés tervezetét, melyet a bizottság egyértelmüleg magáévá tett. Mandel Pál, Haviár és Komjáthy bizottsági tagok nevében is külön véleményt jelentett be a népbirói intézmény életbeléptetése mellett. A külön vélemény a bizottság jelentésével egyetemben a ház elé fog terjesztetni. Végül tárgyalás alá vétetvén a törvényjavaslatnak a mentelmi jogra vonatkozó — függőben maradt rendelkezései, a bizottság azoknak módosításával annak kimondásában állapodott meg, hogy az országgyűlés s a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogát a bűnvádi eljárási törvény egyáltalán nem érinti, s hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránt a bíróság a főügyészség utján intézze a megkeresést az illető házhoz. Ezzel a törvényjavaslat tárgyalása teljesen befejeztetvén, Erdélyi minister köszönetet mondott a bizottság tagjainak, különösen pedig az elnöknek és előadónak a törvényjavaslat előkészítése körül való ügybuzgó és alapos munkálkodásukért. M o h a y Sándor a bizottság köszönetét tolmácsolta a minister iránt, ki a tárgyalásban tapintattal és szakértelemmel vett részt s lehetővé tette ezáltal ennek a valóban liberális alkotásnak célszerű előkészítését. Ezzel az ülés véget ért. Ausztria és külföld. A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben.* V (Folytatás.) A 2,113. 2,117. §§. szabályai legnagyobb része a csődrendtartartásba utasíttattak. A 2,118. §. szerint, ha a hagyatéki csődben a csődtömeg felosztása után vagyonfelesleg marad, az örökösök felelőssége a ki nem elégített hitelezőkkel szemben csak a meggazdagodás értékére szorítkoznék. E helyett következő szöveg íogadtatott el: «Ha a hagyatéki csődben, a csődtömeg felosztása után az örökös részére fölösleg marad: az örökös köteles a fölösleget a jogosulatlan meggazdagodás kiadásának szabályai szerint a még ki nem elégített hagyatéki hitelezőnek, kielégittetése céljából végrehajtás utján kiadni. Ezt azonban az örökös a még létező hagyatéki tárgyak értékének megfizetése által magától elháríthatja. Az örökösnek egyik hitelező kielégítésében való jogerős elmarasztalása a többi hitelezőkkel szemben a kielégítés hatályával bir.» A 2,120—2,126. §§. azzal egészíttettek ki, hogy a köteles részhezi jogból s hagyományokból eredő kötelezettségek bejelentést nem szükségeinek; egyébként perjogi szabályaik a perrend I keretébe utasíttattak. ' A 2,127. §. — melyben különösen az mondatik ki, hogy a kizárt | hagyatéki hitelező követelését az örökös ellenében csak annyiban I érvényesítheti, a mennyiben a hagyaték értéke a ki nem zárt hitelezők által még ki nem merített — a bizottságban következő szövegezést nyert: «A kizárt hagyatéki hitelező az örökös elleni követelését annyiban többé nem érvényesítheti, a mennyiben a hagyaték a ki nem zárt hitelezők kielégítése által ki van merítve A feleslegből való kielégítésre a 2,118. §. uj szövegű szabályai alkalmazandók. » A 2»128- §•> mely szerint a kizárt hitelező csődöt nem kérhet 1 * Előző cikkek 7., 12. és 16-ik számban.