A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1896 / 16. szám - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás - Az uj osztrák biztosítási szabályzat
A JOG 63 Alperes nem tagadja, hogy a kérdéses 2,500 frt váltóösszeget 185 frt 37 kr költséggel együtt felperes fizette ki s hogy továbbá azon váltó elfogadója G. József teljesen vagyontalan s végre azt is beismeri, hogy G. József azon váltó elfogadója főszolgabírói állásától végkép elmozdittatott, tagadja azonban, hogy a kérdéses váltó értékét ó' vette volna fel, hogy ígéretet tett volna, miszerint azon összeget csak azon esetben fogja a G. József által elköltött hivatalos pénzek helyett a megyei pénztárba fizetni, ha a G. József hivatalban maradását az által biztosithatják és állítja, hogy ő maga is azon váltót csak a felperes kérésére és csak akkor irta alá forgatóként, midó'n felperes ó't az összegnek birtokára bekebelezése által biztosította. Minthogy fentebbiekből kétségtelen, hogy felperes a kérdéses váltónak kibocsátóként történt aláírására és azon váltónak értékesítése folytán 2,685 frt 37 krra menő oly összeget fizetett ki, minek viszonértéke fejében semmit sem kapott és a törvény szerint egyedüli váltójogi kötelezettje G. Józsefnek vagyontalansága folytán a jövőben sem igen kaphatna és ez által tényleg csakugyan 2,685 frt 37 kr. összegű károsodása állt elő, — minthogy továbbá az is elfogadható, hogy ha csakugyan a jelzett feltétel kiköttetett s az betartatik, vagyis ha a váltó értéke az esetre, ha a"G. József hivatalban maradására biztos kilátás nélkül visszatartatik és csak a hivatalban maradás esetén fizettetett volna be, a kérdéses károsodás elkerülhető lett volna, mivel utóbbi esetben azt a hivatalban megmaradó G. József váltóelfogadó is a megtartott fizetői képessége folytán törleszthette volna, — annál fogva döntő kérdést ezen perben a kérdéses feltétel kikötése és elfogadása képezi. Bár a H. alatti bizonyítványt kiállított J. Mózes és Sch. Dániel tanuk egyetértőleg igazolják, hogy 1890. évi október 1-én Szathmáron az utcán a 2,500 frtos váltó kiállítása előtt peres felek szóbelileg abban állapodtak meg, hogy felperes- a 2,500 frtos váltót G. Józsefnek egyik első kezeseként ugy irja alá, hogy a pénzt alperes felvévén, azt csak bizonyos feltétel mellett fizesse ki Nagy-Károlyban G. József tartozásába. Mivel azonban ezen megállapodás még a váltó kiállítása és értékesítése előtt történt és egyik tanú kikötött feltételként a G. József elleni vizsgálatnak folyamatban létét, másik pedig ugyancsak hivatalbanmaradását állította, ezen okból ezen tanuk vallomásait bizonyítékul elfogadni nem lehet. Azonban tekintve, hogy P. Kálmán tanú a váltó értékesítése utáni időben határozott félbizonyitékot szolgáltat az iránt, hogy midőn alperes G. Zsigmond Z. László társával együtt a pénzt falvették, dr. Cs. ügyvédtől jövet felperes kijelentette, hogy azon pénzösszeget G. József tartozásába csak azon esetben fizessék be, ha az által, a G. József hivatalban maradását a főispán megígéri és ezen kijelentést alperes is helyeslőleg vette tudomásul; ezen tanúvallomás mellé a kiegészítő pótesküt felperes részére odaítélni s a mennyiben annak letétele esetében a fent jelzett döntő körülményt képező feltétel-kikötés teljesen igazolva leend; az pedig, hogy alperesen kivül azon feltételt Z. László is elfogadta s hogy a pénz felvételnél Z. László is közreműködött, alperesnek az egész kárösszegre kiterjedő felelősségén mit sem változtat, alperest a kereseti kárösszeg stb. megfizetésére kötelezni, eskü le nem tétele esetében azonban felperest keresetével elutasítani kellett stb. A debreceni kir. itélő tábla (1894. nov. 6. 5,907. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A magyar kir. Curia 1^96. február 18. 939. sz. a.) mindkét alsó t'iróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Felperes a keresetbe vett összeget azon a jogalapon követeli, hogy alperes a keresetben megjelölt váltóra a szatmári termény és hitelbanktól felvett 2,500 irtot megállapodás szerint csak abban az esetben fordíthatta volna G. József volt főszolgabíró által elköltött hivatalos pénzek fedezésére, ha teljes bizonyosságot szerez az iránt, hogy ilyképpen nevezett G. József főszolgabíró állásában továbbra is megtartható lesz; ellenkező esetben alperes köteles volt a felvett 2,500 frtot az ezt kiszolgáltatott banknak visszaadni; minthogy azonban nevezett G. József a keresetnek A) melléklete szerint főszolgabirói állásától fegyelmi uton a 2,500 frt befizetése dacára elmozdittatott; minthogy a 2,500 frt tőkét és ennek összes járulékát felperesnek kellett a szatmári termény és hitelbank részére kifizetni és az érintett 2,500 frt és járuléka G. Józseftől vagyontalansága miatt be nem hajtható, ez okokból kéri alperest a 2,500 frt tőke és annak 185 frt 37 kr. járuléka megfizetésére kötelezni. Tekintve azonban, hogy felperes által állított fennebbi eset bekövetkezésének lehetőségéről teljes bizonyosságot szerezni alperesnek semmi körülmények között sem állott módjában és igy alperes a tőle nem függő fenebbi eset be nem következése miatt kártérítéssel nem köteles; és tekintve, hogy a kérdésben forgó 2,500 frtnak G. József által elköltött pénzek fedezésére fordítása magának felperesnek állítása szerint is már a fegyelmi eljárás megindítása előtt megtörtént és végül tekintve, hogy felperesnek mint a váltó kibocsátójának alperes mint forgató ellen gazdagodás jogcímén sincs kereseti joga: mindezeknél fogva a felperest — még ha kereseti állításai perrendszerüleg bizonyítva volnának is — keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb. A törvényszéki iktató" részéről kiállitott bizonyítvány a követelés veszélyeztetésének kimutatására nem alkalmas, a mennyiben az i8gi évi birói ügyviteli szabályok 129 í;.-a szerint az iktató csak a beadványok érkeztéről, iktatói előszámairól adhat a feleknek Írásbeli bizonyítványt, oly tartalmú bizonyítványnak kiállítása tehát, hogy a végrehajtást szenvedő ellen kielégítési végrehajtás el volt e már rendelve vagy nem, az iktató hatáskörén kivül esik. A debreceni kir. törvényszék mint váltó bíróság 11895 évi szeptember hó 17-én 14,915 sz. a.) Dr. Popper Mór ügyvéd által képviselt A. Miksának Szabó Antal ügyvéd által képviselt W. Jakab elleni végrehajtás elrendelése iránti végrehajtási ügyben végzett: A 14,867/95 V. szám alatt beperesitett váltó követelés veszélyeztetése a 7. alatti okirat által valószínűvé tétetvén, folyamodó A. Miksa kereskedő részére a kért biztosítási végrehajtás az 1881 évi LX. t.-c. 223. §.-a alapján 180 frt 68 kr. hátralékos tőke stb. erejéig W. Jakab ellen a bent érintett ingó vagyonára, ugy a monostorpályi 319 sz. tjkvben felvett ingatlanból alperes illetőségére elrendeltetik és ennek dr. Popper Mór ügyvéd, vagy helyettese közbenjöttével leendő foganatosítása végett a II—III példányok áttétele mellett a derecskéi kir. járásbíróság a végrehajtási zálogjog előjegyzése végett pedig a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság a IV. példány áttételével megkerestetik stb. A debreceni kir ítélőtábla) 1896 évi január hó 14-én 5,365 sz. á.) Az elsőfokú bíróság végzése megváltoztattatik, a végrehajtató biztosítási végrehajtás iránt beadott kérvényével elutasittatik, ennek következtében az 1895 évi szeptember hó 23. napján foganatosított végrehajtási eljárás hatályon kivül helyeztetik, stb. Mert: a biztosítási végrehajtás iránt beadott kérvényhez •/. alatt mellékelt és a törvényszéki iktató részéről kiállitott bizonyítvány a követelés veszélyeztetésének a kimutatására nem alkalmas, amennyiben az 1891 évi birói ügyviteli szabályok 129. §-a szerint az iktató csak a beadványok érkeztéről adhat a feleknek írásbeli bizonyítványt, olyan tartalmú bizonyítványnak kiállítása tehát, hogy a végrehajtást szenvedő ellen kielégítési végrehajtás el volt-e már rendelve, vagy nem, az iktató hatáskörén kivül esik; továbbá, mert ezek szerint a végrehajtás a veszély valószínűségét az 1881. évi LX. t.-c. 223. §-a következményeihez képest nem mutatta. A magyar kir. Curia (1896. évi március hó 17-én 229 sz. a.i A másodbiróság végzése ellen beadott felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a megtámadott végzés nem tartozik azon végzések közé, melyek ellen az 1881 évi LX. t.-c. értelmében további felfolyamodásnak helye volna s miután a törvény által kizárt felebbvitel esetében a félköltséggel nem terhelhető, felfolyamodó ügyvédnek munkadíj és költsége saját fele irányában sem állapittatik meg. Az utóbbi időben keletkezett számlabeli követelés nyugtázása nem állapit meg vélelmet az iránt, hogy a korábbi számlán alapuló követelés ki van fizetve; tehát ily esetben is az adóst terheli annak bizonyítása, hogy a korábbi követelés már nem áll fenn. (A m. kir. Curia 1896 febr. 19. 1,525 sz.) Bűnügyekben. Ha sértett fél a vizsgálat folyamán határozottan kijelen tette, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja, az a kijelen tése, hogy a vádtól elállása dacára kártérítési igényét fentartja, a vádtól elállási nyilatkozatát hatálytalanná nem teszi. Ebből folyólag a nevezettnek vádinditványa a végtárgyaláson joghatálylyal fel nem éleszthető. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét s az azt megelőző végtárgyalásnak ama részeit, melyekben N. J. sértett fél jogi képviselője indítványozásra bocsájtatott, megsemmisíti és N. S. vádlott ellen a büntető eljárást megszünteti. In djok ok: N. J. sértett fél a vizsgálat folyamán 5. napló szám alatt vallomásában határozottan kijelentette, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja, az a kijelentése pedig, hogy a vádtól elállása dacára kártérítési igényét fentartja, a vádtól elállási nyilatkozatát hatálytalanná nem teszi. Ebből folyólag a nevezettnek vádinditványa a végtárgyaláson joghatálylyal feléleszthető nem lévén, az az állítása pedig, hogy a vizsgálat alkalmával csak akként nyilatkozott, hogy a vádlott megbüntetését a törvényre bizza, a szabályszerű alakszerűséggel felvett vizsgálati jegyzőkönyv tartalmával szemben figyelembe nem vehető; a végtárgyalásnak azt a részeit, melyek szerint N. J. jogi képviselője indítványozásra bocsájtatott, mint az eljárás lényeges szabályaiba ütközőt, megsemmisíteni kellett. Minthogy az előadottakhoz képest N. J. vádlási joggal nem bir, a kir. ügyész pedig a vádat elejtette, a vád értelmében ítélet sem volt hozható: miért is az elsőbiróság ítéletét megsemmisíteni s a törvényszerű vád hiányában a büntető eljárást megszüntetni kellett. (1896. március 10. 11,589.) Házastársak míg törvényesen elválasztva nincsenek, nem követhetnek el egymás ellen magánlaksértést. A m. kir. Curia: A kir. Ítélőtábla Ítélete felhozott és a:: elsőbirósági Ítéletből részben elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik, azzal a meghatározással, hogy vádlott börtönbüntetése a