A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 15. szám - A késedelmi kamatról. 2. [r.]

A JOG 117 A késedelmi kamatról. / II. Irta: Dr. GAAR VILMOS igazságügymin. segédtitkár. Ezen jogelvek alapján a kérdés első sorban az, mily cimen illeti meg a szükségörököst törvényes osztályrésze után kamat? Azon a cimen, hogy az örökös vagy a megajándékozott jogosulatlanul visszatartja a törvényes osztályrészt, kamat nem járhat; mert az örököst a hagyaték állaga és az örökhagyó halála napjától annak gyümölcsei ipso iure megilletik, tehát egyszerre jogos és jogosulatlan birtokos nem lehet, mert továbbá a megajándékozott, aki esetleg még azt sem tudja, hogy az örökhagyó meghalt, egyedül az ajándékozás tényénél fogva a törvényes osztályrész megsértéséről tudomással '"nem birhat s igy nem tekinthető' jogosulatlan birtokosnak. A szükségörököst törvényes osztályrésze után kamat egyedül azon a cimen illetheti, hogy az örökös vagy a megajándékozott a köteles rész kifizetésében késedelmes. Ámde ez a késedelem nem áll be az örökhagyó halálának napjával, mert bár a szükségörökös e naptól fogva jogosított követelni törvényes osztályrészét, mindaddig, mig ebbeli igényével fel nem lép, az öiökös vagy megajándékozott nincs kötelezve annak kifizetésére, mert hisz az örökös vagy megajándékozott gyakran nem is tudja, vájjon sértve van-e valamely szükségörökösnek törvényes osztályrésze, minden esetre azonban nem tudja azt, hogy követeli-e a szükségörökös törvényes osztályrészét ? Felső bíróságainknak szerintem téves álláspontja az örökösnek vagy megajándékozottnak gazdasági tönkretételét is eredményezhetné oly esetekben, amikor a szükségörökös a 32 éves elévülési idő utolsó éveiben lépne fel törvényes osztályrész iránt való keresetével, és 25—30 évi kamatokat követelne, ami a kir. Curiának szerintem szintén téves felfogása mellett, hogy a kamatelévülési törvény csak a hitelezési kamatra vonatkozik, (amiről alább bővebben\ — nagyon könnyen megeshetnék. Már pedig valamely tételes jogszabálynak, legyen annak teremtője a törvényhozás vagy a birói szokás, nem az a rendeltetése, hogy a jogát elhanyagoló felet exisztenciák tönkretételében gyámolitsa. A szükségörököst törvényes osztályrésze után megilleti a késedelmi kamat attól az időponttól, amikor a hagyatéki eljárás során köteles részét követelésbe vette, avagy amikor köteles részének megfizetése iránt indított keresetét az illetékes bírósághoz benyújtotta. Szintoly tévesnek tartom felső bíróságainknak azt a gyakorlatát, hogy kötbér 'o) és kárkövetelés után nem ítél meg késedelmi kamatot, ámbár a kárkövetelések tekintetében a gyakorlat ingadozó. A joggyakorlatot feltünteti a következő néhány Ítéletnek kivonatos idézése: A budapesti kir. ítélő tábla: ... felperest kamat iránti követelésével elutasítja; mert kötbér után kamat egyáltalában nem jár, tehát az a kötbért képező kereseti tőke után még a kereset beadásától sem ítélhető meg. A kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (Polgári Törvénykezés XXIV. 3 1. Azonos tartalmú határozat u. o. XXV. 125. 1. s Dt. u. f. XXXV. 27. sz.J A budapesti kir. itélő tábla: A kamatra nézve az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni, mert a kötbér büntetés természetével bir, ily jellegű követelés után pedig kamat a kereset beadásától sem ítélhető meg. A kir. Curia: Helybenhagyatik. (Jogtudományi Közlöny 1896 évf. mellékletén 38. sz. jogeset.) A kir. Curia: Kártérítési perben felperesnek kamatok meg nem ítélhetők; mert az, vájjon történt-e és mennyiben kártétel és mennyi a kárösszeg, csak a birói ítélet hozatalától függött, ennek jogérvényessége előtt tehát alperes a fizetés tekintetében késedelmesnek nem volt tekinthető. (Dt. u. f. VII. 23.) A kir. Curia: A kamatokra nézve a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és e tekintetben az elsőbiróság ítéletét... a kamatokat illetően még azért is helybenhagyni kellett, mert a keresetbe vett érték után követelt kamatok a kereset beadásától kezdve felperest feltétlenül megilletik, i Polgári Törvénykezés XXVI. 84. l.J A kötbér tekintetében az az indok, hogy ez után kamat egyáltalában nem jár, nem alapos, mert a hitelező nem azért követel a kötbér után kamatot, mert kötbért perel, hanem mert az adós a kötbérnek kellő időben való nem fizetése folytán késedelembe jutott; arra nézve pedig, hogy a kötbér után büntetésszerűségénél fogva nem ítélhető meg kamat, azt kérdem, vájjon az adós késedelme által kevésbé fosztja meg hitelezőjét tőkéjével való rendelkezésétől, ha ez a töke a büntetés jellegével bir, mint ha az másnemű követelés volna ? Egyébiránt a joggyakorlat helyes volta ellenében magából a tételes jogszabályból meríthetni érvet. Az 1868: XXXI. t.-c. 4. §-a ugyanis azt rendeli, hogy lejárt kamat után, ha az bepereltetett, a kereset benyújtásától kamat jár. Miért? Mert a beperléssel meg van állapítva az adós késedelme, s ennek következményeit tartozik elviselni. ,0) Nagy Ferencz kereskedelmi jogi tankönyvében (III. kiad. 2. kötet 56 I. 15 jegyzet) a kötbér tekintetében helyesli ezt a joggyakorlatot, de ebbeli álláspontját nem indokolja. Ugyanez mondható a kárkövetelés után való kamatra vonatkozólag is. Itt azonban még azt is felhozom, hogy a kárkövetelés birói megállapítása nincs okozati összefüggésben a károkozó késedelmezésével; ha van kár, s az adóst annak megtérítése iránt beperelni kellett, akkor nyilvánvaló az adós késedelme, ha nincs kár, nincs is késedelmi kamatra való igény. Olyan indokolással, hogy a követelés valódisága a birói itélet hozatalától függött, a késedelmes adósok örömére a hitelező mindannyiszor elüthető volna késedelmi kamat iránti követelésétől, ahányszor alperes perbe bocsátkozván s tagadásba vévén a kereseti jogot megalapító tényeket, a bíróság a foganatba vett bizonyítás után hozna ítéletet. A késedelmi kamat nagysága, mint már egyszer említettem, az 1895: XXXV. és XXXVI. t. cikkek által a fizetendő tőke után évi B«/0-ban van megállapítva; ha azonban 5<»0-nál magasabb kamat van kikötve, ez a felek más megállapodásának hiányában az adós késedelme esetében tovább folyik (1895: XXXVI. t.-c. l.§.)Ezaz eset különösen akkor fordulhat elő, ha az adós 5<y0-nál magasabb kamattal együtt meghatározott napra kötelezkedik a tőkét megfizetni; ebben az esetben eddigelé törvény nem létében a joggyakorlat azt az elvet követte, hogy a törvényesnél kikötött nagyobb kamat, há a kötvényben határozott fizetési határidő volt kitűzve, csak a kitűzött határidőig eső időre nézve volt tekintendő kikötöttnek, annak lejárta után a hitelező csakis a törvényes kamatot volt mint késedelmi kamatot jogosítva követelni (Dt. r. f. XVI. 53. és XVII. 57.). A törvényhozás azonban kedvezett a tőkének s a felek más megállapodása hiányában a kikötött magasabb kamatot engedi késedelmi kamatul felszámítani. Előfordulhat viszont azonban az az eset is, hogy a hitelező határozott fizetési határidő kitűzése mellett 5°/0-nál kisebb %-u kamatot köt ki; milyen kamatot számithat fel ekkor a késedelmes adós terhére? A felelet az: a kisebb °/o-u kamat szerződés erejénél fogva csupán a fizetési határidőig jár; azontúl az adós késedelme jogosítja fel a hitelezőt kamat felszámítására, ezt a kamatot pedig az idézett törvények 5%-ban állapították meg, s igy a hitelező a fizetési határidő után 5%-os kamatot számithat. A késedelmi kamat a fungibilis tőkék használatának jogosulatlan elvonásáért adott ellenérték lévén, természetes dolog áz, hogy a hitelező, ha az adós késedelme miatt nagyobb kárt szenved, mint amekkorát a késedelmi kamat fedezni képes, — a késedelmes adóstól a teljes kár megtérítését követelheti.") Az a kérdés is felmerül, vájjon a késedelmi kamatok önállóan, illetőleg a tőke kifizetése után perelhetők-e ? E tekintetben bíróságainknak állandó és helyes joggyakorlata az, hogy ha a hitelező a kamatot a tőkével együtt nem érvényesítette, a kamat iránti követeléssel utóbb fel nem léphet. («01y járulékokra nézve, melyek a főtárgygyal egybekapcsoltan voltak keresetbe vehetők, de keresetbe nem vétettek, külön keresetnek helye nincs.» Dt. u. f. XIV. 89. «Már a kamat járulékos természetéből következik az, hogy ha a kamat a tőkével együtt nem érvényesíttetett, vagy legalább nem kellő módon s a tőke magában vév; ítéltetett meg, a kamat iránti követeléssel utóbb fellépni ne lehessen. - Márkus. I. kiad. I. k. 261. 1.) Nem helyeselhető azonban az az indok, mely a bíróságokat határozataik hozatalánál vezette, hogy t. i. a kamat járulékos természetéből következik az, hogy a tőkének önálló érvényesítése után a kamat külön nem követelhető; mert a kamat járulékos természetéből csak annyi következik, hogy kamatról érvenyes főkötelezettség nélkül nem szólhatunk, de hogy a kamat külön való követelése fogalmilag lehetetlen volna, az a kamat járulékos természetéből nem folyik. A joggyakorlat által érvényre emelt jogszabálynak valódi indoka abban rejlik, hogy az a hitelező, aki tőkekövetelésével egyidejűleg nem érvényesiti késedelmi kamatra való jogát, ezzel a cselekményével megfosztja magát attól, hogy e kamatot később külön peruton érvényesíthesse; más szóval a tárgyi jog a késedelmi kamatnak követelése nélkül indított keresetnek praeclusiv hatályt tulajdonit. S ez helyes is, mert igy elejét veszi annak, hogy a hitelező az adós rovására, — aki a kamat nélkül követelt tőke lejárta, avagy a költségek nagysága ellen nem védekezett vagy valamely beszámítással nem élt stb., mert a hitelezőnél is bizonyos elnézést látszott tapasztalni, — méltánytalanul előnyökben részesülhessen. Az 1883: XXV. t.-c. 19. §-a azt rendeli, hogy «a kamatok elévülnek, ha a hitelező azokat három év alatt nem követeli. A törvénynek ezen nem épen szerencsés szövegezése a kir. Curiát két irányban is szélsőségekbe ragadta; egy izben ugyanis kimondotta, hogy a most idézett 19. §. csak hitelezési ügyletekből eredő követelésekre alkalmazható, másszor több alkalommal ugy döntött, hogy a bíróilag megítélt kamat is ezen a 19. §. szerint évül el, ha hitelezője azt három év alatt be nem hajtja. Az ide vonatkozó ítéleti indokolások igy szólnak: «Minthogy a követelés nem hitelezési ügyletből ered, s igy jelen ügyben az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-ának rendelkezése alkalmazást nem nyerhet s minthogy alperes attól az időtől, mikor az alapkövetelés az építőmesternek fizetendő volt, késen) A magyar kötelmi jogi tervezet. 259. §. Ha az adós pénzbeli tartozása megfizetésével késik, köteles a hitelezőnek a késedelem kezdetétől fogva 6°/o-os kamatot fizetni, amennyiben szerződésileg magasabb kamat ki nem köttetett. E mellett a hitelező a kamatokat meghaladó kár megtérítését ís követelheti.