A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 15. szám - Perek egyesítése. Felebbviteli érték. Befejező cikk

116 A JOG F. az ítéletben megnyugszik. A felebbez. II. példa. F. és A. közös vállalatot folytatván, ennek megszűntével : F. keresetet indít A. ellen a közös vállalatból még neki járó 50 frt osztalék erejéig ; alig pár napra: A. beperli F-t 125 frt erejéig azon alapon, hogy a vállalatba a saját 250 frtját befektetvén, neki fele megtérítendő'. A tárgyaló biró a két pert egyesíti és felek közötti c o mpensalássál egységesen dönt olyképen, hogy F-t 75 frt töke s járulékaiban A. javára elmarasztalja. Ugy F. mint A. felebbez. III. példa. F. cséplőgép tulajdonos többekkel cséplési szerződést köt. Ezen szerződésből kifolyólag. F. keresetet indít I. A. ellen 2(5 frt 50 kr. iránt; II. A. ellen 52 frt 70 kr. iránt; III. A. ellen 460 frt 20 kr. iránt. A cséplésre szerződöttek egyike, mondjuk I. A. jogaiban sértve érezvén magát, ő is beperli F-t 45 frt iránt. A tárgyaló biró a négy pert egyesíti és közösen egy ítéletben dönti el, olyként, hogy F-t Mind a három, ugy í. A-t is keresetével elutasítja. Ugy F. mint I. A. felebbez. IV. példa. F. közös ügyletből kifolyólag beperli I. A-t 24 frt 60 kr. II. A-t 47 frt 25 kr. III. A-t 162 frt 70 kr. erejéig. A tárgyaló biró a három pert egyesíti ; a tárgyalás folyamán F. leszállítja keresetét. I. A. ellen 18 frt 60 krra; II. A. ellen 42 frt 25 krra; III. A. ellen 48 frt 70 krra. Ezen három per közösen döntetik el, olyképen, hogy F. az I. és II. A. ellen keresetével elutasittatik, ellenben III. A. elmarasztaltatik a leszállított 48 frt 70 kr. s járulékaiban. Az ítélet ellen ugy F. mint III. A. felebbez. Azt hiszem, hogy a felsorolt négy példa variatiói elégségesek a következtetések levonására. A peres felek világosan és kifejezetten «fe 1 ebbe zés»-nek nevezik az itélet ellen beadott jogorvoslatokat és valamennyien kifejezetten «szóbeli tárgyalást* kérnek felebbezésükben. A felebbezések az előiratokkal a kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsához érkezvén, a felebbezési tanács elnöke, — miután a 136. §-ban felsorolt okok egyike sem forog fenn, és miután azt látja, hogy az egyesitett és megíelebbezett követelések közt olyanok is vannak, melyek az 50 frtot meg nem haladják, és a melyekre nézve a 125, 180. b) és 209. §§. szerint nem szóbeli tárgyalásnak, hanem csak felülvizsgálatnak van helye : gondolkozni kezd és azt kérdi magától : Ouid nunc? Tüzhet-e ki a felebbezési tanács elnöke a felebbezések szóbeli tárgyalására a 135. §. értelmében határnapot? avagy az 50 frtot meg nem haladó követelésekre nézve a 211. §. értelmében nyilvános előadásnak van helye ?, mert hisz a 136. §. utolsó bekezdése szerint : <A felebbezés helytelen elnevezés okából vissza nem utasítható, hanem annak minősége tartalma szerint ítélendő meg:> A felvetett kérdést illetőleg a sommás törvény rendelkezést nem tartalmaz; de nem találunk útbaigazítást a törvény előmunkálataiban, t. i. a ministeri javaslatban és az erre vonatkozó igazságügyi bizottság jelentésében sem, és igy szerény véleményem szerint erre nézve vissza kell mennünk a kiindulási pontra, a 43. §-ra, annak szavaira és a törvényhozó intentiójára ! Ezért hangsúlyoztam előző cikkem végén, hogy ama fejtegetést előre kellett bocsátanom azért, hogy az utóbbi kérdést alapos megfontolás alá véve, annak megfejtésére a kiindulási pontot megtaláljuk, Előző cikkemben az «egyesités» kifejezést taglalván, azon eredményre jutottam, hogy: az egyesitett több per az egyesítés után is több per marad, mindegyik önálló léttel bir; ez azonban bizonyos, ritkább esetekben nem zárja ki azt, hogy az eredmény: összesítés, vagy compensatio legyen. Ebből kifolyólag az egyesitett és közösen eldöntött perek: a) vagy egységesen döntetnek el, t. i. olyképen, hogy a több egyesitett per tulajdonképen egy perré, vagy helyesebben egységes perré lesz, mert a több követelés akár összesítés, akár compensalás által egységgé válik; b) vagy pedig csak közösen döntetnek el, t. i. olyképen, hogy a véghatározat külön-külön intézkedik az egyesitett perek mindenikére nézve, mert azok sem összesítést, sem beszámítást nem tűrnek, akár a felek, akár a pertárgy különbözőségénél fogva. Az első eset akkor fordul elő, midőn ugyanazon felperes ugyanazon alperes ellen több keresetben ugyanazon nemű helyettesíthető dolgot követel, vagy pedig az ellenfél külön keresetben oly követelést érvényesít, mely beszámításra alkalmas. Ezen eset tehát csak ugyanazon peres felek közt nyerhet alkalmazást. A második eset ellenben több különböző peres félt, vagy pertárgyat tételez fel. A felebbezés elintézése körül mind e ne ke lő 11 megfigyelendő lesz a 132. §. 3. pontjában követelt ama kijelentés: <'hogy a felebbező az ítéletet egész terjedelmében, vagy mely részében támadja meg, és hogy annak minő megváltoztatását kéri.* Magától értetődvén, hogy minden egyes perfél a közös ítéletnek csak a saját érdekét érintő részét támadhatja meg, a mi különben is perjogi alapelv. Ebből kifolyólag, ha valamelyik perfél a közös ítéletnek oly részét támadja meg jogorvoslattal, a mely részre vonatkozólag a pertárgy értéke az 50 frtot meghaladja: akkor nincs ok, hogy ne applicaltassék a 135. §. rendelkezése, mely szerint: «a mennyiben a 172. és 173. §§. esetei fenn nem forognak, a felebbezési tanács elnöke a felebbezés tárgyalására határnapot tüz s erre a feleket megidézi.* De másodsorban figyelmet érdemel a felebbezés elintézése körül azon nyomós körülmény, hogy a közös ítélettel eldöntött perek a felebbezési eljárás során mindig közösen, egységesen birálandók felül, mert a felebbezési eljárásban az egyesitett és elsőbiróilag közösen elbírált perek elkülönítése el nem rendelhető. Ebből, valamint az egyesítés természetéből következik, hogy az 50 frtot meghaladó pertárgy sorsában a felebbezési eljárásban az 50 frt értéken aluli pertárgy is osztozni fog, a viszonkereset analógiája szerint, mert ezen pertárgy a közösből sem ki nem küszöbölhető, sem külön eljárásra nem utasítható és mert az 50 frt értéken aluli pertárgy minden körülmények között részesülni fog azon előnyökben, melyekben a 209—213. §§. szerint a felülvizsgálat részesülne. Végül megfigyelendő a beérkezett felebbezés^ elintézésénél azon körülmény is, hogy az egyesitett perek az elsőbiróság által egységesen, avagy csak közösen lettek elbírálva? és hogy az egységes döntés ugyanazon perfél több követelese, avagy több perfél egymással compensált követelése tekintetében történt ? Lényeges ezen körülméuy a felebbviteli jogorvoslat szempontjából azért, mert a m. kir. Curia 1895. évi ápril 17-én G. 10/1. sz. a. hozott elvi jelentőségű határozatában a következő kijelentést tette: «Felperesnek három rendbeli keresete az 1893: XVIII. t.-c. 43. §-ában foglalt engedélynél fogva egyesittetvén, és felperesnek összkövetelése az elsőbiróság által egységesen biráltatván el, az ekként egyesitett perek, ugy a felebbezési, mint a felülvizsgálati eljárásban egy pernek tekintendők.* Ezen elvből kifolyólag ugyanazon perfélnek, ugyanazon ellenfél ellen folyó és egy eljárásba egyesitett több követelésének egységes elbírálása egy egységes, egy összkövetelést, egy pert eredményez, a miből okozatosan következik, hogy ily esetben, ha az itélet egészben van megtámadva, a felebbviteli érték meghatározása céljából az egyes követelések értékei összegezendők lesznek és az összesített érték fogja a felebbvitel nemét meghatározni. Figyelemmel tehát az 1893: XVIII. t.-c. 18., 224. §§-a és az 1868: LIX t.-c. 66. §-ára, ha felperes ugyanazon alperes ellen egymásután lejárt egyenként 21 frtos három követelést, három keresettel érvényesít és ezek egyesittetnek: alperesnek 63 frtban történt elmarasztalása esetében, az ügy a kir. törvényszékhez felebbezhető lesz. Applicálva ezen fejtegetéseinket a felvett példákra, az eredmény a következő leend: Az I. példában a felebbezés szóbeli tárgyalással intézendő el, dacára annak, hogy abban egy 45 frtos követelés is szerepel, melyre felebbezésnek nincs helye; sőt a kir. törvényszék Ítélete a kir. Ítélőtábla felülvizsgálata alá is vihető, mert az egységesen elbírált összkövetelés 245 frtot tesz ki, vagyis a 181. §.-beli 200 frt értékhatárt meghaladja, s igy harmadfokú elbírálásnak is helye van. A II. példában szintén szóbeli tárgyalás tűzendő a felebbezésre, mert A. követelése 125 frt ; az egységes döntés azonban F-nek 50 frtos követelésének betudásával történvén, összérték nem áll elő s igy a két követelést összesíteni sem lehet. A III. példában a felebbezés szintén szóbeli tárgyalás utján lesz elbírálandó, habár abban egy 26 frt 50 és egy 45 frtos követelés is fordul elő, — mert a 460 frt 20 kros követelés is meg van felebbezve; sőt ez ügy ezen követelést illetőleg a kir. táblához is felvihető. Különböző peres felek és követelések miatt azonban az érték összegezéséről szó sem lehet. A IV. példában végül a «felebbezés* egyéb hiányok nem létében a 136. §. utolsó bekezdése értelmében csak mint «felülvizsgálati kérelem* fogadható el és a 209—213. §§. szerint «nyilvános előadás* alapján döntendő el; mert a kereseti követelések egyenként 50 frt aluli összegre lévén leszállítva és azok összegezése helyt nem foghatván, a 126. §. a felebbezési jogorvoslatot kizárja. íme! lehet oly eset, midőn a felebbviteli érték az egyesitett perek tárgyai értékeinek összeadása által állapítandó meg, sőt épen nincs kizárva azon eset sem, hogy felperesnek ugyanazon alperes elleni egyenként 50 frtos 11 követelése egyesítése esetében a járásbíróság Ítélete ellen necsak a 209. §-beli felülvizsgálat kikerülésével felebbezés legyen használható, hanem a kir. törvényszék ítélete is a 180. §. a) pontja és a 186. §. értelmében a m. kir. Curia harmadfokú elbírálása alá vitethessék, mert az összesítésnek helye van és mert 50x11=550 frt! Az elv első tekintetre talán különösnek tűnik fel, de sommás perrendunkkel teljesen összhangzó, elméletileg pedig ellene kifogás nem tehető. &