A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - A felsőházak szervezete a több államokban

A JOG 55 Alperest azt, hogy visszaható erő sehol nincs megállapítva' tagadásba nem vette, felperes egyéb védekezését pedig megcáfolni kísérelte meg, mire felperes még az alperes által nem kifogásolt P") alatti felszólítást csatolta annak igazolására, hogy alperes maga is érvényesít ily szerinte elévült igényeket. A felek előadásaival szemben a bíróság azt a kérdést tekintette döntőnek, vájjon a kereseti igények keletkezése idejében az ilynemű igények érvényesítésére volt-e törvényes intézkedés által záros határidő kiszabva: mert a mennyiben ilyen kiszabva nem volt, egy törvényesen később kiszabott bár rövidebb, záros határidő az előbb szerzett igényekre is alkalmazandó, mivel az ilyen praeclusiv határidők hiánya a jogügylet érvényességeinek általános kellékeihez nem tartozik és azok különös törvényes vagy megegyezés szerinti megállapodás alapján időről-időre hatályosak s a kereset indítás idejében fennálló szabályok szerint itélendők meg, a mennyiben az ügylet keletkezésének idejében is volt záros határidőkhöz kötve az igény érvényesítése; maga alperes sem vitatta azonban, hogy a kereseti igények keletkezésekor praeclusiv határidő létezett az érvényesítésre kiszabva, hanem ezen igények a rendes törvényes elévülési időn belül voltak érvényesíthetők. Ebből folyólag egy később életbeléptetett záros határidő a hatályba lépte előtt keletkezett igényekre nem alkalmazható, hanem ezen idény elévülése a keletkezésekor érvényben volt szabályok szerint Ítélendő meg; vagyis a rendes törvényes elévülési idő illeti azt meg. Minthogy pedig felperes keresetét ezen időn belül indította, alperes számszerűleg nem kifogásolt tőke stb. fizetésében marasztalandó volt stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. febr. 20. 11,609. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Habár az elsőbiróság az R)és S) alatti okiratatokra alapított indokainál fogva helyesen állapította meg felperes kereshetőségi jogát, mégis az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest az alább kifejtett okoknál fogva keresetével el kellett utasítani. A vasúti fuvarozás tárgyában Bernben 1890. évi október 14-én létrejött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1892. évi XXV. t.-cikkben kimondatott, hogy a létrejött nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé igtattatik s egyúttal felhatalmazást nyert a m. kir. ministerium, hogy a nemzetközi egyezmény határozatait a vasúti üzletszabályzat módosítása utján, ennek az egyezménynek hatálya alá nem eső fuvarozási ügyletekre és rendeletre kiterjeszthesse még abban a részeiben is, melyek a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérnek; jóllehet, hogy sem a Berni egyezmény 2. cikke, sem a m. kir. ministeriumnak a fent érintett felhatalmazás folytán 1892. dec. 10-én 83,249/IV. keresk. min. sz. a. keltezett és 1893. évi január 1-én életbe lépett rendeletének kiegészítő részét képező üzletszabályzat 61. §-a az azt megelőző időből származó fuvardíj többletek iránti igények elévülésére nézve harározott rendelkezést nem tartalmaz, mégis ellenkező tételes jogszabály nem létében, az általános jogelvek és a helyes törvény magyarázat alapján kétségtelennek tartandó, hogy a Berni egyezmény és az annak alapján életbelépett üzletszabályzat által megállapított rövidebb elévülési idő a megelőzőleg keletkezett és 1893. évi január l-ig még nem érvényesített fuvardíj többlet igényekre is kihat. Az elévülés ugyanis szerzett jog gyanánt nem tekinthető, a korábbi jogállapot iránti kímélet tehát csupán azt kívánja, hogy a hosszabb elévülési idő uralma alatt már megkezdődött elévülés nyomban a rövidebb elévülési idő hatályba léptével befejezettnek ne tekintessék, ha mindjárt az igény kereshetősége óta az uj rövidebb elévülési idő már letelt volna is, hanem az uj rövidebb elévülési időnek a korábban keletkezett igényekre nézve egész terjedelmében le kell folynia. A kifejtettekhez képest tehát, tekintve, hogy a vasúti üzletszabályzat 61. g-ának 4. pontja szerint a fuvardijak és illetékek megállapításánál előforduló számítási hibából származtatott igényekre nézve egy évi elévülési idő van megállapítva, mely egy évi elévülési idő fenforgó esetben a B—J) és L—Mj alatti fuvarlevelekre alapított és189'5. évi január Lelőtt keletkezett dij visszatérítési igény tekintetében 1893. dec. 31-vel befejezést nyert; és tekintve, hogy felperes a B—J) és L—M) alatti fuvarlevelekre alapított kereseti igényét csak a most érintett egy évi időn tul vagyis 1894. évi június 26-án beadott keresettel érvényesítette, nyilván való, hogy a felperesnek az érintett fuvarlevelekre való igénye a kifejtett okokból, a K) alatti fuvarlevélre alapított igénye pedig azért szűnt meg már a kereset beadása előtt, mert erre a fuvarlevélre vonatkozó 26 kr. díjtöbblet az arra vezetett elismervény szerint 1893. június 19-én fizettetvén, eme díjtöbblet visszatérítése iránti igény az 1893. évi január 1-én életbelépett üzletszabályzat 61. §-ának 4. pontja értelmében a fizetés napjától számított egy éven belül lett volna érvényesítendő, felperes azonban kereseti igényét arra nézve is csak 1894. június 26-án és így egy éven tul érvényesítette stb. A m. kir. Curia 1896. február 21. 746. sz. a.) a másodbiróság ítélete, az ehelyütt is egész terjedelmében helyeseknek talált indokainál fogva, helybenhagyatik. Bűnügyekben. Az állami anyakönyvekről szóló törvény 8o. §-ában kihágásnak minősített cselekményekért kiszabott pénzbírság behajthatlanság esetén helyettesíthető ugyan megfelelő tartamú elzárással, de ha a jogerős marasztaló Ítéletben a pénzbüntetésnek elzárással való helyettesítése iránt rendelkezés nem foglaltatik, utóbb a behajthatlannak bizonyult pénzbírság elzárásra már nem változtatható át. A paksi kir. járásbíróság (1896. évi január hó 16-án 89/B. szám) az 1894. évi 33. t.-c. 35. §-ába ütköző kihágás miatt vádolt P. M. ügyében a két korona pénzbüntetést záros határidő alatt^ le nem fizetvén, az iratok által igazolt vagyontalansága miatt a végrehajtási eljárás mellőzésével a pénzbüntetés vagyontalanság cimén törlendő. Az 1891. évi 33. t.-c. 80. §-a szerint ezen pénzbüntetés szabadságvesztés büntetéssel helyettesíthető nem lévén, az iratok irattárba teendők. A pécsi kir. ítélőtábla (lfc96. évi február hó 11-én 302 B. szám alatt) következően végzett: A kir. ítélőtábla az első bírósági végzésnek azt a felebbezett rendelkezését, mely szerint a vádlottra jogerős Ítélettel kiszabott két korona pénzbüntetés helyett annak behajthatlansága folytán a megfelelő tartamú elzárás alkalmazása mellőztetett, helybenhagyja, ugyanannak a végzésnek nem felebbezett részét pedig nem érinti. Indokok: A kihágási büntetőtörvénykönyv 1. §-nak határozott rendelkezése szerint nem szenved ugyan kétséget, hogy az 1894. évi XXXIII. t.-c. 80. §-ában kihágásnak nyilvánított cselekvényekre a kih. btk. általános rendelkezései, tehát az emiitett törvény 22. §-ában foglaltak is alkalmazandók; mindazonáltal helyben kellett hagyni az elsőbirósági végzésnek felebbezéssel megtámadott rendelkezését, mert az idézett törvényszakasz szerint a pénzbüntetés behajthatlansága esetében alkalmazandó elzárás tartamának megállapítása az itélethozás tárgyát képezi, minthogy pedig a jelen ügyben hozott jogerős ítélet a pénzbüntetésnek elzárással helyettesítése iránt nem rendelkezett; minthogy továbbá végrehajtani csak a jogerős Ítéletben meghatározott büntetést lehet: annálfogva hiányzik a törvényes alap arra nézve, hogy csupán pénzbüntetésre itélt vádlotton elzárás büntetés hajtassék végre. A m. üir. pénzügyi közigazgatási biróság döntvénye: 65. szám. aHa a Hl. osztályú keresetadó tárgya megszűnik^ a megszűnést követő időre kivetett adónak törlése iránti kérelem van-e liatáridöhoz kötvén ? (az l8gy. évi n,jgg. számhoz.) Határozat. «Ha a III. osztályú keresetadó tárgya megszűnik, a megszűnést követő időre kivetett adónak törlése iránti kérelem határidőhöz kötve nincs. » Indokok: A III. osztályú keresetadó tárgyát a keresetadóról szóló 1875. évi XXIX. t.-c. 2. §.-ának III. pontjában felsorolt üzletek és haszonhajtó foglalkozások képezik; — s ugyanennek a törvénynek 15. §-a értelmében a jelzett üzletek és haszonhajtó foglalkozások után a III. oszt. keresetadó azok fennállása idejétől, az ebben a törvényben szabályozott módon vetendő ki; ugy ebben, valamint minden, a III. osztályú keresetadóra vonatkozó törvényeinkben le van fektetve az az adóztatási alapelv, hogy az adó csak a tényleges jövedelem után jár és követelhető. Arra nézve, hogy a III. osztályú keresetadó tárgyának megszűnése esetén a megszűnést követő időre kivetett adóra nézve mily intézkedés teendő: a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-c. foglal magában rendelkezéseket; és pedig ez atörvény: aj a 4. §. 5) aj pontjában egész általánosságban mondja ki, hogy a kir. adófelügyelő elrendeli az adótartozás összegének helyesbítését, illetőleg leírását, s a mennyiben az adótartozás már befizettetett volna, az illetéktelenül befizetett összegnek visszafizetését, az adó hibás kiszámítása, az adótárgy hiánya, megszűnése vagy ugyanazon adótárgy többszörös megadóztatása esetén;» s b) miután ugyanezen törvény 11. §. 3. a) pontja értelmében a III. osztályú keresetadó három évre vettetik ki, a 12. §-ának 2. b) pontjában azt rendeli, hogy: «ha adó alá vont üzletek, fióküzletek vagy haszonhajtó foglalkozások ama háromévi időszak lejárta előtt megszűnnek, a reájuk kivetett adónak azon része, mely az üzlet, fióküzlet vagy foglalkozás megszűnésének napjától a három évi kivetési időszak még hátralévő idejére járna, leíratik.» Az 1883. évi XLIV. t.-c. 4. §. 5. a) pontjának fentebb idézett szövegét, a pénzügyi közigazgatás szervezetének változtatásáról szólló 1889. évi XXVIII. t.-c. 8. §-a 1. ai pontjába változatlanul átvette, — ebben a szakaszban csakis azzal a módosítással — hogy az adótörlésre vonatkozó intézkedést, a Budapest székesfőváros kivételével, (37. §.), a kir. pénzügyigazgatóságokra ruházta. A fentebb idézett törvények és azoknak ugyancsak idézett intézkedései, nem foglalnak magukban oly értelmű határozatot, mely a III. osztályú keresetadó tárgyának megszűnését követő időre kivetett adónak törlése iránti kérelmet meghatározott határidőhöz kötné; ily megszorító rendelkezés, az idézeti törvényeket megelőző törvényekben nem foglaltatik.