A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - A felsőházak szervezete a több államokban

54 A JOG hogy a végrendelet 3. pontjának oly értelmű szövegezése, mely szerint néhai P. György ingatlan vagyonának felét tulajdonjoggal hagyta volna nejére, nem felel meg az örökhagyó nyilvánított végakaratának, minek folytán a végrendeletnek erre vonatkozó részét érvénytelennek kimondani és a hagyatéki ingatlant erre vonatkozó érvényes végrendelet hiányában a törvényes örökösödés alapján, az örökhagyó gyermekeinek megitélni kellett stb. A kikötött határidőn belül alperes a gépen a rendes használat közben előállott hiányokat helyrepótolni magát kötelezvén, ennek alapján a helyrepótlással járó minden teher alperesre hárul és igy felperes nem kötelezhető arra, hogy ajavitásra szoruló gépet a jótálló alperes telepére szállíttassa, mert ez kiadással, avagy másnemű teherrel jár. A szegedi kir. járásbíróság (1894-. aug. 30. 21,038. sz. a.) dr. R e i n e r Mór ügyvéd által képviselt szegedi kenderfonó gyár részvénytársaság felperesnek, dr. Engel Mór ügyvéd által képviselt D. Ede alperes ellen 3 frt és jár. iránti perében a következő ítéletet hozott: Alperes köteles a kereseti 3 frt tökét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy alperes jogelődétől egy zsákvarró gépet vásárolt 5 évi jótállás mellett; a gép f. évi május havában kisebb javítást igényelvén, alperes felhívás dacára elébb vonakodott a gépet kijavítani, majd később ezt azon feltétel mellett volt hajlandó megtenni ha a gép hozzá szállíttatik. Mivel ezen feltétel teljesítésére nem kötelezhető s a gép kijavítása halasztást nem türt, a gépet kijavíttatta 3 frt költséggel. Ezek alapján azt kéri, hogy alperes a 3 forintban stb. marasztaltassék. Alperes beismeri a jótállási kötelezettséget s azon kifogással él, hogy a javítást üzleten kívül teljesíteni nem köteles s hogy bár erre nem volt kötelezve, f. évi június 2-án egy munkást kiküldött a gép megvizsgálása végett, de felperes akkorra már megcsináltatta. Mivel az alperes által beismert, de a B) alatti által is igazolt jótállási kötelezettségnél fogva a kikötött időn belül alperes a gépen a rendes használat közben előállott hiányokat helyrepótolni köteles; mivel ennek alapján a helyrepótlással járó minden teher alperesre hárul és igy felperes nem kötelezhető arra, hogy a javításra szoruló gépet a jótálló alperes telepére szállíttassa, mert ez kiadással avagy másnemű teherrel jár; mivel alperesnek C) alatt csatolt levelével igazolva van, hogy alperes a gépet kijavítani csak üzleti telepén volt hajlandó, felperes tehát eme levél vétele után június 1-én jogosítva volt az üzemben levő gépet alperes terhére mással megcsináltatni; mivel alperes M. Lajos tanú vallomásával egyezőleg beismerte, hogy a gép kijavításáért 3 irtot fizetett; mivel alperes nem igazolta azt, hogy a gép hiánya nem rendes használat következtében állott elő: ezeknél fogva alperes a kereset értelmében marasztalandó volt. A szegedi kir. Ítélőtábla 11894. október 10. 8,357. sz. a.) az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a B) alatt szállított varrógépért 5 évi jótállást vállalt s hogy e szerint a kitett idő alatt előforduló hibákat javítani tartozik. Felek között azonban nem jött létre megállapodás aira nézve, hogy a gép esetleges javítása hol teljesítendő, a teljesítési helynek megállapítása nélkül a ker. törv. 322. §. értelmében alperes elvállalt kötelezettségét saját telepén tartozik teljesíteni; miből következik, hogy felperes nem követelheti azt, hogy alperes a gépen előforduló javítást felperes telepén eszközölje. Minthogy pedig alperes a C) alatti levele tanúsága szerint a gépet saját telepén kijavítani hajlandó volt, de felperes e célból a gépet alperes telepére nem küldötte, nem volt jogosítva felperes arra, hogy a gép javítását alperes kárára mással eszközöltesse, nincs joga tehát ahhoz sem, hogy a gépnek más által történt javításáért a fölmerült költség megtérítését alperestől követelhesse stb, A m. kir. Curia (1896. február 26. 1,765. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítélete az abban foglalt indokoknál fogva hagyatik helyben stb. Ha a férj nejét minden jogos ok nélkül több év előtt elhagyva, külföldre távozott, jelenleg is ismeretlen helyen tartózkodik; továbbá ha bizonyítva van az is, hogy más nővel oly szorosabb összeköttetésben élt, mely a házastársi kötelességgel össze nem egyeztethető : ez esetben a házasság az 1894. évi fei. t.-c. 80. §. a) pontja alapján felbontható. (Magyar kir. Curia 1895 nov. 8-án 8,178. sz.) Ha a férj nejét elhagyta, de az elhagyást megelőzőleg is már több időn át nejének eltartásáról nem gondoskodott és ettől állandóan elkülönítetten él, sőt hozományát is elköltötte, ez esetben a házasság az 1894. évi 31. t.-c. 80. §-a alapján felbontható. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik és azzal egészíttetik ki, hogy a felek között fennállott házassági kötelék az alperes férj hibájából bontatik fel. Indokok: Az 1894. XXXI. t.-c. f. évi október 1. hatályba lépvén, ennek értelmében a házassági kötelék jelenben már csak az e törvényben felsorolt bontó okok valamelyike alapján oldható fel. Ehez képest felperes keresetének helyt kellett adni, mert a kihallgatott tanuk vallomásai s a felek beismeréseinél fogva be van bizonyítva, hogy alperes nejét 1893. dec. havában elhagyta, de az elhagyást megelőzőleg is már több időn át nejének eltar ásáról nem gondoskodott, ettől állandóan elkülönítetten él; sőt hozományát is elköltötte, mi által felperesre a házassági kötelék elviselhetlenné vált. Ezeknél fogva tehát alperes az 1894. XXXI. t.-c. 80. és 139, §-a értelmében okot szolgáltatott arra, hogy a felperes által kért házassági kötelék az ő hibájánál fogva felbontassák. (1895. nov. 6. 8,63U.i Haszonbérelt ingatlan birtokába való bocsájtás iránt elrendelt végrehajtás esetén a kiküldött a végrehajtást szenvedőt a végrehajtás idejéről a végreh. törvény 221. §-a értelmében 8 nappal megelőzőleg értesíteni tartozik ugyan, ennek elmulasztása azonban az egyébként helyesen teljesített eljárás megsemmisítésére okul nem szolgálhat. A pécsi kir. ítélőtábla (lc95. évi december 24-én 4,419/P. s/im alatt) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét érintetlenül, feltolyamodással megtámadott azt a részét pedig, melylyel végrehajtást szenvedett a haszonbérletnek felperes birtokába való átadására és ennek költségére irányzott előterjesztésével elutasittatott, vonatkozóan felhozott indokaiból helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Jóllehet, hogy sem a Berni egyezmény 2-ik cikke, sem a m. kir. Ministeriumnak 1892. december io-én 83,249 IV. keresk. min. szám alatt keletkezett és 1893. évi január i-én életbe lépett rendeletének kiegészítő részét képező üzlet-szabályzat 61-ik §-a, az azt megelőző időből származó fuvardíj többletek iránti igények elévülésére nézve határozott rendelkezést nem tartalmaz, mégis ellenkező tételes jogszabály nem létében az általános jogelvek és a helyes törvény magyarázat alapján kétségtelennek tartandó, hogy a Berni egyezmény és az annak alapján életbelépett üzletszabályzat által megállapított rövidebb elévülési idő, a megelőzőleg keletkezett és 1893. évi január i-ig még nem érvényesített fuvardíj többlet igényekre is kihat. Az elévülés szerzett jog gyanánt nem tekinthető, a korábbi jogállapot iránti kímélet tehát csupán azt kívánja, hogy a hoszszabb elévülési idő uralma alatt már megkezdődött elévülés nyomban a rövidebb elévülési idő hatályba léptével befejezettnek ne tekintessék, ha mindjárt az igény kereshetősége óta az uj, rövidebb elévülési idő már letelt volna, hanem az uj, rövidebb elévülési időnek a korábban keletkezett igényekre nézve egész terjedelmében le kell folynia. A budapesti VI. ker, kir. járásbíróság (4894. október 11. 54,249. sz. a.) dr. Murányi Ernő ügyvéd által képviselt S. J. cég felperesnek dr. Bartsch Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 20 frt 57 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles a kereseti 29 frt 57 kr tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes két irányban terjesztett elő felperes keresetével szemben kifogást. Az egyik kifogás, melyet alperes az utolsó tárgyalási jegyzőkönyvben terjesztett elő és mely felperes I kereshetőségi jogára vonatkozott, mellőzendő volt, mert a felperes által ugyané jegyzőkönyv szerint a tárgyaláskor előterjesztett bizonyítékai folytán, melyekből kitünőleg alperes felperessel a kereseti fuvarlevelek tekintetében minden kifogás nélkül összeköttetésbe és levélváltásba bocsátkozott, mi által annak ügyfélként való szereplésébe beleegyezett, másfelől pedig felperes az engedményezés tényét az R) alatti, a trvkezési rdts. értelmében teljes hitelű magánokirattal igazolta. Az S) alatti levélnek a kereseti fuvarlevelekre vonatkozása pedig teljes bizonyítékot nyert az által, hogy e levél száma 80,162/C. III. 94. teljesen egybehangzó a B—M) alattiakon látható, a m. kir. államvasutak visszatérítési ügyosztályának bélyegzőjével és illetve azon látható iktatói számmal. Alperes második kifogása a kereseti követelés elévülését vitatta s az 1892. évi XXV. t.-c. által becikkelyezett nemzetközi vasúti egyezmény 12. cikkére és az üzletszabályzat 61. §-ának 4. tételére volt alapitva, mivel a kereseti igény egy évvel későbben érvényesíttetett a lefizetés napjánál, és illetve a törvény életbelépténél; a hivatkozott intézkedéssel pedig a fizetett díjtöbbletek iránti visszakövetelések egy évi elévülési időt állapítanak meg. Alperes kifogásával szemben felperes azzal védekezett, hogy miután minden jogügylet a keletkezésekor érvényben levő jogszabályok szerint Ítélendő meg, a kereset alapjául szolgáló jogügyletek nem a később életbelépett vasúti üzletszabályzat törvény által jóváhagyott határozatai szerint, hanem az 1893. évi január 1-ét megelőzőleg érvényben volt üzletszabályzat szerint birálandók el, annyival inkább, mert az uj törvényes intézkedés visszaható ereje sehol sincs megállapítva és igy a 32 évi elévülési idő illeti meg a kereseti igényeket, felperes továbbá azt vitatja, hogy az elévülési idő hossza és tartama az actio nátával egyidejűleg az akkor érvényes jogszabály szerint határozottá válván, mintegy szerzett joggá válik, melyen későbbi törvény sem változtathat.