A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - A késedelmi kamatról. 1. [r.]

A J 109 A késedelmi kamatról Irta: l)r. GAÁR VILMOS az igazságügymin. beoszt, albiró Budapesten. > IAz uralkodó tan szerződéses (jogügyleti) és törvényes kamatokat különböztet meg, az utóbbiak közé sorozván a késedelmi kamatokat is.1 Ez a felosztás azonban meró'ben téves, mert a szerződésben kikötött kamat is azért jár, mivel a törvény annak kikötését megengedi, kereshetőségét biztosítja; mert továbbá a törvényes kamat fogalma alá olyan különböző kamatokat foglal össze, amelyek mindegyike más-más jogi szabályozásban részesül, ami azután azt eredményezi, hogy a gyakorlat ezeket a különböző jogszabályokat vagy nem alkalmazza vagy általánosítja. Éppen ezen okból, mielőtt értekezésem tárgyával foglalkoznám, szükségesnek tartom körülhatárolni a késedelmi kamat fogalomkörét. Ez a megállapítás szükségképen maga után vonja, hogy az általam tévesnek tartott felosztás helyett egy másikat nyújtsak. E tekintetben mesteremül vallom Petrazyski Leonémét jogtudóst, akinek alapvető munkája2) nyomán — a felosztás jogosultságának bizonyítását más alkalomra tartván fenn, — a kamatnak négy faját különböztetem meg, u. m: I- j°gügylet' kamat; ide tartozik a szerződésekben és a végakarati intézkedésekben kikötött kamat; II. késedelmi kamat, mely a tartozásnak a kellő időben való nem teljesítése következményéül áll elő; III. a jogosulatlan felhasznált, nem gyümölcsöztetett vagy visszatartott tőkék után járó kamatok; így az 1875: XXXVII. t.-c. 73. §-a szerint az a társasági tag, ki az általa beszedett társasági pénzeket a társaság pénztárába kellő időben be nem szolgáltatja vagy a társasági pénztárból saját részére jogosulatlanul pénzt vesz ki, köteles a társaságnak azon naptól kezdve, melyen a beszolgáltatásnak történnie kellett volna, illetőleg melyen a jogosulatlan pénzkivétel történt, kamatot fizetni. Az 1877: XX. t.-c. 103. §.-a a gyámot 8u/u-os kamat fizetésére kötelezi gyámoltjának azon pénze után, melyet saját mulasztásából a számadásra kitűzött határidő alatt a gyámhatóságnak be nem szolgáltatott. Az 1883: XXV. t.-c. 14 §-a szerint a tettes ^uzsorás") az adósnak vagy jogutódainak a már megkapott uzsorásvagyoni előnyöket a megkapás napjától számított 6°/o-os kamatokkal együtt visszatéríti.s) 593. §. Ha a megbízott a megbízó pénzét a saját hasznára fordítja, vagy ha a beszedett pénz átadását késlelteti, vagy ha a megbízás ellenére a pénz beszedését, vagy annak gyümölcsöző elhelyezését elmulasztja, azon időponttól kezdve, melyben e pénzt saját hasznára fordította, vagy amelyben az átadásnak történnie kellett volna, vagy a beszedés vagy elhelyezés megtörténhetett volna, a megbízónak kamatot fizetni tartozik. . . . 638. §. Ha a letéteményes a letett pénzt önhatalmúlag saját céljaira használta, a használat idejétől kezdve a letevőnek kamatot fizetni köteles. 680. §. Ha a társasági tag a közös vagyonhoz tartozó pénzt a saját hasznára fordítja, vagy ha az általa beszedett társasági pénzt a kellő időben be nem szolgáltatja, vagy ha a társaság künn levő pénzének beszedését vagy a társasági pénz gyümölcsöző elhelyezését szerződésellenesen elmulasztja, ellene az 593. §. határozatai megfelelően alkalmazandók. IV. Az idegen vagyonba befektetett tőkék után járó kamatok. Aki másnak javára szükségesen vagy hasznosan költekezett, az elhasznált tőkéjének kamatját attól az időponttól, a mikor a költekezést teljesítette, követelheti. E tekintetben tételes jogszabály az 1875: XXXVII. t.-c. 71. §-a: «a társasági tag az általa előlegezett pénzek után az előlegezés napjától számítva kamatot követelheti 4) Ezen felosztás szerint a késedelmi kamat fogalma alá csak azt a kamatot sorozhatni, melyet az adós azért tartozik fizetni, mert tartozásának kellő időben^nem tett eleget vagyis késedelmes adóssá vált. Annak jogpolitikai indoka, hogy a késedelmes adós tőketartozása után külön kikötés nélkül is kamatot követelhet, az uralkodó tan szerint abban a vélelemben rejlik, hogy a hitelező tőkéjét kellő időben kézhez kapva, azt azonnal kamatoztathatta 1) Zlinszky: Magyar magánjog. II. kiadás. 376 1. Hercegh Mihály: A magyar dologbeli és kötelmi jog. 191 1. Sághy Gyula: A kötelmi jog általános elmélete. 294 1. Dernburg: Pandekten. II. kiad. 2. kötet 84 1. és Lehrbuch des Preussischen Privatrecht. IV. kiad. 2. kötet 83. 1. Windscheid: Pandekten. VII. kiad. 2. kötet. 401. Hasenöhrl: Das Oesterreichische Obligationenrecht. II. kiad. 1 kötet 20 §. 2) Leo v. Petrazyski. Die Lehre vom Einkommen. Petrazyski a kamatokat öt osztályba sorozza : 1. gevvonnene Zinsen íusurae perceptae), 2. Zinsen als fingirtes Einkommen, 3. Zinsen als versáumtes Einkommen (usurae percipiendi;, 4. Zinsen als entzogenes Einkommen (Verzugsinteressen), 5. Zinsen als geopfertes Einkommen (usurae absentes). 8) Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Kötelmi jog. 4) Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Kötelmi jog. 678. §. Az ügyvitellel megbízott társasági tagnak azon költekezésekért, melyeket a társaság ügyeiben tesz, azon kötelezettségekért, melyeket a társaság helyett vállal vagy teljesít és azon karokért, melyeket közvetlenül az ügyvitelből folyólag szenved, a társaság tagjai az általuk viselendő veszteség arányában felelősek. A társasági tag az általa előlegezett vagy kiadott pénz után az előlegezés vagy kiadás napjától számítva a többi tagoktól az érintett arányban kamatokat követelhet. volna. 6) Ez a felfogás azonban, nem helyes, mert a hitelező a késedelmes adóstól behajtott tőkekövetelését legritkább esetben fordítja kamatoztatásra, hanem üzletébe fekteti, háztartásában használja el, tartozásait törleszti stb, mégis mindegyik esetben megjár számára tőkéje után a késedeimi kamat. A késedelmi kamat jogosultságának valódi jogpolitikai indoka az, hogy az adós a késedelem időpontjától kezdve megfosztja hitelezőjét annak lehetőségétől, hogy ez esedékes tőkéjét, tetszése szerint használhassa, ennek fejében tehát az adós a tőke elvont használatának ellenértékét köteles megtéríteni. 9) A megintés csak ugy eredményezi az adós késedelmét, ha ezt a hitelező vagy ennek a megintésre, perlésre vagy a fizetés elfogadására jogosított meghatalmazottja akkép intézi az adóshoz vagy ennek a megintés elfogadására jogosított meghatalmazottjához, hogy abból a teljesítendő kötelezettség felismerhető legyen. A hitelező a késedelmi kamatot az adós késedelmeskedésének időpontjától kezdve lévén jogosítva követelni: a kérdés az, mikor válik az adós késedelmessé? E kérdésre a római jog és a mostani korbeli törvényhozások; egy és ugyanazon feleletetet adják: az adós késedelmessé válik: Íj ha a követelés esedékes, és 2) ha a hitelező az adóst a teljesítésre felszólította, más szóval megintette. Ez utóbbi feltétel elesik, ha a teljesítésre naptárilag meghatározott vagy előleges felmondás által naptárilag meghatározandó időpont van kikötve. (Dies interpellál pro homine.) A ki másnak (jogi értelemben véve,) elhasználhatatlan dolgát kellő időben vissza nem adja, köteles ezen időn tul a rendes használatért járó bért megtéríteni, akár használta ezen idő alatt a dolgot, akár nem. Ugyanezen szabály alkalmazandó akkor is, ha az adós elhasználható dolgok visszafizetésével késedelmeskedik; ebben az esetben is köteles a késedelem idejére az elhasználható dolog után járó rendszerinti használati dijat megtéríteni. Ennek a díjnak nagysága azonban nem szorul esetenkint külön bizonyításra, mert a törvényhozás annak nagyságát a gazdasági jelenségek, különösen a tőkekereslet és kínálat figyelembe vételével a tőke bizonyos százalékjában kifejezve előre meghatározhatja és meg is határozza. így az 1895: XXXV. és XXXVI. t.-cikkek a kikötés nélkül járó kamat nagyságát a fizetendő tőke után évi 5%-ban állapították meg. A késedelmi kamat az uralkodó felfogás szerint csak készpénzbeli követelés után jár.') Ez a felfogás abból a szempontból kiindulva, hogy a késedelmi kamat azért illeti a hitelezőt, mert tőkéjét kellő időben kézhez kapva, azt azonnal kamatoztathatta volna, természetesnek mutatkozik; mivel azonban a késedelmi kamat jogosultságának jogpolitikai indoka a használat lehetőségének vétkes elvonása, annálfogva nem bir jogos alappal az az álláspont, hogy késedelmi kamat csak készpénzbeli követelés után jár. Vájjon mennyivel más a helyzete annak a hitelezőnek, a ki 100 métermázsa búzát adott kölcsön, mint aki 500 frt készpénzt kölcsönzött ki? Egyik is, másik is a kikötött napon nem kapván meg, a mi őt illette volna, egyformán az adós késedelme folytán van megfosztva dolgával való szabad rendelkezésétől. A helyes álláspont tehát az, hogy elhasználható dolgok után kellő időben való nem teljesítés miatt a hitelezőt késedelmi kamat illeti. A számla megküldése azonban egymagában véve megintésnek nem tekinthető. A megintéssel egyenlő értékű a kereset beadása. Joggyakorlatunk is ezeket az elveket követi s a keresk. törvény 2S2. §-ának azt a rendelkezését, hogy a számla megküldése magában véve megintésnek nem tekinthető, a közönséges magánjog terére is kiterjesztette. íme néhány példa: «Miután a kereseti követelés a bírói kiutalás folytán azonnal esedékessé vált, felperes pedig arra, hogy alperest a fizetés teljesítésére előzetesen felszólítsa, törvény szerint kötelezve nem volt: alperest a perköltségben is marasztalni kellett.* (Döntvénytár, uj folyam. I. 220) ^Általános jogszabály szerint, ha valamely kötelezettség teljesítésére meghatározott idő kikötve nincs, a teljesítés bármikor követelhető.* (Dt. uj f. XIX. 18.) «Midőn valamely kötelezettség teljesítésére határidő ki nem köttetett, a teljesítés rendszerint bármikor követelhető.* (Dt. uj f. XXV. 15.) Mindezekből következik, hogy a tartozás esedékessége és az adós késedelme nem fedik egymást; előre kikötött és naptárilag meghatározott teljesítési határidő hiányában az adós csak a megintés vagy az ezt helyettesítő beperlés után válik késedelmessé. S mégis felső bíróságaink a köteles rész megítélésénél a helyett, hogy a megintés napjától, illetőleg ennek hiányában a kereset indításának napjától Ítélnék meg a késedelmi kamatokat, az örökhagyó elhalálozása napjától Ítélik meg azokat. E tekintetben engedtessék meg néhány felső bírósági ítélet kivonatos idézése: 1. A budapesti kir. ítélőtábla: Helyesen számította s) Savigny: System VI. k. 269. §. Unger értekezése az Oest. Vierteljahrschrift für Rechts- und Staatswissenschaft XIV. kötetében 120 I. Randa: Die Lehre von den Zinsen und von der Conventionalstrafe. 16 I. Stubenrauch: Commentar Il-ik kiad. 2. k. 176 1. 1. jegyzet. 6) Petrazyski: Lehre vom Einkommen II. k. 161 1. ') A magyar kötelmi jogi tervezet is ezen az állásponton van: 259. §. Ha az adós pénzbeli tartozása megfizetésével késik, köteles a hitelezőnek a késedelem kezdetétől fogva 6°/0 kamatot fizetni. .