A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - A felsőházak szervezete a több államokban

110 A JOG ki az első bíróság a törvényes osztályrész mennyiségét stb. A kamatokról rendelkező részében pedig az első bíróság ítélete azért hagyatott helyben, mert felperesnek öröklési igénye az ajándékozó halálával nyílt meg, követelése tehát az elhalálozás napján vált esedékessé s így ezen naptól fogva kamat is jár. A kir. Curia: Helybenhagyta. (Polgári Törvénykezés. XXIII. 122. 1.) 2. A kir. Curia: Ellenben a 260 frt 88 kr. tőke után járó kamatra vonatkozó neheztelt részében a másodbiróság Ítélete megváltoztatik s e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik hely­ben felhozott indokainál fogva annyival inkább, mert a szükség­örököst a törvényes osztályrész minden teherlől menten az örök­ség megnyílta vagyis az örökhagyó halála napjától illetvén meg, ezen törvényes osztályrész sem a jelen perben beidézett negyed­rendű alperes özvegyi joga, sem az örökhagyónak az özvegyi haszonélvezetre vonatkozó végrendeleti intézkedése által nem korlátozható, s miután a köteles rész nem természetben, hanem készpénzben szolgáltatandó ki, a felperes törvényes osztályrésze után megillető hasznot helyettesítő 6% kamat az örökhagyó halá­lától vagyis 1885 ápril 18-tól számítva helyesen lett megítélve. (Polgári Törvénykezés. XXV. 23. I.)9) Felső bíróságaink a köteles rész után járó kamatoknak az örökhagyó halálától való megítélését arra alapítják, hogy a szük­ségörököst a törvényes osztályrész az örökség megnyíltának nap­jától (s ez a nap az örökhagyó halálának napja) illeti meg; tehát e naptól fogva kamat is jár neki. Ámde ez nagyon önkényes s minden jogos alapot nélkülöző érvelés, mert arra törvényünk nincs, hogy a szükségörököst törvényes osztályrésze után az örökhagyó halálától illeti kamat, s mert az általános jogelvekből ily szabály nem következtethető. Belföld. A budapesti ügyvédi kamarai választások. A kamara foly­tatólagos közgyűlésén, m. hó 29-én befejezték a szavazást. Meg lettek választva: kamarai elnöknek ismét Győry Elek; alelnök­nek dr. Robitsek József; tikárnak dr. Nagy Dezső, ügyésznek dr. Liedeman Károly; pénztárosnak Nóvák Sándor. Választ­mányi tagok lettek: Brüll Ignácz, Burián Béla, Hauer Sándor, Kern Tivadar, Králik Lajos, Kelemen Gyula, Somogyi Miksa, Schreyer Jakab, Szóhner Lajos, Stehlo Kornél, Vetsey István, Zsigmondy Jenő. Póttagok: Dalnoky Béla, Kiss Albert, Darvai Fülöp, Sík Sándor, Szmik Lajos és Vámossy Károly, Uj törvényjavaslatok. Mint értesülünk Erdélyi Sándor igazságügyminiszter a húsvéti szünet után az első ülések egyiké­ben a képviselőház elé terjeszti a zsellértelkek megváltásáról szóló törvényjavaslatot. Az érdekelt ministériumokban most van tár­gyalás alatt a volt határőrvidéki birtokviszonyokat rendező tör­vényjavaslat, a mely előreláthatólag szintén nemsokára be lesz nyújtható. Az igazságügyministeriumban revízió alatt van a szö­vetkezetekről szóló törvényjavaslat, a melyet Nagy Ferenc egye­temi tanár dolgozott ki s a mely előbb egy szaktanácskozmány elé kerül s csak az őszszel terjesztik a képviselőház elé. Irodalom. ^ A felsőházak szervezete a több államokban. Politikai tanul­mány. Irta ifj. dr. V u t k o vi c h Sándor. Eggenberger-féle könyv­kereskedés Budapesten. Nálunk fájdalom — összehasonlítva pl. Francia, vagy Olaszországot — az általános rendszeres alkotmány­jogi tanulmányok gyérebbek. A mi megjelenik rendesen az általá­nos politikával áll kapcsolatban. Pedig a gyakorlati politika nem nélkülözheti az elméleti előzményeket és feldolgozást. Szerző elő­szeretettel műveli e tért és eddigelé is már bebizonyította, hogy alapos tanulmánynyal és nagy készültséggel lépett e térre. Leg­újabb monográfiája a felsőházak ismertetését adja. Egy hosszabb bevezetésben a felsőház intézményének keletkezését adja. Tán kissé tulment az intézmény megértéséhez szükséges adatok elő­sorolásában, midőn egész Homerosig megy vissza. Munkájának egyik legérdekesebb része mindenesetre az angol és a magyar főrendiház történetének és fejlődésének ismertetése. Mindenütt alapos forrástanulmányt és az idevágó irodalom ismeretét árulja el. A különféle államok felsőházait ugy osztályozza, hogy az örökletesség, a kinevezés, a választás elvén alapuló felsőházak szervezetét adja elő; ismerteti azután a szö vet sé g es államok senatusait (egyes, amerikai államok, Németország, Svájc). Befejezésül a két kamarai rendszer elméletét fejtegeti, igen alaposan és egyszerű tiszta nyelvezeten. Az érdekes munkát az idevágó irodalom felsorolása zárja be. 8) Francia polgári törvénykönyv 1,139- §.; Osztrák btk. 1,334. § ; porosz btk. I. r. 16. c. 20. és 21. §§; szász btk. 733. és 735. §§ ; zürichi btk. 958. §. A magyar kötelmi jogi tervezet 24B. §-a szintén ilyen intézkedést tartalmaz : «Az adós késedelmes, ha a lejárt kötelezettséget, a hitelező megintése dacára, vétkesen nem teljesiti. Az adós megintés nélkül késedelmesnek tekintendő, ha a kötele­zettség teljesítésére szerződés által naptárilag meghatározott vagy előleges felmondás alapján naptárilag meghatározandó időpont tüzetett ki.» 9) A régibb azonos joggyakorlat tekintetében 1. Zlinszky: Magán­jog II. kiad. 728. 1. Vegyesek. Magyar jogász kitüntetése külföldön. Dr. Schischm a n o v i St. Mihály hazánkfia és lapunk kiváló munkatársa, a bolgár I s em m it ő sz ék n ek Szófiában alelnökévé lett kinevezve. I Kitűnő hazánkfia^ezen kiérdemelt kitüntetése nekünk is büszke­! ségünkre válik. Ő a bolgár kormány által több törvényalkotási I munkával is lett megbízva és e tekintetben nagy előszeretettel ' forrásul mindig a magyar törvényhozást is használja fel. Fogadja kitűnő barátunk és hazánkfia uj díszes állásához legőszintébb szerencsekivánatainkat. A házassági célokra kért fölmentések és tanúsítványok elnyerésére irányuló eljárásnál szem előtt tartandó bélyeg-szabá­lyok összeállítása. A házassági jogról szóló 1894: XXXI. t.-c. 7., 11., 17., 18., 20., 23., 24., 27. és 113. §-ai, illetőleg az állami anya­könyvekről szóló 1894 : XXXIII. t.-c. 51. és 57. §-ai értelmében adható fölmentések iránt benyújtott kérvények az illetéki díjjegy­zék 34. tételének »felmentés« vezérszó alatt foglalt határozmányai j szerint ivenkint 50 kr. bélyegilleték alá esnek, mert ezekre mint I kivételes kedvezmények elnyerése végett b.jadott folyamodványokra | az 1894: XXXIII. t,-c. 32. §-ában megállapított bélyegmentesség nem | terjed ki; ellenben maguk a fölmentések az illetéki díjjegyzék l idézett 31. tétele értelmében bélyegmentesek. A házasulók azon szóbeli kijelentéséről fölvett jegyzőkönyv, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házasági akadály nem fo­rog fenn. (1894: XXXIII. t.-c. 57. §.) az illetéki díjjegyzék 79. té­telének c) pontja szerint bélyegmentes, ha azonban e jegyzőkönyv­ben a fölmentésre irányuló kérelem is belefoglaltatnék, akkor a jegyzőkönyv az illetéki díjjegyzék 52. tételének A) 1. pontja értel­mében a fölmentés iránti kérvényre megállapított 50 kr. bélyeg alá esik. A Magyarországon kivül házasságra lépni szándékozó magyar községi illetőségű magyar állampolgár részére az 1894 : XXXUI. t.-c. 59. §-ának második bekezdése értelmében a magyar kir. igazságügyminister által kiállítandó tanúsítvány arról, hogy házas­sága Magyarország törvényei szerint akadályba nem ütközik, az illetéki díjjegyzék 21. tételének a) aa) pontja értelmében 1 frtos bélyeg alá, a tanusitványkiállitás végett benyújtott kérvény pe­dig az illetéki díjjegyzék 13. tételének III. pontja értelmében iven­kint 50 kr. bélyeg alá esnek, mert az 1894. évi XXXIII. t.-c. 32. §-ában emiitett bélyegmentesség ezekre sem terjed ki. Akár a fölmentések, akár az 1894 : XXXIII. t.-c. 59. §-ának második bekezdésében említett tanúsítványok kiadására irányuló kérvényekhez csatolt mellékletek az illetéki díjjegyzék 73. tétele értelmében darabonkint és ivenkint 15 kr. mellékleti bélyeg alá esnek és pedig akkor is, ha magukban véve az 1894. évi XXXIII. t.-c. 50. §-a alapján bélyegmentesek. Ellenben azok az iratok, a melyek bélyeggel szabályszerűen már el vannak látva, mellékleti bélyeg alól az illetéki díjjegyzék 74. tételének e) pontja alapján mentesek, ideértve az Ausztriában kiállított és osztrák bélyeggel szabályszerűen ellátott iratokat is. Az 1881: XXVI. t.-c. 14. §-át, mely szerint azok a szemé­lyek, kiknek szegénysége (az illetékszabályok 85. tétele 12. pontjá­nak megfelelő) hiteles bizonyitványnyal igazoltatik, ugy a birói, mint a közigazgatási intézkedés tárgyát képező ügyekben benyúj­tott kérvények és azok mellékletei tekintetében bélyegmentesség­ben részesülnek, alkalmazni kell a fölmentések, továbbá az 1894: XXXIII. t.-c. 59. §-ának második bekezdésében emiitett tanúsít­ványok elnyerése végett benyújtott kérvényekre és mellékleteikre, valamint magukra a szóban forgó tanúsítványokra is. Külföldiek szegénység cimén csak ugy élveznek bélyegmentességet, ha az állammal, melynek alattvalói, e részben viszonosság áll fenn. (55,727 1895. I. M. sz.) A felebbezési bíróság kitanitása. A debreceni kir. tábla felülvizsgálati tanácsa F. Gáborné felperesnek R. Albert elleni sommás perében a debreceni kir. törvényszék mint felebbezési bíróság ítéletét feloldotta és azt a tényállás szabatos megállapítá­sára utasította, indokul a többi között a következőt hozván fel: a felebbezési biróság Ítélete feloldandó volt azért, mert jóllehet az 1893. évi XVIII. t.-c. 121. §. 6. pontjának és ugyané §. utolsó bekezdésének rendelkezései szerint, melyek az idézett törvény 130. §. értelmében a felebbezési eljárásban is alkalmazandók, a felebbezési biróság a felülvizsgálati bíróságra nézve is irányadóul szolgáló (197. §.) tényállást Ítéletében megállapítani köteles, mind­azonáltal a kir. törvényszék a törvény eme kívánalmainak nem tett eleget; a mennyiben Ítéletének indokaiban csupán hivatkozik arra, miként a felperes tényállítását fogadta el valónak és bizo­nyítottnak, ámde ez a hivatkozás nem pótolja az idézett törvény által megkívánt azt a tényállást, a melynek a per tárgyát képező anyagi jogvitát és az itélet megértéséhez szükséges ténykörülmé­nyeket összefüggően felsorolva s önállólag szerkesztve kell tartal­maznia; és a felperes tényállításaira való puszta hivatkozás a felül­vizsgálati biróság által a jelen esetben irányadóul annál kevésbé volt elfogadható, mert: felperes a per során egymástól eltérő tényállításokat tett, következőleg az sem tudható, hogy a kir. tör­vényszék Ítéletében foglalt hivatkozás felperesnek melyik ténybeli állítására vonatkozik. (1895. nov. 27. G. 50.) Nagyon érdekes harc folyik a differentiális üzletek tárgyában a német legfőbb törvényszék és a hamburgi másodfolyamodásu biróság között. Az előbbi nem ismeri el ezen üzleteket pérelhetők­nek, az utóbbi pedig igen. A legfőbb biróság direktíváját pedig

Next

/
Thumbnails
Contents