A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - Perek egyesítése. Felebbviteli érték

KIS A JÖÚ Régibb eljárásunk ily eltagolást és egyesítést nemcsak nem ismert, de az 1868. LIV. t.-c. 12, 13 és 249. §§-ból vont okszerű következtetés szerint tiltott is; ennélfogva a joggyakorlatnak kellett a felmerült szükségen segítenie olyként, hogy az egymással összefüggő perek, külön határozatban ugyan, de a lehetőség szerint egyidejűleg döntetlek el és kiadmányoztattak, ugy hogy fellebbezés esetén azok szintén egyidejűleg lettek felterjesztve, a mely körülmény még a felterjesztő jelentésben is jeleztetett. Bár a fentebb idézett 43. §-nak világos rendelkezése nem hagy kétséget az iránt, hogy az egyesíthető perek célszerűségi okokból egy közös határozatban is eldönthetők, mégis hallottam oly nézetnyilvánitást is, hogy ha a biró az egyesítést el is rendelte, azért egy határozatban az egyesitett több pert el nem döntheti. Ezen nézet követői igy érvelnek: a) A 43. §-nak ezen kitétele: «közös tárgyalás és eldöntés végett» koránt sem fejezi ki azt, hogy az eldöntésnek is, épen ugy, miként a tárgyalásnak, közösnek kellene lennie, és még kevésbbé azt, hogy az eldöntés közösségének egy és ugyanazon határozatban kellene történnie. Ilyesmit a törvény szövegéből kiolvasni nem lehet; a törvény szövege tehát legalább is incorrect, mert ha a törvényhozó ilyesmit akart volna, ugy annak kifejezést is adott volna az által, hogy a törvény szövegét ekként stylizálja: • közös tárgyalás és egy közös határozatban leendő eldöntés végett.* Ebből kifolyólag a törvény szövege szerint több pert közösen tárgyalni és eldönteni annyit jelent — de mást nem is jelenthet - hogy azok összefüggésben, egyidejűleg, egyszerre, együttesen, tehát közösen tárgyalandók és döntendők el, de sem egy közös jegyzőkönyvben, sem pedig egy határozatban. b) A törvény szövege még más szempontból sem correct, mert az «egyesités», mint jogi műszó, perekre nem is applicálható, mert jogi műnyelven az «egyesités», mint terminus technicus «eredeti tulajdonszerzési mód*, ilyen a confusio és az accessio. c) A törvény sem a 43. §-ban, sem azzal szorosan összefüggő 45. §-ban nem rendelkezik kötelezőleg; a «közös tárgyalás és eldöntés végett történt egyesítés» tehát eo ipso megszűnik a határozat hozatalakor, mert ezt az «egyszerre» és «egyidejüleg» történt eldöntés hozza magával, a nélkül, hogy a több per «egygyé válnék», miből szintén evidens, hogy az «egyesítés» kifejezés nem megfelelő. d) Több, különböző felek közt és követelések iránt folyó pert, egy határozatban bonyodalmak nélkül eldönteni nem lehet, de erre szükség sincs, a törvény pedig nem rendeli. Ezen nézetet leginkább a régi eljárásnak hivei vallják, kik minden újításnak, legalább kezdetben, ellenségei; hogy azonban ezen nézet határozottan téves, az minden kétségen felül áll, miként azt az alábbiakban kimutatni iparkodunk. A nyelvtanilag úgynevezett «összevont mondat* szerkezetéből folyományozik, hogy a 43. §. idézett szövegében a «közös» melléknévi jelző ugy a «tárgyalás» mint az «eldöntés» vezérszavakra vonatkozik; e szerint tehát az összevont mondatot vonatkozó részében feloldva, a törvényszöveg igy fog hangzani: A bíróság közös tárgyalás és közös eldöntés végett. . . . stb. Ennek szem előtt tartásával ugy a grammatikai, mint a logikai magyarázat csak egy s ugyanazon eredményre fog vezetni, hogy t. i. a sommás törvény 43. §. nem kötelezi a bírót, hanem csak megengedi a bírónak, hogy az összefüggő pereket, necsak közös tárgyalás, hanem közös eldöntés végett is egyesítse; nevezetesen: I. A szavak igazi, valódi értelmezéséből kiinduló grammatikai magyarázat szerint az idézett 43. §-ban a következők foglaltatnak: a) Az összevont mondat igeállitmánya: «elrendelheti* — ható alakú; vagyis: nincs meghagyva, hanem csak megengedve a bírónak az egyesítés. b) Az összevont mondat tárgya ezen főnév: «egyesitését», mely különös fontossággal bir és épen azért behatóbb megfigyelést érdemel. A törvény szövegében ezen főnév nem mint speciális terminus technicus, hanem nyelvtani valódi értelemben van használva. «Egyesíteni*, e szónak igazi értelme szerint, több dolgot kétféleképen lehet: a) ugy, hogy az egyesitett dolgok egymástól el nem választhatók s igy belőlök uj dolog, egy dolog lesz (összevegyítés, keverés; chemiai vegyítés); í3) ugy> hogy az egyesitett dolgok önállóságukat az egyesítés után is megtartják, tehát egymástól szabadon elválaszthatók. Több perre nézve az egyesítés kifejezés, a dolog természetéből kifolyólag, csak az utóbbi értelemben használható; és hogy azt a törvényhozó valóban ily értelemben használta, kétségtelenül kitűnik azon közelebbi meghatározásból, mely szerint: «az egyesítés közös tárgyalás és közös eldöntés végett történik.* Nem keverni, sem nem vegyíteni akarta a törvényhozó a több pert, hanem csak közösen tárgyalni és közösen eldönteni, és csak ily célból egyesíteni; miből kifolyólag ama több per az egyesítés* után is több per marad s mindegyik megtartja létét és önállóságát. Ennek dacára azonban az «egyesités» kifejezésnek a peres eljárásban, hol liquid és illiquid követelésekről lehet szó, különös jelentősége is lehet, és tényleg van; mert: ha a több per ugyanazon felek között és készpénzbeli követelés, vagy ugyanazon nemű helyettesíthető dolog iránt folyik, a határozat compensalást vagy összesítést is eredményezhet; áll ez különösen akkor, midőn ugyanazon összeg, vagy teljesíthető dolog időszakonként válik követelhetővé és az időszakonként indított több per utólag egy eljárásba egyesittetett. c) Az egyesítés azonban csak az egymással összefüggő követelésekre van megengedve; végül d) a mi az újítás legmesszebb menő foka: az egyesítés nemcsak ugyanazon peres felek, hanem külömböző peres felek között folyamatban lévő, de egymással összefüggő követelések tekintetében is meg van engedve. Vagyis: közös tárgyalás és közös eldöntés végett több pert egyesíteni, nem jelenthet a szavak nyelvtani értelme szerint mást, mint azt, hogy a több perre nézve a törvény rendelkezése szerint a véghatározat közös is lehet; tehát az egyesíthető perek egy közös véghatározatban eldönthetők. II. A törvényhozó intentióját kutató logikai magyarázatot applikálva a 43. §-ra a következő eredményre jutunk: A törvény 43. §. tartalmánál fogva szoros vonatkozásban van a 45. és 102. §§-kal, melyek az egyesítés megszüntetésére, illetve az egyesitett perek eldöntésére vonatkoznak. Ezt tudva, kutassuk a célt! A törvényhozó intentióját leghívebben tükrözik vissza a törvény előmunkálatai: a ministeri javaslat és a igazságügyi bizottság jelentése a törvényjavaslatra vonatkozólag. Itt mindjárt említsük meg, hogy a törvény 43. §-a a törvényjavaslatban 38. az igazságügyi bizottság jelentésében pedig 43. §. alatt fordul elő változatlan szövegezésben; továbbá, hogy a törvény 102. §-a a törvényjavaslatban 97. és 98. §§., az igazságügyi bizottság jelentésében pedig ugyancsak 102. §. alatt fordul elő; végül, hogy a törvényjavaslat csak a «részitélet* intézményét vévén tervbe, ezt az igazságügyi bizottság az «elkülönitett végitélet* kitétellel olyként toldotta meg, hogy a javaslat 98. §-ában emiitett és tervezett «részitélet* felöleli ugy a törvény 102. §-beli «elkülönitett végitéletet*, mint a 103. §-beli «részitéletet*, a mely kifejezésbeli módosítás azonban a törvényhozó intentióját egyáltalában nem alterálta. A törvényjavaslat a 38. §-t (törvény 43. §-át) következőleg indokolja: « . . . . ugyanezt célozza, habár más uton a 38. §. is, mely egyúttal arra is szolgál, hogy az ellentétes határozatok elkerültessenek. Ezeknek az eszközöknek alkalmazását csak a bíróság belátására lehet bízni. Veszélyes csak a tárgyalások egyesítésére engedett jog lehet, különösen akkor, ha a bíróságok az összefügést könnyelműen értelmezik, mert az egyesítés arra a félre nézve, kinek ügye jóformán tisztázva van, azzal a hátránynyal járhat, hogy ügyének eldöntésére egy kevésbbé tisztázott ügy letárgyalásáig kénytelen várakozni. Azonban a javaslat e részben az által segit, hogy a bíróságnak a 40. §-ban (törvény 45. §.) megengedi, hogy az egyesítést, ugy mint az elkülönítést is hivatalból megszüntethesse, és hogy a 98. §-ban (törvény 102.103. §§.) a bíróságot feljogosítja, hogy részitéletet hozhasson.» (L. min. törv.-javaslat-i8. lap.) Ezen indokolásból már kivehető, hogy az egyesíthető perek közös döntése egy határozatban van tervezve; ez volt a törvényhozó célja. De még világosabban, illetve teljesen határozottan van kinyilvánítva a cél a javaslat 98. §-ához (törvény 102. 103. §§.) fűzött következő indokolásban: A részitélet (illetve az igazságügyi bizottság jelentése szerint az «elkülönitett végitélet*) hozatalát a javaslat a 98-ik §. (törvény 102. 103. §§.) eseteiben a bíróság belátására bízza, mert lehetnek előre ki nem jelölhető esetek, midőn az ügyet a szorosabb összefüggés következtében célszerűbb egy közös határozattal eldönteni. Ep azért a javaslat még akkor sem teszi kötelességévé a bíróságnak a részitélet (ig. biz. jel. elkülönített végitélet) hozatalát, mid ő na több peraz őrendeletébőlegyesittetettegyeljárásba. Feltehető, hogy ilyenkor az érett ügy eldöntése nem fog sürgős ok nélkül elhalasztatni. (L. u. ott 94. lap.) Vagyis: az eredmény ugyanaz, a mit fentebb értünk el a grammatikai magyarázattal. Ekként tisztában vagyunk azon kérdéssel, hogy a törvény megengedi több egymással összefüggő per egyesítését olyként, hogy azok egy ítéletben (határozatban) döntessenek el. Vitás lehet azonban ily egyesitett és közösen egy határorozatban eldöntött perekben azon fontos körülmény, hogy felebbvitel esetében mily összeg tekintendő a felebbvitel alapértékéül? mert a 126. §. szerint a felebbezés csak 50 frton felüli érték fenforgása esetében van megengedve, ezen értéken alul a 209. §. szerint már csak felülvizsgálatnak van helye. Vájjon összesithető-e az egyesitett perek értéke olyként, hogy a járásbirósági ítélet ellen necsak a 209. §-beli felülvizsgálat kikerülésével felebbezés legyen használható, hanem a kir. törvényszék ítélete is a 180. §. a) pontja értelmében harmadfokú elbirálás alá vétethessék ? Ezen kérdés alapos megvitatása végett tartottam helyén valónak jelen fejtegetés előre bocsátását. A feltett utóbbi kérdéssel azonban csak a legközelebbi alkalommal fogunk foglalkozni. (Befej, cikk köv.)