A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - Perek egyesítése. Felebbviteli érték

A J kizárólag csakis a k é p v i se 1 őh á z elnöke üdvözölje az országgyűlés nevében. Igaz ugyan, hogy az alkotmányos életműködés államjogi súlypontja az 1848 diki törvényalkotásunkban gyökerező, jelenlegi alkotmányunk szellemének követelményekép határozottat! a képviselőházra esik. a mire utal legalább implicite az Í885: VII. t.-cikknek 13. pontja is, midőn törvény alkotását helyezi kilátásba, mely majd tüzetesen megszabja, hogy minő törvényhozási ügyek legyenek kizárólag a képviselőházban kezdeményezhetők, a minthogy már az eddigi gyakorlatban is ki volt zárva — 1848 óta — hogy ugy az adó, mint az u j o n c m e g a j á n 1 á sr a vonatkozólag a főrendiházban törvényhozási kezdeményezés történhessék, sőt ki volt az eddigi gyakorlat szerint egyáltalán zárva az is, hogy a kormány törvényjavaslatai ne először a képviselőház, hanem a főrendiház elé terjesztessenek; sőt már az a törvényünk is, mely a delegatióba a képviselőház részéről negyven tagot a főrendiház részéről pedig csupán csak' hu sz tagot rendelt választatni, 1 arra vall, hogy a jelenleg érvényben levő magyar államjog határozottan a képviselőházba helyezettnek contemplálja az országgyűlés súlypontját, a mely fölfogásban megerősíthet bennünket azon államjogi fontossággal biró tény is, miszerint 1867-ben a képviselőház választotta meg gr. Andrássy Gyulát a koronázáshoz a n á d o ri functiók végzésére, a főrendiház pedig gr. Andrássy Gyulának a képviselőház által történt ezen megválasztásához egyszerüleg hozzájárult : azt azonban még sem lehet ignorálni hogy tételes államjognnk ma is egyenrangúnak ismeri el a főrendiházat a ké p v i s e 1 ő h á z z a 1 mint törvényhozási factort, legalább formális tekintetben. Törvény Magyarországon nem alkottathatik, hacsak a képviselőház által elfogadott törvényjavaslathoz a, főrendiház hozzá nem járul, mielőtt az szentesítés végett Ő Felségéhez fölterjesztetnék ; és midőn az országgyűlésnek mindkét háza vegyes («e 1 e g y e s») ülést tart, ezen vegyes ülésben nem kizárólag a képviselőház elnöke elnököl, de az egyik ház elnöke megnyitja, a másik ház elnöke berekeszti az ülést, és az ülés folyamában a két ház elnöke fölváltva viszi az elnöki tisztet, mint két egymással egyenrangú állami méltóság, illetőleg országgyűlési functionarius 6 Ezt mondja az érvényben levő magyar államjog ; a miből már magából is következik, hogy alkotmánypolitikai szempontból is beigazolhatatlan lépés lenne azt követelni, hogy csakis kizárólag a képviselőház elnöke üdvözölje a királyt az országgyűlés nevében, a millennium alkalmából. Igen, ez olyan kísérlet lenne, mely esetleg megzavarhatná a millennium alkalmára oly annyira kívánatos harmóniát: a mennyiben a rendiség tiszteletre méltó maradványai positiv törvényekre hivatkozhatnának a főrendiháznak a képviselőházzal való egyenjogúsága érdekében, legalább formális tekintetben, és a képviselőház elnökének kizárólagos szerepeltetését a király országgyűlési üdvözlésének alkalmából ugy tüntethetnék fel legfelsőbb helyen, mint megsértését a tényleg még érvényben levő államjogrendnek hazánkban. Hogy pedig egy ily kísérlet csakugyan némi zür hangot idézhetne elő a millennium alkalmából oly annyira kívánatos harmóniában: ezt nem kell bővebben magyarázgatnunk azoknak, a kik tudják, hogy 1885 ben mért nem reformáltathatott korszerűbb alapon a főrendiház, mint a hogy az — Tisza Kálmán kénytelen levén visszavonni első, k o r s z e r ü b b javaslatát — tényleg az 1885 : VII. t.-cikk alapján csakugyan megszerveztetett. III. Bizonyos fokig deferentiát követelnek tehát e részben az alkotmánypolitikai tekintetek is: és ezen tekintetek, combinálva föntjelzett államjogi mozzanatokkal, nem eredményezhetnek mást, mint azon államférfiúi megállapodást, hogy az országgyűlés mindkét házának elnöke intézzen üdvözlő beszédet a királyhoz az országgyűlés nevében a millennium alkalmából. Nem is lehet ez másként a józan, korszerű alkotmánypolitika szempontjából. Mert az, hogy kizárólag a képviselőház elnöke beszéljen ez alkalommal O Felségéhez, ez a jelen körülmények közt még akkor is kivihetetlen lenne, ha nem is ütköznék formális államjogi akadályokba a fön*) Analogont képeznek ehhez az egyéb nagy jelentőségű országo s (vegyes) bizottságaink egybeállítására vonatkozó törvényhozási rendelkezések is. L. 18H5 : VII. 27. stb. 6J L. az 1865/8-diki országgyűlés képviselőháza « N a p 1 ó »-jának IV. kötetében a 239. és 295. I. 1. Az ujabb szabályzat sem rontja le e részben az eddigi praecedensek jelentőségét, szemben a szóban forgó lérdéssel. tebbiek értelmében; az pedig, hogy a képviselőház elnökének mellőztével csakis, kizárólag a főrendiház elnöke üdvözölje a királyt az egész országgyűlés, vagyis az országgyűlés mindkét házának nevében: ez meg már nem csupán fo r m á 1 i s államjogi akadályokba ütköznék, ugyancsak a föntebbiek értelmében, de egyúttal, merev ellentétbe is helyezkednék jelenlegi alkotmányunk egész szel emével. Az alkotmánypolitika imponderabiliái még a rendszeres alkotmányjogi alaptörvénynyel biró államokban is nem csekély mérvben alterálhatják idővel az alkotmányjog gyakorlati fejlődését: annyival is inkább alterálhatják néhány emberöltő folyamában magát az alkotmány szellemét oly monarchiákban, a melyeknek, tisztán történelmi fejlőd ésüek lévén, nincs rendszeres alkotmányjogi alaptörvényük. Ilyen tisztán csakis történelmi fejlődésü alkotmány Magyarország alkotmánya is: nagyon is kell tehát vigyáznia a törvényhozásnak nálunk ezen imponderabiliákra, ha nem akarjuk, hogy néhány emberöltő alatt egészen észrevétlenül oly irányba tereitessék a gyakorlatot, mely beleütközik az 1848-dik törvényalkotás szellemébe. Midőn 1850-ben Poroszország rendszeres alaptörvényét — «V e r f a s s u n g su r k un d e» — megalkották, a porosz alkotmányhozók nagy többsége örvendezett azon hasonlatosság fölött, melyet ez a «C h arte-W a 1 d e c k» az 1831-diki belga «C o n st i t u t i o n»-nal mutat és mintegy büszke nemzeti önérzettel hivatkoztak a mérsékeltebben szabadelvűek azon tényre, miszerint már a porosz «L a n d r e c h t» is — Nagy Frigyes szellemében - - örökletes tisztviselőnek nevezi Poroszország királyát — als den «höchsten erblichen Beamten des Gemeinwesens» — (§. 18, Theil II, Tit. 13. és Einleitung 80. §.) Ámde hova fejlődött e fölfogás e «V e r f a s s u n g s u rkunde» megalkotása óta? Mutatja, hogy egyébre ne is történjék hivatkozás, az a «f á k 1 y at á n c», melyet még jelenleg is el kell járniok a porosz államminisztereknek a porosz kir. hercegnők nászünnepélye alkalmából. A mi történelmi fejlődésü magyar alkotmányunk azonban még jóval nagyobb jelentőségű imponderabiliák hatásának van 1867. óta kitéve. Lassan-lassan letűnik a szintérről az a nemzedék, a melynek még közvetlen tudomása volt az 1848-diki törvényalkotás tulajdonképeni intentiójáról; a mostani nemzedék értelmisége már csak az elmélet világánál követeli, — a mennyiben ugyan még céltudatosan követeli — az 1848-diki szellem államjogi revindicatióját. Válságos természetű tehát alkotmányunk szellemének tovább fejlődésére nézve minden alkalom, a mely az imponderibiliák befolyásának akként nyit fért, hogy kapcsolatban az 1867 óta szintén nem rendezett ily természetű kérdésekkel — bénitólag hathasson 1848-diki törvényeinkben gyökerező alkotmányunk szellemére. Ugyanezért kivánatos, hogy intéző köreink a király országgyűlés nevébeni üdvözlésének kérdését a fönt kifejtett értelemben igyekezzenek megoldani: mert csakis ily megoldás fogna megfelelni ugy a jelenleg érvényben levő magyar államjognak, mint egy valóban korszerű alkotmánypolitika elengedhetlen követelményeinek. Perek egyesítése. Felebbviteli érték. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. Alig egy éve mult el, hogy a sommás eljárásról rendelkező 1893. XVIII. t.-c. hatályba lépett, már is szembetűnök ezen modern alkotásnak eredményei, szemben a régibb eljárással, mely annyira megbénította volt a jogszolgáltatás factorait, ép ugy mint a jogkereső közönséget, hogy nem ritkán az igazságnak áldozatul kellett esnie a formalizmusnak. A sommás törvény liberalismusa feloldotta az igazság kiderítésének útjában állott kötelékeket; több önállóságot, hatalmat adott a bírónak; uj intézményeket létesített és oly szervezeti alakulásokat teremtett, melyek mindannyian a jogfejlődés mai színvonalán állván, leginkább teszik lehetővé a cél elérését. A sommás törvénynek egyik igen fontos újítása a 43. §-ban nyert kifejezést, melynek — jelen fejtegetésünket érdeklő — első bekezdése következőleg rendelkezik: «43. §. A bíróság közös tárgyalás és eldöntés végett elrendelheti oly pereknek egyesítését, melyek előtte egymással összefüggő követelések iránt vannak folyamatban, akár ugyanazon, akár különböző felek között.> Mely szakasz ellentétes refrain-ja a 42. §-beli rendelkezésnek, a meiy a követelés eltagolását engedélyezi.