A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - Alkotmánypolitikai megjegyzések azon kérdéshez: ki üdvözölje az országgyűlés nevébena a királyt a millennium alkalmából

106 •, A J De van a dolognak még egy más oldala is. Az 1848-iki törvényeinkben gyökerező parlamentáris népképviseleti magyar alkotmány de iure túlhaladta már azon ó-a n g o 1 elvet, melyet John Cowyn ekként fejezett ki: «all franc hises arc •derived from the King». Obsolet tantétel ez ma már Angliában is, csakúgy mint az az ó-angol államjogi elv, a mely szerint Anglában az egyedüli földbiftokos a király, a ki mint ilyen tulajdonosa Anglia összes földbirtokainak is, vagy miként obsolet az a tantétel is. hogy agörvélyesek azonnal meggyógyulnak az angol király kezének érintésétől.2 Más, fölvilágosultabb szellemben hódol ma egy loyális modern nemzet a király felségének. E felvilágosultabb szellem nem abban látja ma már a bensőségteljes hódolat leggyöngédebb nyilvánulását, hogy a hódolatteljes üdvözletet egy nagy nemzeti ünnepély alkalmából kizárólag oly államméltóságra bizza, a kit ő felsége saját maga nevezett ki: méltóbb kifejezését látja loyális érzületének abban, ha egyúttal oly államméltóság i s üdvözli hódolatteljesen a királyt, a mely államméltóság egyesegyedül a nemzet választottainak a választotta — kivált oly állambán, a melynek államjoga szerint — miként már emiitettem — a souverainitásban egyenjogulag osztozik egyfelől a király, másfelől pedig az országgyűlés. Szóval a jelenleg érvényben levő magyar államjog szerint téves az az állítás, hogy a királyt az országgyűlés mint ilyen nevében kizárólag csakis a főrendiház elnöke lenne hivatva üdvözölni a millennium alkalmából. De talán meggyengithetik mindezt a külföldi alkotmányos államokban divó gyakorlat példái? Hát erről már csak azért sem lehet Í^ZÓ, mert tekintve egyfelől a király felségi jogkörét, szemben az országgyűlés felségjogkörével és másfelől ugy a felsőháznak mint a képviselőháznak genetikus jogviszonyát a nemzethez, az alkotmányos élet jelenlegi stádiumában egyetlen egy népképviseleti monarchia sem nyújt teljes analogont Magyarországnak jelenleg érvényben levő alkotmányához. Ott van mindjárt a parlamentarizmus classzikus szülőfölde, Angolország. Megbecsülhetetlen mintaképe volt és marad is az angol parlamentarizmus az összes müveit monarchiák parlamentarizmusának, a hol csak az illető monarchiának alkotmánya helyt adott a népképviseleti monarchia céltudatos fejlődésének a valódi parlamentarizmus irányában — jegyezzük meg magunknak jól, mert ebből egyúttal az is következik, hogy a német birodalom egyetlen egy állama, még a porosz dualistikus alkotmánytól legtávolabb álló Württemberg sem nyújthat analogont a mi tisztán parlamentáris alkotmányunkhoz — ámde Anglia parlamentarizmusa tudományos köztudomás szerint nem irott jogon, nem törvényeken alapul, hanem vajmi gyakran nyilt ellentétben fejlett ki a gyakorlatban szemben Anglia t ö rvényeivel, elannyira, hogy a «cabinet» még ma sincs ott törvénybe iktatva és mig a népképviselet, a Houseof C o m m o n s lépésről lépésre csodás hatalmat vivottki magának ugy a királyi hatalom, mint részben afelsőház, a House o f L o r d s fölött a gyakorlatban, formailag még mindig fönállanak a hagyományos szabványok a Stuartok, sőt Tudorok korából és sehol sem érvényesülnek még jelenleg is annyira csorbitlanul mint éppen az állami ünnepélyek alkalmával. Valóban monarchiában hatalmasabb jogkörű képviselőházat nem is lehet képzelni, mint a minő jelenleg az angol alsóház: és mégis mi történik az ünnepélyes állami actusok alkalmából? Mi történik pl. a parliament megnyitásánál ? Mi történik az alsóház elnökének, a speakérnek megválasztásánál ? A trónbeszéd meghallgatására oda rendelik a mindenható alsóház tagjait a Lordok házának sorompói elé, és a mindenható alsóház tagjai meg is jelennek ott, teljes számmal hagyományos szokás szerint — iszonyúan szorongvatolongva és menthetőleg lökdösődve a helyszűke miatt — a sorompói előtt annak a felsőháznak, a melynek a hatalma «ma már a House of Commons hatalmának merőben csak az árnyéka.» Bizonyára jellemző egy jelenet, a melynek formális jelentőségén vajmi keveset változtathat az, hogy azután a trónbeszédet az alsóházban is még egyszer külön is fölolvassák. így történik ez Angliában, hosszú emberöltők óta, és csak a legeslegújabb időkben gondoltak a legelőrehaladottabb politikusok arra, hogy az angol alkotmány jelenlegi szellemével szemben az ily «h a g y o m á n y o s» formalitás talán mégis több humort mint kegyeletet képes J) Lord Macaulay, History of En^land, V, 143, Smollet History ch. 7. O 3 ébreszteni a fölvilágosult jelen korban! Természetesen első sorban azok gondoltak erre, a kiknek tanácsadására V i ctoria királynő annak idején legkegyelmesebben elengedte a hagyományos vánkost is meg a hagyományos letérdeplést is a miniszterré (illetőleg «privy councillor»-rá föhvatandott John Bright-nek.) Az alsóház elnökét a «Sp e a k e r t» is a lord kancellár, vagyis a felsőház elnöke erősiti meg még mindig Angliában. Mihelyt meg lett választva az alsóház által, ez utóbbinak összes tagjai átmennek a lordok házába és a lordok házának elnökétől, a lord kancellártól várják azt az ünnepélyes igét, melynek elhangzása nélkül az általuk megválasztott speaker nem is foglalhatná el az elnöki széket az alsóházban. No, a hol még manap is ilyen hagyományos formaságok járják: oda ne folyamodjunk mintáért 1896-ban állami ünnepélyeink mikénti berendezéseért, hacsak összeütközésbe nem akarunk jutni az 1848-diki törvényekben gyökerező alkotmányunk szellemével. Egyébként a lord kancellár állása Angliában egészen más mint az 1885: VII. t.-cikk alapján szervezett magyar főrendiház kinevezett elnökéé. Angliában a 1 o r d kancellár mint ilyen a királyi felségjogok gyakorlásában a korona oly közege, a kinek funtióitól vajmi távol áll a rendiségnek mint ilyennek legcsekélyebb attribútuma is: Magyarországon a főrendiház elnöke csakis országgyűlési méltóság és mint ilyen, a főrendiházunk tulnyomólag rendi elemekből állván, a képviselőház elnökéhez képest ugyancsak a rendiség tiszteletreméltó maradványainak hivatalból vezére és szóvivő legfőbb képviselője első sorban. De nemcsak Anglia nem nyújthat nekünk a szóban forgó kérdésben analogont : nem nyújthatnak ilyent egyéb európai képviseleti monarchiák sem és pedig oly monarchiák sem, a melyeknek kormányrendszere az alkotmány értelmében már a tiszta parlamentarizmuson nyugszik. A görög királyságtól, a melynek úgyis csak e g y kamrája van, valamint Ruméniától eltekintve csakis Olaszország, Belgium, Spanyolország, Portugália, azután Hollandia és Dánia jöhetnének mint többé-kevésbé parlamentáris monarchiák szóba — miután sem Svédország, sem Norvégia nem birparlament á r i s alkotmánynyal. Fentemiitett szárazföldi parlamentáris monarchiák nem ültek ugyan még millenniumot: de legjelentékenyebb állami ünnepélyeik alkalmából korántsem szorítják a két kamrából álló parliament activ szereplését kizárólag a felsőház elnökének üdvözlő ténykedésére, hanem teljesen hasonló államjogi szerepet adnak a képviselőház elnökének is, a mi annyival tanulságosabb lehet ránk magyarokra nézve, minthogy sem Olaszország senatusa, sem Belgium és Hollandia felsőháza nem foglalja ma már magában a rendiség maradványainak egyetlen atomját sem, miután a trónörökösnek és a királyi család egyéb tagjainak felsőházi tagsága egymagában véve még nem involválja az illető állam rendi természetét. 3 Mindent egybevetve tehát ugy a magyar alkotmány szelleméből mint a külföld parlamentáris népképviseleti monarchiái által nyújtott példákból csak azt következtethetjük, hogy téves uton járnak azok, a kik azt állítják, hogy jelenleg csakis kizárólag a főrendiház elnökét illeti meg a jog az országgyűlés nevében üdvözölni O F e 1 s ég é t a millenium alkalmából. II. Ámde viszont csaknem lehetetlent kívánnak azok, a kik azt kívánják, hogy O Felségét a millenium alkalmából 3) Norvégiában az országgyűlés — Storthing — tagjai saját maguk közül választják a felsőház — Lagthing — tagjait és igy az, hogy ünnepélyes alkalom adtán melyik kamra elnöke üdvözli a királyt az országgyűlés nevében, a norvég alkotmány szellemére nézve teljesen irreleváns. Svédországon pedig, hol az'I. kamra, születésre való tekintet nélkül az 1895/96-diki «Regeringsform» és a népképviseletről alkotott alaptörvény 6—9 §§-ai értelmében a tartománygyűlések és az önkormányzat nagyobb mértékével biró városok közgyűlései által 9 évre választott legnagyobb adófizetőkből áll, szintén nem kizárólag az I. első kamra elnökét, de m i n d k é t kamra elnökét illeti meg az a jog, melyet a millenium alkalmából némelyek most csakis a főrendiház elnöke számára szeretnének föntartani. Ugyancsak ez utóbbi alaptörvény 66—68 §§-aiból láthatni, hogy mennyire szigorú rendelkezések vannak Svédországban arra nézve, nehogy a mindkét kamra tagjaiból egyenlő számmal egybeállított közös vagyis országgyűlési nagy bizottságokban, a minő pl. a király vagy trónörökös választásának alkalmából kiküldött nagy bizottság is, az I kamra tagjai valamikép előnyben részesüljenek a II. kamra tagjai fölött, akár az elnökség betöltésének kérdésében, akár egyéb tekintetben. A kamrák elnökeire nem hivatkozom, mert ezeket Svédországon a király nevezi ki.