A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 13. szám - A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

50 A JOG után közadósnak vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgálandó oly alapot képezzen, melyből sem a közadós semmit el ne idegenithessen, sem egyes hitelező semmit el ne vonhasson, de mert ugyancsak a csődtörvény 27. §-a 3-ik pontjában azon rendelkezés is foglaltatik, hogy a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző 15 napon belül keletkezett azon jogcselekményei támadhatók meg a közadósnak, melyek által valamelyik hitelezőjének olyan biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez annak általában vagy akkor még joga nem volt: Kétségtelen, hogy jelen esetben, a jóhiszemüleg eljárt hitelezőnek jogos követelése iránt szabályszerűen és pedig a csődtörv. 27. §-ában foglalt 15 napon kivül foganatosított végrehajtás alkalmával szerzett zálogjoga hatályon kivül nem helyezhető, különösen akkor, midőn a végrehajtató alperes volt az első végrehajtató és sem az utóbbi végrehajtásokról sem a csődkéréséről sem pedig az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása sem lehetett. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1894. évi Szeptember 26-án 1,165 sz. a.) A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Felperes sem a keresetében, sem a tárgyalás alkalmával nem adta elő, hogy a megtámadási keresetét a csődtörv. 27. §-ának külön esetekre vonatkozó melyik pontjára alapította. Minthogy azonban a kereset szerint birói marasztaló Ítélet folytán elrendelt és foganatosított kielégítési végrehajtási jogcselekvényt kér hatályon kivül helyezni és igy keresetének tárgyát sem az 1. pontban emiitett ügylet sem a 3. pontban említett oly biztosítás vagy kielégítés megtámadása nem képezi, melyhez az alperesnek általában vagy akkor még joga nem lett volna: Felperes keresete csak a 2. pont szempontjából vétetett elbírálás alá. A csődtörv. 27. §. pontja értelmében azonban felperes tartozott volna bizonyítani, hogy a végrehajtás foganatosítása idejében a végrehajtást szenvedő ellen a csődnyitási kérvény már beadatott vagy hogy ekkor a fizetéseit már megszüntette és egyszersmind azt is, hogy ezen ténykörülmények valamelyikéről alperes a végrehajtás foganatosítása alkalmával tudomással bírt, — de nem bizonyított Ugyanis felperes nem is állította, hogy a végrehajtás foga- j natositásakor, a végrehajtást szenvedő ellen csődnyitási kérvény beadva lett volna: magában véve abból a körülményből pedig, hogy a kereskedő egyes tartozását ki nem fizeti és ellene e miatt végrehajtás vezettetik, még nem következhető, hogy az ily kereskedő fizetéseit megszüntette, különösen oly esetben, mint a hogy a keresetileg megtámadott végrehajtási eljárásnál megtörtént, hogy a végrehajtást szenvedőknél csak a követelés fedezésére elegendőnek talált áruk és más tárgyak foglaltattak le és pedig olyképpen, hogy a végrehajtást szenvedő üzlete további folytatásában akadályozva nem lett, felperes pedig semmi más oly körülményt fel sem hozott, melyből az alperes irányában megállapítható lenne, hogy ő a végrehajtás foganatosításakor tapasztalhatta és ekként tudta, hogy a végrehajtást szenvedő akkor fizetéseit már megszüntette; a felperes által felhozott az a körülmény pedig, hogy végrehajtást szenvedő ellen később is rövid idő multán több rendbeli végrehajtások foganatositattak, sőt a csőd is megnyittatott, csak azt tanúsíthatja, hogy végrehajtást szenvedőnél a fizetés képtelenség az alperes által foganatosított végrehajtás idejében is fennállott, de nem a megtámadáshoz a fent idézett törvényhely értelmében megkívánt ama második feltételt is, hogy erről alperes is tudomással bírt. Ily körülmények mellett felperes bizonyitatlan keresetével az első bíróság által helyesen utasíttatván el, ítéletét ezen és többi részére nézve az abban felhozott indokok alapján helyben hagyni kellett stb. A m. kir. Curia (1896. évi január hó 24-én 1,527. sz. a.) Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatik és a felperesi keresetnek helytadása mellett, az alperes javára 1892. év december hó 30-án a nagyszebeni kir. járásbíróságnak 4,637/892. p. sz. kiküldő végzése folytán a 18/893 sz. jegyzőkönyv szerint közadós B. Henrik ellen foganatosított kielégítési végrehajtási jogcselekvény a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondatik ki és alperes köteleztetik stb. Indokok: Tekintve, hogy a megtámadott kielégítési végrehajtás közadós B. Henrik kereskedő ellen 1892. évi december hó 30-án foganatosíttatott és a csőd ellene 1893. évi január hó 16-án nyittatott meg és igy a megtámadott jogcselekvény a csődnyitást megelőző hat hónapon belül történt. Tekintve, hogy kielégítési végrehajtásnak kereskedő elleni foganatosítása már magában véve végrehajtást szenvedettnek fizetés megszüntetési tényét és végrehajtatónak erről való tudomását bizonyítja; és tekintve, hogy ezek szerint a csődtörvény 27. §-ának 2. pontjában előirt megtámadhatási alapfeltételek fennforognak: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával, a felperesi keresetnek a rendelkező részben foglaltakhoz képest hely adandó volt stb. Végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránt inditott perek, habár azok váltóvégrehajtás ellen irányulnak is, nem tartoznak váltóeljárás alá, s azért hivatalból észlelendő semmiséget követ el a kir. törvényszék, ha ezekben a perekben oly tanácsban hoz ítéletet, a melyben kereskedelmi ülnök is vett részt. A pécsi kir. Ítélőtábla (1896. évi február hó 12-én 324/P. szám alatt következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megsemmisíti s az eljáró királyi törvényszéket utasítja, hogy a kereset tárgyában szabályszerűen alakított tanácsülésben uj ítéletet hozzon. Indokok: Az 1881. évi november hó 1-ső napján 2,851. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 3. §-a tüzetesen meghatározván azon ügyeket, melyek az ezen rendelettel szabályozott váltóeljárásra tartoznak, az 5. §-ban meghatározott rendelkezés is csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a hozandó Ítélet váltóeljárásra tartozó perre vonatkozik. Minthogy pedig a végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránt az 1881: LX. t. c. 30. §-a értelmében indítandó keresetek, bár a végrehajtást elrendelő bíróságnál adandók be, váltóeljárásra nem tartoznak, ennélfogva azok eldöntésénél a váltóeljárási rendelet 5. §-ában emiitett kereskedelmi ülnök részt nem vehet, hanem az illető tanács alakítására nézve az általános szabályok alkalmazandók: az eljáró kir. törvényszék az 1881: LIX. t. c. 39. §-ának 1. pontjában meghatározott lényges eljárási szabálytalanságnak engedett helyet, midőn a peres kérdésben az Ítéletet oly tanácsban hozta meg, melyben a szavazó bíró kereskedelmi ülnök volt. Miért is a hozott Ítélet a most hivatkozott törvényszakasz utolsóelőtti bekezdése értelmében hivatalból megsemmisítendő s a kir. törvényszék szabályszerűen alakítandó tanácsülésben uj ítélet hozatalára utasítandó volt. A váltótörv. 12. §-a szerint a forgatót önálló váltójogi felelősség terheli. A 49,. §. szerint a fizetés hiánya miatt megóvatolt váltó birtokosa nincs korlátozva abban, hogy váltókeresetét, illetőleg visszkeresetét mikor és melyik váltókötelezett ellen intézi s ennek folytán, hogy mikor és melyik ellen kér végrehajtást. A forgató, hogy visszkereseti jogot nyerjen, az 51. §. értelmében be kell, hogy váltsa a váltót. Ha ezt nem teszi, a forgatónak, a ki végrehajtás utján fizet, nincs kártérítés iránti joga a váltóbirtokos ellen, habár ennek késedelme okozta, hogy az elfogádónál nem volt fedezet — feltéve, hogy a váltóbirtokost valamely jogellenes mulasztás nem terheli; mivel a forgató nem kezes s igy reá nem alkalmazható a ptk. 1,364. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a hitelező felelős a kezesnek, ha ez annak az adósság behajtásában való késedelmessége miatt a megtérítési visszkeresetben kárt vall. (Váltótörv. 12., 49., 51. §§. Osztr. ptk. 1,364. §.) (A m. kir. Curia 1895. dec. 20-án 1,638. sz.) Biztosítéki váltónál a biztosítás épen a váltói kötelezettségben, tehát abban áll, hogy a váltóhitelező a váltóösszeget a lejárat után, szükség esetében a váltókereset utján behajthassa, miből következik hogy a hitelező a váltón kivül más bizonyítékot szolgáltatni nem tartozik, hanem a váltókötelezetten áll azokat a kifogásokat, a melyek őt a váltó alapjául szolgáló jogügyletből netán megilletik, előadni és bizonyítani. (A m. kir. Curia 1896. február 11. 1,315. sz. a.) Bűnügyekben. A btkv 309. §-ában körülirt bűntett tényálladékának megállapításához nem kívántatik, hogy a sértett tényleg egészségháboritást szenvedjen, hanem elégséges, ha valaki a mérget vagy egyéb ártalmas szert azzal a szándékkal adja be, hogy azzal másnak egészségét megrontsa. A beregszászi kir. törvényszék (1894. évi május 31. 2,520. sz. a.) B. Anna a btkv 309. §-ában meghatározott súlyos testi sértés büntette miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: R. Vaszilyné ugy a vizsgálat szerint a bizonyítási eljárás folyamán azt adta elő, hogy 1893. év febr. 7-én egy keddi napon estefelé a patakra ment vizért és midőn onnan visszatért, vádlottal találkozva az őt a kert kerítése mellé hívta, ott pálinkával kínálván meg, abból erőszakos kinálgatására háromszor ivott és őt megeskedte, hogy a dologról senkinek sem fog szólani, s aztán eltávoztak; sérült alig hogy haza ment rosszul lett, gyomra fájt, hányás környékezte, önkivüli állapotba ' esett és két hétig volt beteg; hogy a pálinkának édeskés ize volt és midőn a hányinger elővette, hányás közben kénes gyufaszagot érzett. Vádlott a vizsgálat folyamán beismerte, hogy a feletti elkeseredésében, hegy R. Vaszily, ki vele két évig szerelmi viszonyt folytatott, őt cserben hagyva R. Annát (sértett nőt) vette nőül, elhatározta, hogy R. Annával életének kioltása végett mérges szert fog itatni és ezen elhatározásából kifolyólag a kérdéses napon és időben R. Annát egy mintegy félliteres üvegből pálinkával megkínálta melybe ő előzőleg 10 darab kénes gyufavéget áztatott be: ezen vallomását azonban vádlott a bizonyítási eljárás folyamán visszavonta és tagadta, hogy R. Annát mérgezett pálinkával kínálgatta volna, vagy neki mérges pálinkát adott volna inni. Tekintve, hogy R. Anna panaszoshoz a pálinka ivás után csak harmadnapra hívtak orvost, tekintve, hogy dr. G. Vilmos a panaszos megvizsgálása