A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 13. szám - A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

A JOG 51 alkalmával a phosphor mérgezés enyhébb fokát tapasztalta és véleménye szerint a mérgezés orvosi kezelés nélkül sem válhatott volna életveszélyessé; tekintve, hogy a kir. törvényszéki orvos felülvéleményc szerint a dr. G. orvos által leirt mérgezési tünetek előidéséhez 10 szál kénes gyufa fején levő phosphornál több phosphormennyiség volt szükséges, tekintve, hogy az országos müvegyész véleménye szerint a pálinkás üvegcserepeken észlelt lerakódmány fehérnye nemű anyagnak bizonyult és abban közönséges kénesgyufák alkatrészeit vagy más egészségre ártalmas anyagot felfedezni nem lehetett; mindezeknek egybevetésével, minthogy nem volt megállapítható, hogy vádlott panaszosnak mérges avagy egészségre ártalmas anyaggal vegyitett pálinkát adott volna inni, vagy hogy panaszos a pálinkától kapta volna betegségét, vádlottat tárgyi tényálladék hiányából az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A kassai kir. Ítélőtábla (1891. nov. 7. 4,014. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletének megváltoztatásával bűnösnek mondja ki vádlottat a btkv 279., 65. $§-aiban meghatározott szándékos emberölés kísérletének bűntettében és ezért 2 évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: Vádlott a vizsgálat során szabályszerűen történt kihallgatásai alkalmával 1893. évi febr. 15. és 28-án tehát két izben töredelmesen és körülményesen beismerte, miszerint a miatti elkeseredésében, hogy R. Vaszily, kivel 2 éven át szerelmi viszonyt folytatott, nem öt, hanem R. Anna sértettet vette feleségül, állítólag mostoha anyja özv. R. Mihályné tanácsára 1893. év febr. (i-án egy üvegben levó' pálinkába 10 drb kénes gyufafejel beáztatott, másnap febr. 7-én R. Vaszilynál R. Anna sértettet a szokott vizért való menetelénél megvárván, az elkészített mérgezett pálinkával azzal a szándékkal, illetőleg abban a hitben kinálta meg, hogy ha azt megissza, meghal és ez esetben R. Vaszily ó't veszi el feleségül. Sértett a kínálás folytán csakugyan ivott a mérgezett pálinkából, mire vádlott a visszaadott pálinkás üveget szájához illesztve színlelte, mintha abból ó' is ivott volna, majd ismét visszakínálta a sértettnek, s az abból ujolag még kétszer ivott és az üveg tartalmát fenékig kiürítette. Minthogy vádlottnak eme beismerő' vallomása a sértett esküvel megerősített előadásának teljesen megfelel; minthogy sértett vallomása szerint őt vádlott meg is eskette arra, hogy a pálinkával való itatásról senki nek sem fog szólni, majd utóbb hallgatásáért 5 frtot is igért neki; minthogy továbbá dr. G. Vilmos kezelő orvos vallomásával is igazolva van, hogy sértettnél a mérgezett pálinka élvezete után a phosphormérgezés tünetei tényleg be is következtek, vádlott vizsgálati vallomásának a végtárgyaláson történt visszavonása indokoltnak nem tekinthető, hanem az előadott alanyi és tárgyi adatokkal is megerősített és lélektanilag is indokolt vizsgálati beismerése fogadandó el valónak, ehhez képest a vádbeli cselekménynek nevezett vádlott által való elkövetését meg kellett állapítani. Tekintve már most, hogy ezek szerint vádlott a phosphorral, tehát rendszerint életveszélyes szerrel mérgezett pálinkát ölési szándékkal adta be a sértettnek; tekintve azonban másfelől, hogy ezt a szándékot a szerelemcsalódástól és féltékenységtől izgatott kedélyállapotánál fogva megfelelő higgadtsággal előre megfontoltnak venni nem lehet; tekintve továbbá, hogy eme mérges szer minőségénél fogva az emberi élet kioltására általában alkalmas, tekintve tehát, hogy habár ebben az esetben emez életveszélyes szer a kezelő és a kir. törvényszéki orvosok véleménye szerint mennyiségénél fogva az ölés végrehajtására viszonylag alkalmas nem volt és a halált orvosi kezelés nélkül sem idézte volna elő, hanem sértettnél dr. G. Vilmos kezelő orvos véleményével igazoltan is csupán két heti betegséget okozott: még is emez életveszélyes szernek ölési szándékkal való beadása által a szándékos emberölés bűntettének véghezvitele kétségtelenül megkezdettnek veendő; ennélfogva stb. A m. kir. Curia (1896, évi márc. 6. 4,511. sz. a.) a kir. Ítélőtábla Ítélete megváltoztattatik és vádlott a btkv 309. §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek, és ezért egy évi börtönre ítéltetik stb. Indokok: A kir. Ítélőtábla Ítéletében helyesen előadott tényállás folytán a kir. Curia által is vádlott vizsgálati vallomása fogadtatik bizonyítás alapjául szolgáló valónak. Bizonyított tény tehát, hogy a vádlott sértettel ártalmas szerrel kevert pálinkát itatott. Habár a gyufaoldat kellő mennyiségben alkalmazva általában az ember élete kioltására alkalmas; habár vádlott az italt ölési szándékkal adta be sértettnek, mindazáltal, mivel a kezelő és a törvényszéki orvosok véleménye szerint az italba kevert gyufafejek csekély menyiségüknél fogva az élet kioltására elégtetenek voltak annyira, hogy a sértett halála orvosi segély igénybevétele nélkül sem következhetett volna be. Vádlott tehát az ölésre alkalmatlan szert használván, ellene a szándékos emberölés kísérlete bűntettének tényálladéka meg nem állapitható; minthogy azonban az ölési szándékban az egészség megrontásának szándéka benfoglaltatik; minthogy továbbá a használt ártalmas szer az egészség megrontására az adott mennyiségben is alkalmas és a sértett ennek folytán a szakértő vélemény szerint is két heti egészségháboritást szenvedett, vádlottat a btkv. 309. §. í. pontjában körülirt súlyos testi sértés bűntettében kellett bűnösnek kimondani, annyival inkább, mert a btkv 309. §. minősített bűntett esete fenforogna akkor is, ha az ártalmas szer bevételét bármi okból tettleges sérülés nem követte volna, mert a btkv 309. §-ában körülirt bűntett tényálladékának megállapításához nem kívántatik, hogy a sértett tényleg egészségháboritást szenvedjen, hanem elégséges, ha valaki a mérget vagy egyéb ártalmas szert azzal a szándékkal adja be, hogy azzal másnak egészségét megrontsa. Iparvédjegy-ügyben külföldi hírlapban való hirdetés nem rendelhető el, mert ítéletnek a hírlapokban való közzététele egyértelmű a büntető ítélet részleges végrehajtásával, büntető Ítélet pedig a nemzetközi jogelveknél fogva külföldön végre nem hajtható. — Btk. 2. §. A m. kir. Curia (1896 január 31. 12,617. sz. a.) Védjegyhamisítás vétségével vádolt S. Adolf elleni bűnügyben ítélt: Mindkét alsóbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott S. Adolf az 1895. évi XLI. t.-c. 8. §-ába ütköző védjegyhamisitás kihágásában mondatik ki bűnösnek és e miatt a most idézett §., valamint a Kbtkv 22. §-a alapján behajthatlanság esetén 15 napi elzárásra átváltoztatandó 300 korona pénzbüntetéssel büntettetik. Egyebekben a kir táblának ítélete oly részbeni módosítással hagyatik helyben, hogy vádlott az eddig felmerült és esetleg felmerülhető bűnügyi költséget az erre nézve fennálló szabályok szerint tartozik megfizetni; továbbá, hogy a jelen ügyben hozott büntető ítéleteknek az elsőbiróság által megjelölt két hírlapban csak egyszeri közlésének diját és mindenik lapra vonatkozólag külön csak 25 frtig, összesen 50 frtig terjedhető összegig köteles vádlott magánvádlónak az erre vonatkozó számlák közlésétől számított 15 nap alatt megfizetni. Indokok: A jelen büntető per folyama alatt (1895 aug. hó 1-én) életbelépett 1895. évi XLI. t.-c. 8. §-a által az 1890. évi II. t.-c. 22. ij-a óda módosíttatott, miszerint a védjegyhamisitás nem vétséget, hanem kihágást képez és a pénzbüntetések és esetleges szabadságvesztés-büntetés is ugy az összegre, mint a tartamra, illetve fokára nézve is enyhébben határoztatott meg. Miután pedig a btkv 2. §-a szerint ez esetben az utóbb alkotott enyhébb törvény alkalmazandó, kellett mindkét alsóbiróság Ítéletét a cselekmény minősítésére és a büntetésre nézve a fentebbi értelemben megváltoztatni. Egyebekben s különösen az ujabb törvény által lényegére nézve nem érintett 1890. évi II. t.-c. 27. §-ára alapított intézkedésre nézve a kir. tábla Ítélete az abban felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből felhívott indokai alapján és még azért is helybenhagyatott, mert ítéletnek a hírlapokban való közzététele egyértelmű lévén a büntető ítélet részleges végrehajtásával, büntető ítélet pedig a nemzetközi jogelveknél fogva külföldön végre nem hajtható, magánvádlónak abbeli kérelme, hogy a büntető ítéletnek a Bécsben megjelenő «Neue Freie Presse* cimü hírlapban való közzététele is elrendeltessék, helyesen mellőztetett. Vádlott érdekében mindazonáltal a hírlapi közzétel által őt terhelhető költség legmagasabb összegét és ennek fizetési módozatát is meghatározni kellett. Az eskü hibás szövegezése miatt felmentés a hamis eskü vádja alól. A m. kir. Curia (1896 január 28. 3,220. sz. a.) Hamis eskü büntette miatt vádolt Cs. János elleni bűnügyben itélt. Vádlott arra tette a főesküt, hogy 1893. év április havában 15 frtot fel nem vett s ő 15 frttal B. Istvánnénak nem is tartozik. Minthogy a hamis eskü bűntetténél a büntet alapjátt képező esküszöveg szoros magyarázat alá esik; minthogy panaszos B. Júlia a végtárgyalás során is beismerte, hogy vádlott részére az utolsó részletet, 5 frtot, nem április havában, hanem májusban előlegezte, vagyis e szerint április havában 15 frttal nem tartozott s ő az eskü hibás szövegezése folytán az esküt letehette, mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és vádlott a vád terhe és következményei alól felmentetik. Bányajogi ügyekben.*) A kielégítésre bejelentett és sorozott követelések kifizetés módját a sorrendi végzés rendelkezései szabályozzák. Tehát egyes tételek kifizetése perre utasítástól tétetvén függővé, az csak a végzésben kifejtett jogkövetkezmények figyelembe vételével eszközölhető. Augustin N. I. cégnek The Árpád Gold Syndicate limited bányatársaság ellen 406 frt 34. k. iránti kielégítési végrehajtási ügyében — melyben a temesvári kir. tábla a fehértemplomi törvényszék végzését megváltoztatván, felperest kérelmével elutasította - a kir. Curia 1895 jan 9. — 9,310/894. sz. alatt a kir. tábla végzését helybenhagyta következő indokokból: Mert a kielégítésre bejelentett és sorozott követelések kifizetésének módját a sorrendi végzés rendelkezései szabályozzák; minélfogva, mennyiben egyes tételeknek kifizetése perre utasítástól tétetett függővé, az csak a végzésben kifejtett jogkövetkez*) Lapunkat minél változatosabbá óhajtván tenni, a «Jogesetek Tárába» a szaklapjaink által eddig teljesen elhanyagolt bányajogi judikaturát is felvettük. A szerkesztőség.