A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 13. szám - A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

A J jut, hogy a meglevő, de talán nem egész életerős csirát életerősebbé tegye, érlelje. Tehát a quantitást tekintve is van különbség a kettő között. Ez a két ismérv az, mely biztos segédeszközül szolgálhat a kettő elkülönítésében. De az utóbbi, a quantitás, csak másodrendű az előbbi mellett; mert nagyon is sokat függ az egyéniségtől. Mert a miként van a föld, melyben a belehullott mag könnyebben életre kel: ugy vannak emberek, kik hamarabb engednek a külbehatásnak, mint más. A fő az időbeliség; az értelmi segély mindig mint posterius járul az akaratelhatározáshoz, mig a felbujtás ahhoz való viszonyában, mint prius jelenkezik. , Előfordulhat már most az az eset; hogy egy már szilárd, meglevő, de bizonyos korlátok közé szorított akaratelhatározásra egy más helyről jövő reábirás oly irányban törekszik hatni, hogy azt a kérdéses delictum körén belül csupán kibővitse, azt szélesebb körre kiterjeszsze, a nélkül azonban, hogy ez által a delictum minősége változást szenvedne. A példa mindjárt megfogja magyarázni. A. elhatározta, hogy lopni fog 20 frtot. de csakis annyit s nem többet; B. ezt megtudván, reábirja A.-t, hogy lopjon az ő részére 10 frtot, A. ezt meg is teszi. Kérdés, miben bűnös B ? felbujtó-e ő a pluszra nézve, vagy segéd r Nézetünk szerint segéd; mert a delictum tényálladékán az változást nem tett, hogy A. az eredetileg lopni szándékolt "20 frt helyett 30 frtot lopott, s ez csakis a büntetés mennyiségének megállapításánál jöhet számításba; már pedig A. különben is el volt határozva a lopás vétségének elkövetésére, midőn B. hozzá fordult; s a delictum tartalmának nagyobb kimerítése a tényálladékot meg nem változtatta, s arra befolyást nem gyakorolt. Ez a szoros értelemben vett alias facturus körébe vonható, a minthogy ily esetben más, mint értelmi bünsegély meg sem állapitható; mert egy elhatározott egyénnek felbujtása ugyanazon bűncselekményre nézve nem is képzelhető. Felbujtás s egy már szilárd, eltökélt akaratelhatározás ugyanazon delictumra nézve, egymást fogalmilag kizárják. Sőt ily esetben sokszor még segélyről sem beszélhetünk; mert az is még ingatag s nem teljes elhatározást feltételez, mely éppen ezen megerősítés következtében lesz eltökéltté. Kell tehát, hogy a segély elhatározó, illetve bizonyos tekintetben módosító, megerősítő befolyással birjon — fejtegetésünkben mindig a tiszta értelmi segélyt értjük; — hogy minő tekintetben, az azután közömbös, csak a hatása mutatkozzék. A mennyiben tehát a delictum tartalmának mennyiségén, az elkövetés módozatán stb. az utólagos ráhatás eredménye észre nem vehető, egy szóval ki nem tűnik, hogy a tettes akaratát befolyásolta, s azt bizonyos irányba terelte, segély sem forog fenn; mert az egész delictum a tettes akaratelhatározásának eredménye. Vegyük fel például, hogy A. elhatározza, hogy B.-t. megöli; C. erről mit nem tudva, ugyanerre iparkodik reábirni. Az ölés módozatáról semmiféle megbeszélés nem történik, C. arra nézve utasítást nem ad; a fő, hogy B. eltétessék láb alól, a kivitelt teljesen A-ra bizza. Ez esetben C. büntetlen marad, mert az egész delictum A. akaratelhatározásának következménye; a C reábirása azon változtatást nem eszközölt. Az esetre azonban, ha A. pld. gyilokkal akarja elkövetni a gyilkosságot, C. azonban mérget ajánl, mert az talán kevésbé teszi felfedezhetővé a tettet s a tanácsot csakugyan követi is: C. már mint értelmi segéd lesz felelős, mert az ő cselekményeinek hatása mutatkozik az elkövetés módozatán s a delictum nem tekinthető csupán a tettes akaratelhatározásának eredményeként. Magától értetődik, hogy a fentebb emiitettük büntetlenségi esetben a teljes, tiszta értelmi ráhatást kell értenünk, s azt is oly módon, hogy az a tettes akaratát egyáltalán ne befolyásolja; azt már oly szilárdnak, késznek, eltökéltnek találja, mely további megszilárdithatást kizár; sem a tettes szerepét bármi módon meg ne könnyítse, s neki tudtára ne adjon oly körülményeket, melyekről tudomása nem volt, s melyek esetleg felvilágosításul szolgálnak s igy a véghezvitelt lehetőbbé teszik. Merevnek tetszhetik ez álláspont, de az objektivizmus eredménye. Mindenki azért és csak annyiért felelős, a mi és a mennyi az ő működésének eredménye. A tárgyi iskola szerint a felbujtó és segéd felelőssége csak az esetre áll be, ba a célbavett delictum tényleg elkövettetett, illetve a büntethető kísérlet stádiumába jutott; iazon esetektől, midőn a törvény már magát a felbujtási, rábírást, mint speciális delictumot bünteti, ezúttal eltekintünk) ellenesetben nem; tehát a büntethetőség reális eredményt feltételez. Ebből következik, hogy a segéd, a felbujtó szándékának realizálódnia kell a külvilágban s a mennyiben ez be nem következik, illetve a bekövetkezett eredmény nem az ő szándékuknak hanem egy másiknak realizálódása, melyben nekik semmi részök, azétt felelősségre sem vonhatók. Ezen eset megtelel annak, midőn a tettes egész más deliktumot követett el, mint a melyre felbujtatott. Megkívántatik tehát, hogy a felbujtó, a segéd cselekménye egy oly előzményét, feltételét képezze a létrejött deliktumnak, mely nélkül az nem, vagy nem ugy létesült volna. így a fent emiitett példában, hol A. a lopni szándékolt 20 frt helyett C. biztatására 30 frtot lopott, az eredmény nem ugy létesült, mint a ráhatás nélkül létesült volna; tehát C. egy feltételét szolgáltatta az eredménynek s igy felelős. OG 101 Lehetséges azonban, — visszatérve ezen példához, — hogy C. nem mint segéd, hanem csakugyan mint felbujtó lesz felelős, az esetre ugyanis, ha A. akaratelhatározása megdőlt, megszűnt s egyedül C. reábirása ébresztett benne uj akaratelhatározást. Igy például vegyük fel, hogy A. azért akarta lopni ama 20 frtot, hogy C-vel szemben fennálló ily összegű tartozásának eleget tehessen; C pedig a felbujtogatás alkalmával, ugy sem tartván követelését A.-n behájthatónak, neki kötelezvényét visszaadja s még a 30 frtból is igér neki részt. Ez esetben már megszűnt az indok, mely A.-t a lopásra késztette, s egy uj indok lépett fel az előbbi helyébe; s mely mintegy kettévágva, megsemmisítve az előbbi akaratelhatározást, egy ujat teremtett; s minthogy ezen uj indokot C. szolgáltatta, s igy ő ébresztette az akarat elhatározást, mint felbujtogató lesz felelős. Ez áll az egyszerű deliktumokra nézve; azt pedig, hogy miként áll a dolog, ha valamely minősítő körülmény forog fenn, más alkalomra hagyjuk. Belföld. M budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. A budapesti ügyvédi kamara, Győry Elek elnöklete alatt f. hó 22-én tartotta meg évi közgyűlését a vármegyeház helyiségében, melyen körülbelül háromszáz tag volt jelen. Az elnök megnyitó beszéde után dr. Nagy Dezső ismertette az évi jelentést. Első sorban a kar tagjainak ama kívánságaival foglalkozott, melyeket a jelentés felsorol. Örömmel konstatálja, hogy az ügyvédek palotája felépült s igy abba már ez évi június hóban beköltözhetnek. Ezután bejelentette, hogy a millennium alkalmára a kamara dr. S i k Sándor ügyvér'del megíratta az ügyvédség történetét, végül a nyugdij-ügyről és a kamara beléletét érintő adminisztratív kérdésekről szólt. Pártos Béla szólott elsőnek a jelentéshez, mindenekelőtt kifogásolva, hogy azt csak öt nappal a közgyűlés előtt küldik meg a tagoknak. Helytelennek tartja a jelentés ama kijelentését, hogy az ügyvédek szerencséjüknek tartják a birói karba való átléphetést és panaszkodik a miatt, hogy az ügyvédek nyugdij-kérdése már husz éve vajúdik. Óhajtotta volna, hogy a magyar ügyvédség a kamara jelentésében mint olyan testület is megemlítve legyen, a mely mindig a nemzeti függetlenségért harcolt s ezt tenni a második évezredben is kötelességének fogja ismerni. A jelentést különben tudomásul veszi. Győry Elek elnök néhány szóval reflektált Pártos beszédére, mire dr. H o r v a y Árpád az ügyvédi kar reputációja érdekében tiltakozott az ellen, hogy az igazságot osztó biróság bármely tagját, mint azt Pártos tette, az obskúrus névvel illessék. Miután az elnök megjegyezte, hogy a helytelen kifejezés elkerülte figyelmét, dr. V i g Viktor szólalt fel, mely a jelenvoltak jó részénél helyeslésre talált. Azon kezdte, hogy ő abban a helyzetben van, hogy a jelentést csak részben veheti tudomásul. Különösen tiltakozik azon része ellen, a mely azt mondja, hogy a gondnokságok és csődök elosztása az ügyvédek közt tiz év óta már arányosan történik. Ellenkezőleg tovább is tart e téren a teljes méltánytalanság és igazságtalanság. Sajnos, hogy a választmánynak nincs szava a közjavak e s z e m é r m et 1 e n osztogatására. Elnök rendreutasítja a szónokot erős kifejezéseért. Dr. Víg Viktor felháborodva látja, hogy 15—20 éves ügyvédek még nem részesültek e javakban, mig egészen fiatalok egymásután kapnak jövedelmes kirendeléseket. Kérdi, ki látta ezeket ingyen védeni s teszik-e ezek valaha, hogy a szegény védelmekre még rá is fizessenek ? A jelentésnek e kérdésre vonatkozó részét nem fogadja el. Dr. S i k Sándor azon kijelentése után, hogy a közgyűlésen mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét, dr. Nagy Dezső titkár reflektált a hangoztatott kifogásokra. Kijelenti, hogy a midőn a jelentés a birói pályára lépésről szól, ugy érzi annak hasznos voltát a karra nézve, ha a kinevezéskor figyelembe veszik az illetőnek az ügyvédkezéssel töltött éveit is. V i g Viktor helyesen tette, hogy szóvá tette a csődök és gondnokságok kérdését, de szerette volna, ha nem csupán általánosságban a váddal, de pozitív adatokkal is előáll, a mint statisztikai adatokkal bizonyítja a jelentés a helyzet javulását. Ismételve kéri a jelentés tudomásul vételét. Az elnök, mivel dr. V i g indítványát elkésetten adta át, azt nem bocsátja szavazás alá, hanem felteszi a kérdést, hogy a jelentést elfogadja-e a közgyűlés. A többség a választmány jelentését elfogadta. Dr. Véts e y István terjesztette elő ezután az évi zárszámadást, a mely szerint a kamarának 23,724 forint 05 kr. bevétele és 18,401 forint 51 kr. kiadása volt s igy a pénztári maradvány 5,322 trt 54 krra rug. Ez tudomásul vétetvén, szóba jött a jövő év költségvetése, melyet dr. Enyickey Gábor felszólalása után 27,682 frt 50 krban állapítottak meg. Ezután a választások következtek. Az eredményt vasárnap, f. hó 29-én hirdetik. Ausztria és külföld Az uj osztrák biztosítási szabályzat. Az 1892. évi 202. számú és az 1880. évi 110. sz. együttes kormányrendeletek érvényen kívül helyezésével, a kormány a biztosítók jól felfogott érdekében a következő irtézkedéseket lépteti életbe: