A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 11. szám - Még egy szó a jövedéki miseriák-ról

A JO utóbbiakban már az is foglaltatik, hogy a bemutatás ama harmadik személynél s a kijelölt helyiségben is e s zk öz 1 e n dö. P 1 ó s z, a magyar váltójog kézikönyve 171. I. 8. j., e tárgyra vonatkozólag ugy nyilatkozik, hogy «nem telepitett váltón a telepes kijelölése nemcsak a címzett könnyebb feltalálhatását célozza, hanem utasítást tartalmaz, hogy a fizetés a címzett üzleti helyiségétől vagy lakásától eltekintve a kijelölt helyen keresendő»; más helyen azonban (215. 1. 5. j.) megjegyzi, hogy «az ily kijelíilés csak azon jelentőséggel bir, hogy az intézvényezett a kijelölt személynél akarja a fizetést teljesíteni, a fizetés végetti bemutatás és az óvatolás tehát az ily kijelölés dacára az intézvényezettel szemben teljesítendő*; továbbá érvül az óvásról való lemondás analógiáját emiitvén, igy folytatja: «a felek közötti ily megállapodás csak azzal szemben érvényesíthető, ki az intézvényezett elleni óvásról lemondott, semmi esetre pedig a forgatók ellen, kik ígéretük tattalmára és a vt. 43. §-ának azon világos rendelkezésére hivatkozhatnak, hogy az óvást akkor, ha telepes megnevezve nincsen, az intézvényezett ellen kell felvenni*. Még megemlitendő azon kijelentése, hogy «nem tekinthető (az intézvényezett által az elfogadáskor tett) módosításnak (vt. 22. §.) a fizetési helyiség, de nem külön fizetési hely. kijelölése* (198. 1. 11. j.). Utóbbira nézve hasonlóan: A p á t h y, Anyagi váltójog Ili 1.1. j. Hogy a nem valódi telepitett váltóknál a bemutatás fizetés végett és az óvás felvétele fizetés hiánya miatt az intézvényezettel szemben teljesítendő, az már a váltótörvénynek a valódi telepitett váltókra vonatkozó intézkedéséből argumentum a contrario utján következtethető; az is elfogadható, hogy imiként a fönebb idézett ítéletekben kimondva van) közös egyetértés, tehát a váltóbirtokosnak is hozzájárulása esetében a kibocsátó, esetleg később az elfogadáskor az intézvényezett által, ennek lakásától különböző más fizetési helyiségre, esetleg személyre is, kinél vagy ki által a fizetés teljesíttetni fog, kiterjedőleg tett kijelölés irányadó s a váltóbirtokos ezen kijelöléshez ragaszkodva kötelezettségének eleget tett azáltal, ha a váltót fizetés végett a kijelölt helyiségben és illetve személynél mutatta be; kérdés azonban, hogy ha a váltóbirtokos ezt a kijelölést, ahhoz hozzá nem járulván, nem veszi figyelembe s annak dacára az intézvényezettnek lakásán mutatja be a váltót fizetés végett, eleget tett-e kötelezettségének és az intézvényezett tagadó válasza, illetőleg a kijelölésre alapított kifogása esetében köteles-e a kijelölt helyiségben, esetleg a kijelölt személynek is a váltót bemutatni? Ez az utóbbi kérdés az, mely a «J o g» mult évi 51. számában {elvettetett és melyre szerény véleményem szerint az alábbiakban a felelet meg van adva. A vt. 102. §-ának 1. bek. szerint «a fizetés végetti bemutatás, az óvás, . . . melyek a jelen törvény szerint a váltói jogok érvényesítése vagy fentartása végett valamely személynél teljesitendők, ez utóbbinak üzleti helyiségeiben, ilyenek hiányában pedig annak lakásán . . . . eszközlendők>-. Itt tehát a fizetési hely (illetőleg az intérvényezett lakhelye) körén belül a helyiség van a törvény által meghatározva (V. ö. C. 1886. dec. 16. 951. Dt. XVI. 169). A törvény további szövege szerint: «az ily cselekvények más helyen, például a tőzsdén, csak az érdekeltek beleegyezésével történhetnek*. Hogy kik értendők az «érdekeltek» alatt: erre a kérdésre felel a temesvári ítélőtáblának a kir. curia által 11892. okt, 5. 1,276. sz.) helybenhagyott Ítélete, mely szerint: <a váltótörvény 102. §-ának azon intézkedése, hogy az óvatolás annak, kinél az óvás felveendő, üzleti helyiségén vagy lakásán kívül fekvő más helyen ^helyiségben!) csak az érdekeltek beleegyezésével eszközölhető, a dolog természeténél fogva nem nyerhet olyan értelmezést, hogy az ^érdekeltek* kifejezés alatt valamennyi váltókötelezett volna értendő, hanem elegendő az óvatolásban résztvevő személyeknek, t. i.az óvatoltató váltóbirtokosnak és annak beleegyezése, kinél az óvatolás teljesítendő, miyel az óvás rövid záros határidő alatt és sürgősen lévén felveendő, a törvény célja nem leketett az, hogy az óvataltató, midőn rendszerint csak az óvatolós közben tudja meg azt, hogy az, ki ellen az óvás felveendő, nincs lakásán vagy üzleti helyiségében, az esetleg távollevő vagy lakó váltókötelezettnek beleegyezését előre kikérje az óvatolásnak kivételes helyen leendő foganatosításához; a törvény célzata az, hogy az, ki ellen az óvás felveendő, ne legyen kényszeríthető üzleti helyiségén vagy lakásán kívül nyilatkozatra, de ha ez utóbbi a váltónak üzleti helyiségén vagy lakásán kivüli helyen leendő bemutatását elfogadja s az óvatolónak a váltó kifizetése iránti felhívására kellően nyilatkozik és nyilatkozni képes, nincs ok arra, hogy az, ki ellen az óvás felveendő, ily körülmények között senkinek jogsérelmére nem szolgáló nyilatkozatadás lehetőségétől elzárassék*. Az indokolás, a mint látható, ismét a felvetett kérdéssel ellenkező esetet tartja szem előtt. A beleegyezés vélelmezésére, mint processuális kérdésre nézve 1. Apáthy, i. m. 78. 1. A nem valódi telepitett váltónál az, kivel szemben a bemutatás fizetés végett teljesítendő és ki ellen az óvás fizetés hiánya miatt felvendő. az intézvényezett, illetve elfogadó (saját váltónál a kibocsátói lévén, mint már említve volt, ahhoz, hogy a fizetési helynek, tehát az intézvényezett lakhelyének (vt. 2. §. 7. p.) körén belül a bemutatás fizetés végett nem az intézvényezett üzleti helyiségében vagy lakásán, hanem - más helyen , illetve helyiségben, esetleg más személynél (de nem más személylyel szemben) legyen eszközölhető, az «érdekelteknek» és igy a váltóbirtokosnak is beleegyezése szükséges. Ha a felek, kik a váltószerződésre léptek (miként a már idézett felsőbírósági határozatokban említve vani ilyen más hely . illetve helyiség, esetleg valamely • harmadik személy kijelölésében megegyeztek, a mihez joguk volt, de ezt a kijelölést a váltóbirtokos magára nézve kötelezőnek el nem ismeri s «bele nem egyezvén , a váltót a vt. 102. §-ának 1. bek. alapján az intézvényezettnek üzleti helyiségében vagy lakásán mutatja be fizetés végett, e z utóbbi azon váltócselekvény teljesítése ellen a kijelölésből merített kifogással nem élhet és ha a fizetést megtagadja, az óvás ellene és ott (üzleti helyiségében vagy lakásán) felvehető, anélkül, hogy a váltóbirtokos a kijelölést figyelembe venni tartoznék. Ez által az intézvényezett éppen annak az ellenkezőjére van kényszerítve, mitől a temesvári ítélőtáblának idézett Ítélete szerint az érdekeltek beleegyezése esetén megkímélendő, arra t. i., hogy a törvény határozott rendelkezése által megszabott fizetési helyiségben a fedezetről gondoskodjék, ha már a kijelöléshez a váltóbirtokos beleegyezését megnyernie nem sikerült. Azt hiszem, a kérdés ilyen megoldása a törvény rendelkezésének megfelel és annak magyarázatából következik. ^\Még egy szó a «jövedéki miseriák»-ról. Irta: Dr. GÖRGEY SÁNDOH trvszéki biró Miskolcon. A «jövedéki miseriák* szerzője Traeger Zsigmond ur a cj o g» f. évi 5. számában közölt hasonló tárgyú megjegyzéseimre, ugyanezen lap f. évi 6. számában egy humoristicus tónusú cikkelyben felelt. Annak mindjárt kezdetén nagy fontossággal magyaráztatik, hogy miért tartja a cikkíró ur «a pénzügyi bíráskodást ingatagnak»: a hírhedt szájkosár-törvényeknek bevitele a magánjognak rendszerébe is. Előadó kimutatja továbbá, hogy az eredeti javaslat szövege ugyan meglehetős abstract és népszerűtlen volt, de a jelenlegi javaslat irálya már gyökeresen egyszeresitette a szöveget és megtisztította a szerkezetet, különösen kiküszöbölvén abból a tankönyvszerű mükifejezéseket, hosszadalmas és scholastikus körülírásokat, valamint lehetőleg kitömjénezett rendelkezéseinek sorából mindenféle formális definitiókat és pusztán fogalomkifejtő tételeket. Főelve a jelenlegi redakciónak, hogy a törvény ne legyen ugyan casuistikus, hanem csak az elvekre szorítkozzék, e mellett azonban legyen a szöveg, ha nem is Péter Pál számára irva, de érthető, világos, könnyen félre nem csavarható, a törvény hivatásos kezelőinek minél kevesebb fejtöréssel hozzá férhető. A redakció a jelenlegi javaslatban előadó szerint az alaki tökély legmagasabb fokán áll; minden szakaszában lapidáris, átlátszó mint a kristály, mükifejezéseiben öntudatos és mindvégig következetes, szóval külső szerkezetében minden esetre valóságos műremeke a törvényalkotásnak. A javaslatnak, mint jogforrásnak körére nézve a princípium ugyanaz, hogy az alkotandó polgári törvénykönyv az összes magánlognak ne csak principális, hanem kizárólagos jogforrása legyen, hogy tehát egységesítse az egész birodalom számára az összes magánjogot, csakhogy e mellett igen számos és nyomatékos jogi matériákat fentart a javaslat egyrészt a birodalmi, másrészt a particuláris törvényhozásnak. A birodalmi codifikátiónak fentartja jelesül a kereskedelmi törvénynek, a csődtörvénynek és a polgári perrendtartásnak a polgári törvénykönyvvel kapcsolatos revisióját, kilátásba helyezvén egyúttal, hogy e revisió a polgári törvénykönyvvel egyidejűleg fog életbe lépni; fentartja továbbá a birodalmi törvényhozás számára a' polgári törvénykönyvbe fel nem vett biztosítási és kiadói jognak gyökeresen újból leendő codifikálását; ugy szintén a polgári törvénykönyvvel összhangzatos birodalmi telekkönyvi rendtartásnak, gyámügyi eljárásnak, az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási törvénynek megalkotását, az u. n. nemzetközi magánjogot pedig az életbeléptetési törvénybe utalja. Nem kisebb horderejűek a partikuláris törvényhozásnak lentartott matériák; ide tartoznak nevezetesen a bányajog, a kisajátítási jog, a vizijog, a vadászati és halászati jog, az elkülönzésre, tagosításra, a földesúri viszonyokra, a szolgalmi és dologi terhek megváltására vonatkozó jogrendezés; továbbá a családi hitbizományokra, a még fennálló hűbéri birtokokra, örök haszonbérekre, valamint a parasztörökségek elaprózását megakadályozni célzó u. n. Anerbenrecht-re vonatkozó összes codificátió; végre pedig, a mi különösen a socialista köröknek nem igen fog inyére lenni, lényegileg az egész cselédrendtartás. Az előadás befejezéséül felemliti még előadó röviden az érdekesebb újítások közül, hogy a német javaslat szerint az iszákosság is egyik oka a gondnokság alá helyezésnek, hogy a nő a férjhez menetel által nem lesz nagykorúvá, s hogy ugy a férfiakra, mint a nőkre nézve a nagykorúságot, ' mint a teljes és korlátlan cselekvőképesség jogállását, kizárólag a 21-ik életévnek betöltéséhez vagy a nagykorusitási engedélyhez köti. Az előadás bevégeztével felkéri a teljes ülés előadót, hogy tanulságos fejtegetéseit lehetőleg még néhány ülésen át folytassa, a mit az előadó készségesen meg is igért.