A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 11. szám - Még egy szó a jövedéki miseriák-ról

A JOG 85 Felelet olyan kérdésre, a mit senki sem vetett fel. E helyett inkább azt kellett volna megmagyarázni, a hová tulajdonképen az én múltkori egyik megjegyzésem célzott, hogy a ki a pénzügyi bíráskodást olyan ingatagnak tartja, miképen jut mégis arra az uKonsequentiára: hogy ebben az állapotban a helyzet javítására -már egy et len döntvény is sok*?!.. Erre azonban a telelet írójának elfogyott a cadentiája. A cikk további folyamában azt a ddsded* bakot, a mit a «jövedéki niiseriák* szerzője a jövedéki büntettek, feltalálásával lőtt: a felelet írója az 1883. évi törvényhozás nyakába igyekszik changirozni. S ez kétségtelenül a legérdekesebb és a legmulatságosabb móka. Csakhogy ép oly sikertelen. Mert — hogy röviden végezzek vele, — mi a kik ismerjük a magyar Büntető-Törvénykönyveknek alapelveit, rendszerét, beosztását és nomenclaturáját, a kik tudjuk, hogy ezek értelmében a .bűncselekmény olyan általános meghatározás, a mely ép ugy magában foglalja a -kihágást* mint a .vétséget* és «bünte tiét» s tudjuk, hegy a .szándékosság* eme bűncselekmények egyik válfajának sem kizárólagos ismérve, a mennyiben a legtöbb -kihágás ós vétség* elkövetése épugy szándékosságot tételez fel, mint a bűntetté, s a kik tudjuk, hogy az adó törvényekbe ütköző kihágások között szintén nemcsak olyanok vannak, a melyek szándékosan követtetnek el, hanem olyanok is, a melyek mulasztásból, elnézésből vagy go n d a 11 a n s á g b ó 1 erednek, — szóval mi— kimókázott -szakemberek* a kik mindezen elemi dolgokkal tisztában vagyunk, és Istennek hála, túlnyomó számmal vagyunk ilyenek a hivatott publikumban: mi teljesen tisztában vagyunk azzal is, hogy az 1883. évi 44-ik t. c. 100 S-ában semmiféle specialitása a bűncselekményeknek nem construáltatik, hanem tisztán és egyszerűen az «adótörvények és szabályok elleni bűncselekményekről,* vagyis -jövedéki kihágásokról* van szó és csakis ezeknek a kihágásoknak a keretében állíttatik fel az a más tárgyú törvények által is méltányolt megkülömböztetés, miszerint «a kincstár megkárosítására irányzott szándékkal elkövetett jövedéki kihágások* más ellátásban részesitessenek, mint az egyéb minőségű it. i. elnézés, mulasztás vagy gondatlanságból elkövetett' kihágások. Azok az esetek, a melyekkel a humoreszk irója példázgat: azok — kérem — már nemcsak. — sőt helyesen mondva egyáltalán nem — a jövedéki törvényekbe, hanem a Büntető-Törvénykönyvbe ütköző, vagyis közönséges bűncselekmények, a melyekhez az 1883. évi 44. t. cikknek éppen semmi köze. És ezek a bűncselekmények külömben sem feltétlenül -büntettek , hanem az adott esetek tényállásához és minőségéhez képest lehetnek evétségek* is. A 'jövedéki büntettek* feltalálásának a dicsőségét tehát csak tartsa meg a felelet irója önmagának. És ne is erőltesse tovább ezt a dolgot; mert ha tovább deducál eddigi megállapításaiból, abból t. i. mintha az 1883. 44. t. c. 100. §-ában a kir. törvényszékek hatáskörébe utalt jövedéki bűncselekmények nem egyebek volnának, mint -a btő. tkvben befoglalt* nemű speciális bűncselekmények: akkor a végső eredménnyel oda kell kilyukadnia, hogy a sajátképi jövedéki kihágásokból semmi se jut a kir. törvényszékek hatáskörébe; mig ellenkezőleg a pénzügyi közigazgatás közegeit azokban az esetekben is illetni fogja a vizsgálat és vád képviselet joga, a mely esetek «a btő. tkvben befoglalt- nemű speciális bűncselekményeket képezik. Ez az eredmény pedig egy ujabb bakocskát jelez, a miből a «tudás és jóizlis* oktatójának csakugyan egy is sok* és nem kívánatos, hogy a dolog jobban megvilágít t a ss ék . A felelet további expositiói az én -zsenge-ártatlan» kérdéseimre, tehát a vita tulajdonképi tárgyára akarnának felelni. De csakis akarnának , mert voltaképen semmit sem felelnek. Említtetnek ugyan valamelyes cardinalis tények , a melyekkel szemben a kassai kir. Ítélőtábla érvelése «halomra dó'l» s az én ^kisded kérdéseim eltörpülnek- sőt — Isten tudja — talán még a földteke is megrendül; azonban mi szakemberek publicuma, az ebbeli előadás során egy pár hibásnál-hibásabb suppositíónál egyéb "tényt nem látunk. Ilyen az, mintha a kassai kir. itélő táblának szóban levő döntvényében az uj korszak i vagyis az elhatározó mozzanat i határköve gyanánt, az 1883. évi 44. t. c. 100. §-a 5. pontja volna elfogadva és mintha okoskodásának alapját voltaképen ez képezné -. Xem áll! A -ki magyarul tud- az a szóban levő döntvény 8 9. bekezdésében egyéb alapokat is talál, s különösen megtalálja azt, hogy ha -határköveket keresünk, hát ez a határkő és fordulópont, annak a döntvénynek az indokolása során, az 1 8 8 3. 4 4. t. c. 110. §-ának abban a rendelkezésében van felállítva, a mely az igazságügyminisztert, a jövedéki büntető eljárásnak az igazságszolgáltatás jelen körülményeihez alkalmazott szabályozására hatalmazta fel; a mely felhatalmazás tudvalevőleg, egyik előbbi törvényben sem volt benne. A ki nem tudja vagy nem hiszi: nézzen utána. Am hasonlítsa össze a fentebb idézett törv. szakaszt az 1868. évi 21. t. c. 108. §-ával, a közbeeső 1876: 15. t. c. III. fejezetében ilyesmiről épenseggel szó sincs: és felfogja ismerni a lényeges külömbséget. Xem való tehát az a suppositió sem, mintha az a határkő már 1876. évben, tehát a B. T. K. meghozatala előtt két évvel «erősen és szilárdan lefektettetett* volna. Ugyanolyan az, mintha a kassai kir. Ítélőtábla, az 1883. 44. t. cikkben felismert ujitást okbeli kapcsolatba- hozta volna a B. T. K. 108. §-ában körülirt elévülés félbeszakítással*. Xem áll! A kassai kir. ítélőtábla erre nézve épen ugy. mint a bpesti kir. Ítélőtábla a maga 5. sz. döntvényében (1. 1895. évi Jg. Közi. 4. sz.) csupán a subsidiarius álláspontot foglalja el, minthogy — úgymond — az lí-83. 4í. t. c. nem állit fel külön szabályt arra, hogy melyek azok a hivatalos cselekmények, a melyek az idézett t. c. 103. §-ában meghatározott elévülést félbeszakítják*. És a controversia is az emiitett két tábla között tulajdonképen abban áll, hogy a bpesti elfogadja a pénzügyi közigazgatás közegeinek vizsgálati intézkedéseit olyan bírósági intézkedéseknek, a minőket a B. T. K. 108. §-ának rendelkezése feltételez; a kassai pedig nem fogadja e 1, és ezt indokolja azokkal a bizonyos újításokkal* s illetőleg a -bűnvádi eljárásnak jelen körülményeivel-. Hogy mire akar aztán felelni a felelet irója azzal a magyarázatával, miszerint a büntetés átváltoztatásának kérdésével csakugyan rést ütött magának a joggyakorlat utján a büntető törvény helyesbítő szabványa-: erről megvallom, sejtelmem sincs. Sejtelmem sincs mondom, hogy mi célja van ennek a magyarázatnak a vita — nem is hasonló — tárgyával szemben; ha csak az nem, hogy a p. t. publicum figyelmét mistifikálja! . . Egyik «zsenge» kérdésemre mind az által végül mégis csak felelt a humorista cikkiró ur. S ennél — konstatálom — hogy a vita egész folyamán nem mondott jobb «vicc»-et; sőt elfogadom hozzá a -kófic-> cadentiát is. Arra a kérdésemre ugyanis, hogy ha a szóban levő jövedéki büntető-állapotok, már 1883. év előtt s különösen az 1876. 15. t. c. rendelkezései által mindenképen kielégitőleg rendezve voltak és igy nem volt mit ujitani: mit akart a törvényhozás tulajdonképen az 1883. 44. t. c. IV. része 3. fejezetével elérni: Mi szükség volt különösen 110. §-ára r a cikkiró ur azt feleli, hogy erre kettős szükség volt és pedig az egyik az, hogy -miután* az 1883. 44. t.-c. 113. §-a az 1876. 15. t.-cikket, ez pedig az előbbi törvényeket hatályon kívül helyezte, hát voltaképen nem volt és nem létezett eljárási szabályzat, igy tehát — úgymond — «minden előző törvényekben foglalt erre vonatkozó rendelkezéseket ebben a törvényben commassálni kellett . A második szükség pedig az volt, hogy ezekből a fejezetekből a hozzám hasonló szakemberek velem együtt okulást merítsenek. E szerint a lex posteriornak nincs más rátiója, minthogy commassáljon és a priornak derogáljon! valami más, benső célzatot, intentiót nem kell benne keresni! . . . E szerint ha valaki azt kérdezné a cikkiró úrtól, hogy mit akart a törvényhozás a Bünt. Törv. könyv alkotásával elérni r hát ő egyszerűen azt felelné, hogy miután a B. T. K. 485. §-a minden előbbi törvényt, szabályt és gyakorlatot hatályon kivül helyezett: ergo nem létezvén voltaképen büntető szabály, commassátiót kellett tartani. Xohát ezekből a feleletekből, t. szakember társam és tisztelt collegám csakugyan okulást meríthetünk s be kell ismernünk, hogy oktatónknak alapos oka van magát tőlünk megkülömböztetni. A többi kedves»-kedéseit a felelet szerzőjének, a jogászközönség müizlésére és bírálatára bízom. A mennyiben azonban netán azt kívánná tőlem szerző ur, hogy cikkelyének* poeticus részét is méltányoljam, hát erre propter bonum pacis — azt felelném hogy: Döntvényt döntögetni kTnagyszóval mégyen, Hajobbanrá szólnak, ne vegye rossz néven. Az igaz, ha fáj is, sem rut sem goromba.—Az erős nem duzzog, nem jajgat miatta. S ki nem elég erős az igaz szót tűrni: Az ne kritizáljon; menjen cefrét szűrni. S ezzel a vitát a magam részéről végleg befejezettnek nyilvánítom. Miután én e lapok 6-ik számában tárgyilagos kritika helyett a személyeskedés terére lépett dr. Görgey Sándor cikkiró urnák a modora felett véleményemet már megmondottam és erre az illő kifejezést használtam, — vele többé semmi irányban nem vitázom. T r a e g e r Zsigmond, kir. tvszéki biró, Besztercebányán. Belföld. Az igazságügyi költségvetés tárgyalását a képviselőház f. hó 7-én kezdte meg. Szerb György előadó a költségvetést elfogadásra ajánlja. Ismerteti a tavalyi költségvetéssel szemben mutatkozó kiadási többleteket, hangsúlyozva, hogy a mi kiadási többlet van, azt az utolsó években alkotott törvények végrehajtása tette szükségessé. (Helyeslés a jobboldalon.) Haviár Dániel: Az országot érdeklő igazságügyi teendők közt első helyen áll a bíróságok létszámának és székhelyeinek megállapítása. Hogy ez még eddig nincs törvénybe iktatva, az hátrányos lehet főképp