A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - A tizenegyedik magyar jogászgyülés

38 A JOG A váltó értékének az elfogadó által történt kiegyenlítése által a mely alatt nemcsak fizetés, hanem minden más megszüntető jogcselekmény, tehát az egyesség is értendő, a váltó rendeltetésének célját elérvén, a váltói kötelezettség nemcsak az elfogadó, hanem a többi egyetemleges váltókötelezettek irányában is megszűnik. A kibocsátó váltójog szerint csak feltételesen, t. i. arra az esetre Ígérvén fizetést, ha az intézvényezett, illetve elfogadó nem fizet, az elfogadó által kifizetett vagy bármi módon kiegyenlített váltó alapján a kibocsátó ellen visszkeresetnek helye nincs. (A m. kir. Curia 1896 január 24. 258. sz. a.) Oly esetben, midőn lealkuvás melletti egyezkedésnél a fizetendő összeg minden közelebbi kikötés nélkül százalékban állapittatik meg. az egyességi hányad meghatározásánál egyedül a töke vétetik számitásba, a késedelmi kamat és a költség hozzáadása nélkül. (A m. kir. Curia 1896 január 18. 1,774. sz. a. A váltóeljárást szabályozó rendelet a váltóeljárásra utasitja ugyan azokat a kártérítési kereseteket, melyek az ovatoló j személyek ellen az óvások felvétele körüli szabálytalanságok és mulasztások alapján indíttatnak, azonban a kártérítési felelősségnek az 1871. évi VIII. t.-c. határozmanyai alapján az államkincstár elleni kiterjesztését is célzó váltókereset a váltóeljárásra ne.n tartozik és ezen külön ügybiróságnak hatáskörét az a körülmény sem állapítja meg, hogy a kincstár pertársai ellen megáll a váltobiróság hatásköre. (A m. kir. Curia 1896 január 22. 1,888. szám a.) A vagyonbukott a neki kézi zálogba adott értéktárgyakat jogtalanul alzálogba adván, azok a csöd megnyitásakor nem lévén a vagyonbukott birtokában, — ha a tömeggondnok azokat utóbb visszaváltotta is, — az adós, bár tartozását, melynek biztositására e tárgyakat zálogba adta, a tömegnek kifizette, még sem követelheti azokat ingyen vissza, hanem csak akkor igényelheti, ha a tömegnek mindazt, a mit ez az alzálogos hitelezőnek a zálogtárgy kiváltása fejében fizetni köteles volt, megtéríti és abból eredt kárát, hogy a vagyonbukott a zálogtárgyakat jogtalanul alzálogba adta, csak mint csödhitelező érvényesítheti a tömeg ellen. A nagyszebeni kir. törvényszék mint csődbíróság (1894. év június 21-én 3,764. sz. a.) dr. Pacurár István ügyvéd által képviselt S. János felperesnek dr. Larcher Károly ügyvéd mint tömeggondnoktól képviselt K. P. J. cég csődtömege alperes ellen hat darab összesen 600 frt értékű «Albina> takarék és hitelintézeti részvények visszaadása és jár. iránti visszakövetelési perében a következően itélt: Felperes keresete azon zárkérelmével, hogy K. P. J. csődtömege alperes köteleztessék 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a felperes tulajdonát képező *Albina» nagyszebeni takarék és hitelintézeti 1,087., 1,088., 2,367., 2,372., 2,373., 2,378., sz. 100—100 frt összesen 600 frtról szóló részvényeket felperesnek feltétlenül kiadni stb. elutasittatik stb. Indokok: Felperes a kereseti előadása szerint, ő K. P. J. cé<* közadósnak a tőle 1888. évi július hó 1-én kölcsön cimen felvett 641 frt 76 kr. tartozása biztosítására 7 drb s azok között a kereseti «Albina» hitelintézeti részvényeket adott zálogba, s miután a közadós cég ellen nyitott csőd után a hátralékos tartozását s járulékait a csődtömeggondnoknak kezéhez kifizette a még vissza maradt kereseti részvények kiadását követeli a csődtömegtől, minthogy tulajdoni igénye'ezen részvényekre el lett ismerve. Habár felperesnek tulajdonjoga a követelt részvényekre nem vitás, tekintettel arra, hogy a perbeni adatok szerint kétségtelen az is, hogy közadós cég ezen nála elzálogosított részvényeket még a csődnyitás előtt egy harmadiknak tovább adta zálogba, felperes által vitatott azon körülmény pedig, hogy az elzálogosítás nem L.-nál, ha nem maga az «Albiná»-nál történt, ki törvény szerint a saját részvényeit zálogba nem is vehette és igy azokat másra át nem ruházta, valamint azon körülmény, hogy közadós cé<* jogosítva nem volt a részvényeket tovább adni zálogba, ezen per elbírálásánál befolyást nem gyakorolnak, tény csak az, hogy a részvények közadós által tovább lettek elzálogosítva, azok a csődnyitás elején a tömegben nem találtattak, azok mint elzálogosított értékpapírok szerepelnek, ennélfogva kérdés tárgyát 1 most már csak az képezi, hogy miután a csődtömeg a tömeg- j gondnok által, a felperes felhívása és a csődválasztmány elhatáro- | zása folytán ezen részvényeket vissza váltotta, jogosan követelheti-e felperes a részvényeknek feltétlen kiadását, a nélkül, hogy a csőd- | tömeggondnok ezen visszaváltás folytán felmerült kiadásait megtéríteni köteles volna ? Ezt azonban felperes jogosan nem követelheti, mert a bukott vagyona azon állapotban megy át a hitelezők összességére, melyben azt a csődnyitás ideje találta. Ezek szerint a közadós cég és | felperes között kötött zálogkölcsön ügylet alapján felperes mint kötelezett adós fél szerepel, ezen kötelezettségének a csődtömeggel szemben is megfelelni köteles. Az igaz, hogy a mennyiben felperes ezen kötelezettségének megfelelően, tartozását kifizeti, az általa zálogba adott tárgyak visszaadását is követelheti. De minthogy a jelen esetben közadós cég azon zálogtárgyakat tovább adta zálogba, minélfogva azok a csődnyitás idején a tömegben többé tehermentesen nem találtattak, a mennyiben közadós ezen cselekménye által felperesnek kár okoztatott, közadós ezért személyesen felelős lévén, de miután a vagyona felett a csőd nyittatott meg, felperes ezen személyes viszonyon alapuló kártérítési igénye iránt most már a csődtömeggel szemben mint személyes hitelező léphet fel. Ennélfogva miután tömeggondnok a közadós által tovább elzálogosított részvényeket a tömeg részére beváltotta, mihez a csődt. 175. §. alapján kétségtelen joga volt, a csödtömec most már a részvények beváltására fordított kiadásainak megtérítését jogosan követelheti, a nélkül azok kiadására nem kötelezhető, felperes pedig ezen kiadások megtérítése esetén, kártérítést követelhet ugyan, de ebbeli igényét, a külön kielégítési jog hiánya miatt, csak is mint csödhitelező érvényesítheti a csődtörv. rendelkezésének megfelelően külön bejelentés utján. Ho°y mennyi azon összeg, melyet tömeggondnok a részvények beváltására fordított, az, miután felperes a részvények feltétlen visszaadását követeli, jelen per tárgyát nem képezi, annak meghatározása most tehát szükségtelen. Mindezeknél fogva felperest a kereseti követelésével el kellett utasítani. A kolozsvári kir. ítélő tábla (1894 évi augusztus hó 14-én 3,500. sz. a. 1 A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét a peres felek képviselőinek illetményét megállapító részében helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja és alperes csődtömeget kötelezi hogy a felperesnek az «Albina- nagyszebeni takarék és hitel intézetnek 1,087., 1,088., 2,367., 2,372., 2,373. és 2,378. sz. 100—100 frt névértékű részvényeket kiadja, stb. Indokok: Az első bíróságtól ítélete indokaiban helyesen előadott tényállás alapján tekintettel arra, hogy a felperes tulajdonjoga a részvényekre kétségtelen s azt a tömeggondnok is I elismeri, tekintettel továbbá arra, hogy a csődnyitás idejében a ' kereseti részvényeket helyettesítő «Depotscheine» közadós cég birtokában voít s később a közadós cégtől elvállalt kötelezettségnek a csődtömegtől lett teljesítése folytán a kérdéses részvények tényleg a csődtömeg birtokába visszakerültek és jelenben a tömeggondnok beismerése szerint tényleg a csődtömeg birtokában vannak és tekintettel végül arra, hogy a felperes azt az összeget, melynek biztosításául a kérdéses részvényeket a K. P J. cégnek kézi zálogul átadta volt, részben a csődnyilás előtt magának a nevezett cégnek, részben pedig a csődnyitás után a tömeggondnoknak kamataival együtt visszafizette s eként megszűnvén a zálogjog, melynek alapján a csődtömeg a részvények megtartására jogosult volna, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával az alperes csődtömeget a kereseti részvények kiadására kötelezni kellett. Az a körülmény pedig, hogy a tömeggondnok e részvényeket a csődtörv. 175. §-a alapján kiváltotta, a felperesnek a részvények visszakövetelésére vonatkozó jogán mit sem változtat, mert azok tényleg visszaváltásával a tömeggondnok csak a K. P. I. cégtől a csődnyitás előtt elvállalt kötelezettséget teljesítette, mely kötelezettség a felperes és a többször nevezett cég között keletkezett jogviszonyt nem érinti s következően az alperesre nem háríthatja azt a kötelezettségét, hogy ő a részvények kiadása fejében a csődtömegnek nagyobb összeget legyen köteles megtéríteni, mint a minőt ő a részvények elzálogitásakor azokra zálogösszegként felvett stb. A magyar kir. Curia (1895. évi november hó 28-án 1,553, sz. a.) A kolozsvári kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróságnak Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A közadós, a felperes részéről ő nála elzálogosított részvényeket még a csődnek megnyitása előtt alzálogba adván, a felperes tulajdonát képező ezek a részvények a csődnek megnyitásakor már nem voltak a közadósnak birtokában. A közadós hitelezőjének a közadóssal fennálló jogviszonyából eredő jogigénye pedig a csődnek joghatályos megnyitásával a csődtörvény rendelkezései szerint csődigénynyé változik át s az mint ilyen áíl fenn és érvényesíthető a csődtömeg ellen. A felperes tehát a csődnek megnyitásakor már nem a közadós birtokában levő, hanem a közadós által, az alzálogba adással elidegenített részvényeknek visszakövetelésére a csődtömeg ellen igényt a csődtörv. V. fejezete rendelkezései alapján nem érvényesíthetett. A részvényeknek az ő tulajdonaként részére leendő kiadását egyedül az azokat birtokban tartó alzálogos hitelezőtől követelhette, de ez ellen is tulajdoni igényét, miután ennek jóhiszeműsége hiányát a zálogtárgy megszerzésénél a perben ki nem mutatta, az osztr. perrendt. 456. §. szerint csak a teljes kártalanítás megadása mellett érvényesíthette. A csődtömeg irányában pedig a felperesnek a részvényeknek a közadós által történt jogellenes alzálogba adása miatt, más igénye nem lehetett, mint saját kárának megtérítését követelni és a közadásnak még a csődnek megnyitása előtt elkövetett jogellenes fényéből eredő, a csődnek megnyitásával a csődtömeg ellen kártérítésre irányuló ezt az igényét, mint csődhitelező az általános csődtömeg irányában érvényesíthette. A felperesnek a csődtömeg irányában a csődtörvény által szabályozott jogviszonya nem szenvedett változást annak következtében, hogy utóbb a csődeljárás folyama alatt a csődtömeggondnok az alzálogos hitelezőt követelésére nézve kielégítvén, a felperes tulajdonát képező részvények a csődtömegnek birtokába kerültek, mert a részvényeknek a csődtömeg birtokába jutása, a tömeggondnok tényének volt folyománya, a tömeggondnok jogügylete pedig nem változtatta meg a csődhitelezőknek a csődtömeg irányában a közadóssal fennállott jogviszonyból létesített igényét