A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - A tizenegyedik magyar jogászgyülés

A JOG 39 hanem uj kötelem keletkezésének képezhette alapját. A csődtömeg gondnoka pedig akkor, a mikor a felperes tulajdonát képező részvényeket, a? alzálogos hitelezőtől kiváltván ezt a záloggal biztosított követelésére nézve kielégítette, azt teljesítette, a mit a felperesnek teljesíteni kellett, ha tulajdoni igényét, a részvényeknek részére leendő kiadása iránt az alzálogos hitelező irányában érvényesíteni kívánta. A mennyiben tehát a felperes a tömeggondnok eme ténye folytán most már a csődtömegnek birtokába jutott részvényeit a csődtömegtől igényli, ennek tartozik mindazt, amit ez az alzálogos hitelezőnek a zálogtárgy kiváltása fejében fizetni volt köteles, megtéríteni; mert a csődtömeg csak az alzálogos hitelezőnek a záloggal biztosított követelése kiegyenlítésével juthatott a részvények birtokába s a tömeggondnok a részvényeknek kiváltásánál a felperes helyett járván el, az eljárásából felmerült szükséges kiállásainak megtérítését a megbízás nélkül teljesített ügyvitel jogi természetéből kifolyólag attól, kinek érdekében eljárt, ha ez a teljesített ügyletet magáévá teszi, követelni jogosítva van. Ezekből kifolyólag a fenforgó esetben is a felperes a közadós által alzálogba adott és a tömeggondnok által a csődeljárás folyama alatt kiváltott részvényeknek kiadását a csődtömegtől az alzálogos hitelezőnek, a zálogtárgy által biztosított és kifizetett követelése, mint szükséges kiadás megtérítése nélkül nem követelheti s a csődtömeg ezen kiadásaira nézve a részvényekre megtartási jogot gyakorolhat és pedig az adott esetben annál inkább, mert a felperes a perben nem tagadta, sőt be is ismerte, hogy a tömeggondnok az ő felhívására váltotta ki a részvényeket s igy a részvényeknek kiváltását tulajdonképen a felperesnek erre irányuló előzetes megbízása folytán eszközölte; minélfogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak a felperest a csödtörv. 42. §. és 42. J;-ra alapított visszakövetelési keresetével elutasító stb. ítélete volt helybenhagyandó, stb. Bűnügyekben. Az, a ki tudva, hogy az általa okozandó sértésekből a sértett halála valószínűséggel bekövetkezik, az ily sértéseket mégis okozza, annak cselekménye szándékosan ölésre irányzottnak tekintendő. Szegszardi kir. törvényszék (1894. évi június 21. 2,841. sz. a.) B. István, a neje szül. F.Franciska irányában elkövetett a btkv 301 .§-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettében, továbbá az anyósa özv. F. lánosné sérelmére elkövetett szintén a hivatkozott §-ba ütköző súlyos testi sértés vétségében, mint tettes bűnösnek kimondatik és ezért a btkv 96. §-ának felhívásával és a 302. § alapján összbüntetésképen 9 havi börtönre és 10 írt pénzbüntetésre ítélte stb. Indokok: Vádlott ugy a vizsgálat, mint végtárgyalás során a sértettek előadásával egyezőleg beismerte, hogy 1893. évi dec. 21-én, midőn neje a konyhában vasalt, eme dalt énekelte: «annak adok, a kinek akarok, mégis egészbe maradok», felkérte tehát nejét, hogy azt a dalt mint tisztességes nő szájába nem illőt, ne énekelje; neje azonban a helyett, hogy kérésének engedett volna, visszafelelte, hogy azt dalolja, a mit akar; ezért őt, mivel férje jogaiban egyébként is megsértettnek vélte magát, arcul ütötte, mire az a vasalót hozzá akarta vágni, majd a seprővel támadta meg; ekkor a düh s féltékenység által elragadtatva a keze ügyébe akadt baltát fogta fel s azzal nejét fejbe és oldalba vágta, sőt midőn neje már menekült és összeesett, akkor is bántalmazta, oly annyira, hogy az a szenvedett sértések miatt 17 hétig volt beteg. Ezenfelül beismerte azt is, hogy ugyanezen alkalommal a neje védelmére kelt s őt szidalmazó anyósát szintén bántalmazta, mely bántalmazás 14 napi gyógytartamot igényelt. Az előadottaknál fogva tehát, tekintve azt, hogy a vádlott által a panaszosokon ejtett testi sértések gyógytartama a bemutatott orvosi látleletekkel is igazolva vannak; tekintve, hogy vádlott nejének szándékolt megölését kezdettől fogva tagadta s tagadja s ezen tagadó állítását az a körülmény is igazolja, hogy a bántalmazás alkalmával a teljesen hatalmában volt nejét életétől nem fosztotta meg, noha ha azt tenni szándékába lett volna, a kezébe volt s az emberi élet kioltására alkalmas baltával megteheti; miután ennek véghezvitelében senki által akadályozva nem lett, ebből folyólag pedig terhére az ölésre irányzott szándékot bizonyítottnak venni nem lehetett; tekintve, hogy vádlottnak a bűncselekmény elkövetésekor tanúsított indokolatlan felháborodása és magaviselete elmebeli állapotának orvosi megfigyelését tette szükségessé, ezen megfigyelésre vonatkozó orvosszakértői vélemény szerint, habár vádlott józan eszű is és cselekménye beszámítható, mégis tettét ingerlékeny véralkata miatt oly felindult állapotban követte el, mely akarati elhatározását és cselekménye következményének kellő megfontolását befolyásolta; tekintve, hogy a vizsgálat adatai szerint vádlott az általa elkövetettnek beismert büntettet, neje iránti féltékenységből, ennek a féltékenységre okot adot viselkedése s ingerkedése folytán hajtotta végre, felszított féltékenység pedig, különösen az alantas miveltségi fokán állóknál alkalmas arra, hogy a szabad akaratú elhatározás korlátoztassék; tekintve végül azt, hogy a sértettek kártérítést nem kívánnak, sőt vádlott megbüntetését sem kérték, vádlottat a kir. ügyészség által indítványozott szándékos emberölés bűntettének kísérlete helyett a fentebb körülirt bűncselekmények elkövetésében bűnösnek kimondani kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. nov. 19. 2.453. sz. a.) az elsobiróság ítéletét a tényállásnak akkép való kiegészítésével,^ hogy vádlott a nejét nemcsak baltájával, hanem késsel is megsértette, indokaiból helybenhagyja. A m. kir. Curia (1896. január 30. 1,817. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik, vádlott a felesége ellen elkövetett büntetendő cselekmény miatt a btkv 279. §-ába ütköző s e szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének a btk 65. §. szerinti kísérletében mondatik ki bűnösnek és ezért, valamink az özv. F. Jánosné sérelmére elkövetett s. t. sértés vétsége miatt büntetésül 5 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Ezzel a változtatással egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete a s. t. sértés vétsége miatt kiszabott pénzbüntetésre stb. nézve helybenhagyatik. Indokok: A megállapított tényállás szerint vádlott neje ellen a vádbeli cselekmény akként követtetett el, hogy vádlott a nejével egy dal miatt összeperelvén, közzöttük tettlegesség fejlődött ki, a mikor is vádlott a konyhában volt baltáját felkapta s azzal nejét többször megütötte, megvágta; majd pedig, midőn a nő a konyhából az udvarra menekült, vádlott a baltával utána szaladt, üldözte és midőn itt is a nejét bántalmazni akarta s neje védekezés közben a balta nyelet megkapta és vádlott ezzel a nőt tovább nem bántalmazhatta, vádlott a zsebéből a kését elővette, s azzal nején több szúrást ejtett. Az ekként történt testi bántalmazások folytán az orvosi látlelet és vélemény szerint emiitett sértett nő fején 8 szúrt, mellkasán egy vágott és a jobb emlő alatt ismét egy szúrt seb állapíttatott meg, melyek közül a mellkason ejtett vágott sebzés következtében a nő mellkasa az 5—6 borda között 10 cmr széllességben nyitva volt, mely nyíláson körösztül a tüdő mozgása szabad szemmel látható, a belégzésnél a levegő áramlata érezhető és jó távolban is hallható volt a jobb emlő alatti sértés következtében is a belégzésnél a levegő szintén tódult. Vádlott ugy a vizsgálat alatt, valamint a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy a felsorolt sértéseket nején ő ejtette, s azt állította, hogy ezt neje iránti féltékenységben és ebben, valamint neje viselkedéséből származott feldühödt állapotában követte el, de tagadta, hogy nejét megölni akarta volna. Beismerte továbbá azt is, hogy ugyanazon alkalommal anyósát, özv. F. Jánosnét, a ki őt felesége bántalmazásáért szidalmazta, a baltával szintén megsérelmezte, melynek következtében vádlott napa az orvosi látlelet szerint 14 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett. A vádlott által neje ellen intézett büntetendő cselekmény minősítését illetőleg, tekintve az eszközök mivoltát, melyekkel vádlott neje ellen a szúrásokat és vágásokat intézte, tekintve a sértések számát, a test részeit, melyek ellen a sértések ejtettek, valamint ezen sértéseknek az orvosi látleletben és szakvéleményben meghatározott minőségét, el kellett fogadni, hogy egy beszámítható állapotban levő egyénnek tudnia kellett, hogy az ily eszközökkel a testnek a látleletben meghatározott részén és az ott szintén megjelelt minőségű és számú sértések a legnagyobb valószínűséggel az ekként megsértettnek rendszerint halálát eredményezik. Minthogy pedig az, ki tudva, hogy az általa okozandó sértésekből a sértett halála valószínűséggel bekövetkezik, az ily sértéseket mégis okozott, annak cselekménye szándékosan ölésre irányzottnak tekintendő; ennélfogva jelen esetben vádlott tagadásával szemben elfogadandó, hogy vádlott szándéka és cselekménye ölésre irányult: Miért az alsó bíróságok Ítéletének részben való megváltoztatásával, vádlott a neje sérelmére elkövetett cselekmények miatt a btk 279. §-ába ütöző s e szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének a 65. § kísérletében volt bűnösnek kimondandó stb. A polgári perben letett eskü tárgyának értéke a ioo frtot jóval felülhaladván, a hamis eskü büntette megállapítandó, jóllehet a véletlen folytán a kötelezettség teljesités az esküben kitett határidő letelte előtt megszűnt (btk. 2ip § i-ső pont.). A debreceni kir. törvényszék 11894. dec. 1. 11,838. sz. a.) K. János vádlottat a btkv 219. §-ába ütköző hamis eskü büntette miatt bűnösnek mondja ki és ezért őt a btkv 219. §-ának első büntetési tétele és a 223. § alapján 3 évi börtönre és 10 frt pénzbüntetésre itélte stb. Indokok: Bizonyítva van ezek szerint, hogy vádlott az ellene folyamatban volt gyermektartási perben neki odaítélt főesküt jobb tudomása ellenére tette le. Miután tehát vádlott a polgári perben hamis főesküt tett és miután ő előre nem tudhatta azt, hogy a gyermek már 8 hó múlva meg fog halni, azért tett esküt, hogy az itéletileg 12 évre megállapított havi 3 frt tartásdíj fizetése alól kimeneküljön, miután tehát a polgári per tárgyának értéke a 100 frtot meghaladja, a vádlott terhére rótt cselekmény a btkv 217. £-ának első részébe ütköző hamis eskü bűntettét képezi stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1895. márc. 6-án 328. sz»* a..) az elsőfokú bíróság Ítélete részben megváltoztattatik, vádlott a btkv 219. § alá eső, a 216. § szerint minősülő hamis eskü bűntettében nyilvánittatik bűnösnek és börtönbüntetése a btkv 216. § alapján 8 hónapban állapittatik meg.