A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - Számadási jogviszonyból származtatott követelés érvényesithetö-e számadási per mellőzésével rendes követelési peruton?

A JOG szövetkezetnek tagjává még nem válik, mert ezt a felfogást juttatta érvényre a kir. Curia a 762/891. sz. számú határozatában. De e kérdésnél éles különbség teendő a biztosítási szerződés érvényessége s a szövetkezeti tagság között; mert a biztosítási ügylet érvényességének feltételei a kereskedelmi törvény 468. §-ában határozottan elő vannak irva, inig a szövetkezeti tagságot a szövetkezeti alapszabályok határozzák meg. így tehát a felebbezési bíróság tévesnek tartott határozatának azon indoka, hogy a biztosított a biztosító szövetkezetnek tagja: körülményesebb magyarázat és kifejlés nélkül el nem fogadható. Végre megdöntheti a felebbezési biróság határozatának helyessége az 181)3. évi XVIII. t. c. 2. §-a alapján is. E § 1. pontja értelmében sommás eljárás és a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak a kereskedelmi törvény 258. $ 4. pontjában felsorolt biztosítások elvállalásából keletkező keresetek is, azaz a biztosító ellen irányuló ily keresetek a kir. járásbíróságok előtt inditandók. Nem tétetik tehát külömbség a között, hogy a biztosító szövetkezet-e vagy sem, ha a szövetkezeti tag a biztosítási szerződésből kifolyó keresetét az 1893. évi XVIII. t. c. 1. §-ának korlátai között a kir. járásbíróságoknál érvényesíti. Nincs tehát elfogadható indok arra nézve, hogy a biztosító szövetkezet biztosítási díj behajtása iránti keresetei ne a kir. járásbíróságokhoz tartozzanak. A felvetett kérdés s az abban tapasztalt jogbizonytalanság is élénken tanusitja a bíróságok hatáskörét szabályozó törvény mielőbbi megalkotásának szükségét. Számadási jogviszonyból származtatott követelés érvényesithetö-e számadási per mellőzésével, rendes követelési peruton? Irta: Dr. TATICS PÉTER Zomborban. Az aj sommás eljárás lti-ik §-a a felhívási pert eltörölvén a számadási per ennél fogva a felhívási per és kereset alakjában ott nem nyer többé alkalmazást. A rendes eljárásban azonban továbbra is megmaradt s igy ott a számadási per is a felhívási per alakjában érvényesül. Ennélfogva tehát a számadási jogviszonyból származó 500 frton felüli követeléseknél a számadásra jogosított és kötelezett fél továbbra is a felhívási kereset alakjában kénytelen követelni a számadás előterjesztését, illetve az előterjesztett számadás jóváhagyását. Már most kérdés az, vájjon a számadási pernek használatához feltétlenül kötve vagyunk-e, vagy csak némely esetben, avagy pedig teljességgel is nélkülözhetjük azt, megmaradván számunkra a perrendtartás szerint más jogorvoslati mód is. A felhívási perről szólva, megállapítja a törvény ama eseteket, melyekben ilyennek helye van s a többi között kimondja, hogy a felhívási per számadási jogviszony tisztázására is szolgál. A számadás követelésére jogosított fél tehát a számadás előterjesztését vagy perenkivüli, vagy peres uton követelheti, felhívási keresettel élve számadásra kötelezett ellenében, s viszont ez utóbbi felhívási keresettel élhet a számadását jóváhagyni vonakodó ellen. A perrendtartás a számadási perre vonatkozó rendelkezéseit 11881. évi L1X. t.-c.i 80—88. §§-a ban tárgyalja. Kimerítően van itt meghatározva minden lépés, melyet e jogorvoslat lefolyása alatt a felek megtenni kötelesek, a törvény szelleméből azonban nem tűnik ki az, vájjon a számadási pernek okvetlen meg kell e előznie a rendes keresetet, vagyis, áll e jogában felperesnek a követelt összeg erejéig rendes peruton megtámadni alperest anélkül, hogy előbb számadási pert indított volna a számadás tisztázása céljából. Más szóval lehet-e számadási pert számadási jogviszonyból származó követeléseknél létezése dacára is teljesen negligálni. Bíróságaink ezt különfélekép fogják fel. Az alább közölt esetben a két alsóbb biróság amellett foglalt állást, hogy a számadási per priusa a rendes kái térítési pernek, míg a Curia ítélete szabad kezet ad felperesnek arra, hogy követelését rendes peruton is érvényesíthesse. Csakhogy egy biróság indokolásában sincs ez elvi kijelentés teljesen precizirozva. Az eset a következő: Felperesek követelésüket oly alapra fektetik, mely jogelődjük és I. r. alperes közötti számadási jogviszonyból keletkezett. I. r. alperes, kivel H. r. alperes egyetemlegesen van kötelezve, ugyanis a kereseti összeget szerződéses jogviszonyból származó kötelezettségénél fogva tartozott volna felperesek jogelődjének elszámolni. Alperes azonban eme összeggel el nem számolt s ez által, hogy a nevezett összeget felperes jogelődjének ki nem szolgáltatta, annak kárt okozott. Erre felperesek jogelődje perenkivüli uton számadásra szóllitotta fel alpereseket, a kik a számadást előtér jesztették, de felperes jogelődje azt kifogásolta, a kifogásokat illetőleg észrevételeket pedig alperesek helyeseknek el nem ismerték. A számadás megállapítása tehát perenkivüli uton nem sikerült. Felperesek ennélfogva rendes kártérítési pert indítottak alperesek ellen. Alperesek ugy a kereseti követelés jogalapját, valamint a kártérítési összeget tagadásba vették és viszonkeresettel éltek. les-e a biróság a megindított kártérítési pert érdemben elbírálni, vagy pedig jogában áll az ügy érdemleges elintézése nélkül ugy felpereseket keresetükkel, valamint alpereseket viszonkeresetükkel elutasítani. Az 1881. évi LIX. törvénycikk 80—88. §§-ai szerint ugyanis, miután felperesek igénye és követelése számadási viszonyból keletkezett, ugy az ügylet természeténél, valamint a törvény rendelkezésénél fogva felhívási s nem rendes kártérítési perrel kellene élni felpereseknek. Ezen jogorvoslat arra szolgál, hogy a számadás bíróilag megállapittassék, s csak azután, ha már a számadás megállapittatott, tehető meg a lépés a rendes kereseti perutra, mert mindaddig felperesek követelési joga megnyíltnak nem tekinthető, mig a számadás perenkivüli uton, vagy ebben az esetben bíróságilag meg nem állapíttatott. Kérdés már most, köteles-e a biróság ezen elvet követni, vagy pedig attól eltérhet ? A fent közölt esetben bíróságaink tak el: Az első biróság elutasította a peres következőképen járilletvi •lük 1 kive •kinti a k lelkezésénél f 11 össze? feleket kártérítési kereeresek tagadásával szemsnnyiségél a felmutatott igazolni. Ezen okmány k ieénye és követelése cból volt §-a s sem a kereset jogalapnnyiségének bizo;es bizonyítékul el nem /iszonkeresete hasonlókép azon számadás a hivatkozott t.-c. 85. o 7. é s év e 1 eddig törvényes uton kifi nem h e t Mindkét •u'-t helybei íllapitható 1( számadás lynek alapján a az elsőbiróság ket, mert «i!yen 1 sincs jogo: t e t támasztani, uton meg nem állaígi Ítélet azt is, hogy •ik bekezdése értelméilél :tét helyben hagyta s elutasította a peres (t. i. számadási) jogvi>zonyból folyólag, egyik sitva a másik ellen addig keres mig a számadás perenkivüli, vagy birósági pittatott» Kimondja továbbá a Il-od biró ^felperesek az 1881. LIX. t.-c. 87. §-ának ! ben keresetükben a számadásnak ama tételeit, melyeket kifogás alá kívánnak venni, kijelölni és az egyes tételekre nézve megfelelő kérelmet előlerjeszteni tartoztak volna; minthogy azonban ezt elmulasztották, ennélfogva keresetük alapján a számadás egyes tételeire nézve érdemleges határozatot hozni nem lehetett. » A Curia 4,960/94 számú ítéletével azután mindkét alsó birósági ítéletet megváltoztatta, felperesek keresetét és alperesek viszonkeresetét érdemlegesen elbirálandónak kimondotta és az első folyamodásu biróság «utasittatik, hogy az esetleg szükségesnek talált további törvényszerű eljárás után hozzon a kereset, illetőleg a viszonkereset felett érdemleges ítéletet*. Indokolásában a curiai ítélet a többi között a következőket mondja: « Minthogy jelen perben a számadás előterjesztése és annak kifogásolása megtörtént*. Tehát mig a két alsóbiróság szerint a számadás megállapítása céljából semmi sem történt meg, tehát ennek következtében még szükség van egy külön eljárásra, t. i. a számadási perre, addig a Curia sokkal világosabban lát, élesebben és sokkal finomabban distingvál, s egyrészt ama tényt, hogy alperesek mint már emiitettük annak idején még felperesek jogelődjének a számadást előterjesztették, tehát elismerték azt, hogy számadással tartoznak, elegendőnek tekinti a számadási kötelezettség megállapítására, másrészt nézete szerint a számadási perben szükségelt lépések itt is megtétettek, t. i. a számadás előterjesztése egy részről, s annak kifogásolása másrészről itt is megtörtént. Most már csak azt tartja a Curia vitásnak a felek között, vájjon maga a számadás helyes-e ? Ehhez képest azután ki is mondja, hogy «a per érdemleges eldöntéséhez akadály fen nem forog, mert az 1881. évi LIX. t.-c. 81—88. §$-ainak rendelkezései nem kötelezik a számadás követelhetésére jogosultat számadási pernek előzetes lejáratására, hanem csak jogot adnak arra, hogy ezen az uton is számadást követelhessen. Ebből következik tehát, hogy: Számadási jogviszonyból származtatott követelés is érvényesíthet ő számadási per mellőzésével rendes követelési peruton is, és ebben joguk és módjuk van a peres feleknek az összeszámolást és esetleges kifogásolást kölcsönösen megtenni*. A Curiai ítélet szerint tehát a mint látható, számadási viszonyból származó követelés directe rendes peruton is érvényesíthető. A feleknek nem szükséges előzetesen felhívási perben előterjeszteni számadásaikat, illetve észrevételeiket, mindezt megtehetik a rendes per folyamán is. De még kevésbbé szükséges bevárni mig a számadási per lejár s csak ezután indítani meg a kártérítési pert. Pedig a 11-od fokú Ítélet ép ennek ellenkezőjét emeli ki s megköveteli előbb a számadás megállapítását, nem akarván a rendes perbe beleavatkozni. Az első két biróság a 81. évi LIX. t.-c.-re hivatkozva azt mondja, hogy számadási jogviszonyból származó követeléseknél felhívási per indítandó, de a Curia ezzel szemben helyesen jegyzi meg: csak indítható és nem okvetlenül indítandó. A törvény csak jogot, csak lehetőséget ad felperesnek ahhoz, nem zárván el az utat előtte más jogorvoslathoz. Eme szabadelvűbb