A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - A kölcsönös biztosító szövetkezetek biztositási dijai. A legújabb hatásköri kérdés

76 ritani képes, az eljárás megsemmisítésére szorítkozzék. A tervezet ennélfogva a semmiségi keresetet — mint jogorvoslatot — egészen elejti, ajelenleg külön uton orvosolható alaki sérelmeket a perujitási okok közé sorozza és a perújításnak önálló, a mai törvényes rendelkezéstől élté rő szab ályoz ásá va 1 a jogerős Ítélettel befejezett perekben előállható mulasztások és hibák orvoslására a feleknek sokkal tágabb körű jogvédelmet nyújt; ellenben az uj tényállítások és bizonyítékok perújítás utján való érvényesítésének feltételeit a felebbviteli rendszer átalakulása következtében lényegesen korlátozza. A bírói hivatás egyik legmagasztosabb feladata abban nyer kifejezést, ha a biró ott, hol a jogkereső fél érdekeit ellenfele ügyes támadási- vagy védelmi módszere által veszélyeztetve látja, a taktikai külső akadályokat elhárítani és a felek részére a jogérvényesítés terén oly szabad versenyt biztosítani képes, melyben azok érdekeiket egyenlő eszközökkel, öntudatosan és nyilvánosan előmozdithatják. A polgári törvénykezésnek csakis ilyen iránya teremtheti meg a jogszolgáltatás szilárd erkölcsi alapját, a fél és biró közötti kölcsönös bizalmat és csakis ez vezethet az anyagi igazság kiderítésére. Az uj sommás törvény rövid, 14 havi ur alma éppen elegendő támpontot nyújt arra, hogy az uj rendszer hatását szélesebb látkörben is szemlélhessük s a reform mélyébe behatolni képes elfogulatlan kritikus már ma sem vonhatja kétségbe, hogy a szóbeliség és közvetlenség az i g a z s á g s z o 1 g á t a t á s iránti bizalmat ily rövid idő alatt is hatalmasan fokozta; és habár a kezdet nehézsége s a megfelelő birói létszám hiánya némi tekintetben még kívánni valót hagy hátra, a viszonyok igazságos megítélése után még semtagadható el, miszerint a reform beválására nézve támasztott leglényegesebb kételyeket ez idő szerint már országszerte eloszlottaknak lehet tekinteni. A birói és az ügyvédi kar bebizonyította, hogy a nagy célok eléréseért folytatott nemes küzdelemben vállvetett igyekezettel egymást támogatva a közös hivatás magaslatát el tudja érni és a rövid tapasztalat azt igazolja, miszerint polgári törvénykezésünk fejlődését a részleges reform is hatalmasan előbbre vitte. De tagadhatatlan az is, miként a két különböző polgári eljárásban jelentkező merev ellentétek az igazságszolgáltatás szerveinek működésére bénitólag hatnak, mert míg egyrészt a szóbeli perben a szabad cselekvés, a magasztos céloknak öntudatos és közvetlenül szemlélhető sikerekkel járó követése nem csupán az önérzetet emeli, hanem a lelkiismeretet is megnyugtatja, az erkölcsi érzéket fokozza és a nemes ambíciót felserkenti, — a rendes perek elintézésére hivatott ugyanazon bírónak, tevékenysége másik ágában ismét csak azt a nehéz mozgású gépet kell vezetnie, a mely erejét kifárasztja, anélkül, hogy kötelességét, tudomásának és meggyőződésének megfelelően engedné teljesíteni. Mi azonban ennek dacára is teljesen méltányoljuk az okokat, melyek a reform részleges életbe léptetése mellett felhozattak és nem csüggedünk el az ellentétes eredményű küzdelemben, mert bizalommal reméljük és várjuk, hogy az egész törvénykezési rendszer, az ország közóhajához képest, mielőbb a szóbeliség és közvetlenség alapjára lesz fektetve. A kölcsönös biztosító szövetkezetek biztosítási dijai. y( (A legújabb hatásköri kérdés.) Irta Dr. PECS IMRE budapesti kir. albiró. A legutóbbi hónapokban a kir. járásbíróságokat közvetlenül érdeklő hatásköri kérdés képezte vita és eldöntés tárgyát a budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa előtt. A vitás kérdés ugyanis a következő : A kereskededelmi törvény 223. §-ában szabályozott szövetkezetmint bi ztositóá1ta1egyrészr ől és a biztosított által másrészről kötött életbiztosítási szerződésből kifolyóan bíróilag érvényesíthető biztosítási dijak behajtása iránti keresetek az 1893 évi XVII t. c. 1. 2. §§-ai értelmében a sommás eljárás és a kir. járásbíróságok hatásköréhez avagy az összegre való tekintet nélkül a kir. törvényszékekhez illetőleg a budapesti kir. kereskedelmi és vált ó törv ényszékhez tartoznak-e? A kérdés oly egyszerű, hogy annak felvetése és megvitatása fölöslegesnek látszik. O 3 Szükségtelen is volt e kérdés feltevése és megvitatása addig, míg a budapesti kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsa a fennálló jogszabályokkal s a követett gyakorlattal ellenkező határozatokat nem hozott. A peres eljárást szabályozó jogszabályok értelmében a biztosítási dijak behajtása iránti keresetek, ha azok tárgya az 500 frt értéket meg nem haladja, -- a sommás eljárás és a kir. járásbíróság ok hatáskörébe tartoztak, és e joggyakorlat csak a legújabb időben és csak annyiban módosult, hogy a kir. Curiának 60. számú polgári döntvénye a 20 frtot meg nem haladó biztosítási díj megfizetésére irányuló kereseteket az 1877. évi XXII. t cikkben szabályozott községi bírósági eljárásra tartozóknak mondotta ki. Ha tehát illetékességi kifogás s utóbb az 1893. évi XVIII. t. c. 27. §-a alapján pergátló kifogások tétettek, a kir. járásbíróságok megállapították hatáskörüket. Hivatalból figyelembe veendő s az eljárás megszüntetésére okul szolgáló körülmény a fenti keresetekkel folyamatba tett ügyekben egyáltalán nem észleltetett, és nem tétetett különbség a között, hogy a biztosítási dij iránti keresetet szövetkezet érvényesiti és a között, hogy ily kereset nem szövetkezet által adatik-e be. Az elül megjelölt felebbezési bíróság azonban a legújabb időben eltért a törvényes eljárástól s a követett joggyakorlattól, a midőn kimondotta, hogy a szövetkezetnek biztosítási dij behajtására irányuló ügye, tekintet nélkül az értékre, sommás eljárás alá nem tartozik. Indokul azt hozván fel, hogy a kereskedelmi eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 6. §-ának 7., pontja illetve 8. §-a értelmében a szövetkezeti viszonyból származó perek kizárólag a kir. törvényszékek hatásköre alá vannak utalva; és minthogy az 1893. évi XVIII. t. c. 27. §-ának utolsó előtti bekezdése szerint, hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményt képez, ha az ügy tekintet nélkül az értékre, sommás eljárás alá nem tartozik, s minthogy a felek előterjesztéseiből kétségtelenül megállapíthatónak tartotta, hogy a biztosított a biztosító felperesi szövetkezetnek tagja és a kereseti követelés ép ezen szövetkezési viszonyból származik s a biztosítás ellenértékét képező szövetkezeti tagjárulékként igényeltetik: az előadott okokból az elsőbiróság ítéletét az 1893. évi XVIII. t. c. 166. §-a értelmében hivatalból feloldotta s az eljárást megszüntette. A felebbezési bíróság ezen határozata téves s az eljárási rendelet félreértésén alapszik. A határozat helytelensége magával az igazságügyministeri rendeletnek megfelelő magyarázatával mutatható ki. A kereskedelmi eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott rendelet 6. §-ának 7. pontja ugyanis következően szól: 6. §. Tekintet nélkül arra, vájjon alperes kereskedő-e vagy nem, a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartoznak a következő peres ügyek: 7. azon keresetek, melyek a szövetkezési viszonyból származnak, ha azok tárgyát a jelen szakasz 5. és 6. pontjaiban meghatározott valamely jog, illetőleg kötelezettség képezi. Az ide vonatkozó 5. és 6. pont pedig a következőket tartalmazza: 5. keresetek, melyek a részvénytársaság igazgatósága, felügyelő bizottsága vagy a társaság felszámolói között egy részről, másrészről pedig a részvénytársaság vagy ennek tagjai között a társasági viszonyból keletkeznek; 6. azon keresetek, melyeknek tárgyát a részvénytársaság igazgatóságának, felügyelő bizottságának, a felszámolóknak, a részvények jogosulatlan kibocsátóinak és külföldi részvénytársaság belföldi képviselőségének, harmadik személyek iránti, a kereskedelmi törvényen alapuló felelőssége képezi. Szóról szóra idézem a vonatkozó szakaszt és pontjait, mert ezeknek figyelmes elolvasása a határozat téves voltának kimutatására vezet. A határozat indokolása nyilván a 6. §. 5. és 7. pontjainak rendelkezésein alapszik; de ezek nem tartalmazzák azt, a mit a határozat belőlük kiolvas. Ezen 5. és 7. pontban nevezetesen azon keresetekről van szó, a melyek a szövetkezési viszonyból származnak ugyan, de a melyek az igazgatóság között egyrészről sa társaság vagy ennek tagjai között m ásr és zr ől indíttatnak; tehát nyilvánvalóan az e g y i k f é 1 n e k az igazgatóságnak, a másiknak pedig a társaságnak vagy ennek tagjainak kell lenni. Már pedig, hogy a szóban forgó azon eset, ha a szövetkezet mint ilyen, biztositási ajánlat s illetve biztosítási szerződés alapján biztosítási dij iránti kereset érvényesítését célozza, nem azonos azon keresetekkel, a melyeket a hivatkozott rendelet megjelöl: bővebb magyarázatot már azért sem igényel, mert a vitás kérdésben a szövetkezet áll szemben a biztosítottal. Az előadott felfogás és magyarázat mellett csak másodrangunak tekintendő azon kérdés, hogy a biztositási ajánlat aláírásával és annak a biztosító szövetkezet által való elfogadásával s így a biztosítási szerződés létrejötte által a biztosított a biztosító szövetkezetnek tagjává válik-e. _ ^ Annyi bizonyos, hogy a biztositási ajánlatnak pusztán aláírásával s a szövetkezet részére Lvaló beküldésével, annak alapszabályszerü módon történt elfogadása nélkül, a biztosított a A J