A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 9. szám - Az elmebetegek jogvédelme

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 9. számához. Budapest, 1896 március hó 1-én. Köztörvényi ügyekben. A jóhiszemű építkező a földtulajdonostól, kinek telkére epitett. szükséges és hasznos költségeinek megtérítését még abban az esetben is követelheti, ha az építkezés a földtulajdonos tudta és akarata nélkül történt volna, annyival inkább követelheti azt azon fél, a ki a telektulajdonos tudtával és beleegyezésével épített annak telkére. Az építésnek megengedéséből magából következik az építésre jogosultnak használati joga az épület fennállásának tartamára. A tapolcai kir. járásbíróság 11894. évi febr. 25. 949. sz. a.) Diskay Sándor ügyvéd által kéviselt H. Antal felperesnek N. Aladár ügyvéd által képviselt R. József alperes ellen 120 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes azt adja elő keresetében, hogy alperes megengedte és jogot adott neki arra, hogy alperes fundusán egy kovácsmühelyt építhessen, melyért mit sem fog követelni és megígérte neki, hogy alperes házában holtig lakhatik. Felperes a műhelyt fel is építvén saját költségén, azonban alperes házát és így a műhelyt is, mely most már annak tartozékát képezte, eladta egy harmadiknak, minek folytán felperes az uj tulajdonosnak most már házbért köteles fizetni; másrészt meg a műhely építési költségei erejéig felperest meg is károsította. Keresetbe vette tehát alperes ellen a műhelynek 120 frt felépítési költségeit s azonkívül a műhelyért 1891. ápril 17. óta évenkint általa fizetett 3 frt bérösszeget is, felperes az utóbbi követelésétől azonban a per folyamán elállván, keresetének ezen része elbírálás tárgyát nem képezi. Alperes tagadta, hogy a felperes által az ő fundusán épített műhelyért szavatossággal tartoznék; tagadta, hogy a műhely felépítése 120 frtba került s hogy azt megtéríteni tartoznék; mert alperessel ennek kérelme folytán a lakásra vonatkozólag akként egyeztek meg, hogy alperes adott lakást egy évre, melyért ez bért mit sem fizet, hanem ennek fejében egy műhelyt volt köteles építeni felperes fundusán. És tekintve, hogy ezen kikötött egy év elteilett, mert felperes nemcsak egy évig, hanem azontúl még egy fél évig használta ingyen a lakást, a bontó feltétel bekövetkezvén, köztük a szerződés felbomlott. A felperesileg felhívott tanuk alperesi védelemmel szemben a kereseti állításokat nem bizonvitották, sőt ellenkezőleg a hit alatt kihallgatott N. Bonifác és K. Lukács tanuk azon vallomásukkal, hogy alperes előttük kijelentette felperesnek, hogy megengedi neki egy évig házában az ingyen lakást, egy év után azonban már tartozik fizetni az árendát. az alperesi védelem valódiságát támogatják. Tekintve tehát, hogy a holtiglani lakásnak alperes részéről történt biztosítása bizonyítva nincs; tekintve, hogy felperes maga sem vitatta és nem is állította, hogy a lakásnak l'/2 évi használatáért bármit is fizetett volna; tekintve, hogy a műhelynek a szakértők által megállapított 40 frt felépítési költsége ezek szerint az V/2 évi díjtalan lakással törlesztve jelentkezik s így felperes kártérítés cimén mit sem követelhet; ezeknél fogva a keresetet elutasítani kellett stb. A győri kir. ítélőtábla. (1894. aug. 29. 3,735. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és-alperest arra kötelezi, miszerint felperesnek 40 frt tőkét és 6"/o kamatait megfizessen stb Indokok: A jóhiszemű építkező a földtulajdonostól, kinek telkére épített, szükséges és hasznos kölségeinek megtérítését még abban az esetben is követelheti, ha az építkezés a földtulajdonos tudta és akarata nélkül történt volna, annyival inkább követelheti azt a fél, a ki a telektulajdonos tudtával és beleegyezésével épitett annak telkére. A fenforgó esetben alperes beismerte azt, hogy felperesnek megengedte, miszerint az ő telkére kovácsmühelyt építsen, beismerte továbbá,, hogy a műhely felépülte után a telket harmadik személynek eladta. Az építésnek megengedéséből magából következik az építésre jogosultnak használati joga az épület fenállásának tartamára. Alperest terhelte tehát annak a bizonyítása, hogy az épitett műhely használatára nézve felperest korlátozta. Minthogy azonban alperes ily korlátozást nem bizonyított s illetve nem bizonyította azt az állítását, hogy a műhelyt felperes egy évi lakbér fejében tartozott volna alperes részére felállítani; ennélfogva a műhely épületnek korlátlan használati joga illetvén felperest, a mennyiben ezt alperesnek ama ténye következtében, hogy ez a telket a tartozékát képező mühelylyel együtt harmadik személynek eladta, nem érvényesítheti, alperestől arra az építésre tett kiadásait, melyeket a szakértők 40 frtban állapítottak meg, jogosan követelheti, azt tehát részére a kereset indításától jogosan követelhő késedelmi kamatokkal együtt meg kellett Ítélni stb. A m. kir. Curia (1896. évi január 31. 12,043 sz. a ) a másodbíróság ítélete azzal, hogy a kamat az 1895: 35. t.-c. 1. §-a értelmében 1895. jul. 1-től tovább folyólag csak 5°/0-kal ítéltetik meg, az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik, annyival inkább, mert alperes H. Lukács tanúvallomásával sem bizonyította azt az állítását, hogy a kérdésben forgó kovácsmühelyt felperes az általa használt lakás egy évi bére fejében tartozott volna felépíteni stb. Egy harmadik személy tulajdonát képező két utcára nyíló ház udvarán a közönség által gyakorlott átjárás egymagába nem képez oly tényt, mely az átjárásnak szolgalomszerü természetét vonná maga után. A soproni kir. törvényszék (1894. május 16. 4,033. sz. a.) Sopron város közönsége felperesnek dr. Schreiner Károly ügyvéd által képviselt Z. Rezsőné szül. P. Jakobina grófnő I. r. és Papp Károly ügyvéd által képviselt gr. Sz. Béla mint hitbizományi gondnok II. r. alperes ellen, átjárási szolgalom elismerése és jogkövetkezményei iránti perében a következő ítéletet hozta: Kötelezi alpereseket a soproni 33. sz. tjkvben 34. hsz. kolostor-utca 11. és uj-utca 14. sz. a felvett házra nézve a felperes gyalog átjárási jogának elismerésére; ennek a jognak mint szolgalomnak a soproni 33. sz. tjkvben Sopron város közönsége javára ezen itélet alapján végrehajtás utján való bekebeleztetése tűrésére, valamint arra is, hogy ezen átjárási jog gyakorlása céljából a szolgáló teleknek az átjárásra szükséges alkatrészeit a helyben szokásos esti zárórákig fentartandó nappali gyalogküzlekedés céljából 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a felperesnek rendelkezésre adja stb. Indokok: Alperesek a kereset ellenéhen azzal védekeztek, hogy az ő jogelődjük és a Sopron város között annak idején létre jött szerződés értelmében a keresetbeli átjárási jog gyakorlása egyrészt az adóleengedésben kifejezett viszontszolgáltatás teljesítéséhez, másrészt pedig a háztulajdonos visszavonási jogának a föltételéhez köttetett és mivel felperes ezt a viszonszolgáltatást az általános megadóztatás életbelépése óta nem teljesítette, alperesek jogelődje pedig az 1860-as évek folyamán a «Frei\villiger Durchgang» fölirattal ellátott táblának a keresetbeli átjáró ház belső falazatára való felfüggesztése által nyilvánvaló kifejezést adott annak, hogy az átjárás további gyakorlatát a saját tetszésétől tette függővé, a szerződés föltételeihez képest megszűnt már a felperes átjárási jogosultsága. Az kétségen kívül áll, mert az alperesnek beismerésével van bizonyítva, hogy Sopron város közönsége a keresetbeli ház udvarán való átjárást az 1776 évtől 1817. évig teljesen háboritlanul, de ezen az időn tul az 1888. évig az időközbeli tulajdonosok tudtával és beleegyeztével nyilvánosan és I szolgalomszerüleg gyakorolta. A birtoklás valódisága és jóhiszeműsége tehát vita tárgyát nem képezheti; a jogos cím igazolására pedig ily körülmények között a felperes kötelezhető nem lévén, alperest terhelte bizonyítása annak, hogy a város részéről nyújtandó adóleengedés mint viszontszolgáltatás, valamint a szolgáló telek tulajdonosának föltétlen visszavonási joga a felperes és alperesek jogelődje között létesült szerződésben oly 'föltételekül állapitattak meg, a melyek nem teljesítése illetőleg bekövetkezése a felperes jogosultságának a megszűntét vonja maga után. Tekintve .azonban, hogy alperesek a kereseti szolgalomra nézve megkötött szerződés ezen föltételeit a felperes tagadása ellenében nem bizonyították, az a körülmény pedig, hogy alperesek birtokelődje a B) alatt csatolt tanács-végzés tanúsága szerint már az 1817. évben tett kísérletet a kérdéses átjárás megszüntetése iránt, holott a várostól nyert adóleengedése az alperesek perbeli beismerése szerint csak az 1848. évben szűnt meg, nem különben az a körülmény, hogy alperesek és jogelődjeik az adóleengedésnek az 1848. évben beállott megszűnése dacára az 1888. évig háboritlanul tűrték a keresetbeli jog szolgalomszerü gyakorlását: határozottan megcáfolja alperesek ellenvetéseit, ezek mellőzése mellett az volt megállapítandó, hogy Sopron szab. kir. város közönsége a keresetbeli ház udvarán való átjárási jogot az 1776. évtől kezdve 40 éven át folytatott szakadatlan, jóhiszemű és jogszerű gyakorlás utján már 1817. évben elbirtokolta volt és hogy a <Frei\villiger Durchgang* jelzéssel ellátott táblának az 1860-as években, tehát az elbirtoklási időtartam lejárta után történt kifüggesztése, ami egyébként nem is nyert perrendszerü bizonyítást, az elbirtoklás által szerzett jog érvényesítését nem akadályozhatja. Ezen az alapon és mert az a jogszabály, hogy az elbirtoklás által szerzett jog nem válhatik sérelmére annak, a ki a nyilvánkönyvben bizva valamely dolgot még az elbirtoklásra alapított jog bekeblezése előtt szerzett meg, csak az esetben alkalmazható.