A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 9. szám - Az elmebetegek jogvédelme

84 A JOG ha az, ki a nyilvánkönyvi bizalomra hivatkozik, a telekkönyvben ki nem tüntetett szolgalmi jog fönállásáról más módon tudomást nem szerezhetett, ami azonban a joggyakorlás évszázados tartamánál és nyilvánosságánál fogva a jelen esetben kizártnak tekintendő: alpereseket a kereseti kérelemhez képest feltétlenül elmarasztalni kellett stb. A győri kir. ítélőtábla (1894-. évi november hó 27-én 5,784. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, indokai alapján és azért: mert I. r. alperes beismerte, hogy felperes a peres szolgalmat 1776. évtől 1888. év végéig tényleg gyakorolta, egy századot meghaladó joggyakorlás pedig ideiglenesnek nem tekinthető; mert a mennyiben a szolgalom gyakorlása visszteherrel járt s felperes a viszonszolgáltatást nem teljesítette, ez nem a szolgalom megszüntetésére, hanem csak a szerződés teljesítésére, illetőleg a viszonszolgáltatás megfelelő pótlására szolgáltatna követelési alapot, végre mert gróf A. György mint gróf Z. Henrik megbízottja a Sopron város tanácsához intézett (5,605/888. sz. beadványában a peres szolgalmi jog célba vett megszüntetésének jóváhagyólag leendő tudomásul vételét kérte, felperes azonban a szolgalmi jognak csak ideiglenes felfüggesztésébe egyezett bele, ily esetben pedig a szolgalom megszüntetésére nézve az oszt. polg. törvkönyvnek 1,4^8. §-a alkalmazást nem nyerhet, a mennyiben a szolgalomra kötelezettnek emiitett nyilatkozata nem is határozott ellentmondás, hanem lényegben megszüntetési ajánlat, melynek elfogadását ( jóváhagyási tudomásul való vételét) a nyilatkozó csak kérte s melyet a város közönsége csak részben, — a szolgalom gyakorlásának ideiglenes felfüggesztésére szorítva, — fogadott el s az így létesült megállapodásból kifolyóan pedig a város közönsége köteles is volt ideiglenesen a szolgalom gyakorlását abbahagyni, a nélkül, hogy a város közönségének e részben követett magatartásába s nyilatkozatába a szolgalomról történt végleges lemondást belemagyarázni, vagy a szolgalom gyakorlásának ideiglenes megszűntét a jelen esetben nem is létező határozott ellentmondás jogos voltának elismeréséül venni lehetne. A m. kir. Curia (1895. évi december hó 19-én, 823. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a Sopron városi 33. számú telekjegyzőkönyvbe felvett kolostor-utcai 11. és uj-utcai 14. számú háznak udvarán az átjárási szolgalom megállapítását egyedül azon az alapon követeli, hogy azt a jognak évszázadokon át folytonos gyakorlása állal elbirtoklás utján megszerezte. Kétségtelen ugyan, hogy a szolgalmi jog megszerzésének a közönséges elbirtoklás is egyik módja és az is kétségtelen, hogy a vitatott átjárásnak 1776. év óta gyakorlása a per adatai által bebizonyitottnak tekintendő, mindezek dacára azonban a keresetnek nem volt hely adható. Ugyanis: ami az 1776. évtől 1848. évig gyakorlott átjárást illeti, felperes saját okiratai által be van bizonyítva, hogy az átjárás csak bizonyos adóelengedés, tehát ellenérték mellett gyakoroltatott, miből következik, hogy felperes város és a ház tulajdonosa között oly ideiglenes jellegű szerződéses viszony állott fenn, mely egyrészt szolgalomszerzésre nem alkalmas, de másrészt az ellenérték nyújtásának 1848. évben lett megszüntetésével, önmagától megszűnt. Az 1848. évig gyakorlott átjárás alapján tehát felperes a szolgalmi jogot el nem birtokolta. A mi pedig 1848. év óta a közönség által gyakorlott átjárást illeti, ez alapon sem volt a keresetnek hely adható, mert egy harmadik személy tulajdonát képező két utcára nyiló ház udvarán a közönség által gyakorlott átjárás egymagába nem képez oly tényt, mely az átjárásnak szolgalomszerü természetét vonná maga után és így ennek 32 évet meghaladott gyakorlata sem szolgálhat a város mint ilyennek jogcímül arra, hogy az átjárás szolgalmának megítélését akár saját, akár az általa nem is képviselhető átjárók részére jogosan igényelhesse. Ezek alapján tehát felperest keresetével elutasítani (stb.) kellett. Az ismeretlen tartózkodásu hitelezők képviseletére kinevezett ügygondnok részére megállapított dij nem tartozik azon követelések közé, melyek az 1881. évi LX. t.-cikk értelmében a zárlat alatt álló ingatlan vagyon jövedelméből fizetendők. (A kassai kir. ítélőtábla 1895 dec 3., 5,319/95. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Habár a váltószöveg alatt két kibocsátói aláírás mutatkozik is, mégis ha a váltó szövege egyes számban (pl. «nekem>) van, csak az egyik aláiró, — kinek neve t. i. legfelül van, — tekinthető kibocsátónak. A tordai kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1893. év november hó 27-én 3,290. sz. a.) Molnár Károly, utóbb Lengyel Kristóf ügyvéd által képviselt C. Lajos felperesnek dr. Bogdá n f i Lajos ügyvéd által képviselt N. és F. cég és B. Kelemen alperesek ellen 150 frt tőke és jár. iránti váltó perében hozta a következő ítéletet: A kir. törvényszék az 1893. évi június hó 12-ik napján 2,353. polg. sz. alatt hozott sommás végzésnek B. Kelemen és N. és F. kereskedő cégre vonatkozó részét hatályon kivül helyezi és ehhez képest felperes keresetének eme részét elutasítja stb. A 2,353/893. sz. végzésnek K. Györgyre vonatkozó részét érintetlenül hagyja. Indokok: A váltótörvény 36. §-a szerint forgatott váltóknak a forgatmányos tulajdonosi minőségét a hátiratoknak összefüggő s egész ő hozzá lenyúló láncolata igazolja. Ez összefüggés akkor létezik, ha az első hátirat a rendelvényes nevével, minden későbbi hátirat pedig annak nevével van aláírva, ki a közvetlen megelőző hátiratban mint forgatmányos fordul elő. A kereset alapját képező eredeti váltón annak szövegéből kitetszó'en, de felperes beismerése szerint is kibocsátóként O. Kristóf és K. Irma szerepelnek, minthogy pedig a váltón levő első hátirat egyedül O. Kristóf nevével van aláírva s azon a másik kibocsátó K. Irma neve elé nem fordul, a hátiratoknak felperesig lenyúló, a hivatott törvényszakasz által elé rótt összefüggése nem létezik s igy felperesnek mint a kereset alapját képező váltó forgatmányosának tulajdonosi minősége nincs igazolva. Ennélfogva más alperesi kifogásoknak ezúttal való mellőzése mellett, felperest keresetével egyedül a tulajdonosi minőség igazolatlan volta miatt kellett elutasítani s a sommás végzésnek alperesekre vonatkozó részét hatályon kivül helyezni stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (189 í. év június hó 5-én 2,459. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak idézett keletű és számú ítéletét megváltoztatja, a felperest a 2,353/893. polg. számú sommás váltókeresetével a váltóbirtokosi minőség és ekként a kereshetőségi jog hiányából elutasithatónak nem találja, ennélfogva a felperességet megállapítja és utasítja a kir. törvényszéket, hogy a jelen ítélet jogerőre emelkedése után az ügy érdemében stb.-ben hozzon ujabbi ítéletet stb. Indokok: A kereseti váltó előlapján és közvetlenül annak szövege alatt található «G\ Kristóf* névaláírása s a váltó szöveg ama kifejezése: «fizessen ön ezen váltónál fogva nekem: vagy rendeletre* nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a nevezett személynek névaláírása az intézvényezetthez szóló felhívásra vonatkozik és hogy tehát kibocsátóként egyedül O. Kristóf tekintessék, mig ellenben a váltó szövegének említett kifejezése az annak előlapján még előforduló K. Irma névaláírására nézve a kibocsátói minőséget egészen kizártnak tünteti fel; minélfogva a kereseti idegen váltón csak egy kibocsájtó szerepelvén, minthogy az első hátiratban előforduló forgatmányos «K. László* nevével van aláírva, a felperes mint váltó-forgatmányos tulajdonosi minősége a váltótörvény 36. §-a értelmében teljesen igazolt. Ezekre való tekintettel a kir. ítélőtábla a felperes kereseti jogának megállapításával az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta s az ügy érdemében való ujabbi Ítélet hozatalát rendelte el stb. A m. kir. Curia (1895. év december 28-án 1,173. sz. a.) A kolozsvári kir. Ítélőtáblának ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenbagyatik stb. Bűnügyekben. Ha a terhelt a képesitvényi bizonyítványnak tekintendő hamisított iskolai bizonyítványt iskolai igazgatóság félrevezetésére használta fel, cselekvényében fenforogni látszanak olyan jelenségek, a melyek alkalmasaknak mutatkoznak a büntető eljárásnak a kbtkv. 71. §-ában meghatározott közbiztonság elleni kihágás miatt való megindítására. A kecskeméti kir. törvényszék (1894. évi november hó 28-án j 6,392. sz. a.) Közokirathamisitás büntette miatt vádolt K. Sándor elleni feljelentés, dr. N. Mihály vizsgálóbíró a kir. ügyészi véleménytől eltérő nézetet nyilvánítva beterjeszti. Végzés. Ezen vizsgálóbírói jelentés az iratokhoz csatoltatik és tekintettel arra, hogy az iratokat a vizgálóbiró azon okból terjeszti be, mert ő a 7,090/k. ü. 94. sz. inditványnyal egyet nem ért, mert szerinte nem a btkv. 391. §-a alá eső közokirathamisitás, hanem a kbtkv. 71. § alá eső és a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó közbiztonság elleni kihágás forog fenn, ezen kir. törvényszék végzésileg kimondja, hogy miután K. Sándor ellen iskolai bizonyítvány meghamisítása van feljelentve, a hol természetszerűleg kizártnak tekinthető az, hogy panaszlott tudatában lett volna annak, hogy ezáltal valakinek kárt okoz, vagy tettéből valakire kár háromolhat, de a nagyobb büntetés ezen cselekménynyel szemben nem is indokolható s éppen azért a btkv. 391. §-a jelen esetben nem alkalmazható, mivel ezen §-nál a bűncselekménynek egyik főismérvét az esetleges kár képezi, ez okból, mivel a kir. törvényszék a kbtkv 71. §-a alá eső bűncselekményt látja fenforoghatónak, e jelentés az 1880. évi XXVII. t.-c. 40. és 44. §§-ai alapján hatáskörű ellátás végett jogerő után a kecskeméti kir. járásbírósághoz tétetik át stb A budapesti kir. Ítélőtábla (1895. évi január hó 9-én 12,2i/. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja s a feljelentést mint bűnvádi eljárásra alkalmatlant felretetetni rendeli. Mert: Panaszlott a kezeinél levő s nevére szóló középiskolai bizonyítványon levő különböző keleteket (dátumokat) hamisította meg s azzal a kecskeméti középiskola igazgatóságánál beiratkozás végett jelentkezett. Minthogy azonban panaszlott ezen cselekményeiből tekintettel a meghamisított okirat minőségét is, valakire jogsérelem nem haramlott vagy háromolhatott, de másrészről az va-y annak