A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 9. szám - A német birodalom uj polgári törvénykönyve

A JOG 69 hova illetékes és azon községnek is, a hol letelepedni szándékozik, elöljárósága, illetőleg rendőr h a t ó s á g a é r t e s i t e n d ő. Az 1881. évi 13,865. és 1883. 37,234.1. M. számú igazságügyministeri rendeletek pedig megszabják, hogy a mellékbüntetéseket megállapító és jogerőre emelkedett büntető ítéletek, az elitélt egyénre illetékes közigazgatósági hatósággal közlendők. E rendeletekben tehát kellőleg gondoskodott az igazságügyi kormány a jelzett nyilvántartásról, mert ha a közigazgatási hatóságok az ítéleteket, illetőleg értesítéseket megkapják, kötelesek azokat nyilvántartásba foglalni, melynek alapján megbízható erkölcsi bizonyítványok állíthatók ki. Legcélszerűbb pedig, a közigazgatási hatóságokkal nem az egész ítéletet, hanem a rendelkező részből azon adatokat közölni, melyek az erkölcsi bizonyítvány kiállításához, illetőleg a nyilvántartás adatai kitöltéséhez szükségesek. Igaz, hogy a fogházkezelésről szóló rendelet 165. és 78. §-ában említett értesítésben, a pénzbüntetésre ítéltek közül csak azok vannak, a kiken a pénzbüntetés behajtható nem volt; tehát ellenök a megfelelő szabadságvesztés büntetés foganatosíttatott, de az elitéltek nyilvántartásába is könnyű szerrel be lehet vonni, a kik a pénzbüntetést megfizették; mert a pénzbüntetés behajtása iránt a közigazgatási hatóságok kerestetnek meg és ha beveszik a pénzbüntetést, a nyilvántartást kitölthetik. Én különben leghelyesebbnek vélném — már egyszer ajánlottam is — a tartozási kimutatások kiállításának módját alkalmazni. Nevezetesen, a bűnügyi költségekről negyedévenként tartozási kimutatásokat kell kiállítani és az illetékes pénzügyigazgatósághoz beküldeni. Ha már most a járásbirósági és ügyészségi törzskönyvekből, az elitéltekre vonatkozó pontos adatok negyedévenként, vagy ha ugy tetszik, havonként, az illetékes közigazgatási hatóságok rendelkezésére bocsáttatnak, teljesen jó lesz a községi törzskönyv és nem lesz annyi anomália azokkal az erkölcsi bizonyítványokkal. Hajtsák végre tehát a bíróságok és közigazgatási hatóságok az általam' emiitett rendeleteket — nem lesz szükség ujabb rendeletek kibocsátására; van már belőlük úgyis quantum satis! Belföld. A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága január 1-én T e I e s z k y István elnöklete alatt folytatta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Chorin Ferenc előadása mellett. Ma a végrehajtásról szóló huszonnyolcadik fejezet került tárgyalásra. A 494. §. ötödik és hatodik bekezdését akként állapította meg a bizottság, hogy a végrehajtás foganatosítása a büntetésre nézve a kir. ügyészséget illeti meg. Nem az államkincstár által előlegezett költségekre nézve a végrehajtásnak csak az érdekelt egyén kérelme alapján van helye. A 497. §-t a bizottság igy módosította: Ha az esküdtbíróság birói tanácsa halálbüntetést állapit meg, az ítélet kihirdetése után az elnök kérdést intéz az elitélthez az iránt, hogy kiván-e kegyelemért folyamodni. Az elitélt válasza jegyzőkönyvbe veendő. — Közvetlenül ezután az esküdtbíróság birói tanácsa a kir. ügyészség, illetőleg a főügyészség képviselőjének nem nyilvános ülésben való meghallgatása után indokolt véleményt nyilvánít arra nézve, hogy a halálra ítéltet a kegyelemre méltónak tartja-e, hogy igenlő esetben a halálbüntetés helyett mily büntetésnek megállapítását javasolja. A 498. §-t ugy módosították, hogy akár ad be a védő kegyelmi kérvényt, akár nem, az összes iratok a bíróság véleményével együtt felterjesztendők a kúriához. Az 505. §-ban a pénzbüntetésnek szabadságbüntetésre való átalakítása tárgyában tettek módosítást. Az 506. §-ba bevették, hogy a vádlott az ítélet jogerőre emelkedése előtt is megkezdheti szabadságvesztés büntetését. Az 518. §-t ugy módosította a bizottság, hogy előbbi ítéletekkel kimondott büntetések alapján öszbüntetést megállapító itélet ellen csak semmiségi panasznak van helye a kúriához. Az 519. §. ugy módosult, hogy büntető bíróság végrehajtó határozata a költségek tekintetében a polgári bíróság által végrehajtható okiratot képez. Az 521., 522. és 523. §§-okon több módosítást ejtet a bíróság. Az 528. §• azon rendelkezését, mely szerint «a nyomozás a mellőzhetetlen szükségekre szorítkozik;), megtoldotta a bizottság azzal, hogy e nyomozást a feljelentés után az eljáró biró teljesiti. vagy teljesítteti. A §. második bekezdését, mely szerint «az ügyészségi megbízott indítványának előterjesztése után is csak az 525. §. harmadik bekezdésében emiitett sürgős birói cselekmények foganatosíthatók», törölte a bizottság. Az 529. §-nak érdemleges módosítás nélküli elfogadása után a tárgyalás véget ért. A képviselőház igazságügyi bizottsága T e I e s z k y István elnöklete alatt január 3-án tartott ülésében folytatta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatnak és pedig a járásbíróság előtti eljárást szabályozó huszonkilencedik fejezetnek tárgyalását. - Előadó Chorin Ferenc volt. Az 530. §. törlésével a következő rendelkezéseknek a 23-ik §-ba való felvételét határozta el a bizottság: Kölcsönös becsületsértés, rágalmazás, vagy testi sértés esetében a bíróság, mely az egyik vád alapján az eljárást megindította, mindaddig, mig az eljárást ítélettel, vagy megszüntető végzéssel be nem fejezte, illetékes a másik vád alapján való eljárásra is, amennyiben hatáskörét az utóbbi vád elbírálása meg nem haladja. Nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés miatt emelt viszonvád esetében ezeket az ügyeket együttesen kell tárgyalni s egy ítélettel elintézni. Az 532. §. abban a rendelkezésében, amely szerint ha a biró hatvan koronát meg nem haladó pénzbüntetést talál kivetendőnek, a közvádló indokolt írásbeli indítványára büntető parancsot bocsáthat ki: — a hatvan korona helyett kétszáz korona tétetett. Az 533. §-nak azt a rendelkezését, amely megállapítja, hogy^ mit kell tartalmaznia a büntető parancs záradékának, felvette a bizottság a §-ba, hogy a büntető parancsnak tartalmaznia kell azt a figyelmeztetést, hogy a bíróság a fizetés elmulasztása esetében a fizetésre kitűzött határidő lejárta után, a terheltnek, házastársának vagy törvényes képviselőjének kérelmére pedig azonnal szabályszerű tárgyalást fog kitűzni, végre figyelmeztetendő a terhelt, hogy ha a büntető parancsban meg* nyugszik, a kiszabott pénzbüntetés lefizetésére a járásbíróságtól halászást vagy részletfizetés megengedését kérheti. 1 Az 534. §-ból töröltetett az a rendelkezés, mely a «büntető parancs végrehajtása csak a személyes kézhezadást és megmagyarázását bizonyító s egyébként is teljesen szabályszerű kézbesítő ív, vagy vádlottnak a kézhezadást és megmagyarázást bíróság előtt beismerő nyilatkozata alapján rendelhető el». Az 535. §-t a következővel cserélte fel a bizottság : Ha a terhelt a kiszabott pénzbüntetést a kitűzött határidőben nem fizette le, sem erre halasztást vagy részletfizetés megengedését a tizenöt napi határidő lejártával nem kért; vagy ha a terhelt, illetőleg házastársa, vagy törvényes képviselője az ügy tárgyalását kéri: a bíróság az ügy tárgyalására azonnal határidőt tűz. Amennyiben a tárgyalás órájára sem a szabályszerűen megidézett terhelt, sem védője, illetőleg házastársa, vagy törvényes képviselője a bíróság előtt meg nem jelentek s elmaradásukat elfogadható módon ki nem mentették : a büntető parancsban kiszabott büntetést a bíróság végrehajthatónak mondja ki. Az 539. §-ból töröltetett az a rendelkezés, amely szerint, ha a tárgyaláson lesz nyilvánossá, hogy a terhelt meghalt, a bíróság a további eljárást végzéssel megszünteti. Az 542. §-ból törölte a bizottság azt, hogy a tanuknak megesketése, mert a tárgyalás előtt nem voltak meghallgatva, nem mellőzhető. Az 548. §-ban a felebbezés bejelentésének indokolásának, vagy kiegészítésének határidejét három nap helyett nyolc napban állapította meg a bizottság. Az 554. §. megtoldatott a következő rendelkezéssel: Ha a járásbíróság oly bűncselekmény esetében ítélt, mely hatáskörét meghaladja, a törvényszék a járásbíróság ítéletét megsemmisíti s amennyiben hatásköre megengedi, a tényállást pedig felderitettnek látja s a vád vagy a védelem uj előkészítése nem szükséges: a XV. fejezetben szabályozott eljárásnak mellőzésével elsőfokú Ítéletet hozhat. Az 557. §-ban a semmiségi panasz bejelentésének határideje három nap helyett nyolc napban állapíttatott meg. Az 560. §. akként módosíttatott, hogy ha a külföldi hatóság keresi meg a járásbíróságot valamely hatáskörébe utalt vétséggel terhelt egyén kiadatása végett, akkor a járásbíróság a netán szükséges előnyomozás teljesítése után az iratokat átteszi az ügyészséghez s a további eljárást a törvényszék végzi. Ezzel a fejezet elintéztetvén, tárgyalás alá vette a bizottság a sajtó utján elkövetett bűncselekmény esetében való eljárást szabályozó harmadik fejezetet és annak szakaszait néhánynak függőben hagyásával elfogadta. A képviselőház igazságügyi bizottsága február 4-én tovább tárgyalta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatot és a kártalanítás és a záróhatározatok fejezeteivel (500—592. §.) bevégezte a törvényjavaslat tárgyalását, amely igazságügyünk történetében korszakot fog jelezni. A törvényjavaslat végleges szövegének megállapítására albizottságot küldtek ki, amelynek tagjai: T e 1 e s z k y István elnök, Chorin Ferenc előadó, Krajtsik Ferenc, Mohay Sándor és Bölöny Ödön. — Miután ez is megtörtént, Erdély Sándor miniszter meleg köszönetet mondott a bizottság tagjainak a szives támogatásukért, amelyben őt részesítették s a nagyfontosságú törvényjavaslat tárgyalása alatt tanúsított buzgóságukért. Veszter Imre pedig a bizottság tagjainak köszönetét tolmácsolta első sorban a miniszter irányában, (Altalános éljenzés.) aki a felmerült aggályokkal szemben is a legkonciliánsabb eljárást tanúsította; az igazságügyi kormány közegei iránt, akik a bizottságot munkájában nagy tudásukkal támogatták; s az elnök és előadó iránt, akiknek a befejezett munkában a legtöbb részük volt. Ezzel az ülés a miniszter éltetésével véget ért. Ausztria és külföld. A német birodalom uj polgári törvénykönyve. A német császárság megalapításának negyedszázados évfordulóját, mely január hó 18-án következett be, nagyobb és méltóbb alkotással aligha lehetett volna megünnepelni, mint a milyen az a hatalmas mü, melyet a birodalmi gyűlésnek január 17-iki ülésében, az uj polgári törvénykönyv alakjában tett a birodalmi kancellár a ház asztalára. Heves, zajos ülés volt. A ház minden pártjának szónokai harcias hangulatban voltak. A nemzeti szabadelvű szónok bevégezte beszédét, mire aztán az elnök szólalt meg: «Uraim, beleegyezésükkel a birodalmi kancellár urnák engedem át a szót.» Ez az eset oly rendkívüli hatású volt, hogy a ház összes tagjai sürü sorokban csoportosultak a miniszteri asztal körül. Siri csendben, de érces hangon tette most a kancellár a következő kijelentést: «0 felsége a császár nevében, benyújtom most a polgári törvénykönyv tervezetét. A tervezethez emlékirat van csatolva, a melyben annak fontosabb határozmányai vannak megokolva és megmagyarázva. A bevezető törvényt, mely átmenetet képezzen a jelenlegi jogállapotból a létesítendőbe, a szövetségi tanács még nem készíthette el, de remélem, hogy a legközelebbi napokban azt is önökhöz juttathatom. A polgári törvénykönyv beterjesztésével a szövetséges kormányok oly feladatra vállalkoztak, mely csakis az arra hivatott bizalmi férfiak és a távolabb is érdekelt körök teljes odaadásával volt megoldható. Annál szerencsésebb ez az eset, hogy a nagy mü befejezése ép most sikerült és hogy a tervezet a birodalmi gyüles elé terjeszthető amaz események megünneplése alkalmával, melyeknek a német birodalom megalapítását köszönhetjük.